Főmenü megnyitása

Kelet-Timor

állam Délkelet-Ázsiában

Kelet-Timor, hivatosan Kelet-timori Demokratikus Köztársaság,[3] a tengeri Délkelet-Ázsia egyik országa a Kis-Szunda-szigetcsoportban. Timor sziget keleti feléből, Atauro- és Jaco-szigetekből, és Oecusse régióból, Timor sziget Indonéziához tartozó nyugati részén belüli exklávéból áll. Az ország déli szomszéda Ausztrália, amelytől a Timor-tenger választja el.[4]

Kelet-timori Demokratikus Köztársaság
Repúblika Demokrátika Timór Loro Sa'e (tetum nyelven)
República Democrática de Timor-Leste (portugálul)
Republik Demokratik Timor Leste (indonézül)
Democratic Republic of Timor-Leste (angolul)
Kelet-Timor zászlaja
Kelet-Timor zászlaja
Kelet-Timor címere
Kelet-Timor címere
Nemzeti mottó: Honra, pátria e povo
(portugál, „Becsület, haza és nép”)
Nemzeti himnusz: Pátria
LocationEastTimor.svg

Fővárosa Dili
d. sz. 8° 34′, k. h. 125° 34′
Legnagyobb város Dili
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Taur Matan Ruak
Miniszterelnök Rui Maria de Araújo
Hivatalos nyelv tetum, portugál
Függetlenség 2002. május 20.

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 180 069 fő (2013)[1] +/-
Rangsorban159
Becsült1 261 407[2] fő (2018 jÚlius 1)
Rangsorban159
Népsűrűség76 fő/km²
GDP2009 (forrás: IMF)
Összes599 millió USD (173)
PPP: 2,505 milliárd dollár
Egy főre jutó551 USD (160)
PPP: 2505 dollár
HDI (2008) 0,483 (158) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület14 874 km²
Rangsorban 159
Vízelhanyagolható%
Időzónakelet-timori (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznem amerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijel TMP
Hívószám 670
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.tl
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
  • Schuko
  • AS/NZS 3112
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-timori Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.

Tt-map.png

FöldrajzSzerkesztés

Kelet-Timor a Kis-Szunda-szigetek külső ívéhez tartozó Timor-sziget keleti felén fekszik, részét képezi a sziget nyugati felének északi partján lévő Okusi exklávé és az Atauro-sziget. A trópusi monszun éghajlatú ország felszínének túlnyomó része változatos hegyvidék. A déli partot mocsaras síkság szegélyezi.

TörténelemSzerkesztés

Timor-szigetét a portugálok 1520-ban fedezték fel, és 1633-ban hozták létre ott első gyarmatukat. A hollandokkal folyó évszázados viszálykodásnak az 1859-es lisszaboni szerződés vetett véget, amely a sziget keleti részét a portugáloknak juttatta. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a Kelet-Timorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. 1973-ban Portugália autonóm tartománya lett.

1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarátok között. A Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársaság függetlenségét 1975. november 28-án kiáltották ki. Alig egy héttel később, december 7-én Indonézia megszállta a szigetrészt, a kormány 6000 „önkéntest” küldött a vele rokonszenvezők támogatására. 1976 júliusában Indonézia 27. tartományává nyilvánították. Az ENSZ nem ismerte el Kelet-Timor bekebelezését.

Az 1999. augusztus 30-án megtartott népszavazáson a timoriak többsége a függetlenségre szavazott. A szavazás után az indonézpárti milíciák felégették a fővárost, az infrastruktúra megsemmisült. Ezek után a terület ENSZ-felügyelet alá került.

A teljes függetlenséget 2002. május 20-án nyerte el. Az országot 2002. szeptember 27-én felvették az ENSZ-be. A lakosság helyzete azonban sokat romlott azóta. A stabilitás nem állt helyre, a bandák, a hatalomból kihagyott, egykoron a függetlenségért küzdő csoportok folyamatosan ellenségeskedést szítottak és szítanak. 2006 májusában a hadsereg a ki nem fizetett bérek miatt zavargásokba kezdett, amelyek több száz halálos áldozattal jártak, és csak az év végén sikerült a helyzetet megoldani. Jelenleg az ország északi részén az ingatag békét az INTERFET nevű nemzetközi békefenntartó erő ellenőrzi – kevés sikerrel, a kiszélesedő bűnszervezetek egyre növekvő hatalma miatt.

José Ramos-Horta elnök életveszélyesen megsebesült 2008. február 11-én egy elvetélt puccskísérletben. Gusmão miniszterelnökre is tüzet nyitottak, de ő sértetlenül megmenekült. Az ausztrál kormány azonnal erősítést küldött Kelet-Timorra a rend helyreállítására.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Kelet-Timor unitárius képviseleti köztársaság, kormányformája félelnöki.[5][6]

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Az alkotmány szerint az államhatalom legfőbb szerve a Diliben ülésező egykamarás nemzeti parlament, amely törvényhozó és politikai döntéshozó jogkörökkel rendelkezik.[5] A törvényhozásnak 52 és 65 közötti képviselője lehet,[5] a 2018. évi parlamenti választások óta 65 tagja van.[7] A képviselőket a választópolgárok ötévente választják a D’Hondt-módszer[8] szerinti pártlistás választási rendszerben.[5] Kelet-Timorban általános választójog van érvényben,[5] a törvények értelmében minden tizenhetedik életévét betöltött állampolgár szavazhat.[9]

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

Teljes lakossága 1 212 107 fő, melynek 50%-a városokban él.

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés

A népesség 92%-a timori maláj, 8%-a pedig egyéb népcsoportokhoz (indonéz, kínai, portugál) tartozik. A lakosság 90%-a római katolikus vallású, 4%-a muszlim, 3%-a protestáns, 3%-a pedig buddhista és törzsi vallású.

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Hagyományos kelet-timori viseletben lévő férfi

Gazdaságilag igen elmaradott ország. Ásványkincsei (színesércek, kőolaj, földgáztelepek) kiaknázatlanok. Önellátásra rizst, maniókát és kukoricát termesztenek, sertést, kecskét, juhot, baromfit tenyésztenek. Kivitelre az ültetvényeken termesztett kávé kerül. Gazdasági helyzete nagymértékben függ a nemzetközi segélyszervezetek által biztosított segélyektől.

KözlekedésSzerkesztés

Az ország közlekedése igen elmaradott. Vasúthálózata 677 km, közúthálózata 3800 km. Az országban 3 kikötő és 1 repülőtér van.

KultúraSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

 
A főváros, Dili. A háttérben az Atauro sziget látszik

SportSzerkesztés

Kelet-Timor labdarúgó válogatottját tartották a legrosszabbnak a világon. A FIFA ranglista utolsó helyét foglalta le idáig. Meglepetésre 2-2-t játszott Kambodzsával, így 6 év után megszerezték első pontjukat.

A labdarúgás, mint az ország legnépszerűbb sportja azonban folyamatosan fejlődik, így napjainkban a válogatott már a FIFA-világranglista 185. helyét foglalja el.[10] A nemzeti tizenegy napjainkra képessé vált a nemzetközi kvalifikációs versenyeken való pontszerzésekre, sőt akár nagyarányú győzelmek kivívására is.[11]

ÜnnepekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis
  2. Final 2010-es népszámlálási adat. [2012. augusztus 16-i dátummal az [107http://dne.mof.gov.tl/ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 16.)
  3. A Földrajzinév-bizottság 44. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  4. The World Factbook: Timor-Leste (angol nyelven). Központi Hírszerző Ügynökség, 2019. május 13. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
  5. a b c d e Nelson de la Cruz: Constitution of the Democratic Republic of Timor-Leste. Kelet-Timor kormánya, 2018. május 13. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  6. Dennis Shoesmith: Timor-Leste: Divided Leadership in a Semi-Presidential System. Asian Survey, XLIII. évf. 2. sz. (2003)
  7. East Timor opposition coalition heads for victory in election. Reuters, 2010. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  8. Jose Cornelio Guterres: Timor-Leste: A Year of Democratic Elections. Southeast Asian Affairs, (2008) 362. o.
  9. Elections in Timor-Leste: 2018 Early Parliamentary Elections. International Foundation for Electoral Systems, 2018. május 8. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  10. [1]
  11. [2]