Máté evangéliuma

A Máté evangéliuma az Újszövetség első könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. Márk evangéliumával és Lukács evangéliumával együtt az úgynevezett szinoptikus evangéliumok közé tartozik. Keletkezését a legtöbb kutató i. sz. 80. és 90. közé teszi.

Máté apostol ábrázolása az Arany Kódexben

Szerzője és keletkezéseSzerkesztés

HagyománySzerkesztés

Az evangélium nem nevezi meg a szerzőjét; a keresztény hagyomány azonban Máté evangélistának tulajdonítja, aki Jézus tanítványa volt,[1] és 40 és 70 között írhatta meg az evangéliumot,[2] azaz a zsidó állam vége előtt.

Máté adószedő volt Kapernaumban. Jézus ott hívta el, hogy a tanítványa legyen. Lévinek is nevezték. Neve az apostoli felsorolásokban a hetedik illetve a nyolcadik helyeken szerepel.

NapjainkSzerkesztés

 
A dupla-forrású hipotézis

Mátét, mint szerzőt a modern kori kutatók egyhangúlag elvetették.[3][4] A kutatók többségének álláspontja szerint Máté evangéliuma a keresztények második nemzedéke egyik tagjának a műve, aki feltehetőleg az 1. század utolsó negyedében vagy a 2. század elején írta ezt az evangéliumot. A szerző egy görög ajkú zsidó keresztény közösség számára írt, amely valószínűleg Szíriában volt (Antiókiát, a római Szíria legnagyobb városát és a birodalom harmadik legnagyobb városát gyakran emlegetik).[5]

Márkkal ellentétben Máté soha nem törődik azzal, hogy elmagyarázza a zsidó szokásokat, mivel a célközönsége zsidó volt; vagy Lukácstól eltérően, aki Jézus felmenőit Ádámra, az emberi faj atyjára vezeti vissza, ő csak Ábrahámra, a zsidók atyjára vezeti vissza.

Az evangélium megírásának helyét Szíriában, többnyire Antiochiában jelölték meg a mai bibliatudósok. Egyik árulkodó jelként lettek figyelmesek arra az evangéliumban szereplő megjegyzésére, hogy: "...és elterjedt híre egész Szíriában." (Mt4.24). Illetve Szíriában volt használatos a "nazariosz" (nazarénusok) kifejezés (Mt 2.23).

Egyetértés van a bibliai történészek között azon a téren, hogy a szinoptikusok (Máté, Márk és Lukács) között létezik egy nagy mértékű kereszthivatkozás. Az egyszerű magyarázat erre a dupla-forrású hipotézis, miszerint Márk evangéliuma lett elsőnek megírva, majd Máté és Lukács evangéliumának írói Márk feltételezett Q dokumentumára alapoztak.

Keletkezésének időpontjaSzerkesztés

Akik azt a változatot fogadják el, hogy Kr. u. 80-ban keletkezhetett, azok a Márk evangéliumból indultak ki. Ha Máté ismerte a Márk evangéliumot, akkor Máté evangéliuma csak később keletkezhetett. Márpedig Márknál utalás van a templom lerombolására (Mk 2.26) ami Kr. u. 70-ben volt, ebből következtethetően ez után írhatta csak Máté evangéliumát úgy 80 körül. Márk ezt írta: "Abjatár főpap idejében bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük s adott a társainak is". Ebből következtették ki, hogy Márk 70 után írhatta evangéliumát, mert múlt idejű példát hozott a templom tekintetében.

Antiochiai Szent Ignác már bizonyíthatóan ismerte, idézi, így 110 - a kivégzésének ideje - előttinek kell lennie az evangéliumnak. Másik szír eredetű írás a Didakhé, amelyet valószínűleg a második generációs apostoli atyák szerkesztettek, ugyancsak rokon vonásokat tartalmaznak, és a kutatók konszenzusra jutottak, hogy Máté hatású írat, keletkezése ugyancsak a 2. évszázad eleje.

Nyelve és célközönségeSzerkesztés

A könyv görög nyelven terjedt el. Egyes vélekedések szerint azonban ez már fordítás, és az eredeti mű – amelynek keletkezési idejét az i. sz. 50-es évekre tehetjük – valószínűleg az 1. századi zsidók nyelvén, arámiul íródott. Ez arra mutat, hogy a zsidókeresztények számára készült, de az eredeti kézirat elveszett, és csak a fordítás maradt fent.

Ez a hipotézis hosszú időn keresztül népszerű volt, azonban az újabb biblikus teológiai kutatások nem látják bizonyítottnak. Ma a legtöbb biblikus teológus kifejezetten elveti az „arám Máté”-hipotézist, és az evangélium keletkezési idejét is későbbre datálja.

CéljaSzerkesztés

A szerző célja annak bizonyítása, hogy Jézus a zsidóságnak az ószövetségi próféták által megjövendölt szabadító királya, a Messiás (görög eredetű szóval: Krisztus). Ezt több prófétai utalással fejti ki. A szerző szeretné megmutatni a zsidóknak, hogy a megígért Messiás ugyan nem hozott létre nagy birodalmat számukra, de ehelyett megígérte nekik a győzelmet a halál felett, az örök életet.

TartalomSzerkesztés

A Máté evangéliuma bemutatja a Messiás eljövetelét, személyét, színre lépését és szolgálatát, valamint szenvedését, halálát és feltámadását.

Az evangéliumra leginkább az a jellemző, hogy Jézust úgy mutatja be, mint a Messiást, azaz a megígért nagy királyt. Származását Dávid királyig vezeti le, többször hangsúlyozva, hogy Jézus Dávid utódja. Kiemeli Jézus szülőhelyét, Betlehemet is, Dávid városát. Ezzel méltó utódot állít a zsidók egykori legnagyobb királyának.

Mivel az evangélium a zsidóknak készült, szerzője többször említi a zsidó királyságot, amit a zsidók annyira vártak. Jeruzsálem mint szent város jelenik meg az evangéliumban, és gyakran fordul elő a mennyei királyság (magyar fordításban „mennyország”) kifejezés is. A szerző sokszor fordul az Ószövetség írásaihoz, hogy belőlük bizonyítsa: Jézus a megjövendölt Messiás. Jézus születésekor például ezt írja: Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által. (1:22) Amikor Egyiptomba menekülnek Heródes elől: Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által. (2:15)

FejezetekSzerkesztés

  • 1-4.: Bemutatkozik Jézus. Mivel a zsidókhoz íródott a könyv, ez az első pár fejezet bemutatja Jézust, mint a próféták által megjövendölt Messiást.
  • 1-2. fej.: Jézus születése, és gyermekkora: Jézus családfája, Jézus születése, napkeleti bölcsek, menekülés Egyiptomba, betlehemi gyermekgyilkosság
  • 3-4. fej.: Jézus megkeresztelkedése, megkísértése, és szolgálatának kezdete
  • 5-13.: Jézus elkezdi szolgálatát, amelyben elmondja a híres hegyi beszédét, majd szembesíti a képmutatást az igaz emberi cselekedetekkel.
  • 5-7. fej.: a hegyi beszéd
  • 8-12. fej.: Jézus Galileában tanít és gyógyít
  • 13-25.: Jézus elkezdi hosszú vándorlását, melynek célja eljutni Jeruzsálembe. Közben tanít és prédikál.
  • 13. fej.: A hét példázat
  • 14-20. fej.: Jézus útja Galileából Júdeába
  • 21-25. fej.: Jézus Jeruzsálemben
  • 26-28.: Jézus szenvedései és feltámadása.
  • 26. fej.: Az utolsó vacsora, Jézus elfogatása és elítélése a zsidó hatóság által
  • 27. fej.: Jézus elítélése a rómaiak által, kereszthalála és temetése
  • 28. fej.: Jézus feltámadása, és az apostolok kiküldése

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Dennis C. Duling, Gospel of Matthew, in Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010), p. 298
  2. Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, 1993
  3. Burkett, Delbert (2002). [introduction to the New Testament and the origins of Christianity]. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-00720-7
  4. Duling, Dennis C. (2010). "The Gospel of Matthew". In Aune, David E. (ed.). [Blackwell Companion to the New Testament]. Wiley-Blackwell. ISBN 978-1-4051-0825-6
  5. Nolland, John (2005). [Gospel of Matthew: A Commentary on the Greek Text]. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-2389-2

További információkSzerkesztés