Medinet Habu

ókori egyiptomi templomkomplexum

Medinet Habu a thébai nekropolisz déli végében helyezkedik el, egyszerre templomegyüttes és templomok együttese, mivel ezen a 210×315 méter hosszú, vastag fallal körülvett területen számos, különböző korokban épült kisebb kápolna és templom található III. Ramszesz fő templomán kívül.

Théba és a thébai nekropolisz
Világörökség
III. Ramszesz halotti temploma Medinet Habuban
III. Ramszesz halotti temploma Medinet Habuban
Adatok
OrszágEgyiptom
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, III, VI
Felvétel éve1979
Elhelyezkedése
Medinet Habu (Egyiptom)
Medinet Habu
Medinet Habu
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 43′ 13″, k. h. 32° 36′ 01″Koordináták: é. sz. 25° 43′ 13″, k. h. 32° 36′ 01″
A Wikimédia Commons tartalmaz Medinet Habu témájú médiaállományokat.

A terület ősi kultuszközpont, fő templomát a káoszból kiemelkedő ősdombbal azonosították, amelyben a világ keletkezése előtti isteni alakokat a hermopoliszi Ogdoádot is tisztelték. Hatsepszut és III. Thotmesz itt emeltetett templomot Ámon tiszteletére, majd e mellé építtette halotti templomát és királyi palotáját III. Ramszesz, az Újbirodalom végén pedig a jól védhető templomkörzet fontos közigazgatási központ lett. A település egészen az i. sz. 9. századig lakott maradt, épületei viszonylag jó állapotban vészelték át az évezredeket, dekorációin még ma is láthatóak az eredeti csodálatos színek. A régészek 1924 óta folyamatosan dolgoznak a terület feltárásán, a templomok falainak 7000 m²–t meghaladó feliratainak és díszítéseinek feldolgozásán, ezért máig az egyik legjobban dokumentált egyiptomi műemlék.

A főkapu szerkesztés

 
A főkapu

A Habu-körzet kerítőfalán két megerősített kapu volt, a templom mögötti nyugati fal kapuját a hivatalnokok, alkalmazottak és beszállítók használták, a keleti oldali „főkapu” pedig a Nílus felé biztosította az összeköttetést. A turisták ma is ezen keresztül léphetnek be az épületkomplexumba. Ez a jellegzetes kapu 22 m magas és meglepő módon a nyugat-ázsiai migdolok (erődök) mintájára épült, domborműves díszítésén az ellenségeit eltaposó király látható. A kapu belsejében a bejárat fölött a királyi hárem termeit alakították ki, a domborművek itt gyönyörű hölgyek körében kényeztetve ábrázolják az uralkodót. Feltételezhető, hogy a király elleni összeesküvés is – amit korabeli papiruszok is alátámasztanak – e falak között szövődött.

Előudvar szerkesztés

A hatalmas, 200 m széles és 60 m hosszú előudvar ma ugyan kopár, de az ókorban itt álltak a királyi testőrség és a királyi istállók épületei.

Az isteni hitvesek kápolnái szerkesztés

A főkaputól balra található a XXV. és XXVI. dinasztia idején épített négy kápolna, melyek mindegyikét az Ámon isteni feleségeinek (tulajdonképpen: főpapnőknek) emeltek. Az első, „Anubisz szőlőskertje” I. Amenirdisz részére készült, a második I. Pszammetik fáraó lányának Nitókrisznak, a harmadik tulajdonosa II. Sepenupet, a negyediknek pedig Mehtienweszkhet, Nitókrisz édesanyja. A falakon a kiváló minőségű és jó állapotban fennmaradt domborművek a túlvilági életre szükséges élelmiszereket és áldozatokat ábrázolják. A hercegnőket a kápolnák padlózata alatt kialakított kis kriptákba temették.

Amon temploma szerkesztés

 
Amon temploma

Ókori nevén Dzseszer-iszet. A templomegyüttes legkorábbi építésű kis templomát még Hatsepszut és III. Thotmesz idején kezdték építeni Amon istennek szentelve. Ehnaton idején megrongálták, majd a vallási restauráció után Horemheb, I. Széthi és természetesen III. Ramszesz helyreállíttatta. A XXV.-XXVI. dinasztia uralkodói Sabaka núbiai király és Taharka egy pülonnal kibővítették, a XXIX. dinasztia uralkodója I. Nektanebosz azonban már csak uzurpálta elődei épületeit. VII. Ptolemaiosz egy 13,5 m magas oszlopsorral és egy – a közeli Ramesszeumból elhordott és újrafelhasznált kövekből – gyönyörűen festett új kapuzattal bővítette (lásd fotó) a római időkben is működő templomot. A kis templomtól északra ma is megtalálható a szent tó és egy nilométer.

III. Ramszesz halotti temploma szerkesztés

 
Az eredeti színek az oszlopokon

Ókori nevén Henemet-neheh.

Az első pülon szerkesztés

„Amon nyugat-thébai birtokán az örökkévalósággal egyesült Uszermaatré-Meriamon temploma” lenyűgöző első pülonja 27 méter magas és 65 méter széles és az Egyiptom ellenségeire lesújtó, őket Amon-Rének és Ré-Harahtinak felajánló fáraót ábrázolja gigantikus méretben. Ez a jelenet nagyon gyakran fordul elő az egyiptomi templomok díszítésében. III. Ramszesz az északi pülonon Alsó-Egyiptom vörös, a déli pülonon az egyesített vörös és fehér koronát viseli, demonstrálva ezzel az isteneknek, hogy ő a „Két Ország” királya. A templom külső falait is fontos történelmi csaták és nagy győzelmi jelenetek képei és elbeszélései borítják.

Az első udvar szerkesztés

A templom első udvara 48×35 méteres, kettős rendeltetésű, mivel a déli fal mögött elhelyezkedő palota udvara is egyben. Ezen a falon nyílik az úgynevezett „megjelenések ablaka”, ahonnan az uralkodó figyelhette a templomban később bemutatott áldozatok előkészületeit, valamint innen jutalmazta meg papjait, főhivatalnokait is. Az ablakkal szemben a király hét hatalmas Ozirisz-pillére látható, az első pülon hátsó homlokzatán pedig a kívül megkezdett csatajelenetek folytatódnak, realisztikusan ábrázolva a háború borzalmait. Írnokok számolják a legyőzött, halott ellenség levágott kezeit és péniszeit, mivel ezek száma szolgált alapul a győztes katonák jutalmazásának. Az északi falra az udvari élet szokásos napi áldozatainak pontos rítusát vésték.

A második udvar szerkesztés

 
Szárnyas Napkorong és Ramszesz kartusai

Ez az udvar 38 méter hosszú és 42 méter széles, kolonnádját oldalt zárt, papirusz alakú oszlopok támasztják alá, szemben két oldalt Ozirisz-pillérek tartják. Sajnos ezeket a koptok a keresztény kor elején nagy mértékben megrongálták, mikor a templomot keresztény templommá alakították át. Kárpótolnak azonban a falak csodálatos élénk színekkel megmaradt festett domborművei, amik fontos, itt zajló fesztiválok és vallási jelenetek részleteibe engednek bepillantást.

Első hüposztül csarnok szerkesztés

 
Ptah isten az első hüposztül csarnokban

E csarnok alaprajza a tipikus egyiptomi templomépítészet példája. A középtengely négy pár magasabb oszlopától jobbra és balra is tizenhat kisebb oszlop sorakozik, lehetővé téve így a terem mennyezetről történő megvilágítását az oldalablakokon keresztül. A padlózat hátrafelé haladva emelkedik, a belmagasság pedig a szentély felé közeledve csökken, misztikus derengő fényt biztosítva itt a legtitkosabb szertartások elvégzéséhez. Sajnálatos, hogy ebben a látványban a templom e részének erősen megrongált állapota miatt nem részesülhetünk. Az oszlopokból és a középső falakból csak az alsó negyedük maradt meg, a felső részeket a későbbi uralkodók saját épületeikbe hordatták és használták fel ismét. Az oldalkamrák és azok díszítései azonban jó állapotban maradtak, és festett ábrázolásaikból következtethetünk a kamrák funkcióira. Itt volt a például a templom kincstára is.

Második és harmadik hüposztül csarnok szerkesztés

Ez a két csarnok nagyon rossz állapotban van, töredékes szobrokat és oszlopokat láthatunk a thébai triász, Ámon, Mut és Honszu szentélyeiben. Érdekes jelenetet találunk egy kő áthidalón, ahol a térdelő király mögött páviánok hódolnak a napistennek. Az egyiptomiak a páviánok hajnali üvöltését a felkelő Nap köszöntéseként értelmezték.

A királyi palota szerkesztés

A templomot körülvevő számos épület, ház, raktár, kaszárnya, műhely közül a legfontosabb a déli oldalon elhelyezkedő királyi palota. Ennek a hatalmas, valaha kétszintes agyagtégla épületnek ma már csak a romjai láthatók. Valószínűleg itt lakott III. Ramszesz, mikor felkereste a templomot, hogy áldozatot mutasson be az istenné lett ősei tiszteletére, vagy a „megjelenések ablakán” keresztül figyelemmel kísérje az Opet-ünnepet és a völgy szép ünnepét.

Források szerkesztés

  • Kent R. Weeks: Luxor és a Királyok Völgye
  • Richard H. Wilkinson: Az ókori Egyiptom templomai
  • Baines, John, Málek, Jaromír. Az ókori Egyiptom atlasza, ford. Udvarhelyi László (magyar nyelven), Budapest: Helikon Kiadó Kft.. 1. kiadás: ISBN 963-208-068-8, 2. kiadás: ISBN 963-208-642-2 [1992] (2000) 


Külső hivatkozások szerkesztés