Főmenü megnyitása

Friedrich Boedicker

német tengerésztiszt

Friedrich Boedicker (Kassel, 1866. március 13.Kassel, 1944. szeptember 20.) német tengerésztiszt volt, legmagasabb rangjában altengernagyként szolgált az első világháború idején.

Friedrich Boedicker
Friedrich Boedicker 1866 1944.jpg
Született 1866. március 13.
Kassel
Meghalt 1944. szeptember 20. (78 évesen)
Kassel
Állampolgársága német
Rendfokozata Vizeadmiral
Csatái első világháború
Kitüntetései
  • Vörös Sas-rend 2. osztály
  • Albert-rend

Háború előtti évekSzerkesztés

Boedicker az érettségi után 1884-ben lépett be a Császári Haditengerészetbe és elvégezte a szokásos tengerésztiszti képzést. Tehetségének és teljesítményének köszönhetően folyamatosan előléptették. Szolgált különböző hajók fedélzetén és törzseknél is. Korvettkapitányként 1907 októberében nevezték ki a Frauenlob könnyűcirkáló parancsnokává, majd röviddel rá fregattkapitánnyá léptették elő. 1908 januárjától szeptemberéig a Stettin könnyűcirkáló parancsnoka volt, mely egység a Frauenlobot váltotta a felderítőegységeknél. 1908. június 17. és augusztus 8. között a Stettinnel a Hohenzollern császári yachtot kísérte annak Norvégiába és Stockholmba tett útja során. 1910 szeptemberétől 1913 szeptemberéig már sorhajókapitányként a Schleswig-Holstein páncélos cirkáló parancsnoka volt.

Az első világháborúbanSzerkesztés

Lowestoft és Yarmouth lövetéseSzerkesztés

 
a Seydlitz volt Boedicker zászlóshajója 1916 áprilisában

Az első világháború alatt 1915. augusztus 28-tól 1916. szeptember 10-ig a modern könnyűcirkálókból álló II. felderítőcsoport parancsnoka volt. Franz von Hipper altengernagyot 1916. március 27. és május 12. közötti lábadozása idején helyettesítette a Seydlitz, Lützow, Derfflinger, Moltke és Von der Tann csatacirkálókból álló I. felderítőcsoport élén. Boedicker ezekkel a hajókkal vett részt 1916. április 24-25-én a Reinhard Scheer tengernagy csatahajói által fedezett kelet-angliai partok irányába tett előretörésben és lövette ennek során Lowestoft és Yarmouth városokat. Zászlóshajója, a Seydlitz aknára futott Norderney-nél ezért kénytelen volt visszatérni Wilhelmshavenbe és Boedicker a Lützow-ra szállt át. Lowestoftnál két 15 cm-es partvédelmi üteget semmisítettek meg és mintegy 200 lakóház is romba dőlt, míg Yarmouth-nál a rendkívül gyenge látási viszonyok miatt csak néhány sortüzet adtak le. Elvonulásukkor a német csatacirkálók súlyosan megrongálták a Conquest cirkálót.

A skagerraki csataSzerkesztés

Az 1916. május 31-jén és június 1-én megvívott skagerraki csatában Boedicker ismét a II. felderítőcsoportot vezette. Az egység tagjai a Frankfurt (Boedicker zászlóshajója), Elbing, Pillau és Wiesbaden voltak. Az ő hajói léptek elsőként harcérintkezésbe az ellenséggel és 15:36-kor nagy távolságból az Elbing érte el az első találatot a brit Galatea cirkálón, igaz a lövedék nem robbant fel. 19:00 óra körül Boedicker a Grand Fleet egységeibe ütközött és heves tűz alá került hajóival. A Wiesbaden mozgásképtelenné vált, de tovább harcolt, míg az éjszaka el nem süllyedt. A megmaradt három cirkálója az elszenvedett találatok ellenére vissza tudott vonulni. Közülük az Elbing az éjszaka folyamán összeütközött a Posen csatahajóval és végül a saját legénysége kényszerült elsüllyeszteni a mozgásképtelenné vált hajót. Június 1-jén így a csoport négy cirkálója közül csak kettő érkezett haza.

1916-1918Szerkesztés

1916. szeptember 2. és október 14. között ismét az I. felderítőcsoportot vezette Hipper távollétében és október 15-én ide helyezték át és Hipper parancsnokhelyettese lett. Boedickert 1918. január 22-én immáron altengernagyként a Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) I. csatahajórajának élére nevezték ki, helyét az I. felderítőcsoport élén - mint ahogy korábban már a II. felderítőcsoport esetében is - Ludwig von Reuter ellentengernagy vette át. Boedicker zászlóshajójává az Ostfriesland csatahajót tette meg. Ezt a pozíciót töltötte be a háború végéig. 1918. április 23-24-én raja részt vett az utolsó Északi-tengeren végrehajtott előretörésben.

1918 augusztusában a "Zárókő hadművelet" (Unternehmen Schlußstein) végrehajtásával bízták meg, melynek célja a karéliai Murman-vasútvonal (kolai vasútvonal) megszállása volt Karéliában. Boedicker augusztus 12-én látott hozzá az előkészületekhez a Finn-öbölbe vezető tengeri útvonalak aknamentesítésével. Ő maga a törzsével a Stralsund könnyűcirkáló fedélzetén Libau, Reval, Helsingfors, Narva és Hungerburg érintésével jutott el Björköig, míg a csatahajóit Kielben készenlétben tartotta. A hadműveletet szeptember elején a keleti front tisztázatlan viszonyai miatt elhalasztották és Boedicker a Stralsunddal visszatért Wilhelmshavenbe. A hadműveletet szeptember 27-én végleg lefújták.

Október 2-án Boedicker hajóraja a Flandriában állomásozó tengeralattjárók hazatértét biztosította. November 3-án a hajórajt az Elba torkolatához vezette és a brunsbütteli zsilipnél kötött ki vele. November 6-án zendülés tört ki a matrózok között és katonatanács vette át az irányítást. November 9-én a hajóraj ismét befutott Wilhelmshavenbe, itt érte a háború vége november 11-én. A hónap végén a hajóraj egységeit lefegyverezték és a parancsnokságát november 27-én feloszlatták.

Boedickert 1918. november 28-án az északi-tengeri flotta parancsnokának valamint a Birodalmi Tengerészeti Hivatal államtitkárának rendelkezésére állították majd 1919. március 17-én elbocsátották a haditengerészet kötelékéből. Szülővárosában hunyt el 1944. szeptember 20-án, 79 éves korában.

Kitüntetései[1]Szerkesztés

  • Vaskereszt II. (1914) és I. osztálya
  • Vörös Sas-rend II. osztálya tölgyfalombbal és kardokkal ékesítve
  • Koronarend II. osztálya
  • Porosz szolgálati kereszt
  • Oldenburgi Peter Friedrich Ludwig Herceg Érdemrend tiszteletbeli Lovagkeresztjének I. osztálya
  • Frigyes-Ágost-kereszt I. osztálya
  • Albert-rend I. osztálya kardokkal ékesítve

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rangliste der Kaiserlich Deutschen Marine, Kiad.: Marinekabinett, Ernst Siegfried Mittler und Sohn, Berlin 1918, 7. oldal

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Boedicker című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Hans H. Hildebrand, Ernest Henriot: Deutschlands Admirale 1849-1945 Band 1: A-G (Ackermann bis Gygas), Osnabrück 1988, ISBN 3-7648-2480-8