Infláció

Az infláció avagy pénzromlás (hibás kifejezéssel), hívták még pénzpuffasztásnak vagy pénzpuffadásnak is a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Jele általában a π (pi).

Az infláció mértéke a világban (2019)

2023 januári adatok szerint a magyarországi infláció az előző év januárjához képest a KSH adatai szerint 25,7%, a kissé más módszertannal dolgozó Eurostat szerint 26,2% volt. Ez az EU-n belül a legmagasabb, a második legmagasabb a lettországi 21,4%-os, az EU átlaga kerek 10%. A magyarországi élelmiszer-infláció 48,2%, az EU átlaga 18,4%.

Az infláció fogalmának története

Eredetileg a latin eredetű infláció az orvos által használatos felfúvódást jelentette. Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) a papírpénz nagymértékű számszerű emelkedésére utalt az ércpénzhez képest. Ez után terjedt el a közgazdaságtanban. Eredetileg a forgalomban lévő papírpénz mennyiségének a fedezet nélküli emelésére, vagyis a pénzrontásra utal. A kormányok gyakran éltek (élnek) ezzel a lehetőséggel a likviditási nehézségek kiküszöbölésére.

Az infláció hatása a gazdaságra

Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. Az árszínvonal csökkenése a defláció. A defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.

Típusai

Az infláció üteme alapján

1 milliárd bilpengős bankjegy 1946 júniusából

1. Lassú (vagy kúszó) infláció évente csupán néhány százalék. A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú infláció tartományába esik.
2. Vágtató infláció nagyobb, mint néhány százalék, de a gazdaság az egyensúlyát megőrzi.
3. Hiperinfláció pedig a gazdaság egyensúlyát felbillenti és csak kormányzati intézkedésekkel fordítható vissza. Több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, amely már szétzilálja a gazdaságot.

Árstruktúra szerint

1. Kiegyensúlyozott (arányos) infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik.
2. Aránytalan infláció amikor az abszolút árszint emelkedésekor, az egyes tételeknél az árarányok változnak. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.

Kiszámíthatóság alapján

1. Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szerepelői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár évi 8-10%-os inflációhoz is.
2. A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez.

A kiváltó indok alapján

Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Különböző elméletekkel igyekeznek a kiváltó okokat alátámasztani az egyes közgazdasági iskolák.

Piaci indok

1. Keresleti inflációt a piacon az árszint emelkedését az aggregát kereslet növekedése okozza. Ezt befolyásolhatja például a fogyasztási cikkeknek az országból való jelentős kiáramlása.
2. Költséginfláció vagy kínálati infláció az aggregát kínálat csökkenése legtöbbször önköltségek növekedése miatt vezet árszint emelkedéséhez. Ide tartozik a munkaerő költsége, amire hat a foglalkoztatottak lakosságon belüli arányának, termelékenység vagy a munkaidő csökkenése.

Pénzpiaci indok

1. Pénz vagy más értékpapír kibocsátása, jogszerűen a pénzügyi közösség által vagy a bankok engedély nélküli pénzlétrehozása, meghaladják a gazdasági növekedéssel kiváltott keresletet, ami a pénzpiaci árak csökkenéséhez vezet.
2. Bizalom csökkenése a pénzügyi (monetáris) közösség pénze iránti a deficites közösségi gazdálkodás és/vagy a közösség politikája miatt, esetleg a spekulációs pénzkereslet függvényeként.
3. Külkereskedelmi hiány (cserearányok romlása) csökkenti a pénznem utáni keresletet.
4. A lakossági megtakarítások csökkenése, illetve a hitelállomány növekedése.

Megjelenési formája szerint

1. Nyitott inflációnál az árakat a piac szabályozza a kereslettel és a kínálattal. Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon a munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bank illetve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett infláció árán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát.
2. Rejtett inflációt a statisztika nem mutatja. A vásárló az áruért különböző módszerekkel (borravaló, kenőpénz) többet fizet, mint amennyi bevétel a pénztárba kerül. Vagy romlik az áruk minősége, azaz a vásárlók kevesebb használati értékhez jutnak ugyanannyi pénzért, mint korábban.
3. Féken tartott inflációnál az állam a központi bankon keresztül csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagy az árakat befagyasztja. A hatékonysága hosszú távon rossz, mert a gazdaság visszaeséséhez vezethet.

Az infláció mérése

Infláció mérésére egy adott időszak elején és végén, egy kiválasztott termék-, illetve szolgáltatáscsoport (összességében: fogyasztói kosár) mért árszínvonal hányadosát, vagyis az árindexet használják. Legismertebb árindexek a termelői és a fogyasztói. Magyarországon a fogyasztói árindexet tekintik az infláció mértékének. Ez megfelel az Európai Unió ajánlásának.

Az infláció különböző társadalmi csoportokra vagy gazdasági szereplőkre más-más hatást gyakorolhat, amennyiben az egyes termékekből más-más arányban fogyasztanak, illetve a figyelembe vett szolgáltatásokat más-más arányban veszik igénybe. A luxustermékek árának változása pl. a lakosság nagy részét, de a szegényeket különösen, kevésbé érinti. A gyógyszer árak alakulása ugyanakkor az időseket általában jobban érinti, mert közülük többen vásárolnak gyógyszereket és a havi kiadásaiknak jelentősebb része a gyógyszerekre költött pénz. Az üzemanyag árának változása viszont lényegében mindenkit érint, mert a szállítmányozás költségének változtatásán keresztül szinte minden termék árára kihat. Lényegében ugyanez igaz pl. az ÁFA változására is. Azért, hogy az infláció hatása az egyes társadalmi csoportokra, illetve gazdasági szereplőkre pontosabban mérhető legyen, számukra különböző fogyasztói kosarak állíthatók össze, amik alapján különböző árindex értékek adódhatnak.

Inflációelméletek

Neoklasszikus inflációelmélet

A gazdaságban a pénzmennyiség növekedése okozza az inflációt.

Keynesi inflációelmélet

Keynesianizmus két lényeges dologban különbözik a neoklasszikus inflációelmélettől. Ha a pénzmennyiség növekedése okozza a keresletnövekedést, akkor a kínálat megemelkedik a szabad kapacitások kihasználásával, illetve pénz egy része a személyes vagyont növeli, így nincs hatással a keresletre. Tehát a kereslet növelése nem kell, hogy mindig inflációt okozzon.

Az osztrák iskola

Az osztrák közgazdász iskola terminológia meghatározása szempontjából az infláció növekedését a kibocsátott pénzmennyiség által okozott áremelkedéssel jelöli meg. A természetes áremelkedést az inflációból kizárja, mint például a kereslet növekedésének a hatását. Ezért egyszerű a kibocsátott pénzmennyiség által okozott inflációt megállítani, elég a kibocsátást abbahagyni. A gazdaság magától az egyensúlyi állapot felé tart, ha korlátozzák a pénzmennyiséget.

Irodalom

• Erdős Tibor: Infláció (Akadémiai, 1998) ISBN 963-05-7478-0

Források

• Gaál Roland: Az infláció és az inflációs célkövetés Archiválva 2014. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Mátyás Antal: Keynes ma, egy változó világban
• ↑ Árfolyamtudós/infláció: árfolyamtudós.hu / infláció

További információk

• Az infláció magyarázata az Árfolyamtudós oldalon. (Hozzáférés: 2021. február 6.)
• Várhegyi Judit: Mit mutatnak az inflációs alapfolyamat mutatóink (pdf). MNB, 2014 (Hozzáférés: 2021. február 6.)

Kapcsolódó szócikkek

• Árstabilitás
• Monetáris politika
• Inflációs célkövetés