A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC, angolul Organization of the Petroleum Exporting Countries) elsődleges célja a tagországok kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos politikájának koordinálása.

Kőolaj-exportáló Országok Szervezete
(Organization of the Petroleum Exporting Countries)
OPEC Logo.svg
OPEC Logo.svg
Az OPEC tagállamai 2016-ban
Az OPEC tagállamai 2016-ban

Alapítva 1960. szeptember 14.,
Bagdad, Irak
Típus nemzetközi kartell
Székhely Bécs, Ausztria
Tagság  Algéria
 Angola
 Ecuador
 Egyesült Arab Emírségek
 Gabon
 Indonézia
 Irán
 Irak
 Katar
 Kuvait
 Líbia
 Nigéria
 Szaúd-Arábia
 Venezuela
Nyelvek angol
Főtitkár Nigéria Mohammed Sanusi Barkindo
é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 52″, k. h. 16° 21′ 57″
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőolaj-exportáló Országok Szervezete
témájú médiaállományokat.
Az OPEC központja Bécsben

Tagországok 2020 szeptemberében: Algéria, Angola, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Gabon, Irán, Irak, Kongói Köztársaság, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia, Venezuela.

A szervezetet 1960-ban alapították, 1965 óta Bécsben van a székhelye. Döntéshozó szerve a tagországok kormányainak képviselőiből álló, évente kétszer ülésező Konferencia.

TörténeteSzerkesztés

Az OPEC 14 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országok találhatók. Létrehozásának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellen az olajpiacokat akkoriban uraló, az árak csökkentésére törekvő (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának. Kezdetben a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbicsoportként működött, és tevékenysége arra irányult, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbáljon meg kihasítani azáltal, hogy tagjai árkartellbe tömörülnek, illetve igyekezett ellenőrzést gyakorolni a kitermelt mennyiségek felett. Az 1970-es években viszont már kezdte megmutatni erejét.

Az 1973-as olajembargóSzerkesztés

Az arab-izraeli konfliktus állandósulása erősítette fel azt a folyamatot, aminek eredményeként az OPEC egyszerű kartellből komoly politikai tényezővé lépett elő. A hatnapos háború után, 1967-ben a szervezet arab tagállamai külön – átfedésekkel – megalapították Olajexportáló Arab Országok Szövetségét (OAPEC), hogy egységes nyomást tudjanak gyakorolni az Izraelt támogató nyugati országokra. Bár nem jelentős olajexportőrök, az OPEC-hez Egyiptom és Szíria is csatlakozott. Az 1973-as jom kippuri háború felélénkítette a szervezet tevékenységét. Véleményük szerint azért tudott Izrael ellenállni Szíria és Egyiptom támadásának, mert a nyugat segélyeket nyújtott neki. Az OAPEC országai ezért 1973-ban olajembargót vezettek be az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen. A féléves embargó alatt a nyugati világ először szembesült az olaj (illetve annak hiányának) stratégiai jelentőségével. A krízis csúcsán egy ideig például Amerikában a páros napokon csak a páros számra végződő rendszámú autók tankolhattak, míg a páratlan dátumokon a páratlan rendszámúak.

A háború azonban csak meggyorsította az amúgy is erősödő folyamatokat. Tarthatatlan volt, hogy a nyugat olajfelhasználása évente 5%-kal növekedjen, míg ők közben továbbra is alacsony árat fizessenek a nyersolajért, és közben az inflációval vagy azt meghaladó mértékben emelkedő árakon adjak el termékeket a harmadik világnak. Még az iráni Sah, aki Amerika legfőbb szövetségesének számított a térségben, is kirohant a szerintük igazságtalan állapotok miatt: 1973-ban a New York Timesnak nyilatkozva azt mondta: „Persze, hogy emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök [a nyugatiak] felemelték a búza árát, amit eladnak nekünk 300%-kal drágábban, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is... A tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk... Akkor az úgy igazságos, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a tízszeresére.” Az apadó készletek miatt egy részük kénytelen visszafogni a kitermelést, egy részük, mint például Nigéria, a fokozódó szegénységre hivatkozva a kitermelés növelésével próbál meg nagyobb profithoz jutni. Míg a 70-es években az OPEC ármeghatározó szerepet töltött be a világpiacon, és a világ kőolajexportjának 80-90%-át adták a tagországok, addigra, például Norvégia, Nagy-Britannia és az USA, felismerve és megpróbálva függetlenedni az OPEC-től, megkezdte saját kitermelését[vitatott], s idővel a világpiacon is megjelent termékeivel, ezzel is gyengítve az OPEC ármeghatározó szerepét. Az OPEC részesedése azóta kb. 58%-ra csökkent 1995-től folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.

 
Az OPEC zászlaja

MűködéseSzerkesztés

Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.

Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest. Még szembetűnőbb az emelkedés az olajválság előtti, 1972-es 23 milliárdos, és az 1974-es, az embargó utáni 140 milliárdos éves bevétel között. (Danile Yergin: The Prize, 1991)

Tagországok és kvótákSzerkesztés

OPEC kvóták és termelés (ezer hordó / nap)[1]
Ország (csatlakozás éve) Kvóta (2005. június 1.) Termelés (2016.) Kapacitás
Algéria (1969) 894 1,348 1,530
Angola (2007) 1,900 1,769 1,900
Ecuador (1973-92, 2007-2020) 520 0,548 0,700
Egyenlítői-Guinea (2017) 0,227 0,300
Gabon (1975–1995, 2016) 0,210 0,300
Irán (1960) 4,110 3,990 4,300
Irak (1960) 4,451 4,500
Katar (1961-2019) 726 1,522 1,850
Kuvait (1960) 2,247 2,923 3,600
Líbia (1962) 1,500 0,384 1,700
Nigéria (1971) 2,306 1,999 2,250
Szaúd-Arábia (1960) 10,099 10,460 12,500
Egyesült Arab Emírségek (1967) 3,106 2,500 2,900
Venezuela (1960) 3,223 2,276 2,550
Összesen 31,420 30,607 40,880

Korábban tag volt Indonézia, de 2016. december 1-jén hivatalosan is kilépett az OPEC-ből.

 
Az OPEC tagjai 2017-ben


Olajtermelő országok a Szervezeten kívülSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Quotas az Egyesült Államok Energiaminisztériumának jelentése alapján

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz OPEC témájú médiaállományokat.

Magyarul:

Angol nyelven: