Nicaragua

állam Közép-Amerikában

Nicaragua Magyarországnál másfélszer nagyobb ország, a közép-amerikai kontinenshídon. Az egykori spanyol gyarmat a 19. században nyerte el függetlenségét. Területének nagy részét a Kordillerák vulkanikus láncai uralják. A szárazföldön északon Honduras, délen Costa Rica határolja.

Nicaraguai Köztársaság
República de Nicaragua
Nicaragua zászlaja
Nicaragua zászlaja
Nicaragua címere
Nicaragua címere
Nemzeti mottó: Latin: "Pro Mundi Beneficio"
A világ hasznára
Nemzeti himnusz: Salve a ti, Nicaragua

Fővárosa Managua
é. sz. 12° 09′, ny. h. 86° 16′Koordináták: é. sz. 12° 09′, ny. h. 86° 16′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Daniel Ortega
Alelnök Rosario Murillo
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól
Kikiáltása 1821. szeptember 15.
Elismerése 1850. július 25.

Tagság
Lista
Az ALBA, az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint5 142 098 fő (2005)[1]
Rangsorban111
Becsült6,6 millió [2] fő (2020)
Rangsorban111
Népsűrűség55 fő/km²
GDP2006-os becslés
Összes5 369 millió dollár (133)
PPP: 21 277 millió dollár
Egy főre jutó908 dollár (133)
PPP: 3844 dollár
HDI (2007) 0,699 (124) – közepes
Földrajzi adatok
Terület129 494 km²
Rangsorban 97
Víz7,14%
IdőzónaCST (UTC-6)
Egyéb adatok
Pénznem Nicaraguai córdoba (NIO)
Nemzetközi gépkocsijel NIC
Hívószám 505
Segélyhívó telefonszám
  • 118
  • 128
  • 115
  • 120
Internet TLD.ni
Villamos hálózat 120 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicaraguai Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Csendes-óceán partvidéke keskeny, a Karib-tengert övező pedig széles, mocsaras síkság. Az ország déli részén a Nicaragua-tó hatalmas vízfelülete terpeszkedik.

Neve szerkesztés

Az ország neve egyes szerzők szerint egy 16. századi, Nicarao nevű őslakos törzsfőnök emlékét őrzi.[3]

Földrajz szerkesztés

Az ország középső része hegyvidék, része a Közép-Amerikán végighúzódó vulkanikus eredetű hegyláncnak. A parti síkság a Csendes-óceán partján keskenyebb, mint az Atlanti-óceán partján. A két partvidék jellege erősen különbözik.

Domborzat szerkesztés

Három nagy tájra oszlik az ország. E tájak földrajzi környezete, állat és növényvilága, gazdálkodása különbözik.

  • A Csendes-óceán partján elterülő síkság a Fonseca-öböltől délre a Nicaragua-tóig húzódik. Elszórtan vulkáni hegyek emelkednek ki belőle. Ilyen a Mombacho-hegy Granada város szélén és a Momotombo-vulkán León közelében. Meleg és termékeny vidék, az ország lakosságának több mint fele itt él. Itt található a főváros, Managua, az 1524-ben alapított Granada, amely az első város volt Spanyol-Amerikában, és León. E városokban számos emléke maradt a spanyol gyarmati múltnak. Az óceán partját strandok és üdülőtelepek kísérik.
  • A partvidéknél hűvösebb éghajlatú központi hegyvidéken található az ország mezőgazdaságilag művelt területének mintegy negyede. A magasabb lejtőkön kávét is termesztenek. Északi részén az Isabella-hegység (Cordillera Isabella), az ország közepén a Chontalenao-hegység húzódik.[4] Legmagasabb pontja a Pico Mogotón a hondurasi határon, 2107 méterrel.
  • Az Atlanti-óceán partján elterülő széles síkság Amazóniától északra a legnagyobb, trópusi esőerdőkkel fedett terület. Nagyon ritkán lakott vidék. Moszkitó-partnak is nevezik. A parton lagúnák alakultak ki. E tájon kanyarog Közép-Amerika leghosszabb folyója, a Río Coco, ami határt alkot Honduras és Nicaragua között. Torkolatánál található az ország szárazföldi részének legkeletebbi pontja, a Gracias a Dios-fok.[5] A Karib-térség legnagyobb városa Bluefields, amely lakói közül sokan a spanyol mellett angolul is beszélnek. A város sokkal inkább hasonlít egy karibi kikötőhöz, mint Nicaragua más részeihez.

Nicaragua legmagasabb pontja a 2106 m magas Mogotón a hondurasi határon.[6]

Vízrajz szerkesztés

Az ország területén két nagy tavat: (Nicaragua-tó és a Managua-tó) találhatunk. Az Apoyo-tó vulkáni kráterben alakult ki. A karibi partvidéken lagúnák kísérik a tengerpartot. Közép-Amerika leghosszabb folyója a Karib-tengerbe ömlő Río Coco. Ez kb. 750 km hosszú és 475 km hosszan folyik végig a hondurasi határ mentén.[3]

A Nicaragua-tó lefolyása a Río San Juan, azaz a Szent János-folyó, ami egyben az ország legjelentősebb folyója is.

Éghajlat szerkesztés

Akárcsak a többi közép-amerikai országban, Nicaragua nyugati felén két évszak létezik: a száraz és az esős évszak. A száraz évszakban (január-június) gyakorlatilag nincs eső, a fák és a növények kiszáradni kezdenek. Amikor június, július körül jön az eső, minden növekedésnek indul, az elsárgult növények és a levél nélküli fák pedig zöldekké válnak és virágzani kezdenek. Augusztusban és szeptemberben gyakran esik minden nap.[7] A karibi partvidék viszont párásabb, esősebb, ahol télen is hull csapadék.[8]

A trópusi éghajlatot a központi hegyvidéken a magasság enyhíti. A passzátszeleknek kitett keleti (karibi) partvidék lényegesen csapadékosabb, mint a nyugati (csendes-óceáni).

Növény- és állatvilága szerkesztés

Az ország keleti felén esőerdők találhatók. Ezt a partot Moszkitópartnak is hívják. Sokféle madár figyelhető meg: sas, pulyka, tukánfélék, ara papagáj, törpepapagáj. Emlősök: majmok, hangyászok, fehérfarkú szarvas, tapírfélék. Kiterjedt rezervátumokat jelöltek ki ezen a tájon. A központi hegyvidék felhőkbe burkolózó erdeiben gyakori a tölgy és a fenyő, a moha és a páfrány, valamint az orchidea. A régió erdeiben quetzalmadár, sármányfélék, kolibrifélék, szajkó és tukánfélék élnek. A Nicaragua-tóban él a világ egyetlen édesvízi cápafaja, a nicaraguai cápa.

Nemzeti parkok szerkesztés

 
Mombacho-vulkán

Nicaraguában az állam területének ötöde védett, de egyiket sem nevezik nemzeti parknak. A legtöbb védett terület neve szerint rezervátum.[9]

  • Indio-Maíz Biológiai Rezervátum: jaguár, óriáshangyás, vadmacska védelmére.
  • Los Guatuzos Állatrezervátum: a Nicaragua-tó partján fekszik. Mocsárvidék kajmánokkal.
  • Mombacho Párás Erdő Rezervátum: Botanikusok álma az alvó Mombacho-vulkánon.
  • Chocoyero Természetvédelmi Terület: Száraz trópusi erdő sziklás tájon.
  • La Flor Állatrezervátum: A csendes-óceáni parton fekszik, teknősbékákról nevezetes.
  • Juan Venado-sziget Természetvédelmi Terület: Parti mocsár, kajmán, iguana.
  • Montibelli Természetvédelmi Terület: Magántulajdonban lévő park Managuában. Az csendes-óceáni partvidék jellegzetes madarai élnek benne.
  • Selva Negra Párás Erdő Rezervátum: Hegyi erdő és kávéültetvény.
  • El Jaguar Párás Erdő Rezervátum: 1300 méter magasságban hegyi erdő és kávéültetvény.

Történelme szerkesztés

Kolumbusz előtt szerkesztés

A 15. század végén Nyugat-Nicaraguát különböző bennszülött népek lakták, amelyek nyelvileg és kulturálisan a maják rokonai voltak. Kisvárosokban élő földművesek voltak, politikailag kis királyságokat alkottak. A karibi parton más bennszülött népek éltek, többnyire a csibcsák rokonai. Ők a mai Kolumbiából vándoroltak be. Letelepedett életet éltek, de gyűjtögető-vadász életmódot folytattak.

Konkvisztádorok szerkesztés

1502-ben első európaiként Kolumbusz Kristóf érte el a mai Nicaraguát. Az első hódítási kísérlet Gil González Dávila spanyol konkvisztádor nevéhez fűződik, aki 1520 januárjában érkezett Panamába. Miután a termékeny nyugati völgyekben González aranyat fedezett fel, és megkezdte annak kitermelését, megtámadták a bennszülöttek Nicarao parancsnoksága alatt. González később visszatért Panamába, ahol Pedrarias Dávila kormányzó bebörtönözte, és elkobzott tőle 90 000 aranypesót.

1524-ben létesült az első állandó spanyol település. Francisco Hernández de Córdoba ekkor alapította Nicaragua két jelentős városát: elsőként a Nicaragua-tó partján Granadát, valamivel később pedig a Managua-tótól ÉNy-ra Leónt. Hatalmi harcba keveredett Pedrarias Dávilával, és végül nyilvánosan lefejezték.

A spanyolok belharcai nem akadályozták a bennszülött népesség pusztulását. 1529-re befejeződött Nicaragua meghódítása. Jópár konkvisztádor kimaradt a győztesek közül, másokat kivégeztek vagy meggyilkoltak. Pedrarias Dávila győztes volt; de elvesztette Panamát, Nicaraguába ment, bázisává Leónt építette ki. Ügyes diplomáciával elérte, hogy ő lett a gyarmat első kormányzója. A földet felosztották a konkvisztádorok között. A területnek különösen a nyugati része volt értékes. Sok bennszülöttet taszítottak rabszolgasorba, ők művelték a birtokokat. Másokat bányamunkára kényszerítettek Nicaragua északi részén. Keveset öltek meg közülük harcban, a foglyok nagy többségét rabszolgaként más újvilági spanyol gyarmatra küldték. Mindez jelentős hasznot hozott az új földbirtokos arisztokráciának. A bennszülöttek közül sokan meghaltak betegségekben és amiatt, hogy a spanyolok az általuk ellenőrzött területen nem törődtek létfeltételeik fenntartásával. Számuk három évtized alatt félmillióról néhány tízezerre csökkent.

1538-ban szervezték meg Új-Spanyolország Alkirályságot. 1570-ben Új-Spanyolország déli részén felállították a Guatemalai Főkapitányságot. Nicaragua térsége ennek része lett, székhelye León volt. 1610-ben kitört a Momotombo vulkán, elpusztította Leónt. A város északnyugaton épült újjá. Az eredeti város romokban áll. Nicaragua a Mexikói Császárság része lett, függetlenségének elnyerése után pedig 1821-ben a Közép-Amerikai Egyesült Tartományoké. Saját jogán 1838-ban lett független köztársaság.

Majdnem folyamatos polgárháború szerkesztés

Nicaragua függetlenség utáni politikai életére León liberális és Granada konzervatív elitjének rivalizálása nyomta rá bélyegét. A rivalizálás gyakran torzult polgárháborúvá.

Az 1880-as években Nicaragua bevándorlási hullámot élt át, legtöbben Európából érkeztek: Németországból, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból és Belgiumból érkezők fogtak üzletbe Európából hozott pénzükkel. Ők kezdeményezték a mezőgazdaságban többféle termény termesztését: kávé és cukornádültetvényeket létesítettek, azon kívül újságokat indítottak, szállodákat nyitottak, bankokat alapítottak.

1909-ben az Amerikai Egyesült Államok politikai támogatást nyújtott a Zelaya elnök ellen lázadó konzervatív erőknek. Az amerikaiak motivációi: nézeteltérések a javasolt Nicaragua-csatorna körül, az a potenciális lehetőség, hogy Nicaragua destabilizálja a térséget, Zelaya törekvése, hogy szabályozza a külföldiek hozzáférését Nicaragua természeti kincseihez. 1909-ben Zelaya parancsára kivégeztek 500 lázadót, köztük két amerikait. Erre november 18-án az Egyesült Államok hadihajókat küldött a térségbe. Az amerikai életek és javak védelmére hivatkozva a beavatkozás mellett döntött. Zelaya azon év végén lemondott. Amerikai tengerészgyalogosok szállták meg Nicaraguát 1912-től 1933-ig. 1910-től 1926-ig a konzervatív párt uralkodott Nicaraguában. A Chamorro-család, amely hosszú ideig dominálta a pártot, lényegében ellenőrizte a kormányt ebben az időben. 1914-ben aláírták a Bryan-Chamorro szerződést, amely a tervezett csatorna övezetét amerikai ellenőrzés alá helyezte, hogy megvédhessék a potenciális csatornát.

1927-től 1933-ig Augusto César Sandino tábornok partizánharcot folytatott a konzervatív rezsim és a harcokba egyre jobban belesodródó amerikai tengerészgyalogosok ellen. Végül az amerikaiak kompromisszumra kényszerültek és elhagyták az országot 1933-ban. Előtte megszervezték a Nemzeti Gárdát, amely egyesített katonai és rendőri erő volt amerikai felszereléssel. Célja az amerikai érdekek védelme volt. Élére Anastasio Somoza García került, az amerikai kormány közeli barátja. Sandino esetleges jövőbeli fegyveres ellenállásától félve Somoza találkozóra hívta őt Managuába, ahol 1934. február 21-én meggyilkolta Sandinót a Nemzeti Gárda. Később férfiak, nők és gyermekek ezreit végezték ki. 1937. január 1-jén manipulált választások után Somoza nyíltan is kezébe vette a hatalmat: elnök lett. A Somoza család meghatározó befolyást gyakorolt fél évszázad nicaraguai történelmére.

Somoza-dinasztia szerkesztés

Nicaragua volt az első ország, amely ratifikálta az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányát, és hadat üzent Németországnak a II. világháborúban. Nicaragua nem küldött csapatokat a háborúba, de elkobozta a német eredetű nicaraguaiak vagyonát. Legismertebb ezek közül a Montelimar birtok, amely ma magántulajdonban lévő luxusüdülő és kaszinó.

Apja halála után a diktátor legidősebb fiát, Luis Somoza Debaylet nevezte ki elnökké a Kongresszus. Ő valamivel mérsékeltebb eszközöket használt, de csak néhány évig volt hatalmon, szívroham végzett vele. Ezután Rene Schick lett az elnök, aki a legtöbb nicaraguai szemében a Somoza-család bábja volt. Ebben az időben a Nemzeti Gárda élén Anastasio Somoza Debayle állt és gyakorlatilag ő volt az ország ura. Schick után hivatalosan is Anastasio Somoza Debayle lett az elnök.

Nicaragua jelentős gazdasági növekedést élt át az 1960-as és 1970-es években az iparosítás következtében, és politikai instabilitása ellenére Közép-Amerika egyik legfejlettebb országává vált. Stabil és gyorsan növekvő gazdasága vonzotta a külföldi beruházókat, különösen az amerikai nagyvállalatokat: a Citigroup, Sears, Westinghouse, Coca-Cola jelentős befektetéseket eszközölt az országban.

1972-ben a fővárost, Managuát erős földrengés rázta meg, közel 90%-a összeomlott, jelentős volt a veszteség emberéletben. Nicaraguai történészek szerint az 1972-es földrengéssel, Managua pusztulásával kezdődtek a Somozák végnapjai.

A gazdasági elit kelletlenül támogatta Somozát, aki monopóliumot szerzett az építőiparban, amelynek kulcsszerepe volt az újjáépítésben, a hasznot pedig nem osztotta meg támogatóival. A Somoza-dinasztia utolsó két évében nőtt a feszültség, lassan terjedt a kormányellenes felkelés.

A sandinista felkelők 1979 júliusában jutottak hatalomra. A lakosság nagy része támogatta őket, azonkívül a katolikus egyház bizonyos körei, és a külföldi kormányok egy részének támogatását élvezték. Somoza elmenekült az országból. Paraguayban 1980 szeptemberében meggyilkolták.

Sandinisták és kontrák szerkesztés

A sandinisták romokban lévő országot örököltek. Az államadósság 1,6 milliárd amerikai dollár volt, a becslések szerint 50 000 háborús halott, 600 000 otthontalan sorsával kellett szembenézniük, a gazdaság infrastruktúrája leromlott.

1981-ben hivatalba lépett Ronald Reagan amerikai elnök. Megítélése szerint a sandinisták Kubához csatlakozva támogatják a marxista forradalmi mozgalmakat a többi latin-amerikai államban. Ezért felhatalmazta a CIA-t a sandinisták ellen lázadók - a kontrák - pénzügyi támogatására, felfegyverzésére és kiképzésére. A kontrák műveleteiket a szomszédos országokban lévő táboraikból indították: északon Hondurasból és délen Costa Ricából. Partizánháborút folytattak, gazdasági szabotázzsal nehezítették a kormány tevékenységét és elaknásították Corinto kikötőt. Az Egyesült Államok gazdasági nyomást gyakorolt a sandinistákra, a Reagan-kormányzat teljes kereskedelmi embargót hirdetett.

1983-ban az amerikai Kongresszus megtiltotta a kontrák pénzügyi támogatását, de a Reagan-adminisztráció tovább támogatta őket. Titokban fegyvereket és fegyveralkatrészeket adott el Iránnak, majd a befolyt összeget rejtett csatornákon a kontráknak továbbította. Amikor a módszer napvilágra került, Reagan azt állította, nem tudott az akcióról, de az elnök több magas rangú embere elvesztette az állását, és volt, aki bíróság elé került, néhányan pedig börtönbüntetést is kaptak az akció, illetve annak eltitkolása miatt. Vannak bizonyítékok arra, hogy a kontrák kábítószer-kereskedelemből is finanszírozták tevékenységüket és az őket támogató amerikai tisztviselők tudtak erről.

Sandinisták és más demokratikus pártok szerkesztés

1990-ben többpárti demokratikus választásokat tartottak, amelyen vereséget szenvedtek a sandinisták az antisandinista koalíciótól, amely átfogta a teljes politikai palettát. A koalíció vezetője Violeta Chamorro volt. A vereség megrázta a sandinistákat. A választások előtti közvélemény-kutatások a sandinisták fölényes győzelmét jósolták, a választási kampányban sok százezer ember ünnepelte őket.

Az exit poll eredmények ismeretében Daniel Ortega kijelentette, hogy a választási eredményt valósnak ismeri el, meghajlik a nép akarata előtt, és lemond a választások után. De Ortega "alulról" kívánt kormányozni, más szóval az intézmények sandinista párt általi ellenőrzésével, sandinista egyének szerepvállalásával kormányzati szervekben továbbra is kezében kívánta tartani a valóságos hatalmat anélkül, hogy elnök lenne.

Chamorro romokban lévő gazdaságot vett át. Nicaragua egy főre jutó jövedelme 80%-kal csökkent a nyolcvanas évek folyamán, a sandinista kormány kontrák elleni háborúja pénzügyi és társadalmi költségei következtében óriási államadósság, 12 milliárd dollár halmozódott fel. Az amerikai kormány és a kontrák követelése ellenére Chamorro nem szerelte le a Sandinista Néphadsereget, bár nevét megváltoztatták Nicaraguai Hadseregre. Chamorro fő törekvése az ország északi és középső részén tevékenykedő fegyveres csoportok leszerelése volt. Miattuk a következő tíz évben sem volt stabil ország.

1996-ban, a következő választásokon Daniel Ortega és a sandinisták ismét vereséget szenvedtek, ekkor Arnoldo Alemán Alkotmányos Liberális Pártjától (PLC).

A 2001-es választásokon a PLC ismét vereséget mért a sandinistákra, Enrique Bolaños lett az elnök. Ezt követően Bolaños elnök azonnal vizsgálatot indított Alemán korábbi elnök pénzmosási és korrupciós ügyeiben. Az egykori elnököt 20 évi börtönre ítélték. Az Alemánhoz hű liberális képviselők dühödten reagáltak a kongresszusban és a sandinista képviselőkkel együtt megnyirbálták az elnök és a miniszterek jogkörét. Amikor viszont Bolaños elnököt az amerikai külügyminiszter, Colin Powell a sandinistáktól való távolságtartásra szólította fel, a sandinisták felsorakoztak mögé.

2006. november 5-én képviselő- és elnökválasztást tartottak, és a sandinista Daniel Ortega ismét elnök lett a szavazatok 37,99%-ával. Bolaños 2007 januárjában adta át hivatalát az új kormánynak.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

Alkotmány, államforma szerkesztés

Az állam elnöki rendszerű köztársaság. Alkotmánya 1987 óta van érvényben.

A nemzetgyűlés (Asamblea Nacional) 93 képviselőből áll, akiket 5 évre választanak meg közvetlenül. Az elnököt is ugyanígy választják.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Enrique Bolaños Geyer a Liberális Alkotmány Párt (Partido Liberal Constitucionalista) jelöltjeként 2002. január 10-én győzött az elnökválasztáson. 2007-ben ellenfele, Daniel Ortega, a Sandinista Párt vezetője kiszorította őt a hatalomból, ismét ő lett az ország köztársasági elnöke.

Jogállamiság szerkesztés

A sandinista vezető, Daniel Ortega 2006-os megválasztása a demokrácia hanyatlásának időszakát indította el,[10] az ország a 2020-as évek elején, már jó ideje autokrácia.[11]

A Freedom House 2023-as jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.[12]

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Az országban 15 megye (departamento) és 2 autonóm régió (región autonomista) van, melyek a következők:

 
 
Nicaragua közigazgatási felosztása
  1. Boaco
  2. Carazo
  3. Chinandega
  4. Chontales
  5. Estelí
  6. Granada
  7. Jinotega
  8. León
  9. Madriz
  10. Managua
  11. Masaya
  12. Matagalpa
  13. Nueva Segovia
  14. Rivas
  15. Río San Juan
  16. Región Autónoma del Atlántico Norte (Atlántico Norte autonóm régió)
  17. Región Autónoma del Atlántico Sur (Atlántico Sur autonóm régió)

Elnökök szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

Az elnök pártjai szerkesztés

  • Liberális Alkotmány Párt (Partido Liberal Constitucionalista, PLC)
  • Nicaraguai Liberális Szövetség (Alianza Liberal Nicaragüense, ALN)
  • Sandinista Nemzeti Liberális Front (Frente Sandinista de Liberación Nacional, FSLN)
  • Sandinista Fejlődés Mozgalom (Movimiento Renovador Sandinista, MRS)

Egyéb pártok szerkesztés

  • Közép-Amerikai Unionista Párt (PUCA)
  • Nicaraguai Kommunista Párt (PCdeN)
  • Kereszténydemokrata Unió (UDC)
  • Keresztény Egység Mozgalom (MUC)
  • Konzervatív Párt (PC)
  • Nagy Liberális Unió (GUL)
  • Független Liberális Párt (PLI)

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

Az ország népessége 6,2 millió fő volt 2017-ben.

 
Nicaraguai lányok egy koncerten

Fővárosa Managua. A városban mintegy 1 millió, ez elővárosokkal együtt kb. 1,7 millió fő él.

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1906 és 2017 között
Lakosok száma
501 849
1 886 504
2 327 542
2 798 048
3 437 017
3 959 636
4 357 099
5 176 685
5 667 983
6 217 581
1906196219691975198219881995200120082017
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok szerkesztés

Nyelvi, etnikai összetétel szerkesztés

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol. A karibi-partvidéken még több indián nyelvet beszélnek, valamint az angolt. [13]

A lakosság megosztása népcsoportok szerint: mesztic 69%, fehér 17%, fekete 9%, indián 5%. [13]

Vallási összetétel szerkesztés

A 2010-es évek adatai alapján a lakosság 44 %-a római katolikus, 38 %-a protestáns, a maradék nem vallásos vagy egyéb vallású.[14][15]

Szociális rendszer szerkesztés

Az országban a születéskor várható élettartam a férfiaknál 68 év, a nőknél 72 év. A népességnövekedés 2,03%-os. Az ország lakosságának 32,5%-a írástudatlan. Nicaragua Amerika egyik legszegényebb állama.

Gazdasága szerkesztés

 
A garnélarák az egyik fő exportcikk

Általános adatok szerkesztés

Közép-Amerika egyik legszegényebb országa. Magas az alulfoglalkoztatottság.

A munkaerő megoszlása 2011-ben: mezőgazdaság: 31%, ipar: 18%, szolgáltatások: 50%.

A GDP megoszlása 2014-ben: mezőgazdaság: 14,9%, ipar: 28,8%, szolgáltatások: 56,4% [13]

Fő gazdasági ágazatok: mezőgazdaság, élelmiszer-feldolgozás, erdőgazdálkodás, bányászat, halászat.

Szektorai szerkesztés

Mezőgazdaság szerkesztés

Mezőgazdasági ország, melynek legfontosabb nyersanyagai: kávé, banán, cukornád, kakaóbab, rizs, kukorica, dohány, szezám, szója, bab; továbbá a marha-, borjú-, sertés-, baromfi, tejtermékek; garnélarák, homár.[13]

Ipar szerkesztés

Ásványkincsekben (arany, ezüst) bővelkedő ország.

Iparának főbb ágazatai: az élelmiszer-feldolgozás, vegyi anyagok gyártása, gépek és fémtermékek, kötött és szövött ruházat, a kőolaj-finomítás, italgyártás, lábbelik készítése, faipar, elektromos kábelkötegek gyártása és a bányászat.[13]

Kereskedelem szerkesztés

Főbb áruk: [13]

  • Exporttermékek: kávé, marha, arany, cukor, mogyoró, rák és homár, dohány, szivar, kábelkötegek, textil, ruházat, pamut
  • Importtermékek: fogyasztási cikkek, gépek és berendezések, alapanyagok, kőolajtermékek, közszükségleti cikkek.

Legfontosabb külkereskedelmi partnerek 2017-ben:[13]

  • Export:   USA 44,2%, El Salvador 6,4%, Venezuela 5,5%, Costa Rica 5,5%
  • Import:   USA 20,8%,   Kína 14,3%,   Mexikó 11,1%, Costa Rica 7,9%, Guatemala 7%, El Salvador 5,6%

Közlekedés szerkesztés

 
Távolsági busz a Managua-Granada főúton

Az országban 262 km a vasúthálózat hossza. A közúthálózat teljes hossza 19 032 km.

Légi szerkesztés

A repülőterek szám a 2010-es években 147, ebből 12 burkolt kifutópályájú.[16]

Vízi szerkesztés

Fő tengeri kikötők: [16]

Kultúra szerkesztés

Képek a kultúráról
 
Karneváli öltözet, Managua
 
Függetlenség napi parádé, Matagalpa
 
 
Toro Huaco, hagyományos nicaraguai tánc
 
Esküvő
 
Városháza, Granada
 
Masatepe katolikus temploma
 
Római katolikus templom az 1600-as évekből, Iglesia de Guadalupe, Granada
 
Granada belvárosának egy része
 
Jellegzetes nicaraguai utca

Nicaragua gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik. Az ország nyugati része kulturálisan hasonlít más latin-amerikai spanyol ajkú országokra. Népi hagyományai a kézművességben (kerámia, textíliák, fa- és bőrmunkák), a vallási szertartásokban és a zenében (corridos) fejeződnek ki. A keleti (Karibi-) tengerpart azonban afro-karibi hangulatú, hasonlóan a régió többi volt brit gyarmatához.[3]

Oktatási rendszer szerkesztés

Kulturális intézmények szerkesztés

Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségének része León Viejo romváros. León Nicaragua első székhelye volt a gyarmati korban, földrengés rombolta le, de impozáns romok maradtak.

Művészetek szerkesztés

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Illemtan - szokások szerkesztés

[17]

  • A személyes tér Nicaraguában meglehetősen kicsi. Ha valaki megpróbál eltávolodni a másiktól, az illetőt közömbösnek és tartózkodónak fogják tartani.
  • A helyiek beszélgetés közben sokat mosolyognak és egymás szemébe néznek. Tőlünk ugyanezt várják el.
  • Ha idősebb személy lép a helyiségbe, a fiatalok felállnak.
  • A személyes tulajdonságra vonatkozó bókok szívesebb fogadtatásra lelnek, mint a vagyon méltatása.
  • Vendégségbe illik kisebb ajándékot vinni (pl. édességet, virágot). Dicsérjük meg a háziasszonyt, aki az ennivalót készítette.
  • Társalgás során kerüljük a faji kérdésekkel, vallással, a politikával és a gazdasági helyzettel kapcsolatos témákat.
  • Tájékozódjunk az ország történelméről és kultúrájáról. Érdeklődésünk kedvező benyomást tesz, akárcsak az, hogy spanyolul próbálunk beszélni.
  • Kerüljük az ujjal vagy lábbal való mutogatást.
  • Ne beszéljünk az USA-ról úgy, hogy Amerika, ez bántó az itteni lakosokra nézve, hiszen Nicaragua is ugyanazon földrészen található.

Gasztronómia szerkesztés

Szomszédaihoz hasonlóan az ételek fő alapanyaga a rizs, kukorica és a bab. Tipikus kisvendéglői étel az arroz con pollo (rizses csirke).

Turizmus szerkesztés

Képek
 
León székesegyháza
 
Granada épületei a Függetlenség téren
 
A Cerro Negro vulkán krátere
 
A Masaya-vulkán krátere. Jobbra előtte az autóparkoló
 
León Viejo romjai
 
Az Estanzuela-vízesés
 
Az Isla del Maíz
 

Főbb látnivalók szerkesztés

Ünnepnapok szerkesztés

  • január 1.: újév
  • február 1.: a hősök napja
  • május 1.: a munka ünnepe
  • május: a katonák napja
  • július 19.: a szabadság napja
  • augusztus 1.: Santo Domingo de Guzman ünnepe (helyi szent)
  • szeptember 14.: San Jacintó-i csata emléke (1856)
  • szeptember 15.: a függetlenség napja (1821)
  • december 25.: karácsony
  • december 31.: szilveszter

Sport szerkesztés

Az országban a baseball népszerűbb, mint a labdarúgás.[17]

Labdarúgás szerkesztés

Olimpia szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2005 Nicaraguan census
  2. https://www.worldometers.info/world-population/nicaragua-population/
  3. a b c Nicaragua | Geography, History, & Facts (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  4. http://nicaragua.terkepek.net/
  5. Caso Nicaragua contra Honduras: enseñanzas para Colombia (spanyol nyelven). UNAL. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  6. A Pico Mogotón a Peakbagger oldalon. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  7. Climate | Nicaragua | ViaNica.com. vianica.com. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  8. Nicaragua climate: average weather, temperature, precipitation, best time. www.climatestotravel.com. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  9. http://www.nicaragua.com/national-parks/
  10. Nicaragua: Country Profile (angol nyelven). Freedom House, 2023. augusztus 31. (Hozzáférés: 2023. november 13.)
  11. NPR: A rare, exclusive glimpse inside the authoritarian nation of Nicaragua. (Hozzáférés: 2023), 2023/09/11
  12. Nicaragua: Freedom in the World 2023 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2023. november 13.)
  13. a b c d e f g Archivált másolat. [2016. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  14. barricada.com.ni/presentan-resultados-del-primer-estudio-sobre-creencias-y-practicas-religiosas-en-nicaragua/
  15. PRESENTAN RESULTADOS DE CREENCIAS DE NICARAGUA ESTIMACIONES DE 2019. Firstpost, 2016 (Hozzáférés: 2016)[halott link]
  16. a b CIA World Factbook
  17. a b Az üzleti kultúra enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, 1998.

További információk szerkesztés