HMS Dreadnought

A HMS Dreadnought (Rettenthetetlen) volt a világ első csatahajója. 1906-ban lépett szolgálatba ez az addig a flották gerincét adó sorhajókat minden tekintetben felülmúló, azoknál nagyobb méretű, összehasonlíthatatlanul erősebb fegyverzetű és páncélzatú, egyszersmind gyorsabb, forradalmian új hadihajó. A Royal Navy ezzel egy csapásra elavulttá tette az összes akkor létező nehéz, páncélos sorhajót, ezek közül a legkorszerűbbek 4 db 305 mm nehézlövegével szemben a Dreadnought 10 db 305 mm ágyúval lett felszerelve. Az HMS Dreadnought és utódai csatahajó néven vonultak be a hadtörténelembe.

HMS Dreadnought
Hajótípus	Csatacirkáló
Üzemeltető	Brit Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Dreadnought-osztály
Pályafutása
Építő	HM Dockyard (Portsmouth)
Megrendelés	1905.
Építés kezdete	1905. október 2.
Vízre bocsátás	1906. február 10.
Szolgálatba állítás	1906. december 2.
Szolgálat vége	1919.
Sorsa	1923-ban szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	18 420 t
Hossz	160 m
Szélesség	25 m
Merülés	8 m
Hajtómű	18 Babcock & Wilcox kazán, gőzturbina
Sebesség	21 csomó (39 km/h)
Hatótávolság	12 260 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett 9090 km 18,4 csomós (34 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	10 db 305 mm-es ágyú (5 × 2) 27 db 76 mm-es ágyú (27 × 1) 5 db 457 mm-es torpedóvető
Páncélzat	övpáncél: 100-280 mm (64 mm a végeknél) fedélzet: 75 mm ágyútornyok: 280 mm torony: 280 mmm
Legénység	695–773 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Dreadnought témájú médiaállományokat.

A forradalmi HMS Dreadnought, a világ első csatahajója. A rajz 1911-es állapotában ábrázolja.

Története

A hajó több újítást tartalmazott, mind a meghajtás, mind a fegyverzet területén. Meghajtására az addig szokásos dugattyús gőzgépek helyett gőzturbinákat alkalmaztak, így a hajó sebessége messze felülmúlta vetélytársaiét. A gőzturbinák további előnye volt, hogy lehetővé tették a hajótest magasságának csökkentését, így az nehezebb célpontot nyújtott az ellenséges hajóágyúknak. A fegyverzet terén elért legfontosabb újítás az volt, hogy megnövelték a főfegyverzetet alkotó nehéz hajóágyúk számát (a korábbi sorhajókon a főfegyverzet csak 4 nehéz ágyú volt, míg a Dreadnought tüzérségét 5 toronyba épített 10 nehéz ágyú alkotta. Ezzel megoldották a tüzérség egységes tüzvezetését, ami mindeddig a nehéz- és közepes tüzérség együttes alkalmazásával nehézkes volt).

Az ágyúk számát a másodlagos fegyverzetet alkotó kisebb ágyúk rovására növelték meg. John Fisher admirális, a hajótípus fő pártfogója az admiralitásban sikerrel valósította meg azt, hogy csatahajója egyszerre legyen jelentősen gyorsabb minden sorhajónál, és tűzerőben is klasszisokkal múlja felül azokat.

A hajó tervezése során több, évszázados szokást megváltoztattak (pl. legénységi és tiszti szállások elhelyezése), és az újszerű tervezési és szervezési eljárásoknak köszönhetően (pl. elektromos hírközlő rendszer felszerelése) a hajó nem csak erősebb volt, mint vetélytársai, de gazdaságosabban és gyorsabban épült, és fenntartása is kevesebbe került, mint egy hagyományos sorhajóé.

A hajó körülbelül másfél év alatt épült meg (ami így is kivételesen gyors volt), ráadásul a hajótest vízre bocsátása a gerincfektetés után egy évvel és egy nappal már megtörtént, elsősorban propaganda-okokból: meg kellett mutatni a világnak, hogy az angol hajóépítés rekordidő alatt képes a világ legerősebb csatahajóját megépíteni.

Az Admiralitás elsősorban a németek elrettentésére alkotta meg a Dreadnoughtot, azonban a hajó nem visszatartó erőként hatott, hanem hatalmas fegyverkezési versenyt váltott ki. Az ellenfelek is elkezdtek építeni hasonló (immár Dreadnought típusúnak nevezett csatahajókat). A felfokozott fegyverkezési verseny következtében a németekkel szemben a Brit Királyi Haditengerészet előnye csökkenni kezdett, de fölénye a német flottával szemben 1914-re, az első világháború kitörésekor még mindig elsöprőnek tekinthető.

Maga a Dreadnought is tulajdonképpen a fegyverkezési verseny áldozatává vált: 1914-re már csak egy volt a korszerű, de nem túl erős csatahajók közül, a flották vezetését pedig átvették a fegyverkezési verseny során megjelent, immár szuper-Dreadnought-nak nevezett jóval erősebb egységek.

A Dreadnought az első világháborúban 1915. március 18-án legázolással elsüllyesztette a legendás Otto Weddigen parancsnokolta SM U-29 német tengeralattjárót, később aktuális javítása miatt nem vehetett részt a jütlandi csatában.

A háború végére pedig az általános leszerelés részeként az addigra elavult és az északi-tengeri őrjáratok során erősen elhasználódott Dreadnought-ot 1923-ban lebontották.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a HMS Dreadnought (1906) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.