Venezuela

állam Dél-Amerikában

Venezuela vagy teljes nevén: Venezuelai Bolivári Köztársaság[2] (spanyol: República Bolivariana de Venezuela) ország Dél-Amerika északi részén. Északról a Karib-tenger és az Atlanti-óceán, nyugatról Kolumbia, délről Brazília, északkeletről Trinidad és Tobago, keletről Guyana határolja. Fővárosa és legnépesebb városa Caracas.

Venezuelai Bolivári Köztársaság
República Bolivariana de Venezuela
Venezuela zászlaja
Venezuela zászlaja
Venezuela címere
Venezuela címere
Nemzeti mottó: Dios y federación
(„Isten és föderáció”)
Nemzeti himnusz: Gloria al Bravo Pueblo
(„Dicsőség a bátor népnek”)

Fővárosa Caracas
é. sz. 10° 30′, ny. h. 66° 58′Koordináták: é. sz. 10° 30′, ny. h. 66° 58′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Nicolás Maduro
Alelnök Delcy Rodríguez
Hivatalos nyelv spanyol
Beszélt nyelvek spanyol, indián nyelvek
Függetlenség -
Spanyolországtól 1811. július 5.
Nagy-Kolumbiától 1830. január 13.

Tagság
Lista
A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, a CARICOM, a FLAR,
az OPEC, az ALADI, az ALBA, az ENSZ, az OAS, az IMF, a Latin Unió, és az Arab Liga (megfigyelő státusz)
Népesség
Népszámlálás szerint28 515 829 fő (2019)[1]
Rangsorban43
Becsült30 206 307 fő (2014. június)
Rangsorban43
Népsűrűség30 fő/km²
GDP2006-os becslés
Összes181 608 millió dollár (37)
PPP: 174 604 millió dollár
Egy főre jutó6736 dollár (60)
PPP: 7166 dollár
HDI (2004) 0,784 (72) – magas
Földrajzi adatok
Terület916 445 km²
Rangsorban 33
Víz0,32%
IdőzónaVET (UTC-4)
Egyéb adatok
Pénznem Venezuelai bolívar (VEB)
Nemzetközi gépkocsijel YV
Hívószám 58
Segélyhívó telefonszám
  • 911
  • 171
Internet TLD.ve
Villamos hálózat 120 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Venezuelai Bolivári Köztársaság témájú médiaállományokat.

Területét Spanyolország gyarmatosította 1522-ben, az őslakosok ellenállása közepette. 1811-ben az első spanyol-amerikai területek egyike lett, amely kikiáltotta a Spanyolországtól való függetlenségét, majd 1830-ban teljesen szuverén országgá vált.

Venezuela fejlődő ország, de a világ egyik legnagyobb kőolajtartalékaival rendelkezik és a világ egyik vezető kőolajexportőre. A vezetés rossz politikája miatt azonban az ország gazdaságának összeomlásához vezetett.[3][4] Rekord hiperinflációval,[5][6] alapvető áruhiánnyal küzd,[7] ahol a magas munkanélküliség,[8] a szegénység,[9] a magas gyermekhalandóság, az alultápláltság, a bűnözés és korrupció jellemző problémák. Ezek miatt a 2010-es években több millió ember hagyta el az országot.[10]

Etimológia szerkesztés

A legnépszerűbb és legelfogadottabb változat szerint 1499-ben Alonso de Ojeda vezette expedíció ért el a kora újkori európaiak közül elsőként a venezuelai tengerpartra. A Maracaibo-tó környékén található gólyalábas házak az olasz navigátort, Amerigo Vespuccit az olaszországi Velence városára emlékeztették, ezért a régiót Veneziolának, vagyis "Kis Velencének" nevezte el.[11] (A Venecia kicsinyítőképzős alakja spanyolul).

Fekvése szerkesztés

Dél-Amerika északi részén terül el. Természetes határa a tengerpartja a Karib-tenger, illetve az Atlanti-óceán mentén, mintegy 2800 km hosszan.

Délen Brazíliával 2200 km hosszú határszakasza van; kelet felé a Guyanai Köztársasággal 743 km hosszú a határa, nyugaton Kolumbia a szomszédja, mintegy 2050 km hosszú szakaszon.

Északon tengerpart (a Karib-tengeren), keleten Guyana, délen Brazília, nyugaton Kolumbia határolja.

Földrajz szerkesztés

 
 
 
 
 
 
 
 
Domborzati térkép


Domborzat szerkesztés

Északi részén az Andok vonulatai emelkednek. Legmagasabb pontja az országban a Pico Bolívar (4978 m). Part menti láncát két részre osztja a Barcelonai-öböl: keleten a Cumanai-hegység, míg nyugaton a Karib-hegység foglal helyet. A Karib-hegységben számtalan medence helyezkedik el, melyek közül a legkiterjedtebb a Valenciai-medence. Az Andoktól északi irányban, a partvidéken a Maracaibói-medence lagúnavidéke húzódik, a Maracaibói-öbölben.

Déli részét a Guyanai-felföld 2000 méteres hegyei alkotják. A felföld az Orinoco-tól keletre fekvő tájegység, északi része dombvidék, középen hullámos hegyvidék, dél felé magashegység.

Az Andok és a Guyanai-felföld között ékelődik be az Orinoco-síkság vagy Orinoco-medence.

A partvonal előtt, a Karib-tengerben sorakozó szigetek legnagyobbika Margarita.

Vízrajz szerkesztés

A legnagyobb vízgyűjtő az Orinoco (2900 km). Jelentősebb folyók még: a Río Negro (2253 km), a Caroni, az Apure.

Legmagasabb vízesés a Földön: Angel-vízesés (Guyanai-hegyvidék) a Churun folyón, 979 m.

Legnagyobb tavai: Maracaibo-lagúna (12 950 km²), Valencia-tó (325 km²).

Éghajlat szerkesztés

Az országban előforduló éghajlati viszonyok:

Évi középhőmérséklet: 19-27 °C, amelyet főleg a tszf. magasság befolyásol.

 

Caracas
 

Maracaibo
 

Ciudad Bolívar
 

Barcelona
 

Santa Elena de Uairén
 

Puerto Ayacucho

Növény- és állatvilág szerkesztés

Természeti világörökség szerkesztés

Történelem szerkesztés

Legalább 15 ezer éve lakja ember a mai Venezuela területét. Ennek bizonyítékai a késői pleisztocénből feltárt szerszámok, nyílhegyek.

A 16. században, amikor megkezdődött Venezuela spanyol gyarmatosítása, a bennszülött népeket tervszerűen legyilkolták. Indián törzsfőnökök (kacikák) megkíséreltek ellenállni a spanyol behatolásnak, de végül vereséget szenvedtek, és ezzel szolgaságba kerültek (amikor a spanyolok rájöttek, hogy a nehéz munkát az indiánok nem tudták végrehajtani kezdtek afrikai fekete rabszolgákat vásárolni és a kolóniákba vinni).

Venezuela betelepítése 1522-ben kezdődött. Ekkor alapították Coro városát, a Spanyol Birodalom első állandó dél-amerikai települését a mai Cumana regióban. Kelet-Venezuelának ezt a részét Új-Andalúziába tagolták. A mai Venezuela legnagyobb része Új-Granada alkirályság része lett a 18. század elején. 1776-ban állították fel az önálló főkapitányságot. Sikertelen felkelések sorozata után Venezuela 1811. július 5-én kiáltotta ki függetlenségét Francisco de Miranda vezetésével, aki résztvevője volt a francia forradalomnak, azután lett Venezuela marsallja.

 
Simón Bolívar

Caracast 1812-ben földrengés rombolta le, és az új állam ellen felkeltek a venezuelai nagybirtokosok. Mindez hozzájárult az első venezuelai köztársaság bukásához. A második venezuelai köztársaságot 1813. augusztus 7-én kiáltották ki. Néhány hónap után ez is összeomlott.

Az önrendelkezést az ország végül az 1821. június 24-én megvívott carabobói csata után nyerte el. Ezt a csatát Simón Bolívar nyerte José Antonio Páez és Antonio José de Sucre támogatásával. José Prudencio Padilla és Rafale Urdaneta a Maracaibo-tónál vívott csatában győzött 1823. július 24-én, segítve a független Venezuela megszületését. Új Granada kongresszusa Bolívárt bízta meg a granadai hadsereg vezetésével; parancsnoksága alatt az több országot szabadított fel, és megalapította Nagy-Kolumbiát. Sucre, aki sok csatában vett részt Bolívar oldalán, felszabadította Ecuadort, később pedig Venezuela második elnöke lett. Venezuela Nagy Kolumbia része volt 1830-ig, amikor a Páez vezette lázadásban kikiáltották az új Venezuelai Köztársaságot; első elnöke Páez lett.

Venezuelában a 19. században állandó volt politikai forrongás, diktátorok követték egymást. A 20. század első felében "caudillo"-k (puccsista katonatisztek) uralma folytatódott, miközben végrehajtották a legszükségesebb társadalmi reformokat és támogatták a gazdasági növekedést. Juan Vicente Gómez 1935-ös halála után vége lett a caudillismonak, demokratikus mozgalmak arra kényszerítették a katonákat, hogy visszavonuljanak a közvetlen politikai beavatkozástól 1958-ban. Azokban az években Venezuelában demokratikusan választott kormányok követték egymást. Az első világháború idején jelentős kőolajkészletet fedeztek fel az országban. Ez gazdasági fellendülést hozott, amely az 1980-as évekig tartott; 1935-ben az egy főre jutó GDP Venezuelában volt a legmagasabb egész Dél-Amerikában. A második világháború után a globalizáció hatásai és az erőteljes bevándorlás sokrétűvé tette a venezuelai társadalmat. A bevándorlók elsősorban Dél-Európából (Spanyolország, Olaszország, Portugália) és Latin-Amerika szegényebb országaiból érkeztek.

Az 1970-es években és az 1980-as évek elején, a "petrodollár éveiben" a nagyarányú közkiadások, a kormány és a magánszektor külső és belső eladósodása az olajárak 1980-as években bekövetkezett csökkenése idején válságba sodorta Venezuela gazdaságát. Hogy képes legyen teljesíteni fizetési kötelezettségeit, a kormány leértékelte valutáját. A következmény az életszínvonal drámai visszaesése lett. A hibás gazdaságpolitika, a kormány és társadalom egyre nagyobb korrupciója a szegénység kiterjedéséhez vezetett és olyan mértékű bűnözéshez, ami már a politikai stabilitást veszélyeztette. Végül 1992-ben két jelentős puccskísérlet is volt.

 
Hugo Chávez,Venezuela 45. elnöke 1999 és 2013 között
 
Nicolás Maduro, Venezuela 46. elnöke 2013-tól

1992 februárjában egy korábbi ejtőernyős tiszt, Hugo Chávez megkísérelte megdönteni Carlos Andrés Pérez kormányát, mert dühítették az elnök szigorú gazdasági intézkedései. A puccskísérlet sikertelen volt, Chávezt bebörtönözték. Ugyanazon év novemberében volt egy másik sikertelen puccskísérlet is. A hadsereg forradalmi csoportjai szervezték, céljuk ugyanaz volt, mint Chávez megelőző kísérletének.

1998-ban Hugo Chávezt elnökké választották. Jelentős és vitatott reformokat hajtott végre az alkotmányon, bevezette a „bolivari forradalom” fogalmát. 2002 áprilisában Chávezt átmenetileg megfosztották hatalmától a hadsereg és az üzleti világ jobboldali elemei. A puccs legfőbb oka és célja a legnagyobb, már államosított olajtársaság új felső- és középszintű (korábban a hadsereghez közel álló) vezetőinek kinevezése ellen kitörő, általános tiltakozó sztrájk támogatása volt.[1] 2013-ban betegség következtében elhunyt, utóda az ország élén, korábbi külügyminisztere, Nicolás Maduro lett. Chávez halála után (2013) az ország az államcsőd szélére került.[12][13] Az utóbbi években a helyzet tarthatatlannak látszik, élelmiszerhiány lépett fel, az infláció hatalmas, a zűrzavar állandósulni látszik. A kormány alig képes fenntartani a rendet és eddig nincs remény arra, hogy a válság mihamarabb megoldódni látszik.

2023-ban Venezuela és a szomszédos Guyana között már 2015 óta zajló területi vita új fordulatot vett. Guyana uralja ugyanis a területének mintegy kétharmadát kitevő, ám viszonylag ritkán lakott Essequibo elnevezésű régiót.[14] Egy Venezuelában tartott, a kérdést érintő referendum szerint a lakosság jelentős hányada támogatja, hogy Essequibo venezuelai segítséggel önálló állammá válljon.[14]

Guyana szerint Venezuela Essequibo annektálására készül.[15] Az egyébként olajban gazdag térségre Venezuela már a 19. században bejelentette igényét, ám egy 1899-es nemzetközi egyezmény azt a Brit Birodalomnak ítélte.[15] Maduro mostanra vitatja az egyezmény jogosságát, míg a guyanai fél történelmileg megalapozatlannak tartja a követelést, lévén nem volt soha venezuelai jelenlét a térségben.[15] A vita kapcsán a sajtó háborús feszültséget emleget, míg guyanai részről meg vannak győződve, hogy Venezuela a kőolaj lelőhelyeket akarja megszerezni.[15] A helyzet komolyságát mutatja, hogy Brazília a venezuelai határon fokozta katonai jelenlétét.[16]

Venezuela ugyan még nem gyakorol semmilyen ellenőrzést Essequibo felett, Maduro viszont már a szavazást követően elkezdte az a legújabb venezuelai szövetségi államként kezelni, s a kormány új térképeket bocsátott ki, az elnök pedig rendeletekben hozott létre irányítószerveket a területre, melyek élére venezuelai tisztségviselőket állított (egyelőre tényleges hatalom nélkül).[17]

A felek egyelőre még tárgyalások útján próbálják rendezni a vitatott terület kérdését.[18] A spanyolajkú latin-amerikai államok közül eddig csak Nicaragua értett egyet Venezuelával az említett kérdésben, más országok ugyanúgy nem támogatják Essequibo elcsatolását.[19]

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

 
A parlament épülete a magasból, Caracas

Alkotmány, államforma szerkesztés

Venezuela elnöki szövetségi köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Kormány Parlament Bíróság

Közigazgatási beosztás szerkesztés

 
Venezuela adminisztratív régiói
  Zulia
  Llanos

Politikai pártok szerkesztés

Negyven éven át volt két fontos erős párt az országban, az AD (Acción Democrática) és a COPEI (Comité de Organización Política Electoral Independiente). Mind a kettő visszaszorult 1998-ban, mikor a Hugo Chávez pártja, a MVR (Movimiento Quinta Republica) megnyerte a választásokat. Vannak más politikai pártok, mint a Primero Justicia (Luis Borges, Henrique Capriles Radonski) és a Un Nuevo Tiempo (Omar Barbosa, Delsa Solórzano).

2007-ben az elnök Chávez, kimondta, hogy egypártrendszert szeretne bevezetni, hasonlóan a régi Szovjetunióhoz. Bár megjegyzendő, hogy az országban demokrácia volt, azaz Chávezt tisztán és demokratikusan választották meg, sőt az egyik választás főfelügyelője Jimmy Carter volt amerikai elnök volt, aki az eredményt szintén elismerte. Legalábbis a venezuelai kormány álláspontja szerint. A volt elnök és felesége által alapított humanitárius szervezet valójában ezt egy 2004-es referendumról állította,[2] hogy a statisztikai adatok alapján nem lehet kimutatni – sem pro- vagy kontra-Chávez oldalról – a szavazatok szándékos és közvetlen manipulálását (az elnök visszahívásáról rendezték). A kritikák miatt később közzétették statisztikai adataikat és megerősítették álláspontjukat. (Más választások – pl. 2018-ban – esetében más álláspontra jutottak.[3]

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

Képek
 
Caracas, a venezuelai főváros
 
Emberek, Zulia
 
Yanomami indián törzs asszonyai az Amazonas őserdejében
 
Venezuela népsűrűségi térképe (fő/km²)

Általános adatok szerkesztés

  • Lakosság: 30 206 300 fő (2014)
  • Népsűrűség: 26 fő/km²
  • Születéskor várható élettartam: nők – 77 év, férfiak – 71 év

A népesség északról dél felé haladva rohamosan csökken. A Guyanai-masszívum Földünk egyik legritkábban lakott tája, népsűrűsége csak 10%-a az országos átlagnak.

Venezuela – Argentína után – Latin-Amerika második legvárosodottabb állama. A 2000-es évek elején Caracas agglomerációjában él minden 7. venezuelai ember, de Maracaibo, Valencia és Barquisimeto lakossága is meghaladja az 1 millió főt.[20] A Caracas körüli hegyoldalakban – és a többi nagyváros peremén is – rengeteg szegény él a maga építette tégla- és hullámlemez viskókban. Majdnem ugyanannyian élnek ezekben a barriókban, mint magában a városban.

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2019 között
Lakosok száma
7 580 281
9 406 598
11 478 612
14 628 595
17 322 754
20 218 813
23 020 184
26 261 326
29 043 283
28 515 829
1960196619721979198519911997200420102019
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

 
Caracas, városkép
 
Barrios (szegénynegyed), Caracas
Venezuela legnépesebb városai
Város Népesség (2017)[21]
Maracaibo 2.198.200
Caracas 2.084.500
Valencia 1.557.000
Barquisimeto 1.070.600
Ciudad Guayana 865.200
Maturín 496.900
Maracay 457.200
Barcelona 441.800

Etnikai összetétel szerkesztés

Mesztic 69%, fehér 20%, fekete 9%, indián 2%. [forrás?]

Nyelvi megoszlás szerkesztés

Az állam hivatalos nyelve a spanyol, ezen kívül 31 őshonos indián nyelvet beszélnek. Ezek között van a guajibo (vagy guahibo), a pemon, a warao, a wayuu, továbbá különböző yanomaman nyelvek.

Vallási megoszlás szerkesztés

Vallási megoszlás: római katolikus 85%, egyéb 15%. [forrás?]

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

Gazdasági mutatók
GDP (nominális) 482,4 mrd $ (2014) [22]
GDP növekedési ráta - 26,8% (2019 Q1) [23]
Egy főre jutó GDP (PPP) 17 528 $ (2011) [24]
Államadósság 33,1 mrd € (2017) [25]
Államadóssági ráta 26% (2017) [25]
Infláció 2665% (2021. január) [26]
Foglalkoztatottsági ráta 93,7% (2018. december) [27]
Munkanélküliségi ráta 6,4% (2018. december) [28]
Minimálbér 141,5 € (2020) [29]
Bérnövekedés üteme - [30]
Jegybanki alapkamat 45,3% (2021. február) [31]
SZJA 34% (2020) [31]
ÁFA (általános) 16% (2020) [32]
TAO 34% (2020) [31]

A gazdasági, szociális és politikai válság a 2000-es évek elejétől az országot megbénító sztrájkokba, tüntetésekbe, zavargásokba torkollott.[20] Az ország Hugo Chávez halála (2013) után nemsokára az államcsőd szélére került.[33]

Venezuela egész gazdaságát és exportjának nagy részét egyetlen termékre, a kőolajra alapozza. A kivitele értékének mintegy 4/5-ét a nyersolaj, a finomított olajtermékek és a földgáz szolgáltatják. A kőolajipar mellett szinte eltörpülnek a gazdaság más területei. 2014-ben például az ország bevételeinek 96%-a származott az olajjal kapcsolatos bevételekből.[34] Bár az utóbbi évtizedekben nőtt a vasérc- és földgázbányászat jelentősége, fokozták a vegyészet és a gépipar kapacitását, még mindig nem elegendő mértékben.

A 2014–2016-os olajárválság során több mint 70%-kal visszaeső olajárak miatt súlyos gazdasági visszaesés alakult ki az országban. 2016 januárjában a Maduro-kormány "gazdasági vészhelyzetet" hirdetett. A gazdasági termelés csökkent, miközben az infláció hatalmas méreteket öltött.[35] 2016. február 26-án az ország devizatartaléka 13,5 milliárd dollár volt, amely már 17 éves mélypontnak számított.[36] Ez évben, 2016-ban az infláció már világszinten a legmagasabb volt. A globális gazdasági versenyképességi indexen Venezuela 2016-ban 138 ország közül a 130. helyre került, majd 2017-ben a 180 ország közül az utolsó előtti helyre.[37] Az élelmiszerboltokban áruhiány alakult ki, nagyon sokan elvesztették a munkájukat, aki tehette, a szomszédos országokba, főleg Kolumbiába menekült.[38]

A GDP összetétele szektoronként, 2014-ben: mezőgazdaság: 3,8%, ipar: 35,4%, szolgáltatások: 60,8% [39]

Képek
 
A caracasi értéktőzsde épülete
 
Banképület (Banco Central de Venezuela), Caracas
 
Egy olajkút
 
Guri-gát a Caroni-folyón

Gazdasági adatok szerkesztés

Az ország gazdasági adatai 2010-2018 között:[40]

Év GDP
(milliárd US$ PPP)
GDP per fő
(US$ PPP)
GDP növekedés
(reál)
Infláció
Munkanélküliség
Államadósság
(GDP %-ban)
2010   470.6   16,776   1.5%   28.2%   8.5%   36.5%
2011   500.3   17,286   4.2%   26.1%   8.2%   50.6%
2012   538.2   18,327   5.6%   21.1%   7.8%   58.1%
2013   554.2   18,607   1.3%   43.5%   7.5%   72.3%
2014   542.2   17,951   3.9%   57.3%   6.7%   63.5%
2015   514.0   16,786   6.2%   111.8%   7.4%   31.9%
2016   434.9   14,016   16.5%   254.4%   20.6%   31.3%
2017   380.7   12,113   14.0%   1087.5%   27.1%   34.9%
2018
(becsl.)
  331.0   10,399   15.0%   13864.6%   33.4%   162.0%

Gazdasági ágazatok szerkesztés

  • Mezőgazdaság

A növénytermesztést a kakaó, dohány, kávé, banán és cukornád termesztése képviseli. Az ország jelentős részén szarvasmarha és kecske tenyésztése folyik.

  • Ipar, bányászat

Az ország földje kőolajban, vasércben, gyémántban és bauxitban igen gazdag. Iparának gerincét a kőolaj-feldolgozás, a nehézipar (vaskohászat, alumíniumkohászat) és a gépgyártás adja.

Külkereskedelem szerkesztés

Legfőbb kereskedelmi partnerei 2017-ben:[39]

  • Export:   USA 34,8%,   India 17,2%,   Kína 16%, Holland Antillák 8,2%, Szingapúr 6,3%, Kuba 4,2%
  • Import:   USA 24,8%,   Kína 14,2%, Mexikó 9,5%
  • Exporttermékek: kőolaj, bauxit, alumínium, acél, vegyipari termékek, mezőgazdasági termékek, alapvető iparcikkek
  • Importtermékek: nyersanyagok, gépek, berendezések, közlekedési eszközök, építőanyagok

Közlekedés szerkesztés

 
Híd Maracaibónál
 
Simón Bolívar-repülőtér, Maiquetía, Caracas

Szárazföldi közlekedés szerkesztés

  • Vasúthálózat hossza: 682 km.
  • Közúthálózat hossza: 96 155 km.

Vízi közlekedés szerkesztés

Kikötők száma: 13.

Légi közlekedés szerkesztés

  • Repülőterek száma: 127 (a legjelentősebb Caracas nemzetközi repülőtere).

Kultúra szerkesztés

Sok más dél-amerikai országtól eltérően Venezuelában nincsenek nyomai a nagy, Kolumbusz előtti civilizációknak, ám az őslakos indiánok hatása még mindig nagy a kultúrában, a vallásban és a folklórban is. A Maracaibo és Caracas között elterülő hegyekben például a római katolikus vallás és a pogányság különös elegye terjedt el.

Maracaibótól északra, a Venezuelai-öböl partján élnek a paraujanok, akik cölöpökre építik a házaikat. Az ország is ezekről a házakról kapta a nevét.

Az északnyugati országrészben a Guajira-félsziget őslakosai önálló nemzetnek tekintik magukat és nagyrészt hagyományos életmódjukat folytatják. A férfiak, ha látogatóba mennek, tollakkal díszített fejpántot öltenek, az asszonyok pedig állandóan hosszú, bő, fekete vagy mintás pamutköpenybe burkolóznak.

Az Orinoco folyó felső szakaszait övező esőerdők indián törzsei kultúrája semmit nem változott a kőkorszak óta.

A llanók a venezuelai vadnyugat, ahol a llaneróknak nevezett marhapásztorok a végtelen pusztaságban terelgetik csordáikat. Ők táncolják a nemzeti táncot, a joropót is.[41]

Képek
 
A venezuelai űrügynökség rádiólokátorai
 
Joropo, Venezuela nemzeti tánca
 
A koleo egy hagyományos sportág, amely hasonló az észak-amerikai rodeóhoz
 
A Canaima Nemzeti Park egy része

Oktatási rendszer szerkesztés

Kulturális intézmények szerkesztés

könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények

Kulturális világörökség szerkesztés

A kulturális világörökség része:

Művészetek szerkesztés

Venezuelai dobosok – videó
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

A venezuelai konyha európai (spanyol, francia, olasz és portugál), nyugat-afrikai és őslakos indián elemekből jött létre. A különböző régióknak is meg vannak a maguk kulináris hagyományai. A legfőbb alapanyagok kukorica, rizs, vaddisznóhús, jamgyökér, bab és különféle húsok. Gyakori köretek a venezuelai étrendben a hagyma, a padlizsán, a tök, a spenót és a cukkini. Nélkülözhetetlen adalék az ají dulce nevű erőspaprika és a papelón nevű barnacukor. Venezuela híres a fehérsajtjairól. Minden régiónak van saját sajtspecialitása.[42]

Turizmus szerkesztés

 
El Agua tengerpartja (Isla de Margarita)

Venezuela idegenforgalma jelentősen fejlődött 2000 után, különösen a kedvező földrajzi helyzete, a különböző tájegységek, a gazdag flórájának és faunájának köszönhetően, továbbá az egész évben élvezhető a kellemes trópusi éghajlata miatt.

Margarita szigete egyike az ország legfontosabb turisztikai célpontjainak.

Sportélete szerkesztés

A legnépszerűbb sportágak a baseball, a kosárlabda, a labdarúgás, a golf és a motorsportok.[43] Venezuelai Formula–1-es pilóta volt Johnny Cecotto, valamint Pastor Maldonado, aki a 2012-es spanyol nagydíjon a Williams F1 színeiben hazája történetének első győzelmét aratta.[44] Maldonado 2014-től 2015-ig volt a Lotus F1 Team pilótája, támogatója a PDVSA állami olajvállalat volt.

Venezuelai labdarúgó-válogatott

Venezuela az olimpiai játékokon

Ünnepek szerkesztés

Ünnep Dátum
Újév napja: január 1.
Karnevál: február 19-20.
Nagycsütörtök: április 5.
Nagypéntek: április 6.
A felszabadulás napja: április 29.
Munka ünnepe: május 1.
A carabobói csata napja: június 24.
Függetlenség napja: július 5.
Bolivár napja: július 24.
Kolombusz napja: október 12.
Karácsony: december 25.

Jegyzetek szerkesztés

  1. World Population Prospects. United Nations Department of Economic and Social Affairs
  2. A Földrajzinév-bizottság 45. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  3. Fuel subsidies have contributed to Venezuela's economic crisis. chinadialogue.net , 2016. március 29.
  4. Volver a ser pobre en Venezuela”, El Pais, 2015. február 1. (Hozzáférés ideje: 2015. február 3.) 
  5. Venezuela's 2018 Inflation to Hit 1.37 Million Percent, IMF Says”, Bloomberg.com, 2018. október 9. (Hozzáférés ideje: 2018. október 9.) 
  6. IMF sees Venezuela inflation at 10 million percent in 2019”, Reuters , 2018. október 9.. [2019. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2022. július 7.) 
  7.  • „Venezuela: the land of 500% inflation”, CNNMoney, 2016. április 12. (Hozzáférés ideje: 2017. január 17.) 
     • „Venezuela shuts border with Colombia as cash crisis escalates”, CNNMoney, 2016. december 12. (Hozzáférés ideje: 2017. január 17.) 
     • „Venezuela's Economy Was the Worst Performing of 2016, IMF Estimates”, Bloomberg.com, 2017. január 11. (Hozzáférés ideje: 2017. január 17.) 
  8. Chamber of Commerce: 80% of Venezuelans are in poverty”, El Universal, 2016. április 1.. [2016. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. április 4.) 
  9. Venezuela Issues New Bank Notes Because of Hyperinflation”, The New York Times, 2017. január 16. (Hozzáférés ideje: 2017. január 17.) 
  10. Number of refugees and migrants from Venezuela reaches 3 million”, UNHCR.org, United Nations High Commissioner for Refugees, 2018. november 8. (Hozzáférés ideje: 2019. február 6.) 
  11. Massabié, Germán (2008). Venezuela: A Petro-State Using Renewable Energies. Springer. ISBN 978-3-531-15994-2.
  12. Archivált másolat. [2016. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 13.)
  13. https://index.hu/gazdasag/2016/04/12/venezuela/
  14. a b Közép-Amerika: küszöbön a háború Venezuela és Guayana között (Infostart)
  15. a b c d Ha Venezuela támad: "képtelenek vagyunk katonailag megvédeni magunkat" (Infostart)
  16. Brazília felsorakoztatja hadseregét Venezuela határán (Index)
  17. Dél-Amerikában egy újabb háború törhet ki hamarosan (Magyar Nemzet)
  18. A határvitáról egyeztet a héten Venezuela és Guyana elnöke (Magyar Hírlap)
  19. Nicaragua felicitó a Venezuela tras referendo consultivo (Prensa Latina)
  20. a b Probáld Ferenc: Amerika regionális földrajza, 2004.
  21. Venezuela: Bundesstaaten & Städte – Einwohnerzahlen in Karten und Tabellen
  22. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?locations=VE
  23. https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/gdp-growth-annual
  24. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=VE&view=chart%2C
  25. a b https://countryeconomy.com/national-debt/venezuela
  26. https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/inflation-cpi
  27. https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/employment-rate
  28. https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/unemployment-rate
  29. https://countryeconomy.com/national-minimum-wage/venezuela
  30. https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/wage-growth
  31. a b c https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/indicators
  32. https://hu.tradingeconomics.com/venezuela/sales-tax-rate
  33. Portfolio: Hogy lehet csődbe vinni egy országot a világ legnagyobb olajkészletével?
  34. Ölpreis: Venezuela wirft USA „Öl-Krieg“ vor (német nyelven). www.handelsblatt.com. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  35. Gazdasági szükségállapotot rendeltek el Venezuelában. origo.hu. (Hozzáférés: 2016. január 16.)
  36. Óriáskölcsönben bízik a bajba került olajállam. napi.hu. (Hozzáférés: 2016. február 28.)
  37. https://web.archive.org/web/20170916153902/http://www.heritage.org/index/ranking/
  38. Pinna, Monica: Tömegesen menekülnek a venezuelaiak Kolumbiába (magyar nyelven). euronews, 2018. március 29. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  39. a b Archivált másolat. [2015. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 11.)
  40. Report for Selected Countries and Subjects (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.)
  41. Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.
  42. Brittin, Helen (2011): The Food and Culture Around the World Handbook. Boston: Prentice Hall. ISBN 978-0135-07-48-17 20–21. o.
  43. Archivált másolat. [2013. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 9.)
  44. http://sportgeza.hu/forma1/2012/05/13/az_ev_sokkja_pastor_maldonado_nyert/

Források szerkesztés

  • Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., 2003)
  • Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., 2001-2002)
  • D. Gergely Anikó (szerk.): Földünk országai (Kossuth Könyvkiadó, 1981) ISBN 963-09-1666-5
  • A Föld. Világatlasz (TOP-O-GRÁF, Szarvas, Kárpátia, Nyír-Karta)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés