Dominikai Közösség

szigetország a Karib-térségben

A Dominikai Közösség (angolul Commonwealth of Dominica, vagy röviden csak Dominica) Dominika kis szigetén terül el a Kis-Antillák szigetívében. (Ez a szigetív vulkanikus eredetű, így gazdag földje kiváló földművelésre.) Nevét Kolumbusztól kapta, amely latinul vasárnapot jelent.[2] A terület később Nagy-Britannia gyarmata lett, 1978-ban nyerte el a függetlenségét.

Dominikai Közösség
Commonwealth of Dominica
A Dominikai Közösség zászlaja
A Dominikai Közösség zászlaja
A Dominikai Közösség címere
A Dominikai Közösség címere
Nemzeti mottó: After God is the Earth
Nemzeti himnusz: Isle of Beauty, Isle of Splendour

FővárosaRoseau
é. sz. 15° 18′, ny. h. 61° 23′Koordináták: é. sz. 15° 18′, ny. h. 61° 23′
ÁllamformaParlamentáris köztársaság
Vezetők
ElnökSylvanie Burton
MiniszterelnökRoosevelt Skerrit
Hivatalos nyelvangol
Beszélt nyelvekfrancia alapú kreol
Függetlenségaz Egyesült Királyságtól

Tagság
Lista
A Nemzetközösség, a CARICOM, az OECS,
az ENSZ és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint74 656 fő (2023)[1]
Rangsorban210
Népsűrűség95 fő/km²
GDP2005-ös becslés
Összes300 millió dollár (178)
PPP: 457 millió dollár
Egy főre jutó4 181 dollár (79)
PPP: 6 764 dollár
HDI (2004)0,802 (60) – magas
Földrajzi adatok
Terület754 km²
Rangsorban129
Víz1,6%
Időzóna
  • UTC−4
  • Atlantic Time Zone
  • America/Dominica
(UTC-4)
Egyéb adatok
PénznemKelet-karibi dollár (XCD)
Nemzetközi gépkocsijelWD
Hívószám1-767
Segélyhívó telefonszám999
Internet TLD.dm
Villamos hálózat230 volt
Elektromos csatlakozó
  • AC power plugs and sockets: British and related types
  • BS 1363
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Dominikai Közösség témájú médiaállományokat.

A Dominikai Közösség térképe

A sziget nagyrészt domb- és hegyvidék. Trópusi éghajlatú földjén banánt, citrusféléket, kakaót, vaníliát, fűszernövényeket termesztenek. Jelentős bevételi forrása az idegenforgalom. Speciális bányakincse a tajtékkő(wd) (habkő), amelyből többek között pipa és szipka készíthető.

 
Tájkép a sziget belsején
 
Tájkép

A szigetet nyugatról a Karib-tenger, keletről az Atlanti-óceán övezi. A Kis-Antillákon belül a Szél felőli szigetek legészakibb tagja. Martinique és Guadeloupe szigetek között helyezkedik el.

A vulkanikus eredetű sziget hegyvidék. A hegyoldalak meredekek, a völgyek szűkek. Legmagasabb pontja: Morne Diablatins, 1447 m.

 
Boeri-tó
 
Forrásban lévő kis tó

365 patakot tartanak számon. Ezek meredeken, vízeséseken át érik el a tengert. A szigeten található a világ második legnagyobb, állandóan forrásban lévő tava (Boiling Lake). Ennek mélysége is, átmérője is 60 m. A tó és környezete természeti világörökség.

A partok előtt korallzátonyok alakultak ki. Az északkeleti part homokos.

A sziget éghajlata trópusi. Nyár végén előfordulhat hurrikán.

Élővilág, természetvédelem

szerkesztés

A meredek hegyek sokáig megóvták a szigetet az európaiak nagyobb arányú betelepülésétől, a földművelés elterjedésétől. Manapság pedig tudatosan igyekeznek korlátozni a tömegturizmus káros hatásait.

A máig érintetlen esőerdőkben több olyan növény- és állatfaj él, amelyek a közeli szigetekről már kipusztultak. A közeli tengereken olyan gyakoriak a nagy testű cetfélék, hogy a bálnamegfigyelés a turizmus önálló ágává vált.

 
Scotts Head

Nemzeti parkjai

szerkesztés

A nemzeti parkokon kívül is vannak védett erdők a szigetországban.

Természeti világörökségei

szerkesztés

Történelem

szerkesztés
 
Tengeri csata a szigetnél az 1700-as években, festmény

Dominika legkorábbi lakói az arawakok voltak. Őket a XV. században a karibok követték.

Kolumbusz Kristóf egy vasárnapi napon (vasárnap latinul (dies) Dominica) érkezett Dominikára, 1493. november 3-án. Miután vereséget szenvedtek a kariboktól, ő és legénysége elhagyta a szigetet. 1627-ben Anglia kísérelte meg sikertelenül a sziget elfoglalását. 1635-ben a franciák jelentették be igényüket, misszionáriusokat küldtek, de nem tudták elragadni Dominikát a kariboktól. Az 1660-as években a franciák elhagyták a szigetet, Saint Vincentre távoztak. A következő évszázadokban Dominika elszigetelt maradt, és egyre több olyan karib telepedett le itt, akiket a térségbe érkező európai hatalmak elűztek a környező szigetekről.

1763-ban a sziget birtokát Franciaország formálisan átadta Nagy-Britanniának. Az angolok 1805-ben nyilvánították gyarmattá a szigetet és szervezték meg igazgatását. A Brit Birodalomban 1834-ben szabadították fel az afrikai rabszolgákat, és 1838-ban a karibi térségben Dominika volt az első brit gyarmat, ahol a feketék többségbe kerültek a helyi törvényhozásban.

1958 és 1962 között a Nyugat-indiai Föderáció része volt, majd 1967-ben teljes belső önkormányzatot kapott Nagy-Britannia társult államaként. A teljes függetlenséget 1978. november 3-án nyerte el Dominikai Közösség néven.

Államszervezet és közigazgatás

szerkesztés

Alkotmány, államforma

szerkesztés

Államformája parlamentáris köztársaság.[2]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

szerkesztés

A jogrendszer az angol mintán alapul.[2]

Politikai pártok

szerkesztés

2020 táján a jelentősebb pártok: [2]

  • Dominikai Munkáspárt vagy DLP
  • Dominikai Szabadságpárt vagy DFP
  • Dominikai Egyesült Munkáspárt vagy UWP

Közigazgatási beosztás

szerkesztés

Közigazgatásilag 10 parókiára osztják a katolikus szentek angol nevei után (zárójelben a 2011-es népsz. adatokkal):

 
  • Saint Andrew Parish (9,471)
  • Saint David Parish (6,043)
  • Saint George Parish (21,241)
  • Saint John Parish (6,561)
  • Saint Joseph Parish (5,637)
  • Saint Luke Parish (1,668)
  • Saint Mark Parish (1,834)
  • Saint Patrick Parish (7,622)
  • Saint Paul Parish (9,786)
  • Saint Peter Parish (1,430)

Védelmi rendszer

szerkesztés

Népessége

szerkesztés
 
A főváros, Roseau
 
Roseau egy utcaképe

Népességének változása

szerkesztés
A népesség alakulása 1960 és 2023 között
Lakosok száma
60 016
66 305
71 745
74 923
73 640
70 978
70 295
70 325
71 293
74 656
1960196619731979198519921998200420112023
Adatok: Wikidata

Legnépesebb városok

szerkesztés

A szigetlakók túlnyomó többsége afrikai eredetű fekete (a 2014-es népszámláláskor 75%). A vegyes házasságok miatt jelentős kevert népesség van (kb. 19%), valamint egy kicsi európai származású kisebbség (0,8%; francia, brit és ír gyarmatosok leszármazottai), továbbá kelet-indiaiak (0,1%) és kis számban libanoni/szíriaiak (0,1%) és más ázsiaiak.[3][4]

Az ország hivatalos nyelve az angol, de a mindennapi élet nyelve a francia alapú kreol.

Vallási összetétel

szerkesztés

A lakosság 61%-a római katolikus, 6%-a adventista, 6%-a pünkösdista, 4%-a baptista, 4%-a metodista, 8%-a egyéb keresztény, 11%-a egyéb vallásokhoz tartozik vagy nem vallásos.[5] A vudu vallás is jelen van[forrás?].

Szociális rendszer

szerkesztés
 
Piackép

Általános adatok

szerkesztés

A dominikai gazdaság az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaságtól - elsősorban a banántól - függött, de egyre inkább a turizmus felé hajol el, és a kormány a szigetet mint "ökoturisztikai" célpontot kívánja népszerűsíteni.[2]

2017 szeptemberében az itt áthaladó Maria hurrikán elpusztította az ország mezőgazdaságának nagy részét, és nagy kárt okozott a közlekedési és fizikai infrastruktúrájában.[2]

Gazdasági ágazatok

szerkesztés

Mezőgazdaság

szerkesztés

Főbb termények: banán, jamsz, grapefruit, taro, kókuszdió, yautia, cukornád. [2]

Főbb ágazatok: szappan és kókuszolaj gyártása, bútorok, cementtömbök, cipők készítése. [2]

Kereskedelem

szerkesztés

Az országra jellemző egyéb ágazatok

szerkesztés
 
Út a sziget nyugati partján (Colihaut és Coulibistrie között)

Közlekedés

szerkesztés

Telekommunikáció

szerkesztés
Hívójel prefix J7
ITU zóna 11
CQ zóna 8
 
Karneváli jelmezek

Oktatási rendszer

szerkesztés

Kulturális intézmények

szerkesztés

Művészetek

szerkesztés
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Gasztronómia

szerkesztés

A helyi konyha jellegzetes kreol gasztronómia, amelynek különlegessége a benne felhasznált, szigeten termő sajátos fűszerek.[6]

A dominikai konyha közeli rokonságban áll Trinidad (sziget) és Saint Lucia konyhájával.

A reggeli az első legfontosabb étkezés. Legjellemzőbb reggeli fogás a szárított-sózott tőkehal, tésztával és/vagy olajban sütött süteménnyel. A gyorsétkezdékben is gyakran szolgálnak fel könnyű harapnivaló gyanánt sózott halat és süteményeket, sőt az utcai árusoktól egész nap lehet venni hal- és csirkefalatokat, valamint ízletes turmixokat.

További jellemző, könnyű ételek még a kukoricakása, amit finom kukoricadarából főznek, valamint tej és sűrített tej, amiket sokszor édesítenek cukorral. Az angol konyha hatását tükrözik a szalonnás tojásrántotta és a pirítós megléte.

Az ebéd készülhet zöldségek széles választékából, mint a jamgyökér, burgonya, rizs, borsó, útifű és tánia. A hal- és baromfihúson túl fontos alapanyag a marhahús is. A húsokat általában hagymával, sárgarépával, fokhagymával, gyömbérrel és gyógynövényekkel, például kakukkfűvel párolják le. Egy sajátos módszerrel pedig egy sűrű, sötét mártást csinálnak így. További ebédre felszolgált népszerű ételek a rizs, borsó, párolt csirke, sült marhahús, sült és párolt hal, valamint sokféle kiadós halleves és leves gazdagon ellátva gombócokkal, sárgarépával és őrleményekkel.

A sziget egzotikus gyümölcsei, mint a banán, kókusz, papaya, guáva, ananász és mangó kitűnők desszertnek, levükből pedig frissítőket készítenek. A hegyi csirké-nek nevezett montserrat-i békából (Leptodactylus fallax) készül Dominika nemzeti étele. Mivel az állat mostanra védett faj, ezért elejtése és fogyasztása engedélyhez kötött.

A legfőbb italkülönlegesség Dominikán a cukornádból készült rum, amiből puncsot és turmixot csinálnak. Angol hatásra terjedt el a teafogyasztás és a sörfőzés. A hagyományos fekete tea mellett rengeteg különféle gyógynövényből főzött teát fogyasztanak a szigeteken. A sziget saját sörmárkája a Kubuli.

 
Batalie-öböl

A 21. század elején a turizmus még viszonylag fejletlen, amit a sziget erre alkalmatlan partjai és a nemzetközi repülőtér hiánya okoz. Ha mégis ezt a helyet választja valaki üdülésre, akkor kötelező a sárgaláz elleni oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik.

Az olimpiai játékokon eddig még nem nyert érmet az ország.

Az országnak nincs labdarúgó-válogatottja.

Állami ünnepek

szerkesztés
dátum Név
január 1. újév
január 2. újév másnapja
február/március Karnevál (rózsahétfő)
február/március hamvazószerda
tavasz nagypéntek
tavasz húsvétvasárnap és hétfő
május 1. a munka ünnepe
május pünkösdvasárnap és -hétfő
augusztus 1. az emancipáció napja
november 3. a függetlenség napja
november 4. a népi választás napja
december 25-26 karácsony
  1. https://www.cia.gov/the-world-factbook/countries/dominica/summaries/#people-and-society, 2023. augusztus 4.
  2. a b c d e f g h CIA World Factbook
  3. DOMINICA NATIONAL CENSUS REPORT 2000 ROUND OF POPULATION AND HOUSING CENSUS SUB-PROJECT (PDF). Caricomstats.org . [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.)
  4. 2011. census. [2019. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021)
  5. CIA The World Factbook. [2016. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  6. Sullivan, Lynne M. (2004): Adventure Guide to Dominica and St Lucia. Hunter Publishing, Inc, ISBN 1-58843-393-5 107. o.
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
  • CIA World Factbook: : Dominica

További információk

szerkesztés