Lásd még: Vízkereszt, vagy amit akartok

Vízkereszt, epifánia (Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenése)[1][2][3] vagy háromkirályok[2] az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:

Vízkereszt
A napkeleti bölcsek hódolata (Vicente Gil)
A napkeleti bölcsek hódolata (Vicente Gil)

Hivatalos neve Epiphania Domini,
az Úr megjelenése
Alternatív neve epifánia,
háromkirályok
Ünneplik január 6. (a gregorián naptár szerint)
január 19. (a julián naptárbeli január 6. gregorián naptárbeli megfelelője)
Tartalma, jelentése a napkeleti bölcsek látogatása a kis Jézusnál;
Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében;
Jézus első csodája a kánai menyegzőn
Ideje
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízkereszt témájú médiaállományokat.

Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.[4]

A római katolikus egyházban főszabályként január 6-án ünneplik.[1][5] Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.[3][6]

A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától, a karácsonyi idő karácsony előestéjétől a vízkeresztet követő vasárnapig tart.[7][8][9] Vízkereszt a farsang kezdete.[3][10]

Az ünnephez számos népszokás kötődik; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.[3]

Az ünnep tartalmaSzerkesztés

 
A háromkirályok imádása, ikon, Keresztény múzeum, Athén

Vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:

Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a Második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.[4]

A napkeleti bölcsekSzerkesztés

A keleti egyházakban sokáig nem különült el Jézus születésének, illetve a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplése.[1][2] Az evangélium szerint a bölcsek a betlehemi csillagot követve mentek Júdeába, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidók újszülött királyának. Miután Jeruzsálemben hiába keresték, Heródes király Betlehembe küldte őket, ahol megtalálták a gyermeket, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak.[3] A bölcsek a pogányságot képviselték, ezáltal az ünnep azt is jelképezi, hogy az emberré lett Isten nem csak az ószövetségi választott népnek (a zsidóságnak) mutatkozott meg, hanem a pogányoknak is.[1][2] Több ószövetségi prófécia is utalt ugyanis arra, hogy a Megváltó küldetése a pogányokhoz is szól.[2]

A napkeleti bölcsekről Máté evangéliuma ír, de nevüket, származásukat, sőt számukat sem említi. A hármas számra Órigenész ókeresztény egyházatya következtetett az ajándékok számából, de szimbolikus jelentőséggel is bír: utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.[2] A Szentírás bölcseknek nevezi őket; csak a középkor óta feltételezték hogy királyok lettek volna, részben gazdagságuk, részben a 71. zsoltár jövendölése alapján.[8]

Egyes vélemények Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait, vagy az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük.[2][11] Ez utóbbi lehet az oka annak is, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Neveket – Gáspár, Menyhért és Boldizsár (Caspar, Melchior, Balthasar[3]) – a 9. század óta kapcsol hozzájuk a hagyomány.[2][8]

Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük.

 
Vízkereszt (Piero della Francesca, 1448-1450 k., National Gallery, London)

Jézus megkeresztelkedéseSzerkesztés

Amikor Jézus harmincéves lett, Keresztelő János megkeresztelte a Jordán folyóban. Ekkor a Biblia szerint az Atya szózata hallatszott, és a Szentlélek galamb képében alászállt rá; ezáltal a teljes Szentháromság is kinyilvánította magát az emberiség előtt.[1][3]

A kánai menyegzőSzerkesztés

Jézus első csodája a kánai menyegzőn történt, amikor a vizet borrá változtatta. János evangélista szerint „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Ez volt tehát az első alkalom, amikor Jézus megmutatta isteni hatalmát.[1]

EtimológiaSzerkesztés

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Bár a szó részben pogány eredetű, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben több alkalommal feltűnik, amikor Isten kinyilvánítja magát vagy akaratát az embereknek.[1]

A magyar vízkereszt kifejezés a vízszentelés hagyományára utal.[2][3]

TörténelemSzerkesztés

Epifánia ünnepe a második legrégibb keresztény ünnep a húsvét után.[8] Egyes gnosztikus csoportok már a 2. század végén megünnepelték ekkor Jézus megkeresztelkedését, a pogány misztériumvallások jeles napjához és a Nílus vizének megszentelése egyiptomi hagyományához kapcsolódóan. Az ünnep hittani tartalmát a 3. században tisztították meg az egyiptomi egyházatyák, és a 4. század elejétől már állandó liturgikus ünnepként ülték meg. A szokás hamar elterjedt előbb keleten, majd nyugaton, ahol a század második feléből származik az első forrás.[1]

A 4. század végén – a Római Birodalom területén december 24-25-én tartott saturnalia és Mithrász-ünnepségek miatt – a születés ünneplése elkülönült, kialakult a december 25-én ünnepelt karácsony. Ezt követően rögzült vízkereszt mai hármas tartalma: a napkeleti bölcsek látogatása, Jézus megkeresztelkedése és első csodatétele a kánai menyegzőn.[3]

A keleti egyházak a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát.

A római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta, a zsinat rendelkezései értelmében a napkeleti bölcsek látogatását ünnepli január 6-án, vízszenteléssel egybekötve. Jézus megkeresztelkedésének ünnepét a következő vasárnapon tartják, a kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékeznek meg.[4][12]

2014-től a magyar katolikus egyházban is parancsolt ünnep vízkereszt napja,[1] szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amely a hozzá közelebbi vasárnapra tette.

LiturgiaSzerkesztés

Húsvét éjszakája mellett hagyományosan vízkereszt volt a másik ünnep, amikor felnőtteket kereszteltek.[1][3]

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek is hazavihetnek.[2][8] Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak. Ezen a napon tömjént is szenteltek.[3]

A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a lakásokat is megszentelik a szenteltvízzel. Az ajtófélfára ilyenkor felírják az évszámot és a „Christus Mansionem Benedicat” („Krisztus áldja meg e házat!”) kezdőbetűit a következő formában: 20 + C + M + B + 21.[2][8]

 
K + M + B felirat a kapu felett Lstibořban (Csehország)

NépszokásokSzerkesztés

A Kárpát-medencébenSzerkesztés

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez.

Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak.[3] Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.

Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus mansionem benedicat! (’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértésén alapul. A házszentelést a pap végezte; a hívek meglátogatása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével.[3]

A 16. századtól kezdve a csillagének éneklése vált az ünnep részévé. A csillagozás vagy háromkirályjárás a napkeleti bölcsek látogatását idézte meg; a három alakot csak gyerekek személyesíthették meg, legfőbb kelléke pedig a csillag volt, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe.[3]

 
Körmenet Bulgáriában: a papok egy fakeresztet dobnak majd a Jantra folyóba, amit a hívek kimentenek

Az ortodox családoknál a betlehemi jászolra emlékezve szalmát szórtak a tisztaszoba padlójára, és azon háltak. A gyerekek kántálni mentek az idős házaspárok házához, a katolikus háromkirályjáráshoz hasonlóan.[3]

Az ünnephez kötődő szokások közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.[3] Vízkereszt utáni második vasárnap a kánai menyegző felelevenítése ismert több helyütt, például Nagycétényben is.[13]

Az ortodox kultúrkörbenSzerkesztés

 
Ortodox hívők hagyományos jeges fürdőzése vízkereszt éjszakáján, Oroszországban

Egy ortodox hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugranak érte.

A mediterrán országokbanSzerkesztés

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban) süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l Török Csaba: Epifánia (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2014. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  2. a b c d e f g h i j k P. Piusz: Vízkereszt, vagyis az Úr megjelenése (magyar nyelven). Pesti Ferences Templom, 2008. [2015. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  3. a b c d e f g h i j k l m n o p q r Vízkereszt hozza el a farsang kezdetét (magyar nyelven). Múlt-Kor / MTI, 2011. január 6. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  4. a b c Vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 8.)
  5. Kivéve ott, ahol nem parancsolt ünnep: ez esetben a január 2. és január 8. közötti vasárnapon. (Universal Norms, i. m. I. fejezet, 37. szakasz, 8. old.) 2013-ig Magyarországon is ez volt a helyzet.
  6. Az ortodox egyházak közül január 19-én tartják a vízkeresztet a szerb, macedón, ukrán, orosz és grúz egyházak, az antikhalkédóni egyházak közül pedig a kopt, etióp és eritreai egyházak.
  7. Universal Norms, i. m. I. fejezet, 33. szakasz, 8. old.
  8. a b c d e f Liturgikus év (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház. [2015. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 6.)
  9. 1969-ig vízkereszt nyolcadáig tartott. (Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.  )
  10. Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.  
  11. http://www.santiebeati.it/dettaglio/91510 A Kelet szent bölcsei
  12. Universal Norms, i. m. I. fejezet, 38. szakasz, 8. old.
  13. Magyar Néprajz VII. Népszokások, néphit, népi vallásosság.; Vö. György Ferenc 1993: Kánai menyegző Nagycétényben. Remény 4/8, 6; Manga János 1941: A kánai menyegző Nagycétényben. Ethnographia LII, 139–140.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés