Heinrich Bullinger

Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau, 1504. július 18.1575. szeptember 17.) svájci reformátor.

Heinrich Bullinger
Hans Asper festménye (1550)
Hans Asper festménye (1550)
SzületettJohann Heinrich Bullinger
1504. július 18.[1][2]
Bremgarten (AG)[3][4]
Elhunyt1575. szeptember 17. (71 évesen)[1][2]
Zürich[5][4]
Állampolgárságasvájci
Nemzetiségesvájci
HázastársaAnna Bullinger
GyermekeiHeinrich Bullinger
Foglalkozásareformátor
Tisztsége
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bullinger témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Rézkarc Heinrich Bullingerről

Életpályája szerkesztés

Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[6] Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt pártolta. Ekkor ismerkedett meg Ulrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.

1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.

Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.

Teológiája szerkesztés

Írásai szerkesztés

Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.

Magyarul szerkesztés

  • Henrik Bullinger levele a magyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz 1551; ford., bev., jegyz. Nagy Barna; Református Zsinati Iroda, Bp., 1967
  • Heinrich Bullinger: A keresztyén vallás summája (ford., bev. Tillinger Péter, Limache Verlag – tpm, 1997, 2000, Szentendre, ISBN 963-440-225-9)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буллингер Генрих, 2015. szeptember 28.
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520

Források szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858)
  • Christoffel, B. és felesége (1874)
  • Ráth György: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896 (különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből)
  • Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962
  • Tillinger Péter: HEINRICH BULLINGER – Az elfeledett reformátor (tpm, 2004, Szentendre, ISBN 963-460-278-9)

További információk szerkesztés