Főmenü megnyitása

A Frankfurt egy Wiesbaden-osztályú könnyűcirkáló volt, melyet a Német Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) építettek. Korabeli német megjelölése kleiner Kreuzer (kiscirkáló) volt. Egyetlen testvérhajója a Wiesbaden volt. Nagyban hasonlítottak a korábbi Karlsruhe-osztály egységeire.

SMS Frankfurt
a Frankfurt a háború után célhajóként szolgált tüzérségi próbákon
a Frankfurt a háború után célhajóként szolgált tüzérségi próbákon
Hajótípus könnyűcirkáló
Névadó Frankfurt am Main városa
Tulajdonos A Német Császári Haditengerészet zászlaja Kaiserliche Marine
Hajóosztály Wiesbaden-osztály
Pályafutása
Építő Kaiserliche Werft, Kiel
Építés kezdete 1913.
Vízre bocsátás 1915. március 20.
Szolgálatba állítás 1915. augusztus 20.
Sorsa célhajókén elsüllyesztették
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 5180 t, 6601 t (max.)
Hossz 145,3 m (teljes)
141,7 m (vízvonalon)
Szélesség 13,9 m
Merülés 6,06 m (max.)
Hajtómű 12 gőzkazán, 2 gőzturbina – 2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 3,5 m)
Üzemanyag szén, olaj
Teljesítmény 31 000 le (22.800 kW)
Sebesség 27,5 csomó (51 km/h)
Hatótávolság 14 600 km 12 csomós sebesség mellett
Fegyverzet 8 db 15 cm-es löveg (L/45) (1024 lövedék)
4 db 5,3 cm-es löveg (L/44)
- helyette később 2 db 8,8 cm-es löveg (L/45)
4 db 50 cm-es torpedóvető cső (8 torpedó)
Páncélzat övpáncélzat: 18-60 mm
fedélzet: 20-60 mm
parancsnoki torony: 20-100 mm
válaszfalak: 40 mm
lövegpajzsok: 50 mm

Legénység 474 fő (köztük 17 tiszt)
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Frankfurt témájú médiaállományokat.

A Frankfurt a Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) kötelékében számos hadműveletben vett részt az első világháború során, főként az Északi-tengeren. Részt vett a Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütésben, a skagerraki csatában és a második helgolandi csatában. A háború után a Hochseeflotte nagy részével együtt internálták Scapa Flow-ba, ahol 1919. június 21-én önelsüllyesztést hajtott végre. A Frankfurt azon kevés hajók egyike volt, melyek nem süllyedtek el teljesen. Az Egyesült Államok kapta meg hadizsákmányként és 1921 júliusában a légierő célhajójaként süllyedt el.

TervezésSzerkesztés

A Frankfurtot "Ersatz Hela" néven rendelték meg és gerincét Kielben fektették le a Kaiserliche Werftnél 1913-ban. 1915. március 20-án bocsátották vízre és a próbajáratai elvégzése után augusztus 20-án a Hochseeflottéhoz került szolgálatra.

A hajó teljes hossza 145,3 m, szélessége 13,9 m, merülése a hajó elején 5,76 m volt, vízkiszorítása teljes terhelés mellett 6601 tonna volt. Meghajtásáról két Marine gőzturbina-rendszer által forgatott két 3,5 m átmérőjű hajócsavar gondoskodott. A hajtóművek teljesítményét 31 000 LE-re tervezték. Ezeket tizenkét széntüzelésű, Marine-típusú gőzkazán és két olajtüzelésű kazán hajtotta meg, ami 27,5 csomós csúcssebességet tett lehetővé a hajó számára. Szénkészlete 1280 tonna volt és további 470 tonna olajat vitt magával, amivel a hatótávolsága 4800 tengeri mérföld (8900 km) volt 12 csomós sebesség mellett. A Frankfurt 17 fős tiszti kar mellett 457 fős legénységgel rendelkezett.[1]

A hajót nyolc 15 cm-es, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúval szerelték fel, melyeket külön forgatható talpazatokon helyeztek el. Közülük kettő egymás mellett a hajó elején, kettő-kettő a hajó két oldalán és kettő lépcsőzetes elrendezésben a hajó hátsó részén foglalt helyet. Az ágyúk hatótávolsága 17 600 méter volt és 1024 darabos lőszerkészlettel rendelkeztek, így minden lövegre 128 darab jutott. A hajó légvédelmét eredetileg négy darab 5,2 cm-es, 44 kaliberhosszúságú légvédelmi ágyú látta el, később ezeket egy pár 8,8 cm-es, 45 kaliberhosszúságú ágyúval cserélték le. Fegyverzetéhez tartozott még négy 50 cm-es torpedóvetőcső, melyekből kettő a víz alatt a hajó két oldalán, kettő pedig a fedélzeten, a hajó közepén volt elhelyezve. A hajó képes volt 120 akna szállítására is. A Frankfurtot a vízvonal mentén páncélöv védte, melynek vastagsága a legvastagabb részén, a hajó közepén 60 mm-es volt. A parancsnoki torony vastagsága 100 mm volt az oldalain, felül pedig 60 mm.

SzolgálatSzerkesztés

Lowestoft elleni rajtaütésSzerkesztés

A Frankfurtot a II. felderítőcsoporthoz (Aufklärungsgruppe II) osztották be és ezen egység tagjaként vett részt az 1916. április 24-25-én végrehajtott Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütésben. Az ideiglenesen Friedrich Boedicker ellentengernagy vezetése alatt álló I. felderítőcsoportot kísérte az akcióban, melynek során a Frankfurt elfogott és elsüllyesztett egy felfegyverzett gőzöst az angol partoknál, legénységét pedig foglyul ejtette.[2] A Harwichból érkező cirkálókat és rombolókat a csatacirkálók visszavonulásra késztették, de üldözőbe nem vették őket, mert tengeralattjárókat és egy nagyobb köteléket sejtettek a közelben. A rajtaütés után Boedicker visszafordult keletnek, hogy a Reinhard Scheer altengernagy vezette Hochseeflotte főerőivel egyesüljön. Ekkor Scheer, akit már értesítettek a Grand Fleet Scapa Flow-ból való kihajózásáról, a hazatérés mellett döntött.

Skagerraki csataSzerkesztés

A skagerraki csatában a Frankfurt volt a Boedicker vezette II. felderítőcsoport zászlóshajója. Az alakulat ezúttal is az I. felderítőcsoport csatacirkálóit kísérte, melynek élére visszatért a betegségéből felgyógyult Franz Hipper ellentengernagy. A Frankfurt részt vett a csata első összecsapásában, mikor a David Beatty és Hipper kísérő könnyű egységei összetalálkoztak. A Frankfurt, a Pillau és az Elbing rövid tűzpárbajt folytatott a brit könnyűcirkálókkal, mielőtt azok visszavonultak.[3] Fél órával később a legújabb generációs brit egységek, a brit 5. csatahajóraj (5th Battle Sqaudron) gyors csatahajói (fast battleships) érkeztek a helyszínre és tüzet nyitottak a német könnyűcirkálókra. A német hajók ködvetőiket beindítva sérülések nélkül vonultak vissza.[4]

Röviddel 19:00 előtt az Onslow és a Moresby megpróbált támadást intézni a német csatacirkálók ellen, de a Frankfurt és a Pillau heves tüze az akció megszakítására kényszerítette őket.[5] 19:30 körül a Frankfurt és a II. felderítőcsoport összetalálkozott Chester cirkálóval és tüzet nyitottak rá több találatot is elérve rajta. A küzdelembe becsatlakoztak Horace Hood csatacirkálói és a Wiesbadenen elért egyik találatuk megbénította a hajót.[6] Egy órával később a Chester négy találatot ért el a Frankfurton gyors egymásutánban, ezek közül kettő lövedék a cirkáló főárbocának közelében csapódott be, egy a hajó elején a vízvonal felett, egy pedig a tat mellett robbant a vízben, megrongálva mindkét hajócsavart.[7]

A Frankfurt és a Pillau röviddel éjfél előtt észlelte a Castor cirkálót és több rombolót. Mindkét német hajó kilőtt egy torpedót a brit cirkálóra mielőtt visszakanyarodtak volna a német csatavonal felé. A keresőfényeiket és az ágyúikat nem használták, hogy ne árulják el ezzel a német csatahajók helyzetét.[8] Közel két órával ezután a Frankfurt két brit rombolóval találkozott össze és rövid ideig tűz alatt tartotta őket, míg azok vissza nem vonultak teljes sebességgel.[9] Hajnalra a német flotta megmenekült a brit flotta szorításából és elért a Horns Revig. A harcok során a Frankfurt legénységéből három fő esett el és 18 fő megsebesült.[10] A csatában 379 darab 15 cm-es és 2 darab 8,8 cm-es lövedéket,[11] valamint egy torpedót lőtt ki.[12]

Második helgolandi csataSzerkesztés

A Frankfurt részt vett 1917 októberében az Albion hadműveletben, melyet a Rigai-öbölben állomásozó orosz haditengerészeti erők kiiktatására indítottak. A következő hónap során a II. felderítőcsoport többi tagjával együtt részt vett a második helgolandi csatában. A Frankfurt és a másik három könnyűcirkáló ekkor aknaszedőket kísért, melyek a britek által telepített aknamezőket tisztították meg. A Kaiser és Kaiserin csatahajók távolról biztosították a hadműveletet. A kialakuló csata során a Frankfurt torpedókat lőtt ki a támadó brit cirkálókra, de egyik sem talált célt.[13] A német csatahajók beérkeztekor a britek felhagytak a támadással és ezután a németek is visszavonultak.[14]

1918 október 21-én 19:08-kor Kiel-Holtenauban összeütközött az UB-89 jelű tengeralattjáróval, aminek következtében a tengeralattjáró elsüllyedt és legénységének hét tagja életét veszítette, huszonhét főt sikerült kimenteni a vízből.[15] Az UB-89-et kiemelték október 30-án, de a háború vége miatt már nem tudták kijavítani.

Október 29.Szerkesztés

A háború utolsó heteiben Scheer és Hipper a Hochseeflotte bevetésével egy utolsó nagy csatát akart kierőszakolni, melyben a lehető legnagyobb veszteségeket akarták okozni a briteknek, hogy ezáltal érjenek el kedvezőbb tárgyalási pozíciót a folyamatban lévő béketárgyalásokon. Az október 24-ei döntés (haditengerészeti parancs) értelmében a hónap 29-én reggelén kiadták a parancsot a másnapi kihajózásra. Azonban október 29-én éjjel a Thüringen majd több más Wilhelmshavenben állomásozó csatahajó fedélzetén zendülések törtek ki. A nyugtalanság miatt Scheer és Hipper elhalasztotta a hadműveletet. A fegyverszünetet követően a Frankfurtot a Hochseeflotte legtöbb egységéhez hasonlóan Scapa Flow-ban internálták.

Scapa Flow-tól Cape HenryigSzerkesztés

 
a Frankfurt bombázási tesztek során
 
a Frankfurt süllyedőben

A német flotta java a béketárgyalások alatt fogságban volt. Ludwig von Reuter ellentengernagy 1919. június 21-én, a versailles-i békeszerződés aláírásának határidejének lejártakor parancsot adott a hajók elsüllyesztésére 11:20-kor, miután ezen a napon reggel a brit flotta elhagyta Scapa Flow-t gyakorlatozás céljából. A Frankfurtra brit tengerészek szálltak át és partra futtatták mielőtt elsüllyedt volna.[16]

A következő hónap során kiemelték a vízből és átadták az Egyesült Államok haditengerészetének mint hadizsákmányt.[17] Az amerikaiak formálisan 1920. március 11-én vették át Angliában és június 4-én vették fel a US Navy kötelékébe. A Frankfurtot ezt követően átvontatták az Egyesült Államokba.[18] A hajót végül 1921. július 18-án a szárazföldi légierő (United States Army Air Service) és a haditengerészeti bombázók rendelkezésére bocsátották a virginiai Cape Henryben légitámadási próbák végrehajtásához. A támadásokat először kisebb, 110 kg-os és 140 kg-os bombákkal végezték, melyek csak kisebb károkat okoztak a hajótestben. Ezt követően nagyobb, 250 és 270 kg-os bombákkal kísérleteztek. A Martin MB-2 típusú bombázók több találatot értek el a hajón, melyek következtében 18:25-kor elsüllyedt.[19][20]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gröner, 111. o.
  2. Scheer 128. o.
  3. Tarrant 75. o.
  4. Tarrant 96. o.
  5. Campbell, 100. o.
  6. Tarrant 127–128. o.
  7. Campbell 392. o.
  8. Campbell 279. o.
  9. Campbell 292. o.
  10. Campbell 341. o.
  11. Campbell 360. o.
  12. Campbell 401. o.
  13. Scheer 307. o.
  14. Halpern, 377. o.
  15. Gray 246. o.
  16. Woodward 183. o.
  17. Gröner 112. o.
  18. Frankfurt. Naval History & Heritage Command. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  19. Gröner 112. o.
  20. Miller, p. 32

IrodalomSzerkesztés

  • Campbell, John. Jutland: An Analysis of the Fighting. London: Conway Maritime Press (1998). ISBN 1-55821-759-2 
  • Conway's All the World's Fighting Ships: 1906–1922. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1984). ISBN 0-87021-907-3 
  • Gray, Edwyn. Few Survived: A History of Submarine Disasters. Pen & Sword (1996). ISBN 0850524997 
  • Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9 
  • Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1995). ISBN 1-55750-352-4 
  • Herwig, Holger. "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918. Amherst, NY: Humanity Books (1980). ISBN 1-57392-286-2 
  • Herzog, Bodo. 60 Jahre deutsche Uboote 1906-1966. München: J.F. Lehmann (1968). OCLC 5417475 
  • Miller, Roger G.. Billy Mitchell: Stormy Petrel of the Air. Washington, DC: Office of Air Force History (2009). OCLC 56356772 
  • Scheer, Reinhard. Germany's High Seas Fleet in the World War. Cassell and Company, ltd (1920). OCLC 52608141 
  • Staff, Gary. Battle for the Baltic Islands. Barnsley, South Yorkshire: Pen & Sword Maritime (2008). ISBN 978-1-84415-787-7 
  • Tarrant, V. E.. Jutland: The German Perspective. London: Cassell Military Paperbacks (1995). ISBN 0-304-35848-7 
  • Willmott, H. P.. The Last Century of Sea Power (Volume 1, From Port Arthur to Chanak, 1894–1922). Bloomington: Indiana University Press (2009). ISBN 978-0-253-35214-9 
  • Woodward, David. The Collapse of Power: Mutiny in the High Seas Fleet. London: Arthur Barker Ltd (1973). ISBN 0-213-16431-0