Képviseleti demokrácia

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 23.

A képviseleti (más szavakkal: közvetett, parlamentáris, avagy konszociális demokrácia) egy politológiai/politikai fogalom. Az ezzel ellentétes szempontú megvalósítás neve közvetlen demokrácia, amelyben a választásra jogosultak közvetlenül, saját nevükben hozzák meg döntéseiket. E kettő köztese a részvételi demokrácia.

Képviseleti demokrácia esetén a nép által közvetlen vagy közvetve választott képviselők hozzák meg bizonyos közügyekkel kapcsolatos döntéseiket, amelyeket az alapszabály (alkotmány (ma Magyarországon Magyarország alaptörvénye), törvény, szerződés) behatárol. Az alapszabályban szintén meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét, mely lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. Alapjában véve többségi és/vagy arányos választási rendszerben történik a képviselők választása. A képviseleti demokrácia működését elősegíti a képviselő-testület által évente legalább egyszer megtartott közmeghallgatás, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek; továbbá a szintén a helyi önkormányzatokhoz fűződő lakossági fórumok, amelyek a lakosság, a civilszervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. A képviselő-testület intézménye a helyi önkormányzat vagy a parlament, megnevezésük köztársaságonként különbözhet.A nép vagy a képviselő-testület által választott képviseleti demokrácia további képviselői a településnek, a térségnek első tisztviselője, a miniszterelnök és a köztársaság elnöke.


Jellemzői

szerkesztés
  • Szabad választások
  • Az ellenzék jogosítványainak tiszteletben tartása
  • Minden csoport pártot alapíthat, amelyik betartja az alkotmányos elveket
  • A képviselő-testület (önkormányzat, Parlament) hatásköre behatárolt

Gyakorlatban

szerkesztés

A modern képviseleti demokrácia legfontosabb alapfeltétele az általános, titkos, egyenlő választójog teljessége és a legális, nem üldözhető ellenzéki tevékenység szabadsága. További feltétel, hogy az államhatalom törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomból áll. Ideális esetben a három hatalmi ág elkülönül egymástól. Fellelhetőek benne a közvetlen demokrácia egyes intézményei is. A képviseleti demokrácia a nagy közösségek demokratikus működéséhez szükséges elem.

Lásd még

szerkesztés

A képviseleti demokrácia bírálata

szerkesztés
  • A képviseleti demokráciában a politikusok érdeke a következő választások megnyerése, ezért igazán népszerűtlen döntések nem áll érdekükben.
  • Az adott választási cikluson túlmutató intézkedések (pl. új beruházások)jövőbeli sorsa bizonytalan lehet a képviselőtestület változó összetétele miatt (erre jó példa a Nemzeti Színház esete, amelyet többször kezdtek elölről)
  • A választásokon esetenként a propagandának illetve más ok elleni hírverésnek jelentősebb a szerepe, mint a múltbeli teljesítménynek, vagy a programoknak.
  • A gyakorlatban, sokszor épp úgy "öröklődnek" a tisztségek, mint a királyságban (Például: az Amerikai Egyesült Államokban a Bush család, Indiában Dzsaváharlál Nehru utódait választják meg vezetőnek)
  • A képviselők - esetenként - visszaélnek döntési helyzetükkel (visszaélés a mentelmi joggal, költségtérítés nem megengedett célokra fordítása, pazarlás a közpénzekkel), holott a feladatuk az adófizetők érdekeinek a kiszolgálása.
  • A népszerűségük érdekében az általuk kezelt közpénzekből túlköltekeznek, a közösségi vagyont feleslegesen eladósítják.
  • A közintézmények működésből gyakran hiányzik az erkölcsi és anyagi felelősség beszabályozása vagy annak betartatása. [forrás?]

A probléma nagyrészt anyagi jellegű, a jelölt megválasztása után szembesül a reális költségvetési, jogi kötöttségi, etikai követelményekkel.

Külső hivatkozások

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Képviselet
  • Civil szervezetek a képviseleti demokráciákban; szerk. Ráczné Horváth Ágnes; Századvég, Eger–Bp., 2008
  • Tanács-Mandák Fanni–Nuber István: Az olasz képviseleti demokrácia; Dialóg Campus, Bp., 2017
  • David van Reybrouck: A választások ellen; ford. Zákányi Viktor; Gondolat, Bp., 2017