Costa Rica

állam Közép-Amerikában

Costa Rica (ejtsd: [kosztarríka]; jelentése spanyolul „gazdag part”) a közép-amerikai kontinenshídon elterülő ország, szárazföldön északon Nicaragua, délkeleten Panama határolja. Karib-tengeri és csendes-óceáni partvidékét keskeny síkság kíséri. Az ország magját alkotó, 1500 m átlagmagasságú fennsíkot a Kordillerák vulkánokkal tűzdelt láncai fogják közre.

Costa Rica-i Köztársaság
República de Costa Rica
Costa Rica zászlaja
Costa Rica zászlaja
Costa Rica címere
Costa Rica címere
Nemzeti mottó: ¡Viva siempre el trabajo y la paz!
(„Éljen mindig a munka és a béke!”)
Nemzeti himnusz: Noble patria, tu hermosa bandera

Fővárosa San José
é. sz. 9° 56′, ny. h. 84° 05′Koordináták: é. sz. 9° 56′, ny. h. 84° 05′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Rodrigo Chaves
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint5 044 197 fő (2022)[1]
Rangsorban121
Becsült5 200 000 [2] fő (2022)
Rangsorban121
Népsűrűség100 fő/km²[3]
GDP2006-os becslés
Összes21 384 millió dollár (82)
PPP: 46 602 millió dollár
Egy főre jutó4 858 dollár (75)
PPP: 11 606 dollár
HDI (2005) 0,841 (48) – magas
Földrajzi adatok
Terület51 100 km²
Rangsorban 129
Víz0,7%
IdőzónaCST (UTC-6)
Egyéb adatok
Pénznem Costa Rica-i colón (CRC)
Nemzetközi gépkocsijel CR
Hívószám 506
Segélyhívó telefonszám
  • 911
  • 112
Internet TLD.cr
Villamos hálózat 120 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Costa Rica-i Köztársaság témájú médiaállományokat.

Gazdasága, amely egykor nagymértékben függött a mezőgazdaságtól, diverzifikált, és olyan ágazatokat foglal magában, mint a pénzügy, a külföldi vállalatok szolgáltatásai, a gyógyszeripar és az ökoturizmus. Sok külföldi gyártó és szolgáltató vállalat működik Costa Rica szabadkereskedelmi övezeteiben, ahol befektetési és adókedvezményeket élveznek.[4]

Jól teljesít a demokrácia állapotának, a sajtószabadságnak és a szubjektív boldogságnak a globális összehasonlításában. A Happy Planet Index 2010-es [5] és 2016-os adata [6] szerint a világ legboldogabb országa.

Földrajz szerkesztés

Domborzata szerkesztés

A Csendes-óceánnal és a Karib-tengerrel hosszú partszakaszon érintkező ország Közép-Amerikában. A parti síkságokból a Kordillerák vulkáni kúpokkal tarkított láncai emelkednek ki, amelyek az 1200 m magas Központi-völgyet ölelik körül. Legmagasabb pontja a Chirripó Grande (3810 méter). A hegyláncok ÉNY felől DK felé húzódnak. Az ország területének legnagyobb része, tűzhányókkal tűzdelt hegyvidék. Az ország alacsonyabb ÉNY-i területeit szavanna, részben erdő borítja. Az ország egyharmada ma is erdős terület.

Vízrajza szerkesztés

A vizek két óceán felé folynak le. Az ország jellege miatt nincs itt igazán hosszú folyó. Legfőbb folyók: San Juan, San Carlos, Tempisque.

A legnagyobb tó: Arenal.

Éghajlata szerkesztés

A hőmérséklet-különbségek alacsonyak, mivel az ország az Egyenlítő közelében található, így az évszakok közötti fő különbség a csapadék miatt alakul ki. Az ország jelentős része annyira esős, hogy esőerdők borítják.

A Csendes-óceán partvidékén és a fennsíkon száraz évszak van decembertől áprilisig, esős évszak májustól novemberig, ekkor bőséges az eső. Ezzel szemben a keleti síkságon és a partvidéken, továbbá a Csendes-óceán partjának legdélebbi részén is az éghajlat egyenlítői, egész évben bőséges esőzések vannak.[7]

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

Igen sok különféle állat- és növényfaj él ezen a földön. Az ország területének 23%-a védett valamilyen formában.

Nemzeti parkok szerkesztés

 
Volcán Arenal Nemzeti Park
 
A Poás-vulkán krátere, Volcán Poás Nemzeti Park
  • Bahia Ballena
  • Barra Honda
  • Braulio Carrillo
  • Cahuita
  • Carara
  • Chirripó
  • Corcovado
  • La Amistad
  • Manuel Antonio
  • Palo Verde
  • Piedras Blancas
  • Santa Rosa
  • Tortuguero
  • Volcán Arenal
  • Volcán Barva
  • Volcán Irazú
  • Volcán Poás
  • Rincón de la Vieja

Természeti világörökségei szerkesztés

Történelme szerkesztés

A Kolumbusz előtti időkben a térség lakossága ahhoz az átmeneti övezethez tartozott, amely összekötötte a közép-amerikai és az andoki magaskultúrákat. Jelenlegi álláspont szerint főleg a mai Kolumbia felől érték kulturális hatások. A modern Costa Rica kultúrájára az indián befolyás aránylag kicsi, mert többségük elpusztult a himlőhöz hasonló járványos betegségekben és a spanyolok bánásmódja következtében.

Keleti partjait Kolumbusz 1502-ben fedezte fel. A nyugati partoknál 1519-ben járt először spanyol hajós, míg a belső magasföldet csak 1561-ben sikerült meghódítani.

A spanyol gyarmati időkben a közlekedési nehézségek miatti viszonylagos elszigeteltségben a spanyol koronától való függés aránylag laza volt. Costa Rica volt a legszegényebb spanyol gyarmat Közép-Amerikában. Döntő faktor volt gazdasági fejlődésében a bennszülött munkaerő hiánya. Míg a többi spanyol gyarmat telepesei indiánokat dolgoztattak földjeiken, Costa Ricában kénytelenek voltak maguk megművelni azt. Így Costa Rica fejlődése különbözött szomszédaitól, és nem is alakultak ki oly mértékű társadalmi egyenlőtlenségek, mint szomszédainál. Costa Ricában paraszti demokrácia alakult ki elnyomott mesztic vagy indián réteg nélkül. Egy idő után a spanyolok letelepedése a dombvidékeken összpontosult, amelyeknek termékeny vulkáni talaja van és az éghajlata is mérsékeltebb, mint az alföldeken.

Costa Rica az egyesült Közép-Amerikához csatlakozott, amikor azok közösen kikiáltották függetlenségüket Spanyolországgal szemben 1821-ben. Tagsága az újonnan alakult Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaságban nem volt hosszú életű; 1838-ban, miután a szövetség már régen nem működött ténylegesen, formálisan is kilépett és kikiáltotta függetlenségét.

Az afrikai eredetű costa-ricaiak (a lakosság kb. 3%-a) ősei Jamaicából érkeztek vasútépítésre. A vasút a központi felföld városi lakosságát kötötte össze a karibi partvidéken fekvő Limón kikötővel. A vasút építésében, amelyet Minor C. Keith amerikai üzletember szervezett, kínai bevándorlók is részt vettek az Amerikai Egyesült Államokból behozott elítéltek mellett. A vasút megépítéséért cserébe Costa Rica kormánya a vasút számára bérbe adott területeket a nyomvonalon felül is, amin a vasúttársaság banánt termesztett és az Egyesült Államokba exporttált. Végül a banán a kávé mellett Costa Rica exportjának egyik fő terméke lett, az azt termesztő külföldi tulajdonú társaságok (köztük az United Fruit Company) pedig döntő szerepet játszottak a nemzetgazdaságban.

Costa Rica története jóval békésebb, mint a többi Latin-amerikai államé, politikailag is jóval stabilabb volt. A 19. század vége óta két jelentősebb erőszakos időszak volt. Az egyik 1917-19-ben Federico Tinoco Granados diktatúrája volt, míg végül megdöntötték és száműzetésbe kényszerítették. A másik 1948-ban tört ki. José Figueres Ferrer vezetett fegyveres lázadást a vitatott elnökválasztási eredmények miatt. 44 napos polgárháború alatt több mint 2000 halott volt. Ez Costa Rica történetének legvéresebb eseménye a 18. század óta. A polgárháború után a győztes junta, amelyet a korábbi ellenzék vezetett, feloszlatta a hadsereget és a demokratikusan megválasztott törvényhozással új alkotmányt fogadtatott el 1949. május 8-án. Miután reformjai hatályba léptek, a rezsim 1949. november 8-án békésen átadta hatalmát az új demokratikus kormánynak. Figueres puccsa után nemzeti hős lett és az új alkotmány szerint 1953-ban megtartott első demokratikus elnökválasztáson győzött. Azóta Costa Ricában 15 elnökválasztás volt, a legutolsó 2014-ben.[8] Mindegyik békés, átlátható választás volt a nemzetközi közösség szerint is és viszonylag nyugodt hatalomátadással járt.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

Alkotmány, államforma szerkesztés

Elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Az ország 7 tartományra van felosztva, melyek a következők:

 

A tartományok 81 kantonra – közülük Alajuela tartományban található a legnagyobb kanton (San Carlos) –, a kantonok pedig 473 kerületre vannak felosztva.

Costa Rica tengerentúli területe az országtól 500 km-re nyugatra, a Csendes-óceánban található Kókusz-sziget.

Politikai pártok szerkesztés

Elnökök szerkesztés

Védelmi rendszer szerkesztés

Az ország a Csendes-óceán és a Karib-tenger közötti földhídon ütközőállam szerepét tölti be a kevésbé békés szomszédai között, a délre fekvő Panama és a északra fekvő Nicaragua között. Costa-Rica semleges ország, mely a lakosság egyöntetű támogatásával találkozik. Félő volt viszont, hogy a szomszédos államok meg-megújuló konfliktusai átterjedhetnek a területére, ezért 1987-ben Costa-Rica békeszerződést kötött El Salvadorral, Nicaraguával, Guatemalával és Honduras államokkal. A békeszerződés egy kritikus időszakban teremtett megbékélést az országok között. A békeszerződésben betöltött szerepéért Óscar Arias Sánchez államfő Nobel-békedíjat kapott.[9]

Népessége, lakossága szerkesztés

 
A főváros, San José egy utcaképe

Általános adatok szerkesztés

Az ország népessége 2017-ben 4,9 millió fő.[10]

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1864 és 2022 között
Lakosok száma
120 499
1 431 088
1 776 076
2 052 076
2 483 355
3 001 196
3 566 605
4 093 840
4 601 424
5 044 197
1864196219691975198219891996200220092022
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok szerkesztés

 
Iglesia Las Mercedes templom

Etnikai, nyelvi összetétel szerkesztés

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, de sokan beszélik még az angolt is.

Népcsoportok: európai eredetű fehér és kreol 87%, mesztic 7%, fekete, mulatt 3%, kelet-ázsiai 2%, indián 1%.

Vallási összetétel szerkesztés

A lakosság 76%-a római katolikus, 15%-a protestáns, Jehova tanúi 1%, 8%-a pedig egyéb vallású.[mikor?]

Szociális rendszer szerkesztés

1890 óta kötelező az iskolai oktatás, és 1949 után bevezették az ingyenes általános és középiskolai oktatást. A felnőtt lakosság mindössze 7%-a írástudatlan. Várható élettartam férfiaknál 75, nőknél 79 év.[9]

Gazdasága szerkesztés

 
A banánt elszállításra pakolják
 
Kávéültetvény az Orosi-völgyben
 
Az Intel egy gyára a magasból

Általános adatok szerkesztés

Gazdasága: agrárország. Az országban kávé-, banán-, kakaó- és cukornádtermesztés folyik. Az elektromos hálózat 110 V-os, 60 Hz-es.

Gazdasági ágazatok szerkesztés

Mezőgazdaság szerkesztés

A mezőgazdaságot főleg a növénytermesztés (banán, kávé, kakaó, cukornád) képviseli. Jelentős még a part menti halászat is.

Ipar szerkesztés

Ásványkincsekben (kőolaj, bauxit, vasérc, kén) gazdag ország, de készletei még kiaknázatlanok. Jelenleg csak arany- és ezüstbányászat folyik. Iparát a mezőgazdasági termékek feldolgozása, valamint elektronikus és orvosi berendezések előállítása képviseli. Az elektromos energia nagy részét a vízerőművek szolgáltatják.

Kereskedelem szerkesztés

  • Exporttermékek: kávé, banán, hús, cukor, ananász, textília, elektronikus alkatrészek, orvosi berendezések és műszerek.
  • Importtermékek: ipari és közszükségleti cikkek, gépek, járművek, üzemanyag.
  • Főbb kereskedelmi partnerek 2012-ben:[11]
    • Kivitel: USA 30,7%, Kína 13,2%, Hollandia 10,4%, UK 9%, Mexikó 9%
    • Behozatal: USA 46,2%, Mexikó 6,4%, Japán 6,1%, Kína 5,8%

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

  • Vasúthálózat hossza: 950 kilométer
  • Közúthálózat hossza: 35 892 kilométer
  • Kikötők száma: 6
  • Repülőterek száma: 30

Kultúra szerkesztés

 
Basílica de los Ángeles templom belseje, Cartago

Oktatási rendszer szerkesztés

Kulturális intézmények szerkesztés

Tudomány szerkesztés

Művészetek szerkesztés

Képzőművészetek szerkesztés

Egészen a közelmúltig kevés energia mutatkozott a Costa Rica-i művészetben, amelyből hiányoznak a más latin-amerikai országokra jellemző szenvedélyes, ösztönös, társadalomkritikát megjelenítő alakok.

Az utóbbi években akadtak olyan művészek, például Isidro Con Wong (1931-), akik nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak. Wong mágikus realista stílusú munkái darabonként 35 000 dollárt is érnek a világpiacon. A szintén mágikus realista Rafa Fernández (1935-) erotikus nőábrázolásra szakosodott. A zapotai Rolando Castellón (1937-) háromdimenziós alkotásairól lett híres.[12]

Zene és tánc szerkesztés

Costa Rica a legdélebbi a marimbát használó országok közül, amelyek sokat köszönhetnek az afrikai eredetű xilofonnak, ami egész Közép-Amerikában a hazai zene alapját képezi.

A hagyományokat leginkább őrző Guanacaste előszeretettel ápolja a régi zene és tánc hagyományát, amely leginkább a nemzeti táncban jelenik meg: a punto guanacaste egyfajta páros dzsiggelés. A hagyományos tánc a stilizált spanyol paseón alapul, amelyben a nők és férfiak kurjongatva, kalapot-kendőt dobálva, felváltva táncolnak egymás körül. Ma már jellemzően csak turistáknak adják elő az olyan csoportok, mint a Fantasía Folklórica.

A fiatalokat a latin ritmusok vonzzák a diszkókba, ahol merengue, cumbia és salsa alapozza meg a hangulatot. A karibi partvidéken jamaicai hatások hallhatók a zenében és Bob Marley a király.[12]

Irodalom szerkesztés

Más latin-amerikai kultúráktól eltérően a szenvtelen ticók nem különösebben kedvelik az irodalmat, annak ellenére, hogy műveltek. Csupán egy maroknyi, vidékies témákat feszegető író keresi a kenyerét a hivatásával. A Costa Rica-i irodalom stílusa unalmas és az ország még adósa a világnak a nemzetközi színvonalat megütő írókkal.[12]

Hagyományok, néprajz szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

 
Casado (Főtt rizs, sült útifű, csirke- vagy marhahús, tükörtojás, zöldség, bab- és káposztasaláta citromlével leöntve)

A Costa Rica-i ételek nagyon egyszerűek, de sok olajjal és fűszerrel készítik el őket, így az európai gyomor számára elsőre nehéznek tűnhet. A legtöbb étel fő alapanyaga a rizs, kukorica és a bab. Az ország nemzeti étele a gallo pinto, ez a fekete babból és sült rizsből készült finomság, melyet többnyire reggelire szolgálnak fel. Érdemes kipróbálni a kókusztejjel elkészített változatát is. Később a gallo pinto-t ízesítik egy kis káposztával, paradicsommal és hússal, és készen is van az ízletes ebéd. Zöldséget nyersen nagyon ritkán szolgálnak fel, érdemes felkészülni rá, hogy a costa ricaiak minden megsütnek, amit lehet. Érdekesség, hogy a több mint 1000 km hosszú tengerpart ellenére a rákok, halak nagyon drágák, mert keveset halásznak, főleg importálják a tengeri ételeket.

Az ország egyik nemzeti itala a guaro, egy cukornádléből főzött, édeskés ízű szesz. Ezen kívül szívesen isszák a fresco de frutas nevű italt is, amit leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy egy kóla-víz alapon lebegő gyümölcssaláta. A turisták egyöntetű véleménye szerint nagyon finom. A helyi borokat ajánlatos elkerülni, mert a másnaposságnál nagyobb élménnyel biztosan nem fogunk gazdagodni, ha megkóstoljuk őket.

Turizmus szerkesztés

 
Tengerpart Jaco-nál
 
Punta Uva tengerpartja
 
Tortuguero Nemzeti Park

Látnivalók szerkesztés

Kiváló éghajlat és tengerpart csábítja a turistákat az országba.

  • San José: Museo Nacional - Nemzeti Múzeum, Museo del Oro Precolombino, Museo de Jade - a világ legnagyobb jade szobra itt található, Teatro Nacional
  • Parque Nacional Volcán Arenal- Nemzeti park: Arenal vulkán - 1633 m (ma is aktív)
  • Parque Nacional Santa Rosa - Nemzeti park: Santa Elena-félsziget
  • A csendes-óceáni partvidék: Golfito, OSA-félsziget, Uvita, Puntarenas
  • A karibi partvidék: Parque Nacional Tortuguero - nemzeti park, Puerto Viejo de Talamanca
  • A Nicoya félsziget

Iglesia Las Mercedes Costa Rica legismertebb temploma, és egyike az ország legtöbbet látogatott épületeinek. Állítólag ellenáll a legnagyobb földrengéseknek is, ugyanis a kéttornyú épület vaslemezekből épült, ablakait öntöttvas keretek tartják.

A Poás vulkán krátere a világon az egyik legnagyobb ilyen képződmény.

Oltások szerkesztés

Javasolt oltások a Costa Ricára utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Vécéhasználat szerkesztés

A turistának érdemes vécépapírt magával vinnie. A nyilvános vécé kevés, az éttermek és kávézók csekély díjazást számítanak fel. Mivel a csatornahálózatban kicsi a nyomás, a használt vécépapírt nem szabad a csatornába dobni, hanem az erre a célra szolgáló szemeteskosárba kell tenni.

Sport szerkesztés

Olimpia szerkesztés

Az olimpiai játékok során eddig csak egy aranyérem született. Az 1992-es barcelonai olimpián Claudia Poll női 200 m-es gyorsúszásban aranyérmes lett. Ezenkívül egy ezüst és két bronzérme van az országnak. A két bronz Claudia Poll jóvoltából és az ezüst Silvia Poll által, mindegyik gyorsúszásból.

 
A Nemzeti Stadion, San José

Labdarúgás szerkesztés

A Costa Rica-i labdarúgó-válogatott igen eredményes. Világbajnokok eddig még nem voltak, de több kisebb kupán már nem egyszer a dobogón álltak vagy nyertek.

Costa Rica rendelkezik strandlabdarúgó-válogatottal is, de jelentősebb nemzetközi sikereket még nem ért el.

Kézilabda szerkesztés

Ünnepek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. CENSO 2022: POBLACIÓN DE COSTA RICA ES DE 5.044.197 PERSONAS. La Nación. (Hozzáférés: 2023. július 20.)
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2020
  4. The Investment Promotion Agency of Costa Rica. www.cinde.org
  5. http://www.happyplanetindex.org/news/archive/HPImap Archiválva 2010. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben happyplanetindex
  6. Abdallah, Saamah et al.: The Happy Planet Index, 2016 (Hozzáférés: 2017. szeptember 26.) Archiválva 2017. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. Costa Rica climate: average weather, temperature, precipitation, best time. www.climatestotravel.com. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  8. Rulers
  9. a b Reader's Digest: Világjárók lexikona
  10. Világbank
  11. CIA World Factbook
  12. a b c National Geographic: Costa Rica, 2009.

Források szerkesztés

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Costa Rica témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés