Főmenü megnyitása

A kontrák (eredeti írásmóddal többes számban contras a contrarrevolucionarios, ellenforradalmárok rövidítése) 1979–1990 között a szandinista junta ellen harcoló különböző nicaraguai felkelőcsoportok elnevezése. A különböző kontra csoportok közül a Nicaraguai Demokratikus Haderő (FDN) volt a legnagyobb. 1987-ben gyakorlatilag az összes szervezetet egyesítették Nicaraguai Ellenállás (Resistencia Nicaragüense, RN) néven. A név a spanyol „contrarevolucionario” (ellenforradalmár) vagy „la contrarrevolución” (ellenforradalom) szóból ered.

Nicaraguai kontrák
FDN és ARDE Frente Sur kontrák Nueva Guineánál 1987-ben
FDN és ARDE Frente Sur kontrák Nueva Guineánál 1987-ben

Dátum 1979–1990
Ország  Nicaragua
Személyzet 23 000 fő
Típus milícia
Kultúra és történelem
Háborús részvétel Nicaraguai forradalom
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicaraguai kontrák témájú médiaállományokat.

A szandinisták 1979-ben döntötték meg a Somoza-családból származó harmadik elnök, Anastasio Somoza Debayle hatalmát, véget vetve ezzel a több évtizedes diktatúrának. Ők azonnal hozzáláttak a marxista eszmék gyakorlatba ültetéséhez, amit a többi párt, és a mozgalmon belül lévő nem marxista vezetők elleneztek. 1980 áprilisában közülük hárman, köztük Violeta Chamorro létrehozták az ARDE kontra csoportot. A somozista emigráció is megalakította a maga csoportjai: a Szeptember 15. Légiót Enrique Bermúdez Varela ezredes vezetésével, a Nemzeti Demokratikus Forradalmi Szövetséget (ARDEN) valamint a Nemzeti Felszabadító Hadsereget (ELN). Ezek a csoportok 1982-ben hozták létre a Nicaraguai Demokratikus Haderőt, amelynek Bermúdez volt a katonai, Adolfo Calero Portocarrero pedig a politikai vezetője.[1]

Az Amerikai Egyesült Államok kezdettől fogva támogatta a kontrákat, kiképzőbázisokkal a szomszédos Hondurasban, a Reagan-kormány először megszüntette a Szenátus által megszavazott 118 millió dolláros segély folyósítását, majd pedig jelentős pénzösszegeket is folyósított a felkelőknek, addig nyíltan, amíg a kongresszus meg nem tiltotta azt. Az ezután titokban küldött támogatás összegét az irak–iráni háborúban Iránnak titokban eladott fegyverekből teremtették elő. 1986-ban kiderült az ügy, amely Irangate-botrány néven vált ismertté. Nicaragua pert indított az USA ellen a Nemzetközi Bíróságon, amely a belügyekbe való beavatkozás miatt elítélte az országot,[2] a kontrák által elkövetett emberi jogsértéseknél azonban nem állapította meg a felelősséget, mivel nem volt bizonyítható, hogy tényleges ellenőrzést gyakorol az akcióik felett.[3] A megállapított 17 milliárd dolláros kártérítést az Egyesült Államok azóta sem fizette meg.[4]

Az amerikai támogatás beszüntetése és a felekre nehezedő egyre nagyobb nemzetközi nyomás végül véget vetett a harcnak, és a kontrák beleegyeztek, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek a szandinistákkal. Öt közép-amerikai elnök segítségével megegyeztek a kontrák önkéntes lefegyverzésben 1989 decemberétől kezdve, hogy szabad és egyenlő választásokat tarthassanak a következő év elején.[5] Az 1990. február 25-én tartott választáson Violeta Chamorro, a Nemzeti Ellenzék Uniójának jelöltje nyert Daniel Ortegával szemben, a béke pedig sokára állt helyre teljesen.[6] A konfliktusban mintegy 30 000-ren haltak meg, több tízezer volt a sebesültek száma. A gazdasági központok ellen végrehajtott kontratámadások és az USA embargója miatt az ország gazdasága súlyos károkat szenvedett és ma a térség legszegényebb állama Haiti után.[7][8]

ForrásokSzerkesztés

  1. Carlos Caballero Jurado–Nigel Thomas: Central American Wars 1959–1989. Osprey Kiadó, London, 1990, ISBN 0-85045-945-1, 21–22. o.
  2. Csornai Zsuzsa, Solti Ágnes: Nicaragua - Az örök forradalom hazája. Kitekintő, 2009. július 27. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  3. Kovács Péter: Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632762104; 472. o.
  4. Emlékezés az áldozatokra, akik a Thatcher-kormány külpolitikája miatt haltak meg. Latin-Amerika Társaság, 2013. május 10. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  5. "U.S. Endorses Contra Plan as Prod to Democracy in Nicaragua" The Washington Post, 9 August 1989
  6. Nicaragua: Újrafényezve. Magyar Narancs. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  7. "In the Name of Democracy: U.S. Policy Toward Latin America in the Reagan Years" By Thomas Carothers, 1993
  8. "Cease-Fire Begins in Nicaragua As the Contras Agree to Disarm" New York Times, 20 April 1990