Munkatermelékenység
A munkatermelékenység vagy röviden termelékenység közgazdasági fogalma a termelési folyamat eredménye és a ráfordított élőmunka közötti viszonynak, az egységnyi munkamennyiséggel előállított termékmennyiségnek, az élőmunka hatékonyságának, minőségének mutatója. A statisztika az időegység alatt előállított termékmennyiséggel, nemzetgazdasági szinten gyakran az egy munkaóra alatt előállított GDP-vel fejezi ki ezt a viszonyt, anélkül, hogy vizsgálná a munka feszítettségét, azaz az időegység alatt elvégzett munkamennyiséget mutató munkaintenzitást, amit így átlagosnak, változatlannak tételez fel.[1]
A munkatermelékenység vizsgálata szerkesztés
A termelékenység különböző mutatói közül a legfontosabb a munkatermelékenység, ami azt mutatja meg, hogy egységnyi munkaerő mekkora gazdasági kibocsátást eredményez. Fő mutatói az egy foglalkoztatottra jutó éves GDP, illetve az egy munkaórára jutó GDP.[2]
Az egyéb gazdasági erőforrások (ásványkincsek, munkaerő) végessége miatt általában a gazdasági növekedés lefontosabb forrása a munkatermelékenység növelése. Ennek fontos tényezője az oktatás, a kutatás fejlesztése, az innováció, bár az ezekbe történt beruházások csak hosszabb távon éreztetik hatásukat.[2]
A termelékenységi rejtély szerkesztés
A fejlett országokban a 2010-es évek óta nem tapasztalható érdemi növekedés a munkatermelékenységi adatokban. Ezt a jelenséget hívják termelékenységi rejtélynek (angolul productivity puzzle), ugyanis a szakértők arra számítottak, hogy a műszaki fejlődés, többek között az okostelefonok és a közösségi média elterjedése jelentősen javítja majd a fejlett társadalmak gazdaságának termelékenységét.[2] (A termelékenységet persze az újonnan előállított termékek piaci értékén, nem a használati értékén mérik, így lehetséges, hogy a mai áron olcsó okostelefonok tömegtermelése nem jelent termelékenységnövekedést az évtizedekkel korábbi mobiltelefonokhoz képest, bár használati értékük nyilván sokkal nagyobb.)
Közgazdász kutatók abban keresik a termelékenység stagnálásának magyarázatát, hogy a korábbi termelékenységi szint fenntartásához is egyre több kutatóra van szükség. Amerikai kutatók számításai szerint a 2000-es években a teljes tényezőtermelékenység egységnyi növeléséhez 20-szor annyi kutatóra volt szükség, mint az 1930-as években.[3]
A munka termelékenysége Magyarországon szerkesztés
A Magyar Nemzeti Bank 2022-es termelékenységi jelentése megállapította, hogy a hazai munkatermelékenység továbbra is az EU-rangsor alsó harmadában volt és a visegrádi országok átlagától is elmaradt. A dokumentum kiemeli, hogy a termelékenység javítása jelenti a legnagyobb növekedési tartalékot.[4]
Az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték 2021-ben az EU-átlagához képest 72,3%.ot ért el szemben a 2019. évi 70,6%-kal. A 27 EU-tagállam között Magyarország a 24. helyen állt.[4]
A hazai munkatermelékenység az 5 legtermelékenyebb európai ország átlagának csupán 47,6 százaléka volt. Az egy munkaórára vetített hozzáadott érték hazánkban az uniós átlag mintegy kétharmada (65,9 százalék) volt 2021-ben, míg a mutató az EU27 átlagának 65,3 százalékát tette ki 2019-ben.[4]
2020-ban a vállalatok között a méretek arányában továbbra is jelentős termelékenységi különbségek voltak: a mikrovállalkozások termelékenysége a nagyvállalatokéhoz képest 43%, a kisvállalatoké 64%, míg a közepes vállalatoké 73% volt.[4]
A munka termelékenysége a magyarországi külföldi irányítású vállalatok körében 2009–2016 között 3,1-szer volt magasabb a magyar vezetésűeknél, ez 2019-re 2,6-szorosra csökkent.[4]
2021-ben az ágazatok közül kiemelkedett a pénzügyi ágazat munkatermelékenysége 20,6 millió forint/fő értékkel, ezt követte az információ, kommunikáció iparág (13,1 millió forint/fő), illetve a feldolgozóipar (11,6 millió/fő).[4]
A GKI Gazdaságkutató Zrt. 2023 szeptemberi jelentésében az Eurostat adatai alapján megállapította, hogy 2009 és 2022 között az egy dolgozóra jutó hozzáadott érték a visegrádi országok, valamint Németország és Románia adataihoz viszonyítva nálunk emelkedett a legkevésbé. A feldolgozóiparban Románia teljesítménye 42%-kal, Szlovákiáé 94%-kal, Németországé 35%-kal nőtt, míg Magyarországon csak 30%-os volt a növekedés. Az infokommunikációban a magyar növekedés 28%-os, Németországban 34%, Romániában 101% volt, de a szlovák mutató 2%-kal visszaesett. A magyar adatok különösen annak fényében kedvezőtlenek, hogy 2010 és 2021 között éves átlagban a magyar GDP 3,6%-ának megfelelő nettó felzárkóztatási forrás érkezett az Európai Unióból Magyarországra.[5]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Akadkislex: Akadémiai kislexikon. Budapest: Akadémiai. 1990. ISBN 963 05 5279 5
- ↑ Elemzésközpont: Járdi Roland: Termelékenység - mit jelent, hogyan számítjuk, értelmezzük? elemzeskozpont.hu (2023. május 9.) (Hozzáférés: 2023. szeptember 9.)
- ↑ GKI 2023: GKI: A magyarországi termelékenység növekedése régiós összevetésben. hvg.hu (2023. szeptember 6.) (Hozzáférés: 2023. szeptember 9.)
- ↑ MNB 2022: Járdi Roland: MNB: javult a termelékenység, de rengeteg még a tennivaló. www.vg.hu (2022. július 13.) (Hozzáférés: 2023. szeptember 9.)