Hamvazószerda

keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a nagyböjt kezdete

A hamvazószerda (latinul: feria quarta cinerum, régi népi elnevezései hamvas szerda,[1] szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda) a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap.[1] Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4. és a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.

Hamvazószerda
Hamvazkodás
Hamvazkodás

Alternatív neve szárazszerda, böjtfogószerda
Ünneplik elsősorban a katolikusok
Típusa keresztény
Tartalma, jelentése a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete
Ideje húsvét előtti hetedik hét szerdája (húsvétvasárnap előtti 46. nap)
2023 február 22.
2024 február 14.
2025 március 5.
Rituálé hamvazkodás
Kapcsolódó ünnep nagyböjt
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamvazószerda témájú médiaállományokat.
„Emlékezz, ember, hogy porból vétettél, és porrá leszel!” – Hamvazkodás Strasbourgban

A húsvétot megelőző nagyböjt hossza Jézus 40 napos böjtjét követi. A nyugati egyházban (mivel vasárnap, az Úr napján nincsen böjt) a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve; így – mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek – kezdőnapja, a hamvazószerda a húsvét előtti 46. napra esik. Ezzel szemben a orthodox egyházban és több keleti katolikus részegyházban szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon (húshagyóvasárnap) kezdődik.[1]

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Története szerkesztés

Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

 
Hamvazkodás egy amerikai hadihajón

Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (az előző évi virágvasárnapi szentelt barka elhamvasztva) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével:„Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” vagy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak”[2] Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt.

Liturgia szerkesztés

A templomban a homília után a pap az előző évi szentelt barka hamujával rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), amely a nagyböjt kezdetén végzett szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

Népszokások szerkesztés

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.[3]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Nézd meg a hamvazószerda címszót a Wikiszótárban!