Visegrádi Együttműködés

Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország regionális szervezete
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. július 9.

A Visegrádi Együttműködés (más néven visegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek) együttműködés az Európai Unión belül, négy közép-európai tagállam, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete. Az együttműködés célja ezen országok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, esetleges lépéseinek összehangolása. A 2022 február végén kirobbant ukrán-orosz háború törést okozott a Visegrádi Együttműködés tagállamainak viszonyában, főleg ami az Oroszországgal való kapcsolattartás mikéntjét illeti.

Visegrádi Együttműködés
A Visegrádi országok az Európai Unión belül
A Visegrádi országok az Európai Unión belül

Egyéb nevekvisegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek
Alapítva1991. február 15.
Típusgazdasági, diplomáciai és politikai szövetség
TagságCsehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia

A Visegrádi Együttműködés weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Visegrádi Együttműködés témájú médiaállományokat.

Elnöksége

szerkesztés

Egy adott ország július 1-től a következő év június 30-ig veszi át a Visegrádi Csoport soros elnöki tisztét.

A soros elnökséggel rendelkező országok:

  • 1991/1992 – Csehszlovákia
  • 1992/1993 – Lengyelország
  • 1993/1994 – Magyarország
  • 1994/1995 – Szlovákia
  • 1995/1996 – Cseh Köztársaság
  • 1996/1997 – Lengyelország
  • 1997/1998 – Magyarország
  • 1998/1999 – Szlovákia
  • 1999/2000 – Cseh Köztársaság
  • 2000/2001 – Lengyelország
  • 2001/2002 – Magyarország
  • 2002/2003 – Szlovákia
  • 2003/2004 – Cseh Köztársaság
  • 2004/2005 – Lengyelország
  • 2005/2006 – Magyarország
  • 2006/2007 – Szlovákia
  • 2007/2008 – Cseh Köztársaság
  • 2008/2009 – Lengyelország
  • 2009/2010 – Magyarország
  • 2010/2011 – Szlovákia
  • 2011/2012 – Cseh Köztársaság
  • 2012/2013 – Lengyelország
  • 2013/2014 – Magyarország
  • 2014/2015 – Szlovákia
  • 2015/2016 – Cseh Köztársaság
  • 2016/2017 – Lengyelország
  • 2017/2018 – Magyarország
  • 2018/2019 – Szlovákia
  • 2019/2020 – Cseh Köztársaság
  • 2020/2021 – Lengyelország
  • 2021/2022 – Magyarország
  • 2022/2023 – Szlovákia
  • 2023/2024 – Cseh Köztársaság
  • 2024/2025 - Lengyelország
  • 2025/2026 - Magyarország

Adatok a tagokról

szerkesztés

Magyarország akár a demorácia főbb mutatóiban, akár a gazdasági mutatókban lemaradt a többi V4 országtól. 2022–2025 között a magyar gazdaságtól mindösssze stagnálásra futotta, miközben a többi V4 ország határozott GDP-növekedést tudott felmutatni.[1]


A V4 országainak földrajzi, gazdasági, politikai adatai, rendezhető táblázatban:

A V4országok egy főre eső GDP-jének összehasonlítása (nominális), USD-ban, 2019 és 2024 között. Rendezhető táblázat.
ország / év 2019 2020 2021 2022 2023 2024
  Csehország [8] 24,013 23,464 27,668 27,876 31,630 31,543
  Lengyelország [9] 15,869 15,963 18,592 18,860 22,031 24,810
  Magyarország [10] 17,003 16,356 18,991 18,556 22,302 23,272
  Szlovákia [11] 19,421 19,723 22,102 21,348 24,489 25,925

Története

szerkesztés

Középkori visegrádi királytalálkozó

szerkesztés

A visegrádi egyezmény létrejöttének apropóját egy középkori megállapodás adta. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében.

Új kereskedelmi utakat jelöltek ki, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A BudaBrünn-útvonal főbb állomásai Esztergom, Nagyszombat és Holics voltak. Buda és Brünn teljes árumegállító jogot kaptak. A lengyel–orosz kereskedelem magyarországi központja Kassa lett.

Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte.[12]

 
A Visegrádi Nyilatkozat aláírása

A 20. századi rendszerváltozások után

szerkesztés

Az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés. Eredetileg Románia is szerepet vállalt volna az együttműködésben, azonban a marosvásárhelyi fekete március és a bányászjárások után Ion Iliescu közölte, hogy országa nem vesz részt a V4-ek munkájában. Az együttműködés mind a négy tagállama 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

2020-as évek

szerkesztés

Oroszország ukrajnai háborújának kirobbanása után Magyarország fokozódó elszigetelődése az Orbán-kormány az EU-ban is képviselt oroszbarát hintapolitikája miatt már a V4-es együttműködés szintjén is érződött. Az együttműködés felbomlásáról hivatalosan nem volt szó, Magyarországot viszont az összes többi ország nyíltan kritizálta. A lengyel miniszterelnök és a szlovák külügyminiszter is kemény hangnemben bírálta Magyarország politikáját az ukrán háborúhoz való hozzáállásával kapcsolatban. Pekaróvá Adamová, a cseh képviselőház elnöke úgy vélte, hogy a V4 jelen helyzetében halott, mert míg Lengyelország, Szlovákia és Csehország a háború kezdetétől segítséget nyújt Ukrajnának, Magyarország engedékenynek tűnik a Kreml agressziójával szemben.

