Bruttó hazai termék

gazdasági mutató

A bruttó hazai termék (angolul gross domestic product, GDP, ejtsd: dzsídípí) a közgazdaságtanban egy bizonyos terület – többnyire egy ország – adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. Méri a nemzeti jövedelmet és teljesítményt. Gyakran használják az országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként az egy főre jutó GDP-t, ami azonban túlzott leegyszerűsítésnek tekinthető.

A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ha az időtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként egy évet kell számítani. Például „a magyarországi GDP” az egy év során Magyarországon előállított végső felhasználásra szánt javak összértéke. A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktől (gross national product, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem pedig azt, hogy kik kapják meg. A GDP földrajzi körülhatároláson alapuló fogalom, a GNP pedig politikain.

Míg a nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke, a reál GDP az infláció hatását próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a GDP-t alkotó javak mennyiségét és valamilyen bázisidőszaki árát veszi figyelembe. Az elsőt „money GDP”-nek is szokták nevezni, az utóbbit „állandó árú” vagy „inflációval korrigált” GDP-nek vagy GDP-nek „a bázisév árain” (ahol a bázisév az az év, amelynek a fogyasztói árindexével számolunk).

Valójában a GDP nemcsak egy adott időszakbeli termelés értékét mutatja, hanem – a jövedelemazonosságnak megfelelően – a gazdaság szereplőinek az adott időszakhoz kapcsolódó összes jövedelmét, illetve kiadását is. Ugyanis egy jószág értékesítésével a jószág előállítója annak piaci értékével megegyező jövedelemhez jut, a vásárlónak pedig ez ugyanekkora kiadást jelent. Az azonosság ugyan a készletek – vagyis a megtermelt, de még nem eladott javak – miatt valójában nem állna fenn, de annak érdekében, hogy mégis teljesüljön, a készleteket egyfajta beruházásnak tekintjük (készletberuházás), és értéküket a jószág előállítójának jövedelmeként és kiadásaként is számításba vesszük.

A GDP összetevői

szerkesztés

Az előállított javak aszerint, hogy milyen céllal kerülnek felhasználásra, két nagy csoportba sorolhatók: fogyasztási javakról és termelőeszközökről beszélhetünk. Ennek alapján a GDP-t is két összetevőre bonthatjuk: fogyasztásra és beruházásra. Nyitott – vagyis a külfölddel kereskedelmet folytató – gazdaságban azonban bizonyos javakat (fogyasztási javakat és termelőeszközöket egyaránt), ahelyett hogy az országban felhasználnának, exportálnak más országokba; a belföldi fogyasztás és beruházás egy része pedig más országokban előállított, azaz importált javakból származik. Mindezek következtében a GDP kiszámítására szolgáló egyenlet ilyen alakot ölt:

GDP = fogyasztás + beruházás + exportimport

Viszont a közgazdászok általában szeretik különbontani a magán és közösségi fogyasztást. Az exportból kivonva az importot kapjuk a nettó exportot. A GDP egyenlete így:

GDP = háztartások fogyasztása + kormányzati fogyasztás + beruházás + nettó export
GDP = C + G + I + NX

A mutatószám használata

szerkesztés

A nemzetgazdaságok teljesítményének a mérésére használják.

A mutatószám korlátai

szerkesztés

2010 novemberében David Cameron brit miniszterelnök mutatott rá, hogy a GDP rendkívül félrevezető lehet (pl. alaposan emelheti akár egy földrengés is, hiszen az újjáépítés pótlólagos kiadásai a hazai össztermék gyarapodásaként jelentkeznek), így jobb lenne egy másik mérőszámot megállapítani helyette, amely valósághűbben tükrözi az általános jólétet, jó közérzetet (General Wellbeing, GWB).[1]

A GDP sokszor elválik a társadalmi jótól, így tehát csak igen szűk keretek között érdemes rá úgy hivatkozni, hogy ha a GDP nő, akkor az feltétlenül az adott társadalom egészének a számára jó.[2] Javasolnak helyette alternatív mérőszámokat, amelyek az ígéretek szerint pontosabban mérik egy társadalom jóllétét, ilyen pl. a Happy Planet Index vagy az emberi fejlettségi index (HDI).

A GDP része az export, ami nem növeli az adott ország lakosságának jólétét. A GDP országon belül maradó része a nemzeti jövedelem.

A GDP-nek része a nem lakossági fogyasztás, pl. a fegyvergyártás is.

Az infláció növeli a GDP-t, de csökkenti a jólétet.

A jólét azon is múlik, hogy a GDP-nek mekkora része a munkajövedelem (bér). Magyarországon ez a GDP 43–44%-a, míg az ugyancsak exportorientált Németországban 62%. A Visegrádi Együttműködés többi országában és Romániában a bér aránya 50% fölött van.[3]

A GDP-ben kizárólag a legális kereskedelmi forgalomba kerülő termékek és szolgáltatások értéke jelenik meg, a többi nem. Ha valaki otthon ápolja a beteg hozzátartozóját, az nem számít a GDP-be, míg ha fizetségért, számla ellenében teszi ugyanezt a szomszédban, akkor igen. Ugyanígy nem számít bele a GDP-be az önkéntes munka eredménye sem, mint amikor például valaki egy Wikipédia-szócikket ír.

A feketegazdaság által termelt jövedelem szintén kimarad a hivatalos kimutatásokból. A GDP értékét ilyen esetekben becsléssel próbálják pontosítani. Magyarországon a feketegazdaság aránya a fehérhez képest kb. 15%-os 2012-ben.[4]

A GDP-nél sokkal jobban méri az anyagi jólétet az egy főre jutó fogyasztás.

A GDP gazdasági és társadalmi helyzet mérésére való használatának korlátaira kifejlesztése óta számos kritika mutatott rá. Például sok ökológus szerint a GDP rossz társadalmihaladás-mérő szám, mert nem veszi figyelembe a környezeti hatásokat.[5][6] Ezenkívül a GDP nem veszi figyelembe a népesség egészségi állapotát vagy képzettségét.[7] Robert F. Kennedy a GDP-t „minden, kivéve az életet értelmessé tevő dolgok” mérőszámának nevezte. Szerinte „nem az engedi meg gyerekeink egészségét, oktatásuk minőségét vagy játékuk vidámságát”.[8]

  1. A GDP helyett nemzeti jóléti indexet vezet be a brit kormány – Index, 2010. november 25.
  2. Clifford Cobb – Ted Halstead – Jonathan Rowe: Ha a GDP felmegy, miért megy Amerika lefelé? – In: Kovász, I. (1997) Tél, 30–47. oldal.
  3. Róna Péter: Nincs más út, Európának is be kell zárkóznia. Riporter: Baka F. Zoltán della-24hu.simplecast.com (2023. július 31.)
  4. Ekkora a feketegazdaság Magyarországon Archiválva 2012. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben – Világgazdaság, 2012. június 26.
  5. van den Bergh, Jeroen. „The Virtues of Ignoring GDP”, The Broker, 2010. április 13.. [2013. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 22.) 
  6. Gertner, Jon. „The Rise and Fall of G.D.P.”, The New York Times Magazine, 2010. május 13.. [2022. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  7. What Are the Advantages & Disadvantages of the GDP in Macroeconomics? (angol nyelven). Bizfluent . [2021. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
  8. Suzuki, Dabid: How the GDP Measures Everything 'Except That Which Makes Life Worthwhile'. EcoWatch , 2014. február 28. [2021. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 5.)
  • GDP - Final Output.[halott link] (Statistical Manual. World Bank) Elérés dátuma: 2010-03-27
  • Paul A. Samuelson – William D. Nordhaus: Közgazdaságtan I. Budapest: Közgazdasági és Jogi, 1993 ISBN 963-222-684-4 (6. fejezet: A nemzeti kibocsátás mérése. 163–188. oldal)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Bruttó hazai termék témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés