Haiti

Haiti a Karib-térség egyik országa, Hispaniola sziget nyugati harmadán fekszik, a keleti felén lévő Dominikai Köztársaság az egyetlen szárazföldi szomszédja. Neve az őslakos taínók nyelvéből származik, jelentése hegyekkel borított. Tízmillió lakosának többsége afrikaiak leszármazottja. Az egymást követő katonai diktatúrák tönkretették az ország gazdaságát, így Haiti ma egész Amerika legszegényebb állama. Fővárosa Port-au-Prince (ejtsd: port o prensz).

Haiti Köztársaság
République d'Haïti Repiblik d Ayiti
Haiti zászlaja Haiti címere
Nemzeti mottó: L'Union Fait La Force Egységben az erő Nemzeti himnusz: La Dessalinienne
Fővárosa	Port-au-Prince
é. sz. 18° 32′, ny. h. 72° 20′18.533333333333, -72.333333333333
Államforma	Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Michel Martelly
Miniszterelnök	Jean-Max Bellerive
Hivatalos nyelv	francia, haiti kreol
Függetlenség	Franciaországtól
kikiáltása	1804. január 1.
Tagság	Lista A CARICOM, az ENSZ, a Latin Unió és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint	10 317 461 fő (2013) +/-
Rangsorban	80
Becsült	10 745 665 fő (2014. július)
Rangsorban	80
Népsűrűség	307 fő/km²
GDP	2005-ös becslés
Összes	4 473 millió dollár (135) PPP: 14 767 millió dollár
Egy főre jutó	528 dollár (153) PPP: 1 835 dollár
HDI (2004)	0,482 (154) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület	27 750 km²
Rangsorban	142
Víz	0,7%
Időzóna	EST (UTC-5)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Haiti gourde (HTG)
Nemzetközi gépkocsijel	RH
Hívószám	509
Segélyhívó telefonszám	115 116 114 122
Internet TLD	.ht
Villamos hálózat	110 volt
Elektromos csatlakozó	NEMA 1-15 NEMA 5-15
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Haiti Köztársaság témájú médiaállományokat.

A mezőgazdaság fő terménye és a legfontosabb exportcikke a kávé.

Földrajz

Haiti domborzati térképe

Tájkép az ország északi részén, Milot mellett

Domborzata

A Hispaniola sziget nyugati harmadán és néhány partközeli szigeten elterülő közép-amerikai ország északi és déli részét hegységek uralják. Az ország középső részén hegyek és dombságok, illetve hegyközi síkságok találhatóak. A partvidéket termékeny síkságok övezik. Legmagasabb pontja: Chaîne de la Selle, 2764 méter.

Vízrajza

Aránylag jelentősebb folyó a Guayamoc. Az ország körbeöleli a Gonave-öblöt, amelyet egy nagyobb sziget zár le, annak is Gonave a neve. Az ország északi partja előtt fekszik Tortuga szigete, amelynek neve kalóztörténetekből lehet ismerős.

Éghajlata

Trópusi éghajlat, a passzátszél befolyása alatt. A hegyvidéki medencék éghajlata annyira száraz, hogy félsivatagi körülmények alakulnak ki. Trópusi viharok gyakran okoznak súlyos károkat. Nem csak a szél közvetlen hatása pusztít, hanem a következményként fellépő árvizek és földcsuszamlások is.

Élővilág, természetvédelem

A lakosság fő tüzelőanyaga a faszén. A szénégetés miatt, meg más okok következtében, alig maradt mára az eredeti erdőkből valami. A hegyek lecsupaszítását talajerózió követte. Azóta hirtelen fellépő heves árvizek pusztítják a mezőgazdasági területeket és a lakosságot. Az újraerdősítés érdekében hozott intézkedések eddig kevés eredményt hoztak.

Nemzeti parkjai

Az eredeti természeti környezetet őrzik:

• Reserve De La Foret Des Pins
• La Visite Nemzeti Park – Port-au-Prince közelében hegyvidék. A fenyvesek mára a nagy magasságokra korlátozódnak, az egész védett területet fenyegeti az emberi tevékenység.
• Pic Macaya Nemzeti Park – a déli félsziget hegyvidékén egy valóban gazdag élővilágú terület.

Természeti világörökségei

Haitiban nincs olyan táj, amelyet az UNESCO az világörökségként tartana számon.

Történelme

Spanyol gyarmat

Az eredeti lakosságot, az arawak indiánokat a harcias karibok irtották ki. Kolumbusz már az első útján felfedezte Hispaniola szigetét (1492-ben), sőt az itt elsüllyedt egyik hajójának legénységét le is telepítette a szigeten, megalapítva ezzel az Újvilág első spanyol települését.

Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be. Ez a rossz bánásmóddal, a rossz táplálkozással és a születések számának drasztikus visszaesésével kombinálódva megtizedelte a bennszülött lakosságot. A spanyol kormányzók megkezdték az afrikai rabszolgák behozatalát. Sok afrikai rabszolga indiánokkal házasodott, utódaikat Haitiban marabou néven ismerik.

Hispaniola nyugati partján francia kalózok telepedtek le. Egyikük, Bertrand d'Ogeron dohánytermesztésbe kezdett, példáját követve sok kalóz letelepedett életmódra váltott. Ez a népesség 1660-ig nem ismerte el a spanyol király fennhatóságát, ez számos konfliktus forrása volt.

Francia gyarmat

Bertrand d'Orgeron számos telepest vonzott Martinique-ból és Guadeloupe-ból, akik cukornád-ültetvényeket létesítettek. 1670 és 1690 között a dohánytermesztés volt jellemző a szigetre, és jelentősen csökkent ez időben a telepesek száma. A kalózok ismét megerősödtek, rablóutakat szerveztek Mexikóba és máshova. Jean-Baptiste Colbert francia haditengerészeti miniszter legidősebb fia, Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay szorította vissza őket. Ő rendelte el indigó és cukornádültetvények létesítését. 1685-ben létesítették az első cukorgyárat. 1697-ben Franciaország és Spanyolország a Ryswick-i békében megállapodott a sziget kettéosztásáról. Franciaországé lett a nyugati harmad Saint-Domingue néven. Sok francia telepes érkezett, az ültetvényeken dolgoztak. 1713 és 1787 között 30 000 ember vándorolt be a sziget nyugati részére Bordeaux-ból. 1790-ben Saint-Domingue messze felülmúlta a sziget keleti részét gazdagságban és népességben. A cukor-, kávé- és indigótermesztés profitjából gyorsan a leggazdagabb újvilági francia gyarmat lett. Ezt a rabszolgasorba taszított négerek ezreinek munkája tette lehetővé. Az ő életüket a Fekete Törvénykönyv (Code Noire) szabályozta, amit Colbert dolgozott ki és XIV. Lajos szentesített.

A francia forradalom

A francia forradalom híre nyugtalanságot váltott ki Saint-Domingue-ban és a többi nyugat-indiai francia gyarmaton. Legfontosabb esemény az 1793-as rabszolgalázadás volt, amelynek nyomán betiltották a rabszolgaságot. A döntést végrehajtották, a Konvent hat hónappal később kiterjesztette az összes karibi francia gyarmatra. Franciaország Saint-Domingue kormányzójává Toussaint Louverture-t nevezte ki, azzal a feladattal, hogy állítsa helyre a békét. Ő kiszorította a gyarmatra behatoló spanyolokat és angolokat. Felújította a kereskedelmet Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal.

Függetlenség

Amikor Toussaint Louverture saját alkotmányt dolgozott ki, Bonaparte Napóleon 30 000 emberből álló expedíciós hadsereget küldött sógora, Charles Leclerc tábornok parancsnoksága alatt a sziget visszafoglalására. Leclerc megverte Louverture-t és visszaállította a rabszolgaságot. A franciák győzelmei, Toussaint Louverture elfogása és száműzése után egy bennszülött vezér, Jean-Jacques Dessalines legyőzte a franciákat a vertières-i csatában.

Miután megnyerték az egyenjogúságért és a függetlenségért folyó harcot, a korábbi rabszolgák kikiáltották Saint-Domingue függetlenségét 1804. január 1-jén Haiti néven. Haiti volt az első ország a világon, ahol betiltották a rabszolgatartást. Jean-Jacques Dessalines-t csapatai élete végéig kormányzóvá kiáltották ki. Ő száműzte az addig helyben maradt fehéreket és despotaként uralkodott. 1806. október 17-én gyilkolták meg. Ekkor az ország megosztódott Henri Christophe északi királysága és Alexandre Pétion déli köztársasága között. Amikor Jean Pierre Boyer lett a köztársasági elnök, egyesítette a két részt és meghódította a sziget keleti felét.

1825 júliusában X. Károly francia király 14 hajóból álló flottát és csapatokat küldött a sziget visszafoglalására. Függetlenségének megóvására Boyer elnök megállapodott a franciákkal, hogy Franciaország elismeri Haiti függetlenségét, cserében Haiti 150 millió frankot fizet Franciaországnak (ezt az összeget 1838-ban 90 millió frankra csökkentették).

Jean Pierre Boyer távoztát államcsínyek hosszú sora követte. Az ő tekintélyét nem örökölték a hadsereg vetélkedő frakciói, a mulatt és a fekete elit, és a kereskedő osztály, amelyben számos bevándorló volt: németek, amerikaiak, franciák és angolok. Az ország elszegényedett. Kevés államfőt foglalkoztatott fejlődése. Az elnöki hatalom lehanyatlott, az utódjelöltek fegyveres lázadásokat robbantottak ki. A XX. század elejére az országban állandósultak a felkelések.

„Papa Doc” Duvalier (1968)

Az elnöki palota a 2010-es földrengés után

Az országot 1915-ben megszállta az USA, és 1934-ig tartotta uralma alatt. 1926-ban a Gonâve szigeten Faustin Edmond Wirkus amerikai őrmester királlyá nevezte ki magát és 3 évig uralkodott a sziget felett. Az 1950-es katonai puccsot és felkeléseket követően François Duvaliert („Papa Doc”) választották elnökké, aki az országban diktatúrát épített fel, és 1964-ben örökös elnöknek nyilvánította magát. Diktatúrája körülbelül 30 000 áldozatot követelt. Halála (1971) után fia, Jean-Claude („Baby Doc”) vette át az ország irányítását, de őt a nép egy felkelés alkalmával, 1986-ban elűzte az országból.

1988 februárjában általános választásokat tartottak, amelyet a Duvalier-klán korábbi titkosrendőrei, a „tonton macout”-ok gyilkosságokkal és merényletekkel igyekeztek megzavarni. A választáson Leslie Manigat professzor győzött, de őt júniusban Henri Namphy tábornok puccsal megdöntötte. Zűrzavaros időszak következett: Namphyt szeptembertől Prosper Avril, majd Hérard Abraham tábornok, őt egy hölgy, Ertha Pascal-Trouillot követte rövid ideig az elnöki székben.

Az első szabadon választott elnök, Jean-Bertrand Aristide 1991 februárjában foglalhatta el a hivatalát, de őt már szeptemberben katonai puccsal megdöntötték. Polgárháború következett. Aristide elnököt az Egyesült Államok (Clinton elnök) 1994-ben katonai erővel visszahelyezte hivatalába, ahol 1996-ig kitölthette elnöki ciklusát. Utódjának, René Préval mezőgazdasági szakembernek elnökségét súlyos belső zavargások jellemezték. Az ENSZ amerikai csapatokat küldött a rend helyreállítására. A 2000-ben kiírt választásokon a korábbi elnököt, Jean-Bertrand Aristide-et választották újra, de néhány hónap múlva tömegtüntetések törtek ki ellene.

Aristide elnököt 2004. február 29-én amerikai katonák mentették ki az országból, utódja Boniface Alexandre lett, akit a 2006-os elnökválasztáson ismét René Préval váltott. Azóta is nehezen tekinthető át a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Haiti Stabilizációs Missziója 2004 és 2017 között volt jelen az országban. Az országot súlyosan érintette a 2010-es haiti földrengés, amely a több mint 300 000 halálos áldozat mellett a főváros nagyobb részét is romba döntötte. Ugyanebben az évben „Baby Doc” visszatért Franciaországból, ahol nem kapott menedékjogot. Többször megkísérelték bíróság elé állítani, de sikertelenül, 2014-ben szabad emberként hunyt el.

Martelly elnök (2011)

Az ország jelenlegi (2014) elnöke a 2011 májusában megválasztott Michel Martelly üzletember, korábbi zenész.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Haiti politikai rendszerének jelenlegi formáját az 1987. március 29-i alkotmány írja elő.

Haiti többpárti elnöki köztársaság, ahol az elnököt közvetlenül a nép választja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A kormány vezetője a miniszterelnök. Őt az elnök nevezi ki a Nemzetgyűlés többségi pártjából. A végrehajtó hatalmat az elnök és a miniszterelnök együttesen gyakorolja.

A törvényhozó hatalmat a kormány és a kétkamarás Nemzetgyűlés együttesen gyakorolja. A kormányzat központosított, a megyékben a központi kormány delegáltjainak alkotmány szerint nincs szükségük egyetértésre.

Közigazgatási beosztás

Az ország 10 megyére oszlik, melyek a következők:

• Artibonite
• Centre
• Grand'Anse
• Nippes
• Nord
• Nord-Est
• Nord-Ouest
• Ouest
• Sud
• Sud-Est

Politikai pártok

Miniszterelnökök

Miniszterelnökök 1988-tól kezdődően :
Név	Hivatali ideje
Martial Célestin	1988. február – 1988. június 20.
René Garcia Préval	1991. február – 1993. szeptember 2.
Jean-Jacques Honorat (helyettesített)	1991. október 1. – 1992. június 19.
Marc Louis Bazin (helyettesített)	1992. június 19. – 1993. június 8.
Robert Malval	1993. szeptember 2. – 1994. október 8.
Smarck Michel	1994. november 8. – 1995. október 16.
Claudette Werleigh	1995. november 7. – 1996. február 7.
Rosny Smarth	1996. február 27. – 1997. június 9.
Jacques-Edouard Alexis	1999. március 26. – 2001. február 7.
Jean Marie Chérestal	2001. március 2. – 2002. január 21.
Yvon Neptune	2002. március 14. – 2004. március 9.
Gérard Latortue	2004. március 9. – 2006. május 17.
Jacques-Edouard Alexis	2006. május 17. – 2008. szeptember 5.
Michèle Pierre-Louis	2008. szeptember 5. – 2009. november 11.
Jean-Max Bellerive	2009. november 11. –

Védelmi rendszer

Népesség

Vidéki házak

Iskoláslányok

Általános adatok

Az ország népessége 10 413 000 fő (2012-es adatok), melynek 37%-a városokban él. A népességnövekedés 1,67%-os, az írástudatlanság 47,1%-os.

Hivatalosan a lakosság 60%-a fekete, 35%-a mulatt és fehér, 5%-a pedig egyéb népcsoport tagja. Utóbbiak a taínók és arawakok (4%), kisebb számban kínaiak, indiaiak (1%).

Amint az már egy 2008-as statisztikában is megjelenik, a lakosság döntő többsége (kb. 95%-a) valójában fekete, az afrikai rabszolgák leszármazottai. A korábban mért alacsonyabb arány oka, hogy sok fekete mulattnak vallotta magát, mert még a mai napig is a mulattok az uralkodó népcsoport az országban. A valamivel világosabb bőrű mulattok a fehérekkel együtt teszik ki a maradék 5%-ot. A mulattok az afrikaiak és európaiak keverékei, külsőleg a negrid jelleg a domináns megjelenésükben. A fehérek (európaiak) mind a francia gyarmatosítók utódai, illetve bevándorlók. Arányuk egyre csökken, a lakosságnak már csak 0,6°%-a fehér. Lassan a fehérek teljesen beleolvadnak a mulatt etnikumba.

Legnépesebb városok

Nyelvi összetétel, vallási összetétel

Vudu szertartás

„Az országhivatalos nyelvei a francia és a kreol. Vallási megoszlás szerint a lakosságnak 80%-a római katolikus, 10%-a baptista, 4%-a pünkösdista, 1%-a adventista, 4%-a pedig egyéb vallású.

Bár hivatalos statisztikák nem léteznek, a közfelfogás szerint Haiti lakosságának 80 százaléka katolikus, 15 százaléka protestáns – és 100 százaléka a vudu praktikák követője. A fekete mágiát még az Afrikából idehurcolt rabszolgák hozták magukkal, ám a praktikák nagy részét a gyarmatosítás korában betiltották. Bár az egyházak ádáz harcot vívtak ellene, a 20. században a vudu varázslást egyre nyíltabban elfogadták a haiti kultúra egyik meghatározó elemeként. Mivel Haiti jelenleg is súlyos nyomorban szenved, rossz az egészségügyi ellátás és a politikai helyzet évek óta ingatag, az emberek szinte minden kérdésben vudu papokkal és papnőkkel konzultálnak, beleértve a politikai problémákat is.

Ez alól Haiti eddigi elnökei sem voltak kivételek.”/Hetek Archívum 2004./

Szociális rendszer

Gazdasága

Általános adatok

Gazdasága: agrárország.

Gazdasági ágazatok

Zöldségfarm

Piackép a fővárosban

Mezőgazdaság

Az elmaradott mezőgazdaság néhány termékének (kávé, cukornád, banán, kakaó) eladhatóságán múlik az ország bevétele.

Ipar

Ásványkincsei (bauxit, rézérc) kiaknázatlanok. Ipara fejletlen, bár az olcsó munkaerő egyre több, főként amerikai befektetőt vonz a térségbe.

Kereskedelem

• Exporttermékek: ipari termékek, kávé, olajok, kakaó.
• Importtermékek: élelmiszerek, feldolgozott ipari termékek, műszaki felszerelések és járművek, üzemanyag, nyersanyagok.
• Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Dominikai Köztársaság, Kanada, Kolumbia.

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Közlekedés

Az ország fejletlen közlekedése a 40 km hosszú vasútvonalból, a 4160 km hosszú közúthálózatból, a 2 repülőtérből és 9 kikötőből áll.

Kultúra

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

Művészetek

Sans-Souci kastélya

Laferrière citadella

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom: Haitin, Port-au-Prince-ben született és nevelkedett Edwidge Danticat, az azóta Amerikában élő írónő, akinek The Farming of Bones c. regénye magyarul is megjelent 2000-ben Vér és cukornád címmel.
• Filmművészet
• Zene
  • Wyclef Jean haiti származású előadóművész, producer, zenész, MC. A 90-es években a Fugees révén vált hiressé, később szóló karrierbe kezdett. Stílusok: hiphop, soul, caribian music.
• Az UNESCO által számontartott kulturális világörökség része a Történelmi Nemzeti Park, a független Haiti korai időszakának emlékei: citadella, Sans Souci kastélya és Ramiers romjai

Hagyomány és néprajz

Gasztronómia

Ünnepek

• Január 1. - Újév, és a Haiti Köztársaság függetlenségének napja, (1804)
• December 25. - Karácsony

Turizmus

A Saut-d'Eau-vízesés. A vallási fesztiválok helyszíne

Javasolt oltás Haitire utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
• Hepatitis B (közepes a fertőzésveszély)

Malária ellen gyógyszer van (ritkán esik meg a betegség ebben az országban).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

• Veszettség

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

• Sárgaláz

Sport

Az ország eddig nem szerzett aranyérmet az olimpiai játékok során. De egy ezüst (atlétika) és egy bronz (sportlövészet) érmük van már.

• Bővebben: Haiti az olimpiai játékokon

A Haiti labdarúgó-válogatott több kisebb kupán ért el dobogós helyezést.

• Bővebben: Haiti labdarúgó-válogatott

Forrás

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Haiti témájú médiaállományokat.

• Haiti szegénysége és az USA szerepe rednews.hu
• Fényképezés Haiti
• Ongo