Portál:Első világháború

Az első világháború portálja
German photo with English Tank.jpg
Handgranatenwerfer an der isonzofront 10. september 1917.jpg
Szent Istvan.jpg

Az első világháború, melyről azt is mondták: "a háború amely véget vet minden háborúnak", 1914-től 1918-ig tartott. Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi részt vevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négy évnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett a háború végére, valamint a német területszerzés illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró békerendszer igazságtalanságai a második világháború kitöréséhez vezettek.

Összefoglaló táblázat
Austro-Hungarian U-boat SM U–22.png


Az SM U–22 jelzésű tengeralattjáró a pólai kikötőben
Featured article star.svgAjánlott szócikkszerkesztés 
Coat of arms of the Austro-Hungarian Navy.png

A Császári és Királyi Haditengerészet (németül kaiserliche und königliche Kriegsmarine vagy k. u. k. Kriegsmarine, esetleg Österreichische Marine) az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete, amely magával a Monarchiával egy időben, 1867-ben jött létre.

Az alapvetően szárazföldi hatalomnak számító Habsburg Birodalom viszonylag későn lépett a tengeri hatalmak sorába és több elvetélt 18. századi kísérlet után, 1786-ban állították fel az állandó haditengerészetet Triesztben, a kiegyezéskor létrejövő haditengerészet elnevezése 1889-ig Császári-Királyi Haditengerészet, ezután Császári és Királyi Haditengerészet volt. A flotta a 20. század elejéig nem képviselt jelentős erőt, de részben a külpolitikai változásokkal összefüggésben a Monarchia fokozottan fejleszteni kezdte, ennek köszönhetően szinte egyszerre épült egy sor páncélozott, nehéztüzérséggel felszerelt cirkáló, romboló, torpedónaszád és csatahajó a századfordulótól kezdődően. Tetőpontját az első világháborúra érte el, mikor is a világ hatodik legnagyobb flottájává vált.

A világháború során a haditengerészet alapvetően az Adriai-tenger térségében fejtett ki aktivitást, Olaszország 1915-ös hadba lépését követően a Monarchia hadihajói több támadást is végrehajtottak olyan olasz kikötők ellen, mint Ancona vagy Porto Corsini, de 1916-ban segédkeztek az osztrák-magyar szárazföldi erőknek a montenegrói Lovčen-hegy elfoglalásában is. Az osztrák-magyar tengeralattjárók kis számuk ellenére több látványos sikert is elértek, ilyen volt a francia Léon Gambetta páncélos cirkáló elsüllyesztése 1915. április 26-án az U-5 jelzésű búvárnaszád által (parancsnoka Georg von Trapp sorhajóhadnagy). 1915 második felétől kezdve az antant az Otrantói-szorosban egy tengerzár kiépítésébe kezdett, melynek célja a központi hatalmak hajóegységeinek (elsősorban tengeralattjáróinak) a Földközi-tengerre való kijutásának akadályozása volt. A térség nagyobb tengeri ütközetei a tengerzár környékén folytak, mint az otrantói csata 1917. május 15-én, amely a Császári és Királyi Haditengerészet legkiemelkedőbb sikere volt az első világháború során. A háború utolsó évében a hadiflotta vezetése egy nagy hajóegységeket is tartalmazó flottakülönítménnyel megkísérelte ismételten áttörni a tengerzárat, de az 1918. június 9-én a szoros felé tartó SMS Szent István csatahajót egy olasz torpedónaszád elsüllyesztette, így lefújták a tervezett támadóakciót.

A haditengerészet ebben a formájában 1918-ig létezett, mikor is a Monarchia összeomlásával párhuzamosan a haditengerészet utolsó főparancsnoka, Horthy Miklós ellentengernagy október 31-én átadta a flotta hajóit a megalakuló délszláv állam képviselőinek.

Eseményekszerkesztés 
A szerződés magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után
A szerződés magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után
A trianoni békeszerződés következtében kialakult nemzetiségi arányok a volt Magyar Királyság területén létrejött államokban
A trianoni békeszerződés következtében kialakult nemzetiségi arányok a volt Magyar Királyság területén létrejött államokban

A trianoni békeszerződés (magyar forrásokban gyakran békediktátum, illetve kényszerszerződés, békeparancs) az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként az első világháborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait és sok kis multinacionális államot hozott létre a birodalom helyett.

A szerződést a felek, budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16:32-kor írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-ben.

A szerződésben a győztes felek kijelentik, hogy Magyarország felelős a háborúban győztes államoknak okozott károkért (161. cikk), a VIII. rész további cikkeiben és függelékeiben pedig részletesen szabályozzák az ennek következtében teljesítendő jóvátétel feltételeit. A szerződésbe foglalt megállapítások megegyeztek az Edvard Beneš cseh politikus által megfogalmazottakkal, aki így vélekedett: „Az egész világ elborzadt ... és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

A trianoni békeszerződést a Magyar Királyság nevében az 1920 márciusában Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni a hazánkra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával.

Az első világháborúban győztes antanthatalmak elsődleges célja Németország és a háborúban vele szövetséges országok alapvető meggyengítése volt, ezen felül céljuk volt a jelentős háborús jóvátétel követelése, valamint a soknemzetiségű nagyhatalmak egységének megtörése is, mint amilyen az Osztrák–Magyar Monarchia vagy az Oszmán Birodalom volt. A döntéshozók a magyarokkal szembeni Európa-szerte létező ellenséges hozzáállást sem tudták figyelmen kívül hagyni.

A történelmi okirat Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is.

A szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek, a szerződést ugyan aláírta, de később nem ratifikálta. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival. Az ily módon létrejött I. világháború utáni kényszer-békerend azonban összeomlott.


A projekt

Miben vehetsz részt?

Több módon is a Első világháború segítségére lehetsz:

A portált a Magyar Wikipédia Első világháború műhely elnevezésű szerkesztői csoportja üzemelteti


RomaniaDefeadted1916.jpg
1914 Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.jpg
Csatlakozz az első világháború műhelyhez!
Új szerkesztőket keresünk az első világháború műhelybe. Ha érdekel a kora XX. századi haditechnika és szeretnél egy jó csapat tagja lenni ne habozz!
A csatlakozáshoz vedd fel a kapcsolatot a műhely vezetőjével Történelem p-vel, vagy írj a műhely vitalapjára.


Idézetszerkesztés 
Kaiser Wilhelm II of Germany - 1902.jpg
„Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek szeretteitek körében, győztesen”
II. Vilmos német császár
(1914 nyara)
Első világháború a WikiMédián (angol nyelvű)
Hírek Idézetek Könyvek Kifejezések, szótár Képek, médiafájlok
Wikinews-logo.svg
Wikiquote-logo.svg
Wikibooks-logo.svg
Wiktionary-logo-en.svg
Commons-logo.svg
Wikihírek     Wikidézetek     Wikikönyvek     Wikiszótár     Wikimedia Commons
További portálokszerkesztés 
Földrajz
Irodalom
Kultúrtörténet
Magyarország
Művészet
Sport
Társadalom
Technika
Természet
Történelem
Vallás
Wikipédia