2023-as megválasztása után Robert Fico állt Orbán Viktor mellé és mindketten elutasították Ukrajna támogatását, és az orosz állításokat visszhangozták, miszerint a háborút a NATO provokálta ki. Velük szemben Petr Fiala cseh kormánya és Donald Tusk lengyel kormánya Ukrajna legerősebb támogatói közé tartoznak.[13] Ukrajna EU-s csatlakozása között azonban még Orbán és Robert Fico között is megosztottság van. A szlovák kormányfő ugyanis Orbán Viktorral szemben támogatja Ukrajna EU-s csatlakozását.[14][15]

Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Lengyelországnak a Visegrádi Négyek helyett a Weimari Háromszöggel és az Egyesült Államokkal való együttműködést kell elmélyítenie.[16] Egyes cseh politikusok pedig a visegrádi négyekből való kilépést szorgalmazták, míg Vít Dostál, az AMO külpolitikai agytröszt vezetője azzal érvelt, hogy a V4 számos, eltérő külpolitikai prioritásokkal rendelkező kormányt is túlélt már.[17]

Az 1991-es deklaráció céljai között szerepelt a totalitárius rendszer maradványainak felszámolása, a demokrácia védelme és a három ország összefogása a gazdasági előrehaladásban és az euroatlanti csatlakozás előremozdításában. Ezeket a célokat a 90-es évek során még sok gazdasági és politikai megbeszélés és egyeztetés követte. Ezalatt az évtized alatt a V4 valóban erős és hiteles védjeggyé és együttműködéssé vált. A V4-ek céljai immár a NATO-n és az Európai Unión belül megváltoztak.

Az új célokat Kroměřížben tartott találkozójuk során fektette le 2004-ben a négy ország vezetője. A felek hangsúlyozták, hogy hosszú távú együttműködésre volna szükség a közös agrárpolitikában, a strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, illetve a schengeni rendszer működtetésében. Különösen fontos a NATO által is képviselt alapelvek érvényesítése, a transzatlanti kapcsolatok erősítése.

A V4 naplója

szerkesztés
 
A V4 államfői 2009-ben. Balról jobbra Václav Klaus cseh, Ivan Gašparovič szlovák, Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök

Az 1990-es évek során sok nagy jelentőségű dolgot sikerült elérnie a négy országnak, és ezt a 2000-es években is folytatták.

1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, azaz a CEFTA-t. Ez a szervezet a nyugat-európai minta alapján megkönnyítette a nemzetközi kereskedelmet a négy ország között. A CEFTA sikeres működését gazdasági fejlődés kísérte a tagállamokban.

Nemzetközi Visegrádi Alap

szerkesztés

2000. június 9-én hozta létre a négy tagország pozsonyi székhellyel. Az IVF (International Visegrád Fund) sokak szerint a V4-ek legsikeresebb vállalkozása volt. Az Alap az egyezmény alapján, erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok területén. A 2003-tól már évi 2.400.000 euróra emelt költségvetésének köszönhetően a négy tagországból minden esztendőben hat alkalommal lehet pályázatokat benyújtani a pozsonyi titkárságra. Az Alap által kínált lehetőségek egyre bővülnek: a kulturális támogatás egyéb formái mellett kiterjednek a visegrádi tagországok közötti humanitárius segélyezésre is. 2003-tól indult be a visegrádi ösztöndíjas program. Ez a program lehetővé teszi, hogy a visegrádi diákok ösztöndíjjal tanulhassanak a tagországok határain belül bármely egyetemen vagy főiskolán. Másrészt az ösztöndíj harmadik országokba is megpályázható a kiemelkedő tanulók számára.

Egyéb találkozók

szerkesztés

Az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. A látogatáson a NATO-ról volt szó, valamint a V4-eknek nyújtott amerikai támogatásról.

Augusztusban České Budějovice városában találkoztak a négyek, és lefektették a közös agrárkereskedelmet és a mezőgazdasági politikájukat. Ezen a találkozón részt vettek Ausztria és Szlovénia megfigyelői is.

1998-ban Budapest adott otthont a lengyel–cseh–magyar megbeszéléseknek. A találkozó célja az volt, hogy megerősítsék a visegrádi együttműködés létjogosultságát az euroatlanti integráció révbe érésének éveiben is.

Működése

szerkesztés

A Visegrádi Együttműködésnek nincs konkrét székvárosa vagy székháza. A pozsonyi IVF-titkárság az egyetlen kézzelfogható létezése a V4-eknek. Azonban az együttműködés ügyeinek intézését és összehangolását minden évben egy ország vállalja magára. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, év végén pedig kiértékelik.

  1. Három év gazdasági pangás - Magyarország lemaradt a V4-ektől (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2025. július 5. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  2. https://www.imf.org/external/datamapper/NGDPDPC@WEO/UVK/EURO/EU
  3. Corruption Perceptions Index (latest). Transparency International, 2023 (Hozzáférés: 2023)
  4. General government gross debt. www.imf.org . (Hozzáférés: 2024. június 25.)
  5. RSF World Press Freedom Index 2025: economic fragility a leading threat to press freedom | RSF (angol nyelven). rsf.org . (Hozzáférés: 2025. május 2.)
  6. https://ourworldindata.org/grapher/democracy-index-eiu
  7. Eurostat – Tables, Graphs and Maps Interface (TGM) table. Epp.eurostat.ec.europa.eu. (Hozzáférés: 2025)
  8. https://countryeconomy.com/gdp/czech-republic
  9. https://countryeconomy.com/gdp/poland
  10. https://countryeconomy.com/gdp/hungary
  11. https://countryeconomy.com/gdp/slovakia
  12. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 
  13. Jozwiak, Rikard. „The Visegrad Group: When 2 + 2 Doesn't Equal 4”, Radio Free Europe/Radio Liberty, 2024. február 28. (Hozzáférés: 2024. június 7.) (angol nyelvű) 
  14. Robert Fico: Ukrajna EU-s csatlakozása több lehetőséget, mint hátrányt jelentene Szlovákiának (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2025. június 17. (Hozzáférés: 2025. június 17.)
  15. Členstvo Ukrajiny v EÚ by prinieslo Slovensku viac príležitostí ako negatív (sk-SK nyelven). Denník E, 2025. június 16. (Hozzáférés: 2025. június 17.)
  16. Krzysztoszek, Aleksandra. „Polish FM: close ties with US, revising Weimar Triangle key amid Russia threat”, 2024. április 25. (Hozzáférés: 2024. június 2.) 
  17. Základy Visegrádu v sedmi lekcích (cs-CZ nyelven). (Hozzáférés: 2025. június 10.)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • A Visegrádi csoport hivatalos honlapja
  • Halász Iván: Államfő, parlament, kormány. Az államszervezet fejlődése a visegrádi országokban 1989 után; Lucidus, Bp., 2014 (Kisebbségkutatás könyvek)
  • A migránsok politikai integrációja a visegrádi államokban; szerk. Halász Iván; Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Bp., 2014
  • Biztonsági tanulmányok. Új fogalmi keretek, és tanulságok a visegrádi országok számára; szerk. Marton Péter, Balogh István, Rada Péter; Antall József Tudásközpont, Bp., 2015
  • Együttműködési lehetőségek a Kárpátok térségében; szerk. Duray Miklós, Kulcsár László, Szász Jenő; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–NYME, Bp.–Sopron, 2016 (Kárpát-haza napló)
  • Visegrádi kézikönyv. Történelem, politika, társadalom; szerk. Mészáros Andor, Halász Iván, Illés Pál Attila; Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány, Esztergom, 2017
  • (Közép-európai) érdekérvényesítés az Európai Unióban. A Visegrádi Együttműködés 25 éve; szerk. Szekeres Ildikó; SZTE ÁJK NRTI, Szeged, 2017 (Nemzetközi és regionális tanulmányok)
  • A Visegrádi Csoport parlamenti együttműködése a magyar elnökség idején, 2017–2018; szerk. Kovács Krisztián; Országgyűlés Hivatala, Bp., 2018
  • A visegrádi négyek jelentősége, struktúrája és értékei; Külügyi és Külgazdasági Intézet, Bp., 2018
  • A Visegrádi Csoport gazdasági együttműködésének stratégiai lehetőségei; Századvég Alapítvány–Külgazdasági és Külügyminisztérium, Bp., 2018
  • Szakpolitikai együttműködés a V4-en belül. Visegrád magyar kormányzati szemmel; szerk. Balaskó Angéla; Külügyi és Külgazdasági Intézet, Bp., 2018
  • Közép-Európa és a Visegrádi Együttműködés. Történelmi és politikai nézőpontok; szerk. Stepper Péter; Antall József Tudásközpont, Bp., 2019
  • Európa jövője. V4 – egység és erő; szerk. Békés Márton; Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Bp., 2019
  • Emil Brix–Erhard Busek: Közép-Európa újragondolása. Miért Közép-Európában dől el Európa jövője?; ford. Kurdi Imre; IASK–Savaria University Press, Kőszeg, 2019
  • Mezei Cecília: Fejlesztési kényszerpályák; Dialóg Campus, Bp., 2019 (Studia regionum)
  • Trendek és töréspontok II.; szerk. Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám; Akadémiai, Bp., 2021 (Nemzetközi gazdaság szakkönyvtár)