Főmenü megnyitása

A Fatah–Hamász konfliktus (arabul: النزاع بين فتح و حماس, an-Nizāʿ bayna Fataḥ wa-Ḥamās), másképpen palesztin polgárháború, (arabul: الحرب الأهلية الفلسطينية), 2006. december 15-én kezdődött és mind a mai napig tart. A feszültség folyamatosan nőtt, miután a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, a Nobel-békedíjas Jasszer Arafat 2004. november 11-én meghalt és miután Hamász politikusok nyerték a választásokat a Gázai-övezetben.

Fatah–Hamász konfliktus
Gázai övezet a kulcsfontosságú városok feltüntetésével
Gázai övezet a kulcsfontosságú városok feltüntetésével
Dátum 2006. december 15.2011. május 4.
Helyszín Gázai övezet, Ciszjordánia
Eredmény döntetlen
Harcoló felek
Hamas flag2.png HamászFatah
Parancsnokok
Hamas flag2.png Iszmáíl Hanije
Hamas flag2.png Háled Mesáll
Hamas flag2.png Mohammed Dejf
Mahmúd Abbász
Mohammed Dahlan
Haderők
Izz al-Din Al-Kasszám Brigád: 15 000
Végrehajtó Erők: 6000[1][2]
Nemzeti Védelmi Erők: 30 000
Elhárító Védelmi Szolgálat: 30 000
Általános Titkos Szolgálat: 5000
Elnöki Testőrség: 4200
Al-Aksza Mártírjainak Brigádja: Néhány ezer[3]
Veszteségek
83 halott165 halott
98 civil halott, Körülbelül ezer-ezer sebesült mindkét oldalon.

A konfliktus a két fő palesztin párt a Fatah és a Hamász között folyik. A fegyveres harcok többnyire a Gázai övezetben zajlanak a Hamász győztes választásokat követően, ezt a területet a Hamász uralja.

A 2006-os palesztin választásokat a Hamász nyerte. Eredményeképpen Izrael, az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió, néhány nyugati ország és az arab világ szankciókat léptetett életbe.

2006. december 15-én kitört a háború a Gázai-övezetben, miután palesztin védelmi erők rálőttek a Hamász fegyvereseire Ramallahban. A lövöldözésben 20 ember megsérült. Jasszer Arafat gázai házát kifosztották a Hamász erői.[4]

Ciszjordániában szükségkormány alakult a helyzet miatt. A Palesztin Nemzeti Hatóság (PNH) elnöke, Mahmúd Abbász és a vele szemben álló szélsőséges Iszmáíl Hanije tárgyaltak egymással, a béke még nem állt helyre. A PFSZ-en belül a Fatah volt a legerősebb mozgalom. Az 1993-as oslói megállapodás végrehajtása lassan haladt. A palesztinok többsége jelenleg nem szüleiktől örökölt földeken él, nem Izraelben, hanem átmeneti szállásokon és menekülttáborokban.

2000 őszén kezdődött az úgynevezett „második intifáda” (paleszin felkelés). Az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja merénylőket képzett ki.

A Hamász 1987-ben jött létre az „első intifáda” idején. A Hamász nem csak merényleteket hajt végre, hanem a zsidó államot is támadja tüzérségével, hiszen léthez való jogát most sem ismeri el. A nemzetek fölötti muszlim egységet tűzte ki célul.

A Fatah a Gázai övezetben, ahol 1,4 millió palesztin él – a Hamászok mérséklésére – egy új fegyves csapatot alakított ki. Ehúd Bárák elképzelhetőnek tart egy izraeli támadást a Hamász ellen.

Hikmat Zeid dakari palesztin nagykövet és Hálid Alami, a Hamász képviselője a béke megteremését szolgáló tárgyalásokat folytattak (Iszlám Konferencia Szervezete). 2008. június elején Abbász és Hoszni Mubárak egyiptomi elnök találkozott Kairóban, miután Abbász előzőleg Abdullah bin Abdel Aziz szaúdi királlyal tárgyalt. Abbász azért kereste fel az Arab Liga legerősebb országainak vezetőit, hogy kezdeményezéséhez megszerezze a libanoni megegyezést is elősegítő arab támogatást.[5]

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Religious war in Gaza, 2007. február 3.
  2. Factional fighting in Gaza imperils unity government Henry Chu, Los Angeles Times, 2007. május 17.
  3. Factional fighting in Gaza imperils unity government Henry Chu, Los Angeles Times, 2007. május 17.
  4. Kifosztották Arafat házát Gázában 2007. június 16.
  5. Küszöbön a Hamász-Fatah megegyezés? Archiválva 2016. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben 2008. június 11.

Külső hivatkozásokSzerkesztés