Visegrádi Együttműködés
A Visegrádi Együttműködés (más néven visegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek) együttműködés az Európai Unión belül, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete. Az együttműködés célja ezen közép-európai országok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, esetleges lépéseinek összehangolása.
| Visegrádi Együttműködés | |
 | |
| |
 | |
| A Visegrádi országok az Európai Unión belül | |
| Egyéb nevek | visegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek |
| Alapítva | 1991. február 15. |
| Típus | gazdasági, diplomáciai és politikai szövetség |
| Tagság | Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia |
| A Visegrádi Együttműködés weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Visegrádi Együttműködés témájú médiaállományokat. | |
Adatok a tagokrólSzerkesztés
| Név | Terület (km²) |
Népesség (fő) |
GDP/fő (USD) |
EU | Pénznem | Államfő | Miniszterelnök | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Csehország | 78 866 | 10 610 055 | 25 934 | 
|
Korona | Miloš Zeman | Andrej Babiš |
|
Lengyelország | 312 679 | 38 433 600 | 14 540 |
|
Złoty | Andrzej Duda | Mateusz Morawiecki |
|
Magyarország | 93 030 | 9 778 371 | 15 658 |
|
Forint | Áder János | Orbán Viktor |
|
Szlovákia | 49 036 | 5 443 120 | 17 630 |
|
Euró | Zuzana Čaputová | Peter Pellegrini |
|
Összesen | 533 611 | 64 265 146 | 16 586 |
TörténeteSzerkesztés
A visegrádi királytalálkozóSzerkesztés
A visegrádi egyezmény létrejöttének apropóját egy középkori megállapodás adta. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében.
Új kereskedelmi utakat jelöltek ki, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A Buda–Brünn útvonal főbb állomásai Esztergom, Nagyszombat és Holics voltak. Buda és Brünn teljes árumegállító jogot kaptak. A lengyel-orosz kereskedelem magyarországi központja Kassa lett.
Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte.[1]
Az együttműködés modern kori felújításaSzerkesztés
Ennek az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés. Eredetileg Románia is szerepet vállalt volna az együttműködésben, azonban a marosvásárhelyi fekete március és a bányászjárások után Ion Iliescu közölte, hogy országa nem vesz részt a V4-ek munkájában. Az együttműködés mind a négy tagállama 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.
CéljaiSzerkesztés
Az 1991-es deklaráció céljai között szerepelt a totalitárius rendszer maradványainak felszámolása, a demokrácia védelme és a három ország összefogása a gazdasági előrehaladásban és az euroatlanti csatlakozás előremozdításában. Ezeket a célokat a '90-es évek során még sok gazdasági és politikai megbeszélés és egyeztetés követte. Ezalatt az évtized alatt a V4 valóban erős és hiteles védjeggyé és együttműködéssé vált. A V4-ek céljai immár a NATO-n és az Európai Unión belül megváltoztak.
Az új célokat Kroměříž-ben tartott találkozójuk során fektette le 2004-ben a négy ország vezetője. A felek hangsúlyozták, hogy hosszú távú együttműködésre volna szükség a közös agrárpolitikában, a strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, illetve a schengeni rendszer működtetésében. Különösen fontos a NATO által is képviselt alapelvek érvényesítése, a transz-atlanti kapcsolatok erősítése.
A V4 naplójaSzerkesztés
Az 1990-es évek során sok nagy jelentőségű dolgot sikerült elérnie a négy országnak, és ezt a 2000-es években is folytatták.
CEFTASzerkesztés
1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, azaz a CEFTA-t. Ez a szervezet a Nyugat-európai minta alapján megkönnyítette a nemzetközi kereskedelmet a négy ország között. A CEFTA sikeres működését gazdasági fejlődés kísérte a tagállamokban.
Nemzetközi Visegrádi AlapSzerkesztés
2000. június 9-én hozta létre a négy tagország pozsonyi székhellyel. Az IVF (International Visegrád Fund) sokak szerint a V4-ek legsikeresebb vállalkozása volt. Az Alap az egyezmény alapján, erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok területén. A 2003-tól már évi 2.400.000 euróra emelt költségvetésének köszönhetően a négy tagországból minden esztendőben hat alkalommal lehet pályázatokat benyújtani a pozsonyi titkárságra. Az Alap által kínált lehetőségek egyre bővülnek: a kulturális támogatás egyéb formái mellett kiterjednek a visegrádi tagországok közötti humanitárius segélyezésre is. 2003-tól indult be a visegrádi ösztöndíjas program. Ez a program lehetővé teszi, hogy a visegrádi diákok ösztöndíjjal tanulhassanak a tagországok határain belül bármely egyetemen vagy főiskolán. Másrészt az ösztöndíj harmadik országokba is megpályázható a kiemelkedő tanulók számára.
Egyéb találkozókSzerkesztés
Az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. A látogatáson a NATO-ról volt szó, valamint a V4-eknek nyújtott amerikai támogatásról.
Augusztusban České Budějovice városában találkoztak a négyek, és lefektették a közös agrárkereskedelmet és a mezőgazdasági politikájukat. Ezen a találkozón részt vettek Ausztria és Szlovénia megfigyelői is.
1998-ban Budapest adott otthont a lengyel–cseh–magyar megbeszéléseknek. A találkozó célja az volt, hogy megerősítsék a visegrádi együttműködés létjogosultságát az euroatlanti integráció révbe érésének éveiben is.
MűködéseSzerkesztés
A Visegrádi Együttműködésnek nincs konkrét székvárosa vagy székháza. A pozsonyi IVF titkárság az egyetlen kézzelfogható létezése a V4-eknek. Azonban az együttműködés ügyeinek intézését és összehangolását minden évben egy ország vállalja magára. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, év végén pedig kiértékelik.
ForrásSzerkesztés
- ↑ Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
