Guadeloupe

Koordináták: é. sz. 16° 13′ 45″, ny. h. 61° 34′ 17″16.229166666667, -61.57138888888916.229167°N 61.571389°W


Guadeloupe zászlaja	Guadeloupe címere

Ország

Franciaország

Régió Guadeloupe

A megye száma 971

Franciaország tengerentúli megyéje

A Regionális Tanács vezetője Josette Borel-Lincertin

Az Általános Tanács vezetője Ary Chalus

Terület
– Teljes
– ebből víz 1 705 km²
4,2%

Népesség
– Teljes
– Népsűrűség 404 635 fő (2011)^[1]
248,5 fő/km²

Pénznem euró (€) (EUR)

Időzóna UTC ‒4

TLD

.gp

Weboldal www.cr-guadeloupe.fr

Hívószám +590^§

^§ A kontinentális Franciaországból és más tengerentúli területeiről nem szükséges.

Guadeloupe Franciaország tengerentúli megyéje a Karib-térségben. A Kis-Antillákhoz, azon belül a Szélcsendes-szigetek csoportjába tartozik. Székhelye Basse-Terre.

Földrajz Szerkesztés

Guadeloupe domborzati térképe

Északon Montserrat, délen a Dominikai Közösség (Dominika sziget) fekszik hozzá legközelebb. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Karib-tenger övezi.

A szigetcsoport öt főbb szigetből áll:

Basse-Terre
Grande-Terre
Marie-Galante
La Désirade
Les Saintes és a hozzá kapcsolódó szigetcsoport

A két legnagyobb sziget, Basse-Terre és Grande-Terre között csak egy szűk csatorna húzódik. Együttes területük 1509 km², lakosságuk kb. 390 000 fő.

Guadeloupe-hoz tartoznak még az Îles de la Petite Terre apró szigetei.

Guadeloupe turisztikai célpontjai közül az egyik legkedveltebb a Soufrière névre hallgató vulkán (1484 m), mely Basse-Terre déli részén található.

A szigeteken működik a szárazföldi és tengeri területek jelentős részét magában foglaló Guadeloupe Nemzeti Park.

Guadeloupe-ot Kolumbusz fedezte fel második útja során 1493. november 4-én. A szigetet Nuestra Señora de Guadalupe Mária-kegyhelyről nevezte el. 1635-ben érkezett az első francia telepes. 1674-től Franciaország gyarmata. Afrikából idehurcolt rabszolgákkal cukornádat termesztettek. A hétéves háború alatt Nagy-Britannia tulajdona 1759 és 1763 között.

1802. május 20-án Napoléon Bonaparte, mint a Francia Köztársaság első konzulja lett a sziget államfője, előtte a francia forradalmárok irányították a szigetet.

1946-tól Franciaország tengerentúli megyéje.

2007-ben kivált belőle Saint-Barthélemy és Saint-Martin, melyek ettől fogva különálló francia tengerentúli területek lettek.

Lakosság Szerkesztés

Népességének változása Szerkesztés

A népesség alakulása 2013 és 2020 között

Lakosok száma	402 119	397 990	390 253	387 629	384 239	383 559
	2013	2015	2017	2018	2019	2020

Adatok: Wikidata

Etnikumok Szerkesztés

A legújabb adatok szerint ^[mikor?] a feketék és mulattok együttesen 75%-ot tesznek ki. A feketék az afrikai rabszolgák leszármazottai, a náluk valamivel világosabb bőrű, kevert etnikumú mulattok pedig fekete és fehér ősökkel rendelkeznek. Ázsiai bevándorlók is élnek a szigeten, 14%-os arányban. Ebből indiai (tamil) 9%, arab (libanoni) 3%, kínai 2%. Az európaiak, vagyis a főleg francia származású fehérek aránya 11%. ^[forrás?]

Vallás Szerkesztés

A lakosság 95%-a római katolikus, 4%-a hindu, 1%-a protestáns.

A guadeloupe-i függetlenségi aktivisták zászlaja, amit a független állam lobogójának szánnak

Gazdaság Szerkesztés

A szigeten a turizmus és kapcsolt szolgáltatásai jelentik a legnagyobb bevételt a lakosság számára. Ettől függetlenül erősen függ Franciaország támogatásától is. A helyi földművesek nagy része banán- és cukornádtermesztésből él. A cukornád jelenti az alapanyagot a világon is közkedvelt ital, a rum valamint a barna cukor elkészítéséhez is. A két nagy szigeten található városokban ezenkívül megtalálhatóak a hangulatos színekkel, illatokkal és ízekkel csalogató helyi kereskedőket foglalkoztató piacok is, melyek várostól függően hétvégén vagy a hétköznapokon várják friss portékájukkal a vásárolni kedvelőket. Jelentős a munkanélküliség. Időnként a hurrikánok súlyos károkat okoznak.

Közlekedés Szerkesztés

Guadeloupe-on több repülőtér található (összesen 8). Nemzetközi járatok fogadására a Pointe-à-Pitre nemzetközi repülőtér, kisgépek leszállására pedig a Saint-François-ban található alkalmas. A szigetek közötti közlekedés legkedveltebb formája a menetrend szerinti hajójáratok (összesen 4 kikötő van), melyekkel Les Saintes, Marie Galante, Îles de la Petite Terre valamint La Désirade szigetek is 40 perc-2 óra alatt elérhetőek. A két nagy szigeten buszok eléggé ritkán járnak, de erre nincs is szükség mivel minden szigetlakóra jut egy autó, motor vagy kerékpár, amit előszeretettel használnak is. A közutak hossza 2560 km.