Kálvinizmus

Református
[vagy kálvinizmus]
kereszténységprotestantizmus
Kialakult 16. század
Alapító Kálvin János
Központi alak Jézus Krisztus
Szent iratok Biblia

Államvallás -
Korábban Erdélyi Fejedelemség (16. század[forrás?])
Fő vallás Hollandia, Magyarország Németország, Skócia, Svájc, Wales, Egyesült Államok
Követők száma 80 millió
a világ
lakosságának
1 %-a[1]
Főbb tanok:
predestináció (elve elrendelés)
eredendő bűn
Az öt sola
feltétel nélküli kiválasztás
korlátozott megváltás
ellenállhatatlan kegyelem
mindvégig való állhatatosság

Teológusok John Knox(†1515)
Ulrich Zwingli (†1531)
Martin Bucer(†1551)
Peter Martyr Vermigli (†1562)
Kálvin János (†1564)
Guillaume Farel (†1565)
Heinrich Bullinger(†1575)
Béza Tódor (†1605)

A "Református keresztyénség", "Református hit" és "Kegyelem tana" ide vezetnek. A református egyházakról lásd: Református egyházak.

A kálvinizmus (más néven református hit vagy kegyelem tana) a protestáns irányzat fővonalának teológiai rendszere, amely Kálvin János és más reformátorok keresztyén tanításai mentén állt összefüggő hitrendszerré, amelyben harmonizációként a Biblia kizárólagosságát, illetve önmagát magyarázó elvét vették alapul[2][3].

A kálvinisták a reformációnak az a csoportja, amely elszakadt a Római katolikus egyháztól, de többek között az úrvacsorát és a helyes istentiszteletet illető nézetkülönbségük volt a lutheránusokkal.[4][5] A kálvinizmus fogalma félrevezető lehet, mert mindig is egy tágabb teológiai rendszert jelölt, inkább széleskörű behatással alakult ki, mint egy alapítótól.

A mozgalmat előszőr az azt ellenző lutheránusok nevezték kálvinizmusnak, magukat inkább reformátusoknak, tanításaikat pedig a kegyelem tanainak hívják.[6][7]

A nagy hatással bíró korai református teológusok közé tartozik Ulrich Zwingli, Kálvin János, Martin Bucer, Guillaume Farel, Heinrich Bullinger, Peter Martyr Vermigli, Béza Tódor és John Knox.

A legtöbb egyházat magába foglaló református szövetség a Református Egyházak Világszövetsége, amely több mint 80 millió tagot számlál.[8][9] Léteznek konzervatív református szövetségek is, mint pl. a Világ Református Közössége (World Reformed Fellowship) és vannak a szövetségektől független református egyházak is.

Tartalomjegyzék

A kálvinizmus létrejötteSzerkesztés

A kálvinizmus teológiai gyökerei a 16. századi nyugat-európai reformációig nyúlnak vissza. Az azt elindító lutheri irányzatból indult ki, majd több újító reformátor hatása alatt formálódott (például Ulrich Zwingli), akik között Jean Calvin (magyarosan Kálvin János, 1509-1564), a jogász végzettségű francia reformátor végül kiemelkedővé vált. 1536-ban kiadta A keresztény vallás tanítása című művét. Ebben világos rendszerbe foglalta a reformáció tanait, amelyek a református vallás hitnézeteivé váltak. Kálvin híressé válása után kapcsolták nevét a református egyházakhoz (kálvinista egyházak), a református mozgalmat pedig kálvinizmusnak nevezték el. A kálvinista tanrendszer lényegét addig különböző teológusok hangoztatták, s az 1618-19-es dorti zsinaton foglalták össze „a kálvinizmus öt pontjaként”, Kálvin nézeteinek védelmében.

