Heinrich Bullinger
Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau, 1504. július 18. – 1575. szeptember 17.) svájci reformátor.
| Heinrich Bullinger | |
 | |
| Hans Asper festménye (1550) | |
| Született |
Johann Heinrich Bullinger 1504. július 18.[1][2] Bremgarten (AG)[3][4] |
| Elhunyt |
1575. szeptember 17. (71 évesen)[1][2] Zürich[5][4] |
| Állampolgársága | svájci |
| Nemzetisége | svájci |
| Házastársa | Anna Bullinger |
| Gyermekei | Heinrich Bullinger |
| Foglalkozása | reformátor |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bullinger témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[6] Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt pártolta. Ekkor ismerkedett meg Ulrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.
1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.
Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.
TeológiájaSzerkesztés
ÍrásaiSzerkesztés
Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.
MagyarulSzerkesztés
- Henrik Bullinger levele a magyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz 1551; ford., bev., jegyz. Nagy Barna; Református Zsinati Iroda, Bp., 1967
- Heinrich Bullinger: A keresztyén vallás summája (ford., bev. Tillinger Péter, Limache Verlag - tpm, 1997, 2000, Szentendre, ISBN 963-440-225-9)
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буллингер Генрих, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520
ForrásokSzerkesztés
- Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet. Iránytű Kiadó Alapítvány. 2001. ISBN 963-9055-08-5
- Bokor József (szerk.). Anabaptisták, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Bokor József (szerk.). Bullinger, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További irodalomSzerkesztés
- Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858);
- Christoffel, B. és felesége (1874).
- Ráth Görgy: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből).
- Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962.
- Tillinger Péter: HEINRICH BULLINGER - Az elfeledett reformátor (tpm, 2004, Szentendre, ISBN 963-460-278-9)
