Augusto Pinochet

chilei tábornok, diktátor, elnök

Augusto José Ramón Pinochet Ugarte, (Valparaíso, 1915. november 25.Santiago de Chile, 2006. december 10.) chilei tábornok, a hadsereg főparancsnoka, 1973 és 1990 között Chile diktatórikus vezetője, majd haláláig szenátor.

Augusto Pinochet
Nyolcvanévesen
Nyolcvanévesen
Chile 30. elnöke
Hivatali idő
1974. december 17. – 1990. március 11.
Előd Salvador Allende
Utód Patricio Aylwin
Chile fegyveres erőinek vezérkari főnöke

Született 1915. november 25.
Valparaíso
Elhunyt2006. december 10. (91 évesen)
Santiago de Chile
Sírhely nincs
Párt katonai diktatúra

Házastársa Lucía Hiriart de Pinochet (1943. január 29. – 2006. december 10., a személy halála)
Gyermekei
  • Lucía Pinochet
  • Augusto Pinochet Hiriart
Foglalkozás
Iskolái
  • Instituto Rafael Ariztía (középfokú oktatás)
  • Colegio de los Sagrados Corazones de Valparaíso (középfokú oktatás)
  • Bernardo O'Higgins Military School (–1936, alférez)
  • Chilei Egyetem (jogrendszer)[1][2]
Halál oka szívinfarktus
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Order of Bernardo O'Higgins
  • Order of Merit
  • Order of May
  • Order of the Quetzal
  • National Order of Merit
  • Order of the Liberator General San Martín

Augusto Pinochet aláírása
Augusto Pinochet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Augusto Pinochet témájú médiaállományokat.

Elsősorban arról ismert, hogy 1973-ban puccsal magához ragadta a hatalmat a demokratikusan megválasztott Salvador Allende szocialista elnöktől. Tizenhat éves elnökségének első éveiben súlyos emberi jogi sérelmek estek, de a hetvenes évek végén jelentős gazdasági sikereket ért el. Miután egy 1989-es népszavazáson a választók leszavazták, a következő évben békésen átadta a hatalmat a demokratikusan megválasztott Patricio Aylwinnak, bár 1998-ig a hadsereg élén maradt. Életének utolsó éveiben több sikertelen kísérlet is történt jogi felelősségre vonására.[3][4]

Élete szerkesztés

Augusto Pinochet 1915. november 25-én született a chilei Valparaísóban. Családja a felső középosztályba tartozott. 1936-ban végezte el a santiagói katonai akadémiát, majd már tisztként a Santiagói Egyetemen társadalomtudományokat és jogot hallgatott. Több katonai tanintézetben volt oktató, katonai teoretikusként írt művei – Geopolítica (Geopolitika – 1968) és Campaña de Tarapacá (Tarapacái hadjárat – 1972) tudományos szempontból jelentősek.[4]

Az 1950-es években katonai attasé volt Quitóban és Washingtonban. 1968-ban dandártábornok lett. 1973 augusztusában Allende elnök őt nevezte ki a szárazföldi haderő, a Chilei Hadsereg (Ejército de Chile) főparancsnokává (Comandante en jefe del Ejército de Chile). A tábornok 18 nappal később államcsínyt hajtott végre, és átvette a hatalmat. Közel egy évnyi kegyetlen, véres átmeneti időszak után konszolidálta a pozícióját, és 1974. december 17-én felvette az elnöki címet.[4] 1982-ben ötcsillagos tábornok (capitán general) rangra emelkedett.

A következő közel két évtizedben kíméletlenül szétzúzta a chilei baloldalt, és a Milton Friedman vezette chicagói iskola neoliberális közgazdasági tanait követve jelentős gazdasági sikereket ért el. A hetvenes évek végétől több kísérletet is tett hatalma legitimálására. 1981-ben népszavazással új alkotmányt léptetett életbe, amelynek értelmében a következő nyolc évre ő maradt az elnök. Ennek az időszaknak a lejártával, 1989-ben újabb népszavazást írt ki, amelyen a választók elutasították elnöki mandátumának további meghosszabbítását.[4]

A következő évben átadta a hatalmat a demokratikusan megválasztott Aylwin elnöknek, de 1998-ig a hadsereg élén maradt. Ezt követően örökös szenátori címmel nyugalomba vonult. Élete utolsó éveiben sikerrel kerülte el a büntetőjogi felelősségre vonást, bár 1998-tól 2000-ig házi őrizetben tartották Nagy-Britanniában. 2006. december 10-én, szívroham következtében halt meg egy santiagói katonai kórházban.[3][4]

Katonai hatalomátvétel szerkesztés

Bővebben: 1973-as chilei katonai hatalomátvétel

Felelősségre vonási kísérletek szerkesztés

Értékelése szerkesztés

Pinochet 1973-1990 közötti kormányzása során Latin-Amerika gazdaságilag egyik legstabilabb, dinamikusan fejlődő államává változtatta az 1973-ban még a gazdasági összeomlás szélén imbolygó, és hiperinflációval küzdő Chilét. Pinochet rendszerének ideológiáját a konzervativizmus, a gremializmus (chilei kereszténydemokrata-katolikus irányzat), a nacionalizmus, a militarizmus és a szabadpiaci kapitalizmus szimbiózisa adta, ezt nevezik pinochetizmusnak (Pinochetismo). Augusto Pinochet máig végletesen megosztó személyiség, a chilei és nemzetközi baloldal képviselői véreskezű diktátort látnak benne, egyes jobboldali kommentátorok ugyanakkor kiemelik eredményeit és azt a tényt, hogy hatalomátvételével valószínűleg sikerült elkerülni egy pusztító polgárháború kitörését. Támogatói szerint alapvető fontosságú tény, hogy Pinochet tábornok és a fegyveres erők 1973-ban a chilei törvényhozás felhatalmazása alapján, azaz legitim módon léptek fel Allende elnök ellen, aki sorozatosan sértette meg az ország törvényeit, aláásva az állam alkotmányos berendezkedését, és a magántulajdon szentségét, káoszba taszítva Chilét. Pinochet teljesítménye számos konzervatív vezető elismerését kivívta, például Margaret Thatcher brit miniszterelnök, a Vaslady, Richard Nixon és Ronald Reagan amerikai elnökök, továbbá Henry Kissinger számítottak Pinochet ismert támogatói közé. Chilében napjainkban egyfajta Pinochet-reneszánsz tapasztalható, a 2020-as évekre a tábornokot és politikai örökségét nyíltan felvállaló, konzervatív politikusok, mint José Antonio Kast vették át a chilei jobboldal vezetését. Jelenleg elsősorban a 2023-as chilei alkotmányozó konvenció delegált választását 34,34̤̥%-os eredménnyel megnyerő Republikánus Párt (Partido Republicano - PLR) képviseli a pinochetizmus ideológiáját.[5][6]

Neve szerkesztés

Augusto Pinochet teljes neve Augusto José Ramón Pinochet Ugarte (a spanyol személynevek szabályai szerint Pinochet az apja családneve, míg Ugarte az anyjáé).

A Pinochet névnek több kiejtési változata van a spanyol anyanyelvű chileiek körében is. A chilei spanyolban a társadalmi osztálytól és a tanultságtól függően a 'ch' betűkapcsolat ejtése a magyar 'cs' vagy 's' betűéhez egyaránt hasonlíthat. Mivel a Pinochet család eredetileg Bretagne-ból származik, van aki a franciás 'pinosé' vagy 'pinocsé' kiejtést követi, míg mások spanyolosan 'pinocset' vagy 'pinoset' alakot. A hangsúly az utolsó szótagra esik.[7] Magyar beszédben a 'pinocset' kiejtés rögzült, és így a nevet a toldalékokkal egybeírjuk.

Pinochet elterjedt gúnyneve a nevéhez hasonló hangzású Pinocho ('Pinokkió'), amit írásban néha „Pin8” alakban rövidítenek, mivel spanyolul az ocho szó a 8-as számot jelenti.[7]

Galéria szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Juan Gasparini: Diktátorok asszonyai. Fidel Castro, Augusto Pinochet, Ferdinand Marcos, Alberto Fujimori, Jorge Rafael Videla, Szlobodan Milosevics; ford. Dornbach Mária, Csikós Zsuzsa; Gabo, Bp., 2003

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://www.cooperativa.cl/noticias/pais/augusto-pinochet/pinochet-un-intelectual-limitado-que-copio-libros-segun-escritor/2013-07-08/075339.html
  2. http://www.elmostrador.cl/noticias/pais/2007/01/02/ejercito-causo-quiebra-de-valmoval-para-que-fuera-vendida-a-hijo-de-pinochet/
  3. a b Augusto Pinochet (president of Chile). Encyclopædia Britannica, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  4. a b c d e Monte Reel és J.Y. Smith: A Chilean Dictator's Dark Legacy. The Washington Post, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  5. Bawden, John R.ː The Pinochet Generation: The Chilean Military in the Twentieth Century. University of Alabama 2016. ISBN 978-0-8173-1928-1
  6. Valdés, Juan Gabrielː Pinochet's economists. The Chicago School in Chile. Cambridge University Press, Cambridge 1995. ISBN 978-0-521-45146-8.
  7. a b Daniel Engber: Augusto Pino-qué?. Explainer. Slate, 2006. december 12. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)