Főmenü megnyitása

Wikipédia β

SMS Lützow

Az SMS Lützow a Német Császári Haditengerészet által az első világháború előtt építtetett Derfflinger-osztályú csatacirkáló volt, amely az elavult SMS Kaiserin Augusta pótlására készült. 1913. november 29-én bocsátották vízre, de hajtóműproblémái miatt csak 1916-ban állt szolgálatba véglegesen. Osztálya vezérhajójától, a Derfflingertől abban különbözött, hogy törzsébe beépítettek még egy vízzáró rekeszt, illetve fegyverzetét kiegészítették még egy pár 15 cm-es ágyúval. Nevét a napóleoni háborúk porosz tábornokáról, Ludwig Adolf Wilhelm von Lützowról kapta.

SMS Lützow
SMS Luetzow.jpg
Hajótípus csatacirkáló
Névadó Ludwig Adolf Wilhelm von Lützow
Tulajdonos A Német Császári Haditengerészet zászlajaNémet Császári Haditengerészet
Hajóosztály Derfflinger-osztály
Pályafutása
Építés kezdete 1912. május
Vízre bocsátás 1913. november 29.
Szolgálatba állítás 1916. március 20.
Szolgálat vége 1916. június 1.
Sorsa a jütlandi csata után elsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 26 741 t
Hossz 210,4 m
Szélesség 29 m
Merülés 9,2 m
Hajtómű 4 db gőzturbina hajtotta hajócsavar
Üzemanyag szén
Teljesítmény 79 881 le
Sebesség 26,4 csomó (48,9 km/h)
Hatótávolság 10 400 km
Fegyverzet 8 db 30,5 cm-es löveg
14 db 15 cm-es löveg
4 db 8,8 cm-es löveg
4 db torpedóvető cső
Páncélzat vízvonal: 30 cm
parancsnoki híd: 30 cm
fedélzet: 3 cm
lövegtornyok: 27 cm

Legénység 1068 matróz, 44 tiszt[1]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Lützow témájú médiaállományokat.

A Lützow 1915. augusztus 8-án kezdte meg próbaútjait, de hajtóművének sérülése miatt csak a következő év márciusában tudott csatlakozni az I. felderítőcsoporthoz. A késedelem miatt csak Yarmouth és Lowestoft lövetésében tudott részt venni április 24–25-én; majd ezután Franz von Hipper tengernagy zászlóshajója lett. Egy hónappal később, május 31-én részt vett a jütlandi csatában. Az ütközet során a Lützow elsüllyesztette a brit HMS Invincible csatacirkálót és részt vett a HMS Defence páncélozott cirkáló elsüllyesztésében.[2] Eközben azonban a német hajó is súlyos sérülést szenvedett, orrterét elöntötte a víz és a csata után, mivel képtelen lett volna visszatérni a német kikötőkbe, evakuálása után kísérője, a G38 torpedónaszád két torpedóval elsüllyesztette.

Tartalomjegyzék

KonstrukciójaSzerkesztés

 
Derfflinger-osztályú csatacirkáló tervrajza

A Lützowot a 20 éves Kaiserin Augusta páncélozott cirkáló pótlása céljából rendelték.[3] 1912. májusában kezdték el építését a danzigi Schichau-Werft vállalat hajógyárában, majd 1913. november 29-én bocsátották vízre.[2] Próbaútjait 1915. augusztus 8-án kezdte el, és augusztus 23-án elindult Kielbe, ahol befejezték felszerelését és megkapta fegyverzetét. További próbaútjait végezve október 25-én gőzturbinája súlyosan megrongálódott. Javítása Kielben történt, és 1916 januárjában újabb próbautakra indult, amelyeket február 19-én fejezett be. A Lützowot ezután március 20-án az I. felderítőcsoporthoz osztották be; egységéhez négy nappal később érkezett meg.[4]

A csatacirkáló vízkiszorítása 26 471 tonna volt, hossza 210,4 méter. Csúcssebessége elérte a 26,4 csomót; 14 csomós utazósebességgel 10 400 km-t volt képes haladni szénfelvétel nélkül. Meghajtását négy Parsons-féle gőzturbina végezte, amelyek számára 18 Schulz-Thornycroft széntüzelésű kazán szolgáltatta a gőzt. Teljesítménye a próbaúton elérte a 79 881 lóerőt (59 567 kW).

Építésekor a Derfflinger mellett a Lützow volt a legnagyobb és legütőképesebb német csatacirkáló.[5] Fő fegyverzete négy lövegtoronyba osztott nyolc 30,5 cm-es SK L/50 ágyúból állt. A másodlagos fegyverzethez 14, egyesével elhelyezett 15 cm-es löveg; 4, szintén egyes talapzatokra emelt 8,8 cm-es ágyú és 4 db 60 cm-es torpedóvető cső tartozott. A vízvonal feletti övpáncél vastagsága elérte a 30 cm-t, míg a parancsnoki tornyot 30 cm-es, a lövegtornyokat 27 cm-es, a fedélzetet pedig 3 cm-es páncélzat védte.

Az első világháborúbanSzerkesztés

 
Hipper altengernagy (középen) és stábja 1916-ban

Yarmouth és Lowestoft lövetéseSzerkesztés

A Lützow első nagy éles bevetése Yarmouth és Lowestoft angol városok bombázása volt április 24–25-én. Az I. felderítőcsoport parancsnoka, Franz von Hipper ellentengernagy éppen beteg volt, ezért az akciót Friedrich Bödicker ellentengernagy vezette. A zászlóshajó Seydlitz és a Derfflinger, a Lützow, a Moltke és a Von der Tann csatacirkálók hat könnyűcirkáló és két torpedónaszád-flotilla kíséretében április 24-én, 10:55-kor hagyták el a Wilhelmshaven melletti Jade-öblöt.[6] A flotta főerőinek néhány egysége 13:40-kor hajózott ki, hogy távolról támogassa az akciót. A brit Admiralitás a rádióadások lehallgatásával tudott a blokád áttörésének tervéről és 15:50-kor készenlétbe helyeztek a flottát.[6]

14:00-ra Bödicker hajói megközelítették a kelet-fríziai Norderney szigetét, ahol északnak fordultak, hogy elkerüljék a holland megfigyelőpontot Terschelling szigeténél. 15:38-kor a Seydlitz aknára futott, ami 15 méter hosszú rést ütött a törzsén, és 1400 tonnányi víz ömlött be a hajótérbe.[6] Emiatt a könnyűcirkálók által fedezett Seydlitz 15 csomós sebességgel visszaindult a honi kikötőbe. A másik négy csatacirkáló visszafordult Norderney irányába, hogy kikerüljék az aknamezőt. 16:00-ra a Seydlitz helyzetét stabilizálták, és megálltak, hogy a V28 torpedónaszád átköltöztethesse Bödickert a Lützowra.[7]

Másnap, április 25-én hajnali 04:50-kor a német hajók megközelítették Lowestoftot, miközben a déli szárnyat alkotó Rostock és Elbing könnyűcirkálók észrevették a Reginald Tyrwhitt parancsnoksága alatt lévő, könnyűcirkálókból és rombolókból álló harwichi hajórajt.[7] Bödicker nem zavartatta magát, és nehéz hajóinak ágyúit a városra irányította. Lövéseikkel megsemmisítettek két 15 cm-es partvédő löveget, és a város épületeiben is károkat okoztak. Eközben a Moltkét is eltalálta egy válaszul kilőtt 15 cm-es töltet, de nem szenvedett jelentős sérülést.[8]

05:20-kor a német hajóraj észak felé távozott, és 22 perccel később elérték Yarmouth-t. A láthatóság annyira rossz volt, hogy csak egy sortüzet intéztek a városra (a Derfflinger kivételével, amely összesen 14-szer lőtt). A csatahajók ezután ismét délnek fordultak, ahol 05:47-kor ismét találkoztak a harwichi hajórajjal, amely időközben megtámadta a hat német könnyűcirkálót és a felderítőhajókat. Bödicker hajói 12 km-ről tüzet nyitottak, [9] mire Tyrwhitt azonnal visszavonult dél felé, ám a HMS Conquest így is súlyos sérüléseket szenvedett. Mivel eközben jelentést kaptak, hogy brit tengeralattjárók torpedókkal támadtak német hajókat, Bödicker feladta az üldözést, és keletnek fordult a német flotta főerői irányába; utóbbi szintén visszatért a német kikötőkbe, mert figyelmeztették, hogy a brit flotta kifutott Scapa Flow-i bázisáról.[9]

A jütlandi csataSzerkesztés

Az I. felderítőcsoport 1916. május 31-én hajnali 02:00-kor futott ki a Jade-öbölből. Az élen Hipper zászlóshajója, a Lützow haladt, utána pedig a Derfflinger, a Seydlitz, a Moltke és a Von der Tann. Csatlakozott hozzájuk a Bödicker parancsnoksága alatt lévő II. felderítőcsoport, amely a Frankfurt, Wiesbaden, Pillau és Elbing könnyűcirkálókból állt; ezenkívül a Regensburg cirkáló által irányított II., VI. és IX. torpedónaszád-flotilla, összesen harminc naszád.[10]

Másfél órával később 16 dreadnought típusú csatahajóval követte őket a Reinhard Scheer által parancsnokolt Hochseeflotte, a német haditengerészet főereje. Őket kísérte a Stettin, a München, a Hamburg, a Frauenlob és a Stuttgart könnyűcirkálóból álló IV. felderítőcsoport és a Rostock könnyűcirkáló által irányított I., III., V., és VII. flotilla 31 torpedónaszádja. A hat pre-dreadnought csatahajóból álló II. hajóraj 02:45-kor indult az Elba torkolatából és 5:00-kor találkozott a főerővel. A német akció célja az volt, hogy megpróbálja előcsalni a brit flotta egy kisebb részét, és utána semmisítse meg.[10]

Kezdeti összecsapásokSzerkesztés

 
Az angol HMS Lion szétlőtt Q lövegtornya a jütlandi csata után

Valamivel délután négy óra előtt Hipper hajói találkoztak David Beatty altengernagy 1. csatacirkálórajával. 16:00-kor Hipper kiadta a tűzparancsot a Lützowon.[11] Először a német hajók nyitottak tüzet, mintegy 14 km-es távolságból.[12] A két elöl haladó brit csatacirkáló, a Lion és a Princess Royal a Lützowra koncentrált.[13] A távmérők hibája miatt az első angol sortüzek gránátjai másfél kilométerrel a német hajók mögött estek a tengerbe. A mindkét oldalon sorba felfejlődött csatacirkálók kiválasztották célpontjaikat: a Lützow a vele egy vonalban lévő Lionra koncentrálta tüzét.[14] 16:51-re kétszer is eltalálta ellenfelét, de nem sikerült komoly károkat okoznia benne.[15] Kilenc perccel később a Lion is célba talált, de a német hajó elülső részét érő gránát szintén nem okozott jelentős sérülést.[16] Szinte ugyanekkor a Lützow egyik 30,5 mm-es lövedéke telibe találta a Lion középső, Q lövegtornyát, és felrobbantotta a benne tárolt muníciót. A toronyparancsnok, Francis Harvey őrnagy elrendelte a lőszerraktár azonnali elárasztását, amivel valószínűleg megmentette a hajót;[17] félórával később a toronyban tomboló tűz átterjedt a raktár fölötti helyiségre, ahol az ott tárolt robbanóanyag kigyulladt, és ha nincs elárasztva, a lőszerraktár gránátjai szétvetették volna az angol hadihajót.[13]

17:03-kor a leghátsó brit csatacirkálót, a Indefatigable-t a Von der Tann többször is eltalálta, aminek következtében kigyulladtak elülső lőszerraktárai, és a robbanás kettészakította a hajót. Röviddel ezután a Lützow is néhány találatot ért el a Lionon, bár neki nem sikerült nagy károkat okoznia. Beatty admirális megpróbálta rendezni sorait, és utasította hajóit, hogy forduljanak meg; a manővert az időközben a helyszínre érkező 5. hajóraj Queen Elizabeth-osztályú csatahajói fedezték. A Seydlitznek és a Derfflingernek sikerült a forduló Queen Mary csatacirkálóra összpontosítania a tüzét, és szemtanúk szerint a két sortűzből legalább öt gránát eltalálta a brit hajót, amely felrobbant és kettészakadt.[18] A Queen Mary pusztulása után a kísérő angol és német rombolók torpedótámadásokat intéztek az ellenséges hadihajók ellen. A brit Nestor és Nicator rombolók összesen négy torpedót lőttek ki a Lützowra, de mindegyik célt tévesztett.[19]

18:00-ra a német főerő első hajói lőtávolba értek és tüzet nyitottak az ellenséges csatacirkálókra és csatahajókra.[20] Az addig összecsapás során a Lützow mindkét rádióadója megsérült, és ezután csak reflektorral tudott kommunikálni társaival.[21]

A főerők megérkezéseSzerkesztés

Nem sokkal este hét óra után a brit Invincible sortüze mozgásképtelenné tette a Wiesbaden cirkálót. A német csatacirkálók északkelet felé fordulva teljes gőzzel bajba jutott társuk felé indultak. A legütőképesebb német csatahajókat tartalmazó III. hajóraj is megváltoztatta útirányát, és a Wiesbaden segítségére sietett.[22] Ezzel egyidejűleg az angol III. és IV. könnyűcirkálóraj torpedótámadást intézett a német vonalak ellen, és főágyúikból ők is a Wiesbadent lőtték.[23] Míg a megbénult cirkáló felé tartott, a brit Onslow és Acasta rombolók torpedókat lőttek ki a Lützowra, de nem találták el; a csatacirkáló ezután másodlagos lövegeivel háromszor is belelőtt az Oslowba, mire a rombolók elmenekültek.[24]

19:15-kor a német csatacirkálók észrevették a Defence angol páncélozott cirkálót, amely szintén a Wiesbadent akarta támadni. Hipper először bizonytalankodott, úgy vélte, hogy az a német Rostock lehet az, de 19:16-kor Harder, a Lützow tisztje kiadta a tűzparancsot. A hajó egymás után öt sortüzet adott le, és a többi német csatacirkáló is csatlakozott a csatához. Alig öt perc leforgása alatt a Defence-t több nagy kaliberű lövedék is eltalálta.[25] Az egyik elérte a lőszerraktárát, és az ezután bekövetkező robbanásban a brit cirkáló megsemmisült. [26]

 
Az Invincible roncsai

19:24-kor az angol 3. csatacirkálóraj csatlakozott Beatty megmaradt hajóihoz. Az élen haladó hadihajók észrevették a Lützowot és a Derfflingert, és tüzet nyitottak rájuk. Az Invincible nyolc perc alatt nyolcszor találta el a Lützowot, főleg az orrán, és elsősorban ezek okozták azt a vízbetörést, ami miatt később el kellett süllyeszteni a csatacirkálót. A Lützow és a Derfflinger az Invincible-re koncentrálták válaszcsapásaikat, és 19:33-kor a Lützow harmadik sortüze áthatolt a középső lövegtorony páncélzatán és felgyújtotta az ott tárolt lőszert; a brit hajó ezután hatalmas robbanások közepette eltűnt a tenger színéről.[27]

19:30-ig a Hochseeflotte még csak a visszavonuló angol csatacirkálókat üldözte és nem találkozott a brit főerőkkel. Scheer fontolgatta, hogy elvonul, mielőtt a beálló sötétségben az ellenség váratlan torpedótámadásokat tud intézni ellene.[28] Még mielőtt dönthetett volna, elöl haladó csatahajói meglátták a megérkező Grand Fleetet, így Scheer már nem vonulhatott vissza lassú pre-dreadnought csatahajói feláldozása nélkül. Ha modern hadihajóival fedezi a hátrálást, akkor azokat teszi ki a pusztító ellenséges tűznek.[29] A német admirális végül parancsot adott az elfordulásra, hogy az elavult hajók a csatarend védett oldalára kerülhessenek.[30]

A Lützow visszavonulSzerkesztés

A többi csatacirkáló engedelmeskedett a parancsnak, azonban a lelassult Lützow nem volt képes lépést tartani velük. Ehelyett inkább délnyugatnak fordult, távolodva az ellenséges erőktől.[31] Nyolc órára a betörő víz elérte az első lövegtorony lőszerraktárát. A víz elől a torony legénysége felvitte a gránátokat az ágyúk alatti kamrába, annyit amennyi csak odafért.[32] Valamivel korábban, 19:50-kor Michelson, a Rostock parancsnoka az I. félflottilát a Lützow kíséretére küldte. A G39 naszád a csatacirkáló mellé állt, hogy Hipper és tisztjei átszállhassanak egy másik csatacirkálóra. A V45 és G37 naszádok füstfüggönnyel próbálták eltakarni a sérült csatacirkálót, de még mielőtt befejezhették volna, gyors egymásutánban négy nagy kaliberű brit lövedék találta el a Lützowot. Az egyik ideiglenesen üzemképtelenné tette elülső második lövegtornyát, és egy felrobbanó gránát miatt a torony jobb oldali ágyúja tönkrement. Egy másik találat megrongálta a leghátsó torony elektromos vezérlését, és ezután már csak kézzel lehetett irányítani.[33] A Lützow 20:45-kor lőtt utoljára, ezután a füstfelhő már teljesen eltakarta a brit hajók elől.[34]

Az éjszaka beálltával a németek megkezdték a visszavonulást. A 15 csomóval haladó Lützow megpróbált a hadrend védett oldalára kerülni,[35] de nem tudta tartani a tempót, és 22:13-ra elvesztette a kontaktust társaival. Scheer abban reménykedett, hogy a beálló sötétségben a csatacirkáló el tudja kerülni az angol felderítőket és elérheti valamelyik német kikötőt.[36] 21:30-kor a Lützow kezdett egyre mélyebbre merülni, és a hullámok kezdték elérni az elülső fedélzetét.[32]

A Lützow elsüllyesztéseSzerkesztés

Éjfélig még volt remény, hogy a sérült hajó elérhet egy kikötőt.[37] 00:45-ig még képes volt 7 csomóval haladni, de egyre több víz ömlött a hajótérbe,[38] és hajnali egykor a szivattyúk már nem győzték a munkát. A tenger behatolt az első elektromos generátor helyiségébe, így a legénység ezután gyertyafénynél dolgozott. Fél kettőre a Lützow olyan mélyre süllyedt, hogy a víz elérte az elülső kazánházat.[37] Ekkor már a hajó elülső része szinte teljesen víz alatt volt. A legénység három alkalommal is megpróbálta befoltozni a lövedékek okozta réseket, de ahogy a hajó egyre mélyebbre süllyedt, a víz elárasztotta a fedélzetet és lehetetlenné tette a munkát.[39]

 
A Lützow elesetteinek emlékműve Wilhelmshavenben

A hajóorr tehermentesítése céljából megpróbálkoztak a hátramenettel, de idővel a Lützow úgy megdőlt, hogy a propellerei kiemelkedtek a vízből.[37] Becslések szerint 2:20-kor már 8 ezer tonnányi víz került a hajóba, és egyre nagyobb volt a veszélye, hogy átfordul, ezért Harder kapitány kiadta a parancsot a Lützow elhagyására. A G37, G38, G40 és V45 torpedónaszádok a süllyedő csatacirkáló mellé álltak és evakuálták a legénységet. 02:45-re a Lützow a hídjáig merült a tengerbe. A G38 két torpedót lőtt ki rá, és két perccel később a Lützow teljesen elmerült a hullámokban. Elsüllyedésének helye kb. 60 km-re volt északnyugatra a Horns Rev zátonyától,[37] becsült koordinátái:é. sz. 56° 15′, k. h. 5° 53′.[40]

A jütlandi csata során a Lützow kb. 380-szor lőtt a főlövegeiből és 400-szor másodlagos ágyúiból, valamint kilőtt két torpedót.[41] Összesen 24-szer találták el nagy kaliberű lövedékekkel.[42] Az ütközetben 115 tengerész meghalt és 50 megsebesült. Veszteségét csak a Derfflingeré haladta meg, ahol 157-en vesztették életüket és 26-an megsebesültek.[43]

2015-ben a tengerfenék felmérést végző HMS Echo pontos 3D-képet produkált a roncs elhelyezkedéséről.[44]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Staff, 35–37. o.
  2. ^ a b Gardiner & Gray, 154. o.
  3. Gröner, 56. o.
  4. Staff, 40. o.
  5. Gröner, 56–57. o.
  6. ^ a b c Tarrant, 52. o.
  7. ^ a b Tarrant, 53. o.
  8. Staff, 15. o.
  9. ^ a b Tarrant, 54. o.
  10. ^ a b Tarrant, 62. o.
  11. Tarrant, 87. o.
  12. Bennett, 183. o.
  13. ^ a b Halpern, 318. o.
  14. Tarrant, 90. o.
  15. Tarrant, 92. o.
  16. Tarrant, 93. o.
  17. Tarrant, 93–94. o.
  18. Tarrant, 100–101. o.
  19. Tarrant, 104. o.
  20. Tarrant, 110. o.
  21. Tarrant, 118. o.
  22. Tarrant, 137. o.
  23. Tarrant, 138–139. o.
  24. Campbell, 116–117. o.
  25. Campbell, 180–181. o.
  26. Tarrant, 140. o.
  27. Tarrant, 147–149. o.
  28. Tarrant, 150. o.
  29. Tarrant, 152. o.
  30. Tarrant, 152–153. o.
  31. Tarrant, 155–156. o.
  32. ^ a b Campbell, 272. o.
  33. Tarrant, 157. o.
  34. Tarrant, 159. o.
  35. Tarrant, 191. o.
  36. Tarrant, 202. o.
  37. ^ a b c d Tarrant, 249. o.
  38. Campbell, 283. o.
  39. Campbell, 306. o.
  40. Campbell, 294. o.
  41. Tarrant, 292. o.
  42. Tarrant, 296. o.
  43. Tarrant, 298. o.
  44. EPA/HMS ECHO / ROYAL NAVY”, Daily Telegraph, 2015. szeptember 5. 

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Lützow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.