Józef Piłsudski
Józef Klemens Piłsudski (Zułów, 1867. december 5. – Varsó, 1935. május 12.) lengyel államférfi, marsall, tábornagy, a Második Lengyel Köztársaság első államfője (1918–1922), majd az 1926–1935 közötti tekintélyuralmi rendszer irányítója, a hadsereg vezetője. Nemesi családba született, melynek tradíciói a Litván Nagyfejedelemség és a Lengyel–Litván Nemzetközösség korába nyúltak vissza. Az első világháború közepétől haláláig Piłsudski komoly befolyással bírt a lengyel politikára, és fontos alakja volt az európai politikának is. Nagymértékben neki köszönhető, hogy Lengyelország 1918-ban, felosztása után 123 évvel visszanyerte a tényleges állami létét.
Józef Klemens Piłsudski | |
Született | 1867. december 5. Zułów |
Meghalt | 1935. május 12. (67 évesen) Varsó |
Sírhely | Waweli székesegyház |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | Lengyel |
Rendfokozata | Marshal of Poland |
Csatái | |
Kitüntetései |
|
Halál oka | májtumor |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Szülei | Maria Piłsudska Józef Wincenty Piłsudski |
Iskolái | Harkivi Egyetem |
Józef Klemens Piłsudski aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Józef Klemens Piłsudski témájú médiaállományokat. |
Életrajza
szerkesztésFiatalkora
szerkesztésJózef Pilsudski 1867. december 5-én született a család földbirtokán Zulówban (ma Zalavas, Litvánia). A terület a Lengyel–Litván Unió felosztását megelőzően a Litván Nagyfejedelemség része volt. Az elszegényedett nemesi család a lengyel hazafias tradíciókat ápolta, és lengyeleknek vagy ellengyelesedett litvánoknak tartották őket. A család második fiúgyermeke volt Józef. A wilnói (ma Vilnius) orosz gimnáziumba járt. Nem volt különösen szorgalmas tanuló. Kisfiúként édesanyja, Maria Bilewicz tanított neki lengyel történelmet és irodalmat, mely tárgyak oktatását az orosz hatóságok tiltották. A család nehezményezte az orosz kormány oroszosító politikáját. Édesapja, Józef harcolt az 1863–1864-es januári felkelésben az orosz megszállás ellen. A fiatal Józef mélységes ellenérzést táplált a kötelező orosz ortodox istentiszteletekkel szemben, és ez nem csak a cár és az Orosz Birodalom ellen szólt, hanem az egész – általa jól ismert – orosz kultúra ellen is.
Politikai pályája
szerkesztésValószínűleg már 1887-es szibériai száműzetése előtt katonának állt. Visszatértekor belépett a Szocialista Pártba, majd 1905-ben megalapította a Harci Szövetséget. Ezen szervezet a lengyel emberek katonai kiképzését és a lövészegyletek létrejöttét támogatta.
Politikai életének korai szakaszában befolyásos tagja volt a Lengyel Szocialista Pártnak, melynek később vezetője is lett. Úgy tartotta, hogy az Orosz Birodalom a lengyel függetlenség legfőbb akadálya. Lengyel légiókat hozott létre, melyek az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia és Német Császárság mellett harcoltak Oroszország ellen. 1914 szeptembere és decembere között a Lengyel Légió Körösmezőnél tartotta a frontot a támadó orosz csapatokkal szemben. A lengyel légió segítségével sikerült visszafoglalni Máramarosszigetet.[1]
Az első világháború után a lengyel csapatok vezetésével bízták meg a lengyel–szovjet háború (1919–1921) alatt. 1923-ban, amikor a lengyel kormányban Piłsudski fő ellenfelei, a Nemzeti Demokrata Párt tagjai kerültek túlsúlyba, visszavonult az aktív politikától. Azonban 3 évvel később, 1926 májusában puccsal Lengyelország de facto diktátora lett. 1935-ös haláláig főként a hadüggyel és külüggyel foglalkozott.
Halála
szerkesztés1935. május 12-én Varsóban halt meg a lengyel állam újjáteremtője, a függetlenségi harc legendás vezetője, akit sokan bíráltak, de politikájának helyességét senki sem vonta kétségbe. Ezt bizonyítja az is, hogy a későbbi kormányok az általa elindított politikát követték.
Emlékezete
szerkesztés- Halála után a személyét még nagyobb tisztelet övezi. Sokan tartották életében nacionalistának, diktatúrára törőnek, de végül mindenki elismerte igaz hazafiságát, hazaszeretetét és államteremtő tevékenységének helyességét.
- Krakkóban a nevét viseli az 1937-ben a tiszteletére épített Piłsudski-halom. A Krak-, a Wanda- és a Kościuszko-halom után ez volt a negyedik emlékdombocska a városban.
- Emléktáblája a Budapest, XII. kerület Apor Vilmos tér 2. (korábban: Piłsudski és Böszörményi u. sarok) alatt található. A magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye.[2]
- Mellszobra a XII. kerületi Csörsz-utcai parkban található.
Kötete magyarul
szerkesztés- József Piłsudski: 1920. Válasz M. Tuchaczewski: "A visztulai hadjárat" című hadtörténelmi tanulmányára; ford. Lipcsei-Steiner Mihály; Franklin Ny., Bp., 1934
Képgaléria
szerkesztés-
Piłsudski szobra Lublinban
-
Emléktáblája a XII. kerületben
-
A Piłsudski család címere
-
Piłsudski szobra Krakkóban
-
Portréja, Konrad Krzyżanowski festménye
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ .Suslik Ádám A hadműveleti területek sajátosságai Bereg és Ung vármegye példáján 1914−1916 között http://corvina.kre.hu:8080/phd/Suslik_Adam_Javitott_kezirat.pdf 12.old. Hozzáférés: 2020.11.18
- ↑ Buskó András (szerk.). Budapesti lengyel emlékhelyek, Lengyel emlékhelyek [archivált változat] (pdf), Budapest: Wysocki légió (hagyományörző egyesület), 100. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2016. január 18. [archiválás ideje: 2016. február 7.]
Források
szerkesztés- Életrajza a Doksi.hu-n (magyar nyelven). Doksi.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
- Életrajza a Spartacus Educational-en (angol nyelven). Spartacus Educational. (Hozzáférés: 2017. december 30.)
- Életrajza az NNDB-n (angol nyelven). NNDB.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
További információk
szerkesztés- Sieroszewski Vencel: Pilsudski József (Toldi biz., 1921)
- Lipcsei Steiner Mihály – Nemes Erdős László: Pilsudski József (Magyar Mickiewicz Társaság, 1935)
- Nagysólymosi József: Pilsudski József 1867–1935 (Mercur Ny., Győr, 1939)
- Kovács István: Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél Piłsudski, Katyń, Szolidaritás XX. századi lengyel történelem sorsfordulói (Magyar Napló, 2012) Második, bővített kiadás.
- Romsics Ignác: Józef Klemens Piłsudski – Népszava, 2021. október 16.