Martinique

sziget a Karib-tengerben, Franciaország tengerentúli régiója
Martinique
Martinique zászlaja Martinique címere
Martinique zászlaja Martinique címere
Martinique elhelyezkedése
Ország  Franciaország
Régió Martinique
A megye száma 972
Székhely Fort-de-France
Hivatalos nyelv francia, kreol
Politikai státusz Franciaország tengerentúli megyéje
Terület
 – Teljes
 – ebből víz

1 100 km²
4,2%
Népesség
 – Teljes
 – Népsűrűség
 
375 063 fő (2021)[1]
347,8 fő/km²
Pénznem Euró (€) (EUR)
Időzóna UTC–4
TLD .mq
Weboldal www.cr-martinique.fr
Hívószám +5961
1 Nem szükséges Franciaországból és a többi tengeren túli területekről.
Martinique térképe

Martinique [maʀtiˈnik] (Martinique-kreol nyelven Matinik vagy Matnik) sziget a Karib-tengerben. A Kis-Antillák része. Jogi státuszát tekintve Franciaország egyik tengerentúli megyéje.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Földrajz szerkesztés

 
Martinique domborzati térképe

A sziget Budapest területének kb. kétszerese.

Legmagasabb pontja a Montagne Pelée (1397 m).

Története szerkesztés

A szigetet feltehetőleg Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1502-ben. A helyi lakosok Madininának nevezték el, ebből keletkezett a mai neve. Gyarmatosítása 1635-ben kezdődött, amikor a franciák vették birtokba, és cukornád termesztésére rendezkedtek be Afrikából hozott rabszolgákkal. A rövid ideig tartó brit uralom kivételével mindig francia gyarmat volt. 1946. március 19-én lett Franciaország egyik tengerentúli megyéje.

Az 1940-es évek óta erőteljes kampányok zajlanak a sziget függetlenségéért, amelynek első hangadója Aimé Césaire volt és 1959 végén halálos áldozatokkal járó zavargások is fellángoltak Martinique-on.[2] 1962-ben létrejött a Martinique-i Antikolonialista Ifjúsági szervezet, röviden az OJAM, amely már radikálisabb hangon követelte a függetlenséget és gyakran került összetűzésbe a francia hatóságokkal.[2] 1974-ben a követelések újabb zavargásokká fajultak, amelynek eredménye két sztrájkoló munkás halála lett, akiket a csendőrök lőttek le.[2] A függetlenségi követeléseket azonban megingatta az 1970-es évek gazdasági válsága a szigeten, amely miatt nőtt az elvándorlás is.[3] Ezt tetézték a természeti katasztrófák is. Franciaország kisebbfokú autonómiával igyekezett kárpótolni a szigeteket.

2009-ben ismét nyugtalanság következett a sziget életében, mert a fekete lakosság sérelmezni kezdte a francia telepesek leszármazottjainak gazdasági dominanciáját és faji megkülönböztetésről beszéltek.[4][5] Nicolas Sarkozy francia elnök személyesen tett látogatást Martinique-on és reformokat ígért a bajok orvoslására.[6] Sarkozy kizárta ugyanakkor, hogy a sziget függetlenséget kaphatna, viszont nem zárkózott el a nagyobb mértékű autonómia kiépítésétől, miről szerinte népszavazásnak kellene döntenie.

Népesség szerkesztés

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 2014 és 2020 között
Lakosok száma
383 806
380 877
372 594
368 783
364 508
361 225
201420152017201820192020
Adatok: Wikidata

Etnikumok szerkesztés

A lakosság döntő többsége afrikai származású. A statisztika szerint 90% fekete (afrikai) és mulatt (fekete-fehér keverék), valamint ide számítják az indiai-afrikai keverékeket is. A fekete bőrűek többsége az afrikai rabszolgák leszármazottja. Ezenkívül érkeztek ide feketék a karibi térségből is, akiket "más karibi" kifejezés alatt szerepeltetnek a statisztikusok. A más karibiak a kínaiakkal együtt 5%-ot tesznek ki. A fehér (európai) lakosok, akik főként francia származásúak, szintén 5%-nyian vannak.

Nyelv szerkesztés

A szigeten franciául és kreol nyelven beszélnek.

Vallás szerkesztés

A lakosság 90%-a keresztény, zömmel római katolikus, a maradék nem keresztény főleg hindu.

Védelmi rendszer szerkesztés

A sziget nem rendelkezik saját katonasággal és csendőrséggel, a katonai védelmet Franciaország biztosítja.[7]

Gazdaság szerkesztés

Jelentős a cukornád- és a banántermesztés, amelyre cukoripar, rum- és gyümölcskonzervgyártás települ. Az idegenforgalom szintén jelentős bevételt hoz a sziget számára, a lakosság többsége a szolgáltatási és közigazgatási szférában dolgozik.

Közlekedés szerkesztés

Turizmus szerkesztés

A legtöbb turista Franciaországból, Kanadából és az Egyesült Államokból érkezik.[9] A szigeten lévő vállalkozások nagyjából 16%-a (körülbelül 6000) turizmushoz köthető feladatokat lát el, legjelentősebbek az éttermek, szállodák. A turisztikai szektorban körülbelül 6500-an dolgoznak ami az aktív munkaerő 7 %-t teszi ki.[10]

Sport szerkesztés

Lásd: Martinique-i labdarúgó-válogatott.

Kultúra szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

 
Accras de morue, Ti Punch és Boudin creole.

A helyi gasztronómiában francia, karibi, afrikai és dél-ázsiai elemek ötvöződnek. A receptek gyakran tükrözik Martinique összetett történelmét és a változatos kulturális örökséget.[11] Nagyon fontosak a halak, trópusi gyümölcsök és különféle húsok. A martinique-i erős paprika rendkívül csípős.[11]

Az egyik martinique-i specialitásnak, az accras de morue-nak sózott hal az összetevője, amelyhez garnélarákot és zöldségeket is adnak fűszerekkel kevereve.[11] Gyakran könnyű harapnivalóként fogyasztják.[11] A szigetnek van egy sajátos hurkája, a boudin. A boudin creole véreshurka sertéshúsból és vérből, míg a boudin blanc fehérkolbász, melynek alapanyaga szintén sertéshús, de tesznek bele garnélarákot, rákot, tengeri csigát, kagylót és halat is.[11]

A polip gyakori fogás, alapanyaga pörköltöknek, raguknak (hagymával, fűszerekkel, paradicsommal és citrommal ízesítve), de fogyasztják sütve is vörösbabbal, lencsével, jamgyökérrel és rizzsel.[11]

Jellegzetes martinique-i fűszerkeverék a colombo, amely kurkumából, barna mustármagból, csípős paprikából, korianderből, babérlevélből és fekete borsból készül.[11] Használják húsok (baromfi, kecske, sertés) és zöldségek (padlizsán, tök, gyökerek) ízesítésére.[11]

Az italok közül a sziget nemzeti itala a ti punch, amit cukornád frissen préselt levéből állítanak elő és citrommal ízesítenek.[11]

A legnépszerűbb martinique-i desszert a Blanc Manger au Coco, ami cukorból, kókusztejből, vaníliaporból készül zselatin, fahéj, citromlé és citromhéj hozzáadásával. Mielőtt felszolgálásra kerülne előző este mindig behűtik.[11]

Képek szerkesztés

Anses d'Arlet

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • A Világ országai, Nyír-Karta Bt., 2008
  • Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Martinique témájú médiaállományokat.
Nézd meg a martinique címszót a Wikiszótárban!