Alapvető hittételeiSzerkesztés

  1. Eleve elrendelés elve: a kálvinista egyház egyik leggyakrabban félreértett tanítása a predesztináció (ők s-sel ejtik) vagy eleve elrendeltetés. Sokan azt hiszik, ez annyit jelent, hogy a mindentudó Isten terveiben minden ember egyéni sorsa, vagyis üdvössége vagy elveszett volta eleve el van döntve, el van rendelve, „meg van írva” megmásíthatatlanul. Valójában nem erről szól, hanem a Szentírás következő mondatára épül: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Magyarán az van eleve elrendelve, hogy aki hisz Istenben, Jézus Krisztusban, az üdvözül. Az üdvösség ugyan nem függ a jó cselekedetektől, viszont őszintén hinni csak a keresztyén értékek elfogadásával lehet, így a predesztináció közvetve mégis a jó tetteket, az igaz keresztyéni életet ösztönzi. Az eleve elrendelés nézetének története összekapcsolódik néhány keresztény teokráciai kísérlettel.
  2. A hívő: a hívő Krisztus tulajdona, Krisztus testének tagja.
  3. Üdvösség: üdvözülés kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit által van. Az üdvösséghez feltétlenül szükséges: beismerni a bűnösséget (Isten törvényét nem lehet tökéletesen megtartani, lásd: eredendő bűn), kérni Isten bűnbocsánatát, valamint hinni, hogy csak Ő tud megváltani. El kell fogadni Krisztus keresztáldozatát.
  4. Eredendő bűn: Isten jónak teremtette az embert azért, hogy teremtőjét megismerje és szeresse. Ádám és Éva paradicsomi engedetlensége miatt a mi természetünk úgy megromlott, hogy mi mindnyájan a fogantatás pillanatától bűnben vagyunk, majd bűnben születünk meg. Az eredendő bűn minden jóra képtelenné teszi az embert. A Szentlélekbe vetett hit megfordíthatja ezt.
  5. Törvénymegtartás: az ember képtelen megtartani Isten törvényét, igazságosan élni Isten előtt, minden nap bűnöket követ el. Isten alkalmassá teremtette az embert arra, hogy törvénye szerint éljen, de ez csak az Ő szent törvényei betartásával, az Ige tudatos hitében lehetséges. Az ördög sugallata és tudatos engedetlensége az, ami veszélyt jelent a hívőre.
  6. Isten irgalmas és igazságos egyben. Nem hagyja büntetlenül az engedetlenséget.
  7. A hívőknek hinniük kell a jóhír ígéreteiben. Ezen kívül: Istenben, Jézus Krisztusban, az ő keresztrefeszítésében, halálában, feltámadásában, és abban hogy halála után megjárta a poklot is, a Szentlélekben, az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházat, valamint a szentek egyességében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, az örök életben (Apostoli hitvallás). Valójában ez minden egyház hitvallása.
  8. Krisztus: Ő a megváltó, minden Őbenne és Őáltala létezik. Ő az Atya Fia, aki a Szentlélek erejével terjeszti ki hatalmát. Tanításaiból tudjuk, milyen lehet a Mennyek Országa.
  9. Krisztustagadók: akik a boldogságukat a szenteknél, vagy önmagukban keresik, azok nem hisznek Krisztusban, valójában megtagadják Krisztust.
  10. Sákramentumok (szentségek): két sákramentum (szakramentum, magyarul szentség) létezik, ezek a keresztség és az úrvacsora.
  11. Keresztség: Vízkeresztség, Szentlélekkeresztség: Krisztus vére és lelke által mossa le az ember minden tisztátalanságát. Krisztus vérével való megmosatás a bűnök bocsánatát, a Szentlélek által való megújítást és Krisztus tagjaivá szentelést jelenti. (az újjászületés fürdője és a bűnök hitben való lemosása a Keresztség). A csecsemőket is meg lehet keresztelni. A vízzel való keresztség a Szentlélekkel való keresztségnek a látható jele.
  12. Úrvacsora – Krisztus parancsolata, hogy az úrvacsora emlékezet legyen az Ő keresztáldozatára. A bor Krisztus vérét, a kenyér pedig testét jelképezi. A pápás (katolikus) mise szerintük „Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása és átkozott bálványimádás”, amivel a képmutatók ítéletet esznek és isznak maguknak.
  13. Kizárás: akik felfogásukkal és életükkel hitetlennek és istentelennek bizonyulnak, a mennyországból és az üdvösségből mindaddig ki lesznek zárva, amíg be nem bizonyítják életük megjobbítását.
  14. A jócselekedetek nem szükségesek és nem is elégségesek a megváltáshoz, de az egészséges hívő élethez nélkülözhetetlenek.
  15. A megtérés: bűnbánat, Krisztus általi öröm, valamint vágy az Isten akarata szerint való jó cselekedetekkel teljes élet után.
  16. A tízparancsolat valamint a Miatyánk és annak magyarázata szintén a heidelbergi káté részét képezi.
  17. Elvetendő dolgok: minden olyan dolog elvetendő (szentképek, templomi díszek), amelyek használata biblikusan - a protestáns felfogás szerint - nem támasztható alá, illetve, ami nem Isten dicsőségét szolgálja.

HitvallásokSzerkesztés

  • I. Helvét Hitvallás
  • II. Helvét Hitvallás
  • Heidelbergi Káté
  • Skót Hitvallás
  • Gall Hitvallás
  • La Rochelle-i Hitvallás
  • Westminsteri Hitvallás (1647)
  • Westminster Confession of Faith, Shorter Cathecism
  • Westminster Confession of Faith, Larger Cathecism
  • Belga Hitvallás
  • Dorti Kánonok
  • I. Londoni Baptista Hitvallás
  • II. Londoni Baptista Hitvallás
  • Savoy Declaration
  • Cambridge Platform

Református egyházakSzerkesztés

TeológusokSzerkesztés

A 20. század kiemelkedő teológusai: Abraham Kuyper, B. B. Warfield, J. Gresham Machen, Martyn Lloyd-Jones és Cornelius Van Til.

Jelenkori neves református teológusok közé tartozik J. I. Packer, R. C. Sproul, Timothy J. Keller, John Piper, David Wells és Michael Horton.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Member Churches. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  2. Westminsteri Hitvallás, I. A Szentírásról / 9. Presbiteriánus Kiadó. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. II. Helvét hitvallás, II./1. reformatus.hu. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  4. Schaff, Philip. Protestantism, New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, 297–299. o 
  5. Muller, Richard A.. Dictionary of Latin and Greek Theological Terms: Drawn Principally from Protestant Scholastic Theology, 1st, Baker Book House, 320–321. o (2006). ISBN 978-0801020643 
  6. Hägglund, Bengt. Teologins Historia, Translated by Gene J. Lund, Fourth Revised (German nyelven), Saint Louis: Concordia Publishing House (2007) 
  7. Muller 2004, 130. o.
  8. Theology and Communion. Wcrc.ch. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  9. Member Churches. Wcrc.ch. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  10. megalakult a magyar református egyház

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés