Államcsíny

törvénytelen, erőszakos hatalomátvétel
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 5.

Az államcsíny vagy puccs erőszakos hatalomátvétel, a szélesebb néptömegek támogatása nélkül, többnyire fizikai erőszak, nem ritkán katonai erő alkalmazásával. Az irányító hatalmat egy szűk és szervezett elit ragadja magához a törvényes formák és a politikai többség akaratának mellőzésével. Politikai jellege általában jobboldali.[1]

A forradalomtól eltérően csak a vezető csoport lecserélése a célja, nem törekszik a társadalmi és politikai struktúrák megváltoztatására.

Az ókori és középkori történelemben gyakran palotaforradalomnak nevezik, mivel a hatalom ellenlábasai jellemzően az uralkodó palotájában, udvarában szervezték meg. A 19. században és a 20. század első felében Európában is gyakori volt. A 20. század második felétől főleg a harmadik világban fordul elő.[2]

Államcsínyek a történelemben

szerkesztés
 
Teodoro Obiang Nguema Mbasogo, Egyenlítői-Guinea puccsal hatalomra jutott elnöke és Condoleezza Rice 2006-ban
  • Magyarországon Posta Imre és Kovács Áron egy belső összejövetelükön, a világhálón is közvetített felszólítással élt 2019-ben, hogy döntsék meg a fennálló államrendet.[3] Posta és hívei ráadásul saját alkotmányt fogalmaztak és konkrét személyek likvidálására ösztökéltek.
  • 2024 elején a magyar hatóságok őrizetbe vettek néhány, magukat szkítának valló személyeket, akik az azt megelőző hónapokban nyíltan készültek államcsínyre (lásd szkíta puccskísérlet).[4]
  • Bogdanor: Vernon Bogdanor (szerk): Politikatudományi enciklopédia. Budapest: Osiris. 2001. = Osiris kézikönyvek, ISBN 963 389 035 7  

További információk

szerkesztés
Nézd meg az államcsíny címszót a Wikiszótárban!