Főmenü megnyitása

SMS Emden (1908)

a Német Császári Haditengerészet könnyűcirkálója

Az SMS Emden[m 1] a Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója – korabeli német besorolás szerint kiscirkálója – volt, a kéttagú Dresden-osztály második tagja. Az 1906 és 1909 között épült hajó a nevét az északnyugat-németországi kikötőváros után kapta. A korábbi Königsberg-osztályú könnyűcirkálókhoz hasonlóan tíz darab 10,5 cm-es löveget és két torpedóvető csövet kapott.

SMS Emden
Bundesarchiv DVM 10 Bild-23-61-13, Kleiner Kreuzer "SMS Emden I".jpg
Hajótípus könnyűcirkáló
(Kleiner Kreuzer - kiscirkáló)
Névadó Emden városa
Üzemeltető A Német Császári Haditengerészet zászlaja Kaiserliche Marine
Hajóosztály Dresden-osztály
Pályafutása
Építő Kaiserliche Werft, Danzig
Ára 5 960 000 aranymárka
Megrendelés 1906. április 6.
Építés kezdete 1906. november 1.
Vízre bocsátás 1908. május 26.
Szolgálatba állítás 1909. július 10.
Szolgálat vége 1914. november 9.
Sorsa Ütközetben harcképtelenné válva legénysége zátonyra futtatta a Kókusz-szigeteknél
(1914. november 9.)
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 3664 t (konstrukciós)
4268 t (maximális)
Hossz 118,3 m (teljes)
117,9 m (vízvonalon)
Szélesség 13,5 m
Merülés 5,54 m
Hajtómű 12 db Marine-típusú gőzkazán
2 db háromhengeres kompaundgép
2 db négyszárnyú hajócsavar (ø 4,3 m)
Üzemanyag szén
Teljesítmény 16 350 le
Sebesség 24 csomó (44 km/h)
Hatótávolság 6960 km
Fegyverzet 10 db 10,5 cm L/40 (1500 lövedék)
8 db 5,2 cm L/55 (4000)
2 db ø 45 cm torpedóvető cső (5 torpedó)
Páncélzat fedélzet: 20-80 mm; lejáratok: 100 mm; parancsnoki torony: 20-100 mm; ágyútornyok: 50 mm

Legénység 361 fő (ebből 18 tiszt)
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Emden témájú médiaállományokat.

Szolgálati ideje nagy részét külhoni szolgálatban töltötte a kínai Csingtao kikötőjében állomásozó Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékében. Az első világháború első hónapjaiban az Indiai-óceán keleti részén eredményesen vezetett cirkálóháborúja és nagy feltűnést keltő, vakmerő vállalkozásai (Madrászi rajtaütés, Penangi csata) révén nagy feltűnést keltett. Tevékenységével az antant jelentős haditengerészeti erőit kötötte le és jelenléte számottevő fennakadást okozott a térség kereskedelmi forgalmában.

Sikeres portyázásainak a balul sikerült kókusz-szigeteki akció vetett véget. November 9-én az itteni Direction-szigeten lévő kommunikációs állomás kiiktatására a hajó parancsnoka, von Müller fregattkapitány egy partraszálló egységet indított útnak, miközben a cirkálóval a kikötő előtt várta a pár órásra tervezett rajtaütés végét. A sziget rádióállomása még jelezni tudta egy idegen hadihajó felbukkanását a kikötő előtt és a riasztás ellenőrzésére a közelben elhaladó csapatszállító konvojból a Sydney ausztrál könnyűcirkálót küldték ki. A németeket váratlanul érte az ellenséges hadihajó felbukkanása. A kialakuló másfél órás tűzharc elején bár az Emden pontos sortüzeivel számos találatot elért ellenfelén, döntően nem tudta csökkenteni annak harcértékét. Az erősebben páncélozott, gyorsabb és nagyobb tűzerejű ausztrál cirkáló ezután harcképtelenné tette az Emdent, melyet parancsnoka, hogy a legénységének túlélési esélyeit javítsa, az Északi-Keeling-sziget előtti korallzátonyon partra futtatta. A 376 főnyi legénységéből 133 fő veszítette életét az ütközet és az azt követő lövetés során, a többi hajótörött hadifogságba került.

A 47 tagú partraszálló egység Hellmuth von Mücke elsőtiszt vezetésével elkobzott egy szkúnert a Direction-szigeten és még aznap este elhagyták a szigeteket. Holland Kelet-India és az Arab-félsziget érintésével sikerült visszajutniuk Németországba, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A korallzátonyon partrafutott Emden hajótestét az erős hullámok hamar tönkretették. A maradványait az 1950-es években bontották le.

A merész rajtaütései révén és az elfogott kereskedelmi hajók legénységével és utasaival szemben tanúsított lovagias viselkedésével az Emden nagy tiszteletet vívott ki magának az ellenséges és semleges országok közvéleménye előtt is. Az így szerzett népszerűségét az antant propagandája figyelemre méltó módon törekedett kihasználni: az Emden tevékenységét igyekeztek mind egyedi pozitív példát felhozni a német haditengerészeti erők – híreszteléseik szerint amúgy jogsértő és kegyetlen – tevékenységére, holott hasonló korrektséggel vívta harcát a többi német cirkáló legénysége és a tengeralattjárósok is.

Műszaki leírásSzerkesztés

 
A Dresden-osztály egyszerű vázlati rajza
 
Az Emden modellje a Laboe-i Tengerészeti Emlékhelyen

Az Emden teljes hosszúsága 118,3 m, legnagyobb szélessége 13,5 m és legnagyobb merülése (a hajó elején) 5,53 m, vízkiszorítása teljes harci felszereltség mellett 4268 t volt. Két háromszoros expanziójú gőzgép gondoskodott két hajócsavarjának meghajtásáról 13 315 le (9929 kW) összteljesítménnyel, amivel a végsebessége 23,5 csomó volt. A két gőzgépet 12 széntüzelésű, Marine-típusú vízcsöves gőzkazán látta el gőzzel. Szénraktárai 860 t szén elhelyezésére voltak alkalmasak, amely mennyiség felhasználásával 12 csomós sebesség mellett hatótávolsága elérte a 3760 tengeri mérföldet (6960 km). Az Emden volt az utolsó német cirkáló, amelyiket háromszoros expanziójú gőzgépekkel építettek. Az őt követők már mind jóval erősebb gőzturbinákat kaptak.[1] A cirkálón 18 tiszt és 343 legénységi állományú tengerész teljesített szolgálatot.[2][3]

Fő tüzérségét tíz darab külön lövegtalpakon elhelyezett 10,5 cm űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú (10,5 cm SK L/40)[m 2] alkotta, melyekből 5-5 került a hajó két oldalára, közülük 2-2 a hajóorron és a taton egymás mellett kapott helyet. Ezen ágyúk legnagyobb lőtávolsága 12 200 m volt és lőszerkészletüket 1500 lövedék képezte, így minden ágyúra 150 lövedék jutott.

A másodlagos tüzérségét nyolc darab 5,2 cm űrméretű, 55-ös kaliberhosszúságú ágyú alkotta, melyeket szintén külön lövegtalpakon helyeztek el. A fegyverzetéhez tartozott még két 45 cm űrméretű, a hajótest vízalatti részébe beéptett torpedóvető cső is. Ezekhez öt torpedót tudott magával szállítani. Kialakítása alkalmassá tette 50 darab tengeri akna szállítására, de aknákat a háború során nem telepített.

A hajó fedélzetének páncélzata 20-80 mm, a parancsnoki torony oldalaié 100 mm, a lövegpajzsok páncéllemezeié pedig 50 mm vastagok volt.[2] Kiscirkáló révén a hajótestet nem borította páncélzat.

SzolgálataSzerkesztés

BékeidőbenSzerkesztés

A hajót Ersatz Pfeil átmeneti névvel rendelték meg a Kaiserliche Werft danzigi hajógyárától 1906. április 6-án, névleg a kiöregedett Pfeil aviso-hajó pótlására.[4] Gerincét 1906. november 1-én fektették le és 1908. május 26-ikai vízrebocsátásánál a keresztelését Dr. Leo Fürbringer, a névadó város főpolgármestere végezte.[5] A felszerelésével 1909. július 10-ikére végeztek és ezután felvették a flotta állományába.[6]

A cirkáló a menetpróbáit még ezen a napon megkezdte. Még ezek befejezése előtt, augusztus 11. és szeptember 5. között részt vett a flotta nyári hadgyakorlatán és eközben Vilmos császár yachtjának, a Hohenzollernnek a kísérőjeként szolgált. A próbáinak szeptemberi elvégzése után leszerelték.[5]

Áthelyezése a Távol-KeletreSzerkesztés

 
Az Emden Csingtao kikötőjében 1914 elején

1910. április 1-én ismét szolgálatba helyezték és a kínai Csingtaóban támaszponttal rendelkező Kelet-ázsiai Hajórajhoz (Ostasiengeschwader) osztották be.[5] Az Emden 1910. április 12-én indult útnak Kielből Kínába Dél-Amerika érintésével.[5][7] Egy hónappal később, május 12-ikén kikötött Montevideóban, ahol találkozott a kelet-amerikai állomáshelyen szolgálatot teljesítő Bremen könnyűcirkálóval. Az Emden és a Bremen május 17. és 30. között Buenos Airesben tartózkodott, ahol az Argentína függetlenségének 100. évfordulójára rendezett ünnepségeken Németországot képviselték. A két hajó együtt kerülte meg a Horn-fokot, majd az Emden kikötött Valparaísóban, míg a Bremen továbbhaladt Peru felé.[5] A Csendes-óceánon való átkelés a jó minőségű szén hiánya miatt késett. Miután a chilei Talcahuanoban 1400 t szenet vételezett, június 24-én folytathatta útját. Az áthelyezés során tesztelték a hajót hosszútávú utakon, hogy a tapasztalatokat felhasználhassák a későbbi könnyűcirkálók tervezésénél. A Húsvét-szigetet is érintő útja során szokatlanul kemény időjárási körülményekkel kellett megküzdenie. Július 12-én a Tahitin lévő Papeete-ben vetett horgonyt. 4200 tmf megtétele után a szénraktárai már csaknem teljesen leürültek.

A Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékébenSzerkesztés

 
Az Emden legénysége a háború előtt

Innen Német Szamoa felé haladt tovább és annak fővárosához, Apia kikötőjébe július 22-én érkezett meg, ahol csatlakozott az Erich Gühler ellentengernagy vezette Kelet-ázsiai Hajóraj többi egységéhez. A raj októberig Szamoán maradt, majd visszatért a csingtaói bázisra. Az Emden ezután október 27. és november 19. között a Jangcén hajózott és látogatást tett Hankouban. Mielőtt december 22-én visszatért volna Csingtaóba az éves karbantartások elvégzése végett, még felkereste Nagaszakit.[5] A javítási munkálatokat azonban nem végezték el rajta a tervezett időben, mivel a Karolina-szigetekhez tartozó Ponape szigetén kitört a sokeh-felkelés és szükségesnek ítélték a cirkáló idevezénylését. Csingtaót december 28-án hagyta el. A Nürnberg könnyűcirkáló is kifutott Hongkongból, hogy csatlakozzon hozzá.[8][9]

 
Karl von Müller

A két cirkáló erősítésként csatlakozott a Ponape-nál lévő német erőkhöz, melyekhez a régi védelem nélküli cirkáló, a Cormoran is tartozott. A hajók tűz alá vették a felkelők állásait és egy hajók legénységéből és helyi rendőri erőkből álló egységet tettek partra 1911 januárjának közepén. Február végére a lázadás elfojtották és a Karolina-szigetek felügyeletét a február 26-án beérkező Condor védelem nélküli cirkáló vette át. Az Emden és a többi hajó másnap temetési szertartással búcsúzott a hadműveletek során elesettektől, majd március 1-én Guamon keresztül útnak indultak Csingtao felé.

A március 19-ikei megérkezését követően hozzáláttak a korábban elhalasztott éves karbantartásához. 1911 közepén Japánba hajózott és itteni tartózkodása során egy tájfunban összeütközött egy japán gőzhajóval. Az ütközés jelentős károkat okozott benne és vissza kellett térnie Csingtaóba, ahol szárazdokkba került. A javítások után visszatért a Jangcéhez az október 10-ikén kitört xinhai forradalom alatt védelmezni az európai érdekeket.[10] Ennek az évnek a novemberében váltotta Maximilian von Spee altengernagy Gühlert a hajóraj élén.[11]

Az év végén megrendezett Kaiserschießpreist kategóriájában a mindig kifogástalan megjelenése miatt a „Kelet hattyújaként” (Der Schwan des Ostens) is emlegetett Emden nyerte el. December elején Incshonba hajózott, hogy segítséget nyújtson a zátonyra futott Deike Rickmers német gőzösnek.[10] 1913 májusában Karl von Müller korvettkapitány vette át a hajó parancsnokságát, akit röviddel ezután fregattkapitánnyá léptettek elő.[3][12] Az ő vezetésével június közepén a Csendes-óceán középső részén lévő német gyarmatokat kereste fel a cirkáló, majd Nanking előtt állomásozott, ahol a Csing-dinasztia és a forradalmi erők vívtak egymással harcot. Eközben augusztus 26-ikán a forradalmárok támadást intéztek a hajó ellen. Az Emden tüzérei azonnal viszonozták a tüzet, elhallgattatva a támadókat. Augusztus 14-én a cirkáló Sanghaj felé hajózott tovább.[13]

A világháborúbanSzerkesztés

Cirkálás a Távol-KeletenSzerkesztés

Az Emden 1914 első felét a kínai és japán vizeken tett szokásos cirkálóutakkal töltötte, melyeken semmi rendkvüli esemény nem történt.[12] A szarajevói merényletet követő júliusi válság idején az Emden volt az egyetlen Csingtaóban tartózkodó német cirkáló. Spee tengernagy a két páncélos cirkálójával a Csendes-óceán déli vizein tartózkodott, a Leipzig pedig Mexikó partjai felé tartott, hogy leváltsa az ott állomásozó Nürnberget. Július 31-én von Müller az Emdennel elhagyta Csingtaót, hogy háború kitörése esetén azonnal kereskedelmi háborúhoz kezdhessen. Augusztus 1-én reggel brit hajók erős rádiójeleit fogta és hamarosan több farvizet is észlelt, ami az épp aznap Vejhajvejből a Jangce torkolatához tartó brit 1. cirkálórajtól származhatott.[14]

 
A Cormoran segédcirkáló (ex-Rjazany)

Két nappal később, augusztus 2-án Németország hadat üzent Oroszországnak. Miután von Müllert arról értesítették, hogy az orosz Askold és Zsemcsug cirkálók Vlagyivosztokban tartózkodnak, ugyanakkor az Orosz Önkéntes Flotta három gőzhajója található Nagaszakiban, a két várost összekötő tengeri útvonalhoz indult, és azon déli irányba haladt. A német parancsnok számításai beváltak, mivel augusztus 3-án reggel a rossz időjárási körülmények ellenére is összetalálkoztak az Orosz Önkéntes Flotta hazatérőben lévő egyik hajójával, a Rjazany gőzhajóval. Az orosz hajót megállásra szólították fel, de az egy vaktölténnyel leadott lövés ellenére sem állt meg, ezért éles lőszerrel kezdtek rá lőni. A tizenkettedik lövedék közvetlenül mellé csapódott be és ezután már engedelmeskedett a felszólításnak.[15] A németek a zsákmányolt hajóval Csingtaóba hajóztak, ahol segédcirkálóvá alakították át és Cormoran néven állították szolgálatba.[16][17] A Csingtaóba visszatérő von Müller fregattkapitányra, mint rangidős tisztre hárult a feladat, hogy a hajóraj utánpótlását megszervezze.

Augusztus 5-ikén von Spee utasította von Müllert, hogy csatlakozzon hozzá a Mariana-szigetekhez tartozó Pagan szigetnél. Az Emden másnap elhagyta Csingtaót a segédcirkálóvá átalakított Prinz Eitel Friedrich gőzhajó és a Markomannia szénszállító kíséretében.[m 3] A hajók augusztus 12-én érkeztek Paganhoz.[18] Másnap Spee értesült Japán hadba lépési szándékáról az antant oldalán és arról, hogy egy flottát már útnak is indítottak az elfogására. A német tengernagy ennek hatására úgy döntött, hogy hajórajával Dél-Amerika partjaihoz hajózik, ahonnan megkísérli a Németországba való visszatérést és közben zavarja a brit kereskedelmi hajóforgalmat.[19] Müller felvetette, hogy egy könnyűcirkálónak érdemes lenne az Indiai-óceánra áthajóznia, mivel a Csendes-óceánon való hosszadalmas átkelés közben a hajóraj nem tudná zavarni az ellenséges kereskedelmet. A feladatra saját hajóját ajánlotta. Spee elfogadta az Emden önálló tevékenységére tett javaslatot, mivel ez a cirkáló volt a leggyorsabb a hajóraj egységei közül.[20][21]

Önálló cirkálóháború az Indiai-óceánonSzerkesztés

 
Az Emden útvonala a cirkálóháborúja alatt

Augusztus 14-én a kötelék Pagantól 100 tmf-re volt keletre, mikor az Emden és a Markommania a Spee zászlóshajóján felvont „detachiert” jelzésre[22] elhagyták a hajórajt és az Indiai-óceán felé vették az irányt. A Markomannia 5400 t jó minőségű Santung-szenet szállított, ezen kívül Spee a hajóraja számára korábban a manilai, szingapúri és batáviai etapok által biztosított mintegy 12-15.000 t szenet is az Emden tevékenységének biztosításának engedte át.[23]

Mivel a Vörös-tenger bejárata előtti vizek, melyek az Admiralstab háború előtti megítélése szerint a legkiválóbb terepül szolgáltak a cirkálóháború folytatására, a Német Kelet-Afrikában állomásozó Königsberg könnyűcirkáló vadászterületének minősültek, von Müller először az Indiai-óceán keleti felén, a Szingapúr-Colombo útvonalon illetve a Bengáli-öbölben tevékenykedett. Ebben a térségben ekkor csak a Swiftsure csatahajó illetve a Dartmouth és Fox könnyűcirkálók (valamint négy szlúp) tartózkodtak a német értesülések szerint. Ezek közül egyedül a Dartmouth volt gyorsabb és erősebb fegyverzetű az Emdennél. Erősebb kötelékek érkezése csak a Földközi-tengerről vagy a Távol-Keletről volt várható.[24]

Az Indiai-óceánra a Maluku-, a Banda- és a Flores-tengereken át jutott el. Eközben mindenféle harctevékenységet került, hogy a bevetési területén a teljes meglepetést okozhasson a felbukkanása. Ennek érdekében a forgalmas szoroson való áthaladáskor megtévesztésül brit lobogót vontak fel rajta.[25] Miközben a Holland Kelet-Indiához tartozó Jampea szigeténél szenet vételezett a Markomanniáról, a holland Tromp partvédő páncélos megközelítette és közölte vele, hogy parancsot kapott a hadviselő államok számára a nemzetközi törvényekben előírt maximális 24 órás tartózkodást betartatására és ezt meghaladóan a tevékenységet a holland semlegesség megsértéseként értelmezi és ami ellen fel fog lépni. Müller emiatt felhagyott szénvételezési szándékával és azt a Simaloer sziget eléréséig elhalasztotta. Jampeát azonnal elhagyva északnak a Borneó és Celebesz közötti Makasari-szoros felé indult el, majd a holland hajó látótávolságán kívülre kerülve a Lombok-szoros felé vette az útját és augusztus 28-án haladt át rajta.[26]

Von Mücke elsőtiszt javaslatára ekkor barkácsoltak egy álkéményt fakeretekre erősített vitorlavászon felhasználásával, hogy e negyedik kéménnyel egy brit cirkáló benyomását kelthessék. A hajóhíd felépítménye mögé telepített álkéményt harmónikaszerűen gyorsan fel lehetett húzni, majd össze lehetett csukni, így a megjelenését is rövid idő alatt meg lehetett változtatni.[m 4] Előzőleg ugyanis egy holland rádióadásból értesültek arról, hogy a közelben észleltek egy „négykéményes torpedórombolót” a Szunda-szorosban (a Hampshire-t), az Emden pedig az egyedüli háromkéményes cirkálóként könnyen feltűnést kelthetett volna. A szoros elhagyása után a szárazföldtől 60-70 tmf távolságot tartva haladtak el Jáva és Szumátra mellett. Közben párhuzamosan haladtak a partokhoz közelebb hajózó Hampshire-rel és szeptember 3-4. éjjelén a rádiójeleiből ítélve 10-20 tmf távolságra keresztezték annak útirányát a Simaloer sziget közelében és reggel megálltak a Langinni-kikötőben. Itt sikerült a Markomanniáról teljesen feltölteniük a szénkészletet, mielőtt a holland hatóságok a felségvizek elhagyására felszólították őket.[27]

Szeptember 5-ikén az Emden a Bengáli-öböl vizeire érkezett[28] és másnap reggel megkezdte cirkálóháborús tevékenységét. Az első két napon a Colombo-Sabang, Negapatam-Sabang útvonalakon portyázott, de miután itt nem találkozott kereskedelmi hajókkal, a tevékenységét a Colombo-Rangoon és a Colombo-Kalkutta útvonalak metszéspontjára helyezte át. Itt elsőként a görög Pontoporos gőzöst tartóztatta fel szeptember 9-ikén, mely hajó brit megrendelésre szállított 6600 t bengáli szenet. Von Müller felfogadta a görög hajót és fizette annak legénységét a szolgálatukért.

Szeptember 10-én a Colombo-Kalkutta útvonaltól északra haladva előbb az Indus gőzhajót (3871 t), szeptember 11-én délután a Lovat (6102 t) gőzhajót állította meg és süllyesztette el. Mindkét hajót a brit kormányzat bérelte és csapat- illetve lószállításra voltak berendezve. A zsákmányolt hajók legénységét a Markomanniára szállították át. Szeptember 12-én a Kabinga gőzöst (4657 t) tartóztatták fel. Ez a semleges Egyesült Államokba szállított rakományt és ezért erre a hajóra küldték át a korábban elfogott hajók legénységét. Ugyanezen a napon fogta el az 5-6000 tonna bengáli szenet szállító Killint. Ezt a hajót azonban másnap elsüllyesztette, mivel von Müller úgy ítélte meg, hogy a gyenge minőségű szénnek nem sok hasznát veszi a cirkálóháborúban. Szeptember 13-án délután a 7000 t teát szállító brit Diplomat (7615 BRT) került az útjába és lett elsüllyesztve.[29] Az Emden röviddel ezután megállított, majd továbbengedett egy olasz teherhajót, a Loredanót.

Számolva azzal, hogy az elengedett hajó célba érkezésekor beszámol a történtekről, ezt követően az Emden a Madrász-Kalkutta útvonalra hajózott át. Szeptember 14-én ezen a szakaszon fogta el és süllyesztette el robbanótöltetek segítségével a rakomány nélküli brit Trabboch gőzöst (4028 BRT). A legénységét a Kabingára szállították át, majd ezt a hajót szabadon engedték.[30]

Röviddel az éj beállta előtt észleltek egy újabb gőzhajót, mely a morzejelekkel leadott felszólításra nem állt meg, ezért előbb két vaktölténnyel, majd több éles lőszerrel adtak le irányába lövést és ennek révén sikerült feltartóztatni. A Clan Matheson (4775 BRT) részben nagyértékű rakományt szállított (mozdonyokat, autókat, írógépeket) Madrászból Kalkuttába. Mivel a rakomány tulajdonosai angolok voltak, a németek ezt a hajót is elsüllyesztették.

Szeptember 15-én a rádióforgalom megfigyeléséből tudták meg a németek, hogy a Loredano figyelmeztetett egy brit gőzöst az Emden jelenlétére, és az rádión továbbította az információt a szárazföld felé. Ennek hatására Kulkuttában az épp kifutott kereskedelmi hajókat visszahívták, mint ahogy a révkalauzok járműveit is. Szeptember 16-án a nyugodttá vált tengeren az Emden sikerrel próbálkozott szénvételezéssel a Pontoporosról és ezután a Rangoon-folyó torkolatához hajózott át.[31]

Szeptember 18-án este a Gangesz torkolata előtt tartóztatta fel a Dovre norvég gőzhajót, melyen nem talált tiltott árut és ezért továbbengedte. A norvég kapitány beszámolt arról, hogy a Malaka-szorosban két brit segédcirkálót látott, a Maláj-félszigeten lévő Penangban pedig a Montcalm és a Dupleix francia páncélos cirkálók horgonyoznak. A leírása alapján a németek úgy ítélték meg, hogy jó eséllyel hajthatnának végre egy rajtaütést a támaszponton lévő hadihajók ellen, de ezt a térségben lévő jelentős túlerő miatt egyelőre elnapolták és előbb inkább a biztonságosabbnak vélt indiai partoknál lévő Madrászhoz hajóztak át.[32][33]

Brit intézkedések az elfogásáraSzerkesztés

Az Emden által szabadon engedett Loredano nem rendelkezett rádióberendezéssel, de annak érdekében, hogy a német cirkáló jelenlétének hírét minél előbb közölhesse a britekkel, letért eredeti útvonaláról, amivel a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelességét szegte meg. Egy rádióval felszerelt brit hajót értesítve hamarosan elterjedt a portyázó német hajó híre. A brit hatóságok ekkor értesültek csak a német hadihajó jelenlétéről az Indiai-óceánon és ez nagy meglepetésként érte őket, mivel úgy vélték, hogy az Emden Spee kötelékével a Csendes-óceánon tartózkodik. A Loredano kapitányának – mellesleg jogsértő – magatartását a Bengália brit kormányzója egy aranyórával díjazta.[34]

Martyn Jerram altengernagy, a brit haditengerészet kelet-indiai állomáshelyének parancsnoka egyszerre értesült az Emden észleléséről és Spee hajórajának Apia előtti felbukkanásáról. A hír hallatán azonnal leállították a kereskedelmi hajóforgalmat a Bengáli-öbölben és éjszakánkénti teljes elsötétítést rendeltek el a partmenti települések számára.[32] A könnyűcirkáló elfogására irányította a Hampshire páncélos cirkálót és a japán Csikuma könnyűcirkálót, majd a Yarmouth könnyűcirkálót. A Minotaur páncélos cirkálót Szumátra nyugati partjához, a japán Ibuki csatacirkálót pedig a Kókusz-szigetekhez küldte arra az esetre, ha az itteni partoknál próbálna szenet vételezni. A Penangban javítás alatt lévő francia Dupleix páncélos cirkálónak a munkálatok elvégzése után a Malaka-szoros őrzését kellett ellátnia, amit addig a D’Iberville és három szintén francia romboló végzett.[35]

A Hampshire parancsnoka a Csikumával közösen Ceylontól északnak haladva kívánt haladni Madrászig a kereskedelmi a kereskedelmi útvonalon. A Rangoonhoz érkező Yarmouth könnyűcirkálónk a Nikobár- és Andamán-szigeteket kellett volna átkutatnia, de egy hajtóműhiba miatt Penangba kellett mennie a javítások elvégzéséhez és ezért a Hampshire vette át a feladatát és a Csikumát egyedül küldte Ceylonhoz. A japán cirkáló azonban a Hampshire parancsnokának előzetes parancsa ellenére, miszerint innen azonnal Madrász felé kellett volna hajóznia, Colombóban annak további parancsaira várakozott.[36]

Madrászi olajtartályok lövetéseSzerkesztés

 
Lángoló olajtartályok Madrász kikötőjében

Von Müller a Rangoon előtti vizeket elhagyva Madrász felé vette az irányt. Szeptember 19-20-án éjszaka haladt át a Praparis-déli csatornán és eközben keresztezte az észak felé tartó – téves riasztás ellenőrzésére tartó – Hampshire útvonalát, melynek az erős rádiójeleit a közelükben érzékelték. A Madrászig vezető utat 12 csomós sebességgel tették meg úgy időzítve, hogy az esti órákban érjenek a város elé. Ennek az indiai nagyvárosnak a kikötőjében több nagyméretű olajtároló állt és ezeket kívánta megsemmisíteni. A látványosnak ígérkező akciótól a német parancsnok azt várta, hogy demonstrálja hajója mozgási szabadságát és csapást mér a britek presztízsére a helyi lakosság előtt. A Markomanniának Pondicherry-től 15 tmf-re keletre kellett várakoznia rá szeptember 23-ig.

Szeptember 22-én 20:00 körül az Emden megérkezett az elrendelt elsötétítettség ellenére fényárban úszó Madrász elé. Az időpontválasztás szerencsés volt, mivel a hatóságok – a kereskedelmi hajózás beindítása érdekében – épp aznap nyilvánították ismét biztonságosnak a Bengáli-öblöt, így egy sikeres támadás a britek hitelességének még jobban árthatott. Az Emden a mólókat mintegy 2700 m távolságra megközelítve nyitott tüzet a kikötőben lévő hat olajtartályra, melyek közül kettőt lángra gyújtottt, hármat pedig megrongált. A kikötőben lévő egyik kereskedelmi hajót is eltalálta az egyik lövedéke. A rövid tűzcsapás során 130 lövést adott le. Másnap a brit hatóságok ismét leállíttatták a Bengáli-öböl hajóforgalmát. Még nem telt el 24 óra azóta, hogy biztonságosnak nyilvánították a közlekedést a térségben. Az Emden Indiai-óceánon való ténykedésének első hónapjában az itteni export 61,2 százalékkal maradt el az előző év hasonló időszakához képest.[32] A biztosítások a két-háromszorosukra nőttek.

Portyázás Colombótól keletreSzerkesztés

A madrászi akciót követően von Müller eredeti szándéka szerint Simaloer szigetének közelében találkozott volna a szénszállítóival, de ehelyett Ceylon a nyugati partjainál való tevékenység mellett döntött. Ez már a Königsberg vadászterületéhez tartozott, de e könnyűcirkáló felől nem kapott híreket, ezért vállalkozott a nyugatabbra való portyázásra. Szeptember 25-ikén ezeken a vizeken elsüllyesztette a brit Tymeric (3314 BRT) és King Lud (3650 BRT) kereskedelmi hajókat, majd két nappal később elfogta a Buresk (4337 BRT) szénszállítót. Utóbbit jó minőségű szene miatt zsákmánylegénységgel ellátva maga mellé vette. Még ezen a napon feltartóztatta a brit Ribera (3500 BRT) és Foyle (4147 BRT) kereskedelmi hajókat és elsüllyesztette őket.[37] Fogytán lévő üzemanyaga miatt a Maldív-szigetekhez hajózott szenet vételezni, ahova szeptember 29-én érkezett meg. Itt egy napot töltött és közben feltöltötte a üzemanyagkészleteit. Ezt követően az Áden és Ausztrália valamint a Kalkutta és Mauritius közötti hajózási útvonalakon cirkált két napig, de ekkor nem járt sikerrel. Von Müller innen Diego Garcia felé hajózott el, hogy itt karbantartást végeztessen a hajtóműveken és pihenési lehetőséget biztosítson a legénysége számára.[32]

Diego Garciánál október 9-ikén kötöttek ki. Az itteni brit helyőrségnek még nem volt tudomása arról, hogy Nagy-Britannia és Németország háborúban áll egymással, így az Emden baráti fogadtatásban részesült, amit hasonlóan viszonzott. A cirkáló másnap 11:00-ig maradt az atollnál és 485 tonna szén vételezése mellett még a hajótest vízvonal alatti részét is megtisztították a lerakódásoktól. Ezután visszatért a Colombótól nyugatra eső vizekre és folytatta a vadászatot a kereskedelmi hajók után. Időközben október 12-én a britek a hollandok által meghatározott felségvizeken belül elfogták a Markomanniát és egy vele lévő zsákmányolt hajót, megfosztva ezzel az Emdent az egyik szénszállítójától. A britek a szénszállító elfogásából arra következtettek, hogy a német cirkáló még a délebbi vizeken tartózkodhat és október 13-ikán a Hampshire illetve a mellé beosztott Empress of Asia segédcirkáló a Chagos-szigetek fel indult meg. Október 13-14-ikén az Emden az ellenséggel ellentétes irányban, de 300 tmf távolságra haladt újabb célpontja felé, a lehalgatott rádióüzenetek alapján ismét biztonságosnak ítélt Colombo-Áden útvonalhoz. Eközben ismét észlelte a Hampshire rádiójeleit.[38] Az Empress of Asia október 15-ikén ért Diego Garciára és a britek ekkor szereztek tudomást az Emden pár nappal korábbi ittlétéről.

Október 15-én az Emden elfogta, majd másnap elsüllyesztette a Benmohr brit gőzöst Minikoi előtt. A következő öt nap folyamán elfogta a Troilus, Exfort, Gryfevale, St. Egbert és Chilkana gőzösöket.[37] Egyiküket szénszállítóként alkalmazta, három másikat elsüllyesztett és az ötödiket az elfogott hajók legénységével szabadon engedte. Október 20-án von Müller úgy döntött, hogy más vizekre helyezi át a tevékenységét és végrehajtja a korábban már szóba került Penang elleni rajtaütést.[38]

Penangi csataSzerkesztés

 
Az Emden penangi támadása egy a New York Times-ban megjelent (kissé pontatlan)[m 5] vázlaton

Az Emden a Nikobár-szigeteknél való szénvételezés után október 27-én éjjel útnak indult Penang felé. Az indulást úgy időzítették, hogy hajnalban érjenek a kikötőhöz. Október 28-án 03:00-kor érkeztek a kikötő elé felvont német csúcszászlókkal, 18 csomós sebességgel haladva és az álkéményt felvonva. Az őrszemei hamar kiszúrtak egy a fényeit ki nem oltott hadihajót, melyről közelebb érve megállapították, hogy az orosz Zsemcsug az,[38] a csuzimai csatát is megjárt veterán cirkáló.[39] A Zsemcsug a kazánjainak javítása miatt kötött ki Penangban és közülük csak egy volt üzemképes, ami azt jelentette, hogy nem volt mozgásképes és a lőszerfelvonói sem üzemeltek. Minden ágyúnál csak öt lövedék volt készenléti lőszerként elhelyezve és egy volt csőre töltve.[40] Az Emden 200 méterre elhaladva a Zsemcsug mellett kilőtt rá egy torpedót, majd rögtön utána tüzet nyitott rá ágyúival.[38]

A Zsemcsugot a torpedó a hátsó kéményének magasságában érte, hatására kezdett megdőlni és az ágyúlövedékek találatai is gyorsan súlyos károkat eredményeztek rajta. Az Emden a kikötő belsejében megfordulva ismét az orosz cirkáló mellett készült elhaladni. Az egyik orosz lövegnek sikerült lövéseket leadnia, de találatot nem ért el a német cirkálón. Von Müller egy második torpedó kilövésére is parancsot adott, miközben ágyúival is ismét tűz alá vette.[38] Ez a torpedó a parancsnoki torony alatt érte és hatalmas robbanást okozott, mely kettészakította az orosz hadihajót. Mire a robbanás füstje szertefoszlott, a Zsemcsug már elsüllyedt és csak az árbócai látszottak ki a vízből.[41] 81 orosz tengerész veszítette életét és 129 sebesült meg. Közülük heten később belehaltak sérüléseikbe. A szintén a támaszponton tartózkodó francia D’Iberville cirkáló és a Fronde romboló géppuskákból pontatlan tüzet nyitott a már távozóban lévő német cirkálóra.[42]

A kikötőből kifelé menet találkozott a lőszert szállító brit Glenturret teherhajóval. A teherhajó már egy helyben állt ekkor, mivel a kikért révkalauzra várt. Miközben a hajó ellenőrzésére készült kiküldeni egy csónakot, észrevett egy közeledő hajót. Ez a francia Mousquet romboló volt, melyet rövid üldözés és tűzharc során az Emden szintén elsüllyesztett. A francia hajótörötteket fedélzetére vette és 08:00 körül útnak indult. Közben a kikötőben lévő francia hadihajók felfűtötték a kazánjaikat és a német cirkáló után indultak.[43] A Fronde igyekezett az Emdent szemmel tartani, de egy esőfelhőben elvesztették egymást szem elől. Október 30-án az Emden megállította a brit Newburn gőzhajót és a francia tengerészeket átküldte a fedélzetére, miután azok aláírtak egy papírt arról, hogy a háború során már nem fognak fegyvert Németország ellen.[41][44] A Penang elleni rajtaütés nagy sokként érte az antanthatalmakat és hatására az Ausztráliából útnak indítandó nagy konvojok jelentős késedelmet szenvedtek, mivel a kíséretüket jelentősen meg akarták erősíteni.[45]

Kókusz-szigeteki csataSzerkesztés

 
A von Mücke elsőtiszt vezette különítmény partra száll a Direction-szigeten – háttérben az Ayesha

A brit gőzhajó elengedése után az Emden délnek fordult és Simaloer szigetnél találkozott a Bureskkel.[41] Von Müller úgy döntött, hogy támadást intéz a Kókusz-szigeteken lévő kommunikációs állomás ellen és ezáltal igyekszik azt a gyanút kelteni, hogy tevékenységét az Ausztráliához közelebb eső vizekre teszi át. Ettől azt várta, hogy erőket vonhat el az Indiai-óceánról és ezáltal megkönnyítheti a maga számára a portyázásokat. Útban a Kókusz-szigetekhez két napot töltött a Szunda-szoros előtt portyázva, de nem észlelt itt hajóforgalmat. Ezután a Kókusz-szigetekhez hajózott és a rádió- és kábelállomásnak helyet adó Direction-szigethez november 9-ikén 06:00 körül érkezett meg. Mivel nem voltak brit hajók a környéken, a német parancsnok Hellmuth von Mücke elsőtiszt vezetésével egy partraszálló egységet indított útnak csónakokon a szigethez. A 47 fős egység 3 tisztből, 6 altisztből és 38 tengerészből állt és négy géppuskával valamint 30 karabéllyal voltak felfegyverezve.[46][47]

Még a csónakok partra érése előtt az Emden rádión magához rendelte a Buresket, hogy minél előbb megkezdhessék a szénraktárak feltöltését. Az ismeretlen kódjelű üzeneteket észlelve a sziget rádióállomása a cirkáló kiléte felől érdeklődött, amire azonban nem kapott választ. Ekkor az „Idegen hajó a kikötő előtt” vészjelzést adta le. A további üzenetek leadását a németeknek sikerült zavarniuk. Ahogy a német partraszálló csapat a német hadilobogóval ellátott csónakokon közelebb ért, a szigeten lévők számára egyértelművé vált, hogy az Emden az azonosítatlan cirkáló. Ezután az „Emden van itt” üzenetet sugározták és küldték folyamatosan a tenger alatti kábeleken, míg a németek ki nem iktatták a berendezéseket. Az első, azonosítatlan hajó felbukkanását jelző rádióüzenetet vételezte az ekkor épp csak 50 tmf (80 km) távolságban elhaladó csapatszállító konvoj, melynek parancsnoka a Sydney könnyűcirkálót küldte ki a Direction-szigethez az eset kivizsgálására. Az ausztrál cirkáló nagy sebességgel közelített a szigetek felé. 09:00-kor az Emdenről észlelték a Sydney füstjét, de előbb a csatlakozásra felszólított Buresknak vagy egy gyorsjáratú postahajónak gondolták és csak 30 perccel később azonosították ellenséges cirkálóként. A szárazföldről már nem tudot visszatérni az állomást kiiktató egység a hajóra.[46]

Az Emden látva, hogy az összecsapás elkerülhetetlen lesz, északi irányba indult meg és igyekezett a számára kedvező szélirányból fakadó taktikai előnyét megtartani. A szigettől kissé keletre, északról érkező ausztrál cirkáló megfordulva az Emdenével közel párhuzamos irányra állt. Ahogy a két cirkáló között lassan csökkent a távolság, az Emden elsőként nyitott tüzet 9400 m távolságból és már a harmadik sortüzével találatot ért el ellenfelén.[46] Az Emden tüzérei az ellenfél belövése után gyors, 10 másodperces időközönkénti sortüzeket adtak le. Von Müller azt remélte, hogy a heves tűzzel még az előtt el tudja dönteni az összecsapást, mielőtt a Sydney erősebb lövegeivel találatokat ér el.[48] Két korai találat kiiktatta a Sydney távmérőit. A hátsó tűzvezetési központot ért találat több emberrel is végzett, míg az elülsőt ért lövedék nem robbant fel, csak a parancsnoki híd közelében lévő távmérőt iktatta ki. A Sydney-nek jóval tovább tartott a célpont belövése, de ezután egyre gyakrabban betaláltak és komoly károkat okoztak a német cirkálóban, amelyik igyekezett torpedótámadás végrehajtásához közelebb kerülni a Sydney-hez.[46] Az első Emdent ért találat a rádiószobát találta telibe és minden ottlévővel végzett, egy másik találat az egyik elülső ágyú kezelőszemélyzetét tette harcképtelenné. 09:45-kor von Müller a Sydney felé fordulva ismét megpróbált torpedótámadást végrehajtani, de az ausztrál cirkáló nem engedte magához elég közel. Öt perccel később egy lövedék a kormányművét rongálta meg és egy másik lövedék repeszei miatt a kézi kormánymű szorult meg. Ezután az Emdent már csak a hajócsavarjaival lehetett irányítani. A Sydney lövedékei közben tönkretették a távmérőket is és súlyos veszteségeket okoztak a német legénység soraiban.[49]

 
Az Emden (háttérben) túlélőit a Sydney-re hajózzák át

A német parancsnok tett egy harmadik próbálkozást is a torpedók hatótávolságán belülre kerülésre, de a Sydney gyorsan kitért ekkor is.[49] Röviddel 10:00 után egy gránát a jobb oldali negyedik ágyúhoz kikészített muníciót felrobantotta és nagy tüzet okozott a fedélzeten.[50] Nem sokkal ezt követően negyedszer is megpróbálkozott von Müller a torpedótámadással, de a Sydney ekkor is túl messze volt.[51] 10:45-re az Emden ágyúi jórészt elhallgattak, a felépítményét letarolták a lövedékek és a két kéményét ellőtték csakúgy mint a főárbócát. Látva, hogy a hajója harcképtelené vált, von Müller úgy döntött, hogy az Északi-Keeling-szigeten partra futtatja, növelve ezáltal a legénységének a túlélési esélyeit.[49] 11:15-kor az Emden a sziget előtti zátonyra futott, majd a hajtóműveit és a kazánjait elárasztották vízzel. A lövegeinek závárzatát és a torpedókilövéshez használt célzóberendezéseket a vízbe dobták, a kódkönyveket és a titkos iratokat pedig elégették.[51] A Sydney még pár sortüzet leadott a zátonyrafutott, már harcképtelen hajóra, majd az időközben az Emden korábbi hívására felbukkanó Buresk üldözésére indult. A szénszállítót a Sydney közeledését látva a német zsákmánylegénysége elsüllyesztette. A Sydney a hajón tartózkodókat a fedélzetére vette, majd visszatért az Emdenhez. Habár a német cirkáló már semmiféle fenyegetést nem jelentett számára, a brit parancsnok megérdeklődte, hogy megadja-e magát. A jelzést a németek nem tudták dekódolni, mivel a kódkönyveket már mind megsemmisítették és ezt tudatták az ausztrál hajóval. A kérdést többször is feltették és miután választ nem kaptak rá, ugyanakkor az Emden hadilobogója még mindig fel volt vonva, Glossop kapitány ismét tűzparancsot adott ki. Az öt percig tartó bombázásban körülbelül 30 tengerész veszítette életét. Miután a hadilobogót az egyik főárbócra felkúszó matróz lehozta és a fedélzeten egy fehér zászlót mutattak fel, a Sydney felhagyott a lövetéssel.[49]

 
A zátonyra futtatott Emden az Északi-Keeling-szigeten

Az ütközet során az Emden 16 találatot ért el a Sydney-n. Az ausztrál hajón 4 fő veszítette életét és 12 fő sebesült meg.[52][53] A Sydney 670 lövést adott le és saját becslése szerint kb. 100 találatot ért el.[54] Az Emdenen 133 fő veszítette életét és 65 fő sebesült meg.[55] Az ütközet német túlélői a következő két nap során hadifogságba kerültek. A sebesülteket Ausztráliába szállították, míg a sértetleneket egy máltai hadifogolytáborban helyezték el. Ők a háború után, 1920-ban térhettek haza.[56][57]

A Direction-szigetre küldött 47 fős egység elkerülte a hadifogságot. Az ütközet alakulását figyelemmel kísérve látták, hogy az az Emden számára kedvezőtlenül fog végződni. Von Mücke ezért a szigeten lévő 70 tonnás Ayesha nevű szkúnert elkobozta és még aznap este elhagyták vele a szigetet, így mire a Sydney másnap a Direction-szigetre küldött egységeket, a németeket már nem találták ott. Az Ayeshával von Mücke a Holland Indiához tartozó Padanghoz hajózott, ahol a holland hatóságok megtagadták számára az ellátást és maximálisan 24 órás tartózkodást engedélyeztek számára. A szkúner az éj leple alatt kihajózott, bízva abban, hogy a kikötőkben veszteglő és a szándékukról értesített német kereskedelmi hajók közül legalább az egyik meg fog jelenni. A megadott koordinátán a Choising bukkant fel és az Ayesha elsüllyesztése után a német csapat ennek fedélzetére átszállva hajózott tovább a Vörös-tengerig. Kalandos körülmények között, a betegségek és a beduin támadások következtében három főt veszítve érkeztek meg a Hedzsász-vasútvonalhoz. Innen már a vasúttal továbbutazva 1915 júniusában érkeztek meg Konstantinápolyba, ahol lejelentkeztek Wilhelm Souchon altengernagynál.[52]

A hajóroncs későbbi sorsaSzerkesztés

 
Az Emden roncsa 1915-ben
 
Az Emden sérült parancsnoki hídja

A hajóroncsnál és az Északi-Keeling-szigeten maradt holttestek eltemetésére az ütközet után csaknem két héttel a Cadmus nevű szlúp kapott parancsot. A brit hajó matrózainak elmondása szerint a trópusi klíma miatt ez rendkívül kellemetlen feladat volt.[58] Néhány torpedót is kiemeltek a víz alatti torpedóvető csövekből és tanulmányozás céljából Nagy-Britanniába küldték őket.[59]

1915-ben egy japán társaság felvetette, hogy az Emdent ki lehetne javítani és úszóképessé lehetne tenni, de a roncsát megvizsgáló ausztrál Protector ágyúnaszád úgy találta, hogy a hullámverés már olyan mértékben megrongálta a hajótestet, hogy a helyreállítása már nem megoldható. 1919-ben olyan valótlan híresztelések kaptak szárnyra, miszerint a hajóroncs csaknem teljesen széttört és eltűnt a hullámok alatt.[60] A várakozásokkal ellentétben a következő évek erős hullámverése és tájfunjai csekély károkat okoztak benne. Csak a húszas évek elején tört le és süllyedt el az ütközetet erősen megszenvedő tatrész a hátsó árbóccal együtt.[61] Az 1930-as években egy japán hajómentő vállalat hozzákezdett a roncs elbontásához, melynek során főként a nagy értékű színesfémeket és a páncéllemezeket emelték ki belőle.[62] A hajóépítéshez használt acélból készült kések a térségben sokáig nagyon keresettek voltak.[63] A második világháború megszakította a roncs elbontását és azzal csak az 1950-es években végeztek. Egy 1954-ben tomboló különösen heves vihar az Emden utolsó még látható részeit is víz alá vitte.[64] A hajógerinc egyes részei, a gépek és az egyik hajócsavar még száz évvel később is fellelhetők a helyszínen. Mivel az Északi-Keeling-sziget lakatlan és a kókusztermés leszüretelése miatt is csak ritkán keresik fel, az Emden maradványainak nyughelye gyorsan feledésbe merült és a hajó iránti érdeklődés 1970-es évektől való feléledése óta is nagyon nehezen közelíthető meg. 1982-ben az ausztrál kormányzat a hajóroncsot emlékművédelem alá helyezte. Azóta csak különleges engedéllyel szabad hozzá lemerülni.[65] 1927. március 15-én a Reichsmarine Emden könnyűcirkálója a világ körüli útja során felkereste a viszonylag még érintetlen roncsot és megemlékezési ünnepséget tartott mellette. Ez volt az egyetlen (hivatalos) látogatás a szigeten egy német hadihajó részéről.[66] A kimentett birodalmi hadilobogót Németországba vitték és végül a lübecki Mária-templomban tűzték ki.

Az Emden 10,5 cm-es ágyúi közül hármat leszereltek a hajóról három évvel az ütközet után. Az egyiket a sydney-i Hyde Parkban állították ki, egy másik a Kuttabul tengerészeti támaszponton (Sydney fő haditengerészeti támaszpontján) lévő Royal Australian Navy Heritage Centre-ben található, míg a harmadik a canberrai Australian War Museumban van kiállítva.[67] Az Emden hajóharangja és tatjának emblémája jelenleg az Australian War Memorial gyűjteményét gazdagítja.[68][69] Több más az Emdenről származó tárgyat, egy sérült 10,5 cm-es gránáthüvelyt.[70] a hajótest egyik szegecsét[71] és egyenruhákat szintén kiállítottak az Australian War Memorialban.[72]

Tevékenységének mérlegeSzerkesztés

 
Az Emden egyik 10.5 cm-es ágyúja a sydney-i Hyde Parkban

A háború első három hónapja során az Emden mintegy 30 000 tengeri mérföldet (55 500 km) tett meg,[73] megsemmisített két antant hadihajót és elfogott 23 ellenséges kereskedelmi hajót összesen 101 182 BRT hajótérrel, ezek közül csak 16 brit hajót süllyesztett el, melyek hajótere a segédcirkálóvá átalakított orosz Rjazany gőzössel együtt 70 825 BRT hajóteret tett ki.[74] Négy elfogott brit hajót továbbengedett, egy brit illetve egy görög hajót pedig szénszállítóként alkalmazott.[73]

Tevékenységével az antant jelentős számú hadihajóját kötötte le és vonta el őket más hadszínterekről. Cirkálóháborúját segítette, hogy a britek kelet-indiai állomáshelyét (East Indies Station) főként a Königsberg elleni hadműveletek kötötték le és az elfogására irányuló műveleteket a kínai állomáshelyről (China Station) kellett megszervezni.

A hadifogságba esett tengerészeit Szingapúrba szállították. A várost egy brit zászlóalj innen való áthelyezése után már csak az észak-indiai muszlimokból álló 5. indiai könnyű gyalogsági ezred (5th Indian Light Infantry Regiment) illetve a Malay States Guides védelmeztek. A német hadifoglyoknak sikerült a fogvatartóikat lázadásra szítani, ami 1915. február 15-én tört ki. A rendőrség és a kikötőben lévő hajók matrózai azonban leverték a lázadókat.[75][76]

Az Emden által feltartóztatott és elsüllyesztett hajók ill. általa támadott célpontok
Hajótípus/
Célpont
Hajónév Ország Időpont Sorsa Megjegyzés
teherhajó Rjazany   Oroszország 1914. augusztus 4. zsákmány később Cormoran néven segédcirkálóvá alakítva
teherhajó Pontoporos   Görögország 1914. szeptember 9. zsákmány
teherhajó Indus   Egyesült Királyság 1914. szeptember 10. elsüllyesztve
teherhajó Lovat   Egyesült Királyság 1914. szeptember 11. elsüllyesztve
teherhajó Kabinga   Egyesült Királyság 1914. szeptember 12. feltartóztatva 1914. szeptember 14-én elengedve semleges rakománya miatt
teherhajó Killin   Egyesült Királyság 1914. szeptember 12. feltartóztatva 1914. szeptember 13-án elsüllyesztve
teherhajó Diplomat   Egyesült Királyság 1914. szeptember 13-án elsüllyesztve
teherhajó Trabboch   Egyesült Királyság 1914. szeptember 14. elsüllyesztve
teherhajó Clan Matheson   Egyesült Királyság 1914. szeptember 15. elsüllyesztve
Madrász olajtartályai   Brit India 1914. szeptember 22. több felgyújtva ill. megrongálva
teherhajó King Lud   Egyesült Királyság 1914. szeptember 25. elsüllyesztve
teherhajó Tymeric   Egyesült Királyság 1914. szeptember 26. elsüllyesztve
teherhajó Gryfevale   Egyesült Királyság 1914. szeptember 26. feltartóztatva elfogott hajók legénységével elengedve
teherhajó Buresk   Egyesült Királyság 1914. szeptember 26. zsákmány 1914. november 9-ikén a zsákmányszemélyzete süllyeszti el
teherhajó Ribera   Egyesült Királyság 1914. szeptember 27. elsüllyesztve
teherhajó Foyle   Egyesült Királyság 1914. szeptember 27. elsüllyesztve
teherhajó Clan Grant   Egyesült Királyság 1914. október 16. elsüllyesztve
kotróhajó Ponrabel   Egyesült Királyság 16. Oktober 1914. október 16. elsüllyesztve
teherhajó Benmohr   Egyesült Királyság 1914. október 16. elsüllyesztve
teherhajó Troilus   Egyesült Királyság 1914. október 18. elsüllyesztve
teherhajó St. Egbert   Egyesült Királyság 1914. október 18. elsüllyesztve
teherhajó Exford   Egyesült Királyság 1914. október 18. zsákmány később elengedve
teherhajó Chilkana   Egyesült Királyság 19. Oktober 1914. október 19.
védett cirkáló Zsemcsug   Oroszország 1914. október 28. elsüllyesztve a penangi csata során
romboló Mousquet   Franciaország 1914. október 28. elsüllyesztve a penangi csata során
teherhajó Newburn   Egyesült Királyság 1914. