Tömjénfüstölő
A tömjénfüstölő (latin thuribulum) olyan, többnyire vallási célú edény, melyben füstölés végett tömjént égetnek. A vallási kultusznál, az istentiszteletnél használt füstölők közül a legfontosabb mindig a tömjén volt.[1]
Már a kora ókorban elterjedt tárgy volt a füstölő, melyben a tömjént vagy más illatszert meggyújtották. Azért is használták, mert az illatos gyanták égetése a vallással foglalkozó képzeletet élénkíti és az áhítatot emeli.[1]
A fémből készült füstölőt láncokra felfüggesztve számos keresztény egyházban használják, beleértve a római katolikus, a maronita katolikus, a keleti ortodox, az örmény apostoli és a antikhalkédóni egyházakat, valamint egyes evangélikus, ókatolikus, egyesült metodista, református egyházakat, az anglikán közösséget. A római katolikus, evangélikus és anglikán egyházban, a ministránst, aki a tömjénfüstölőt hordozza, turifernek nevezik.
A keresztény egyházi felhasználáson túl számos spirituális vagy szertartásos hagyományban alkalmazzák, beleértve néhány gnosztikus egyházat és a szabadkőművességet (különösen az új páholyok felszentelésében). [2] továbbá a szertartásos mágia gyakorlatát is.[3] [4]
Történet szerkesztés
A tömjénezést az egyiptomiak ősidők óta ismerték és használták. Minden istenséget megilletett a nagy mennyiségben elégetett tömjén.[5] Nézetük szerint a füstje az égbe vitte az imádságot, és a halottért való tömjénezés az elhunyt lelkét elvezette a túlvilágra.[5]
A fáraók egész expedíciókat küldtek hajón Dél-Arábiába, a tömjénfa hazájába, hogy a helyszínen jelentős mennyiségeket szerezhessenek be a tömjénből. Már Kr. e. 3000 évvel szokásban voltak ezek az egyiptomi expedíciók; Szahuré fáraó piramis-templomának domborművei egy hazatérő tömjén-expedíció jeleneteit is megörökítik.[1]
A zsidók az egyiptomi kivonulás után megtartották a tömjénezés egyiptomi szokását.[6] Náluk illatáldozatnak nevezték.[7][8] Más vallási kultuszokhoz hasonlóan a tömjénezést náluk is magában vagy más áldozatokkal ajánlották fel.[5]
Szokásban volt Babilóniában és máshol is Elő-Ázsiában.[1] Az istenségek templomaiban mindenhol füstölőt használtak annak érdekében, hogy ezen keresztül az emberek imáit és kéréseit gyorsabban eljuttassák az istenekhez, és hogy örömet szerezzenek nekik.[9]
Keleten, Indiában is már többszáz évvel Krisztus előtt meghonosodott; ott főleg egy másik tömjénfa, a Boswellia thurifera gyantája volt használatos.[1] Kínában is szokásban volt a tömjénezés.[1]
A görögök a föníciaiaktól, a rómaiak pedig a görögöktől vették át a tömjénégetést istentiszteletre.[10] A rómaiak naponta mutattak be tömjénáldozatot, nyilvánosan vagy egyedül.[11]
Kereszténység szerkesztés
Az őskereszténység gyakorlatában nem ismert.[12] A 2. században a művelt hitvédők érveltek amellett, hogy a Teremtőnek nincs szüksége rá.[5] Tertullianus még a 2-3. század fordulóján is elutasította.[5] A kereszténység először tiltotta a tömjénáldozatot,[1] később aztán a magáévá tette.
Feltehetőleg a rómaiak kultuszából és szertartásából került át.[13] Hogy az istentisztelet külső fényét emeljék, a liturgikus tömjénezés tért hódított a kereszténységben is.[12]
Állítólag Aranyszájú Szt. János mondta: „A templomot megtöltjük a tömjén füstjével, de mire jó, ha nem törődünk a lélek tisztaságával, a bűnök elhagyásával?"[14] Egyik legrégibb nyomát Pszeudo-Dionüsziosznál találjuk.[15][16] Az első római Ordo említi a tömjénezést a pápa bevonulásakor és az evangélium éneklésekor.[12] Később a miséző püspököt vagy papot és annak segédletét, valamint a jelenlevő világi hatóságokat (királyokat stb.), sőt a népet is tömjénezéssel üdvözölték.[12]
A ma használt füstölő a 9. századtól jelent meg a nyugati egyházban.[17] A középkorban néha drágakövekkel volt kirakva, és a templom értékes kincseinek tárgyát képezte.[18]
Római katolikus egyház szerkesztés
A római katolikus egyházban ma három láncon függő edénykét használnak és egy negyedik lánc segítségével az edény fedelét felhúzva lehet a parázsra tömjént szórni. A füstölőhöz tartozik a navicula („kis hajó”), a talpas hajócskára emlékeztető edény, amelyben a tömjént tartják. Fedelének a fele kinyitható, s a benne lévő kanálkával teszi a celebráns a tömjént a füstölőbe.[19] Azt az egyént, aki a füstölőt viszi, turifernek hívják. Ő megy a bevonulás élén a füstölgő edénnyel, tömjénezés esetén.[19]
A parázsra szórt tömjén illatos füsttel ég el; ez kifejez hódolatot és imádást az oltáriszentség előtt, tiszteletet az evangéliumos könyv, a miséző személye, a nép vagy a halott iránt, ünnepélyességet a körmenetek alkalmával, templom- és oltárszenteléskor stb.[20]
A kereszt, a keresztereklye, az oltár, az evangéliumos-könyv tömjénezése közvetve Krisztusnak szól, akit ezek a tárgyak jelképeznek (cultus latriae indirectus).[12]
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ a b c d e f g Tolnai Új Világlexikona 7. Illatszerek (Budapest, 1927) |. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ Reference at Masonic Encyclopedia, by Albert G Mackey.
- ↑ Michno, Dennis G.. The Holy Eucharist-Concerning the Use of Incense at the Eucharist, A Priest's Handbook - The Ceremonies of the Church. Harrisburg, PA: Moorehouse Publishing (1998). ISBN 0-8192-1768-9
- ↑ Crowley, Aleister. Chapter XVI: The Magick Fire; With Considerations of the Thurible, the Charcoal, and the Incense, Magick. York Beach, ME: Samuel Weiser (1997). ISBN 0-87728-919-0
- ↑ a b c d e Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám) |. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ Herrera, Matthew D. Holy Smoke: The Use of Incense in the Catholic Church. San Luis Obispo: Tixlini Scriptorium, 2011.
- ↑ Lev 2,2.15; 6,7
- ↑ Kiv 30,1-10; Lev 10,1-5; Szám 17,1-5
- ↑ RäucherGuru.info – Dein Ratgeber fürs Räuchern (német nyelven). RäucherGuru.info. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ Tolnai Új Világlexikona 7. Illatszerek (Budapest, 1927) |. (Hozzáférés: 2021)
- ↑ Élet és Tudomány, 2008-12-19 / 51-52. szám |. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ a b c d e Katolikus Lexikon 4. Tömjén (Budapest, 1933) |. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ Rauchfässer (Weihrauchfass) & Weihrauchschiffchen (de-DE nyelven). RäucherGuru.info. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (2004)
- ↑ De hierarch, eccl. 3, 2
- ↑ Katolikus Lexikon 4. Tömjén (Budapest, 1933) |. (Hozzáférés: 2021. január 7.)
- ↑ Rauchfässer (Weihrauchfass) & Weihrauchschiffchen (német nyelven). RäucherGuru.info. (Hozzáférés: 2021)
- ↑ A Pallas nagy lexikona: Füstölő
- ↑ a b Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon
- ↑ Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. január 7.)