Képviseleti demokrácia

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. június 15.

A képviseleti demokrácia vagy más nevein közvetett demokrácia vagy választási demokrácia egy olyan demokráciatípus és kormányzati forma, amelyben a közvetlen demokráciával ellentétben a politikai döntéseket nem közvetlenül maguk az emberek, hanem a választott képviselők hozzák.[1]

Szinte az összes modern nyugati típusú demokrácia valamilyen képviseleti demokráciaként működik: például az Egyesült Királyság (unitárius parlamentáris alkotmányos monarchia), Németország (szövetségi parlamentáris köztársaság), Franciaország (egységes félelnöki köztársaság ) és az Egyesült Államok (szövetségi elnöki köztársaság).[2] Egy képviseleti demokrácia többpárti rendszerrel, szabad választásokkal rendelkezhet, de előfordulhat, hogy nem valósul meg a teljes jogállamiság.[3]

Az alkotmányban meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét, mely lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. Alapjában véve többségi és/vagy arányos választási rendszerben történik a képviselők választása. A képviseleti demokrácia működését elősegíti a képviselő-testület által évente legalább egyszer megtartott közmeghallgatás, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek; továbbá a szintén a helyi önkormányzatokhoz fűződő lakossági fórumok, amelyek a lakosság, a civilszervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. A képviselő-testület intézménye a helyi önkormányzat vagy a parlament, megnevezésük köztársaságonként különbözhet. A nép vagy a képviselő-testület által választott képviseleti demokrácia további képviselői a településnek, a térségnek első tisztviselője, a miniszterelnök és a köztársaság elnöke.

A képviseleti (más szavakkal: közvetett, parlamentáris, avagy konszociális demokrácia) egy politológiai/politikai fogalom. Az ezzel ellentétes szempontú megvalósítás neve közvetlen demokrácia, amelyben a választásra jogosultak közvetlenül, saját nevükben hozzák meg döntéseiket. E kettő köztese a részvételi demokrácia.

Jellemzői

szerkesztés
  • Szabad választások
  • Az ellenzék jogosítványainak tiszteletben tartása
  • Minden csoport pártot alapíthat, amelyik betartja az alkotmányos elveket
  • A képviselő-testület (önkormányzat, Parlament) hatásköre behatárolt

Gyakorlatban

szerkesztés

A modern képviseleti demokrácia legfontosabb alapfeltétele az általános, titkos, egyenlő választójog teljessége és a legális, nem üldözhető ellenzéki tevékenység szabadsága. További feltétel, hogy az államhatalom törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomból áll. Ideális esetben a három hatalmi ág elkülönül egymástól. Fellelhetőek benne a közvetlen demokrácia egyes intézményei is. A képviseleti demokrácia a nagy közösségek demokratikus működéséhez szükséges elem.

A képviseleti demokrácia bírálata

szerkesztés
  • A képviseleti demokráciában a politikusok érdeke a következő választások megnyerése, ezért igazán népszerűtlen döntések nem áll érdekükben.
  • Az adott választási cikluson túlmutató intézkedések (pl. új beruházások)jövőbeli sorsa bizonytalan lehet a képviselőtestület változó összetétele miatt (erre jó példa a Nemzeti Színház esete, amelyet többször kezdtek elölről)
  • A választásokon esetenként a propagandának illetve más ok elleni hírverésnek jelentősebb a szerepe, mint a múltbeli teljesítménynek, vagy a programoknak.
  • A gyakorlatban, sokszor épp úgy "öröklődnek" a tisztségek, mint a királyságban (Például: az Amerikai Egyesült Államokban a Bush család, Indiában Dzsaváharlál Nehru utódait választják meg vezetőnek)
  • A képviselők - esetenként - visszaélnek döntési helyzetükkel (visszaélés a mentelmi joggal, költségtérítés nem megengedett célokra fordítása, pazarlás a közpénzekkel), holott a feladatuk az adófizetők érdekeinek a kiszolgálása.
  • A népszerűségük érdekében az általuk kezelt közpénzekből túlköltekeznek, a közösségi vagyont feleslegesen eladósítják.
  • A közintézmények működésből gyakran hiányzik az erkölcsi és anyagi felelősség beszabályozása vagy annak betartatása. [forrás?]

A probléma nagyrészt anyagi jellegű, a jelölt megválasztása után szembesül a reális költségvetési, jogi kötöttségi, etikai követelményekkel.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés
  1. Giovanni Sartori. Demokratietheorie (1992. július 5.) „Die repräsentative Demokratie läßt sich für unsere gegenwärtigen Zwecke einfach definieren als eine indirekte Demokratie, in der nicht das Volk selbst regiert, sondern von ihm gewählte Repräsentanten.”  (németül)
  2. Loeper (2016). „Cross-border externalities and cooperation among representative democracies”. European Economic Review 91, 180–208. o. DOI:10.1016/j.euroecorev.2016.10.003. 
  3. Lührmann (2018. március 19.). „Regimes of the World (RoW): Opening New Avenues for the Comparative Study of Political Regimes”. Politics and Governance 6 (1), 60–77. o. [2025. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.17645/pag.v6i1.1214. ISSN 2183-2463. (Hozzáférés: 2025. május 16.) 

Külső hivatkozások

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Képviselet
  • Civil szervezetek a képviseleti demokráciákban; szerk. Ráczné Horváth Ágnes; Századvég, Eger–Bp., 2008
  • Tanács-Mandák Fanni–Nuber István: Az olasz képviseleti demokrácia; Dialóg Campus, Bp., 2017
  • David van Reybrouck: A választások ellen; ford. Zákányi Viktor; Gondolat, Bp., 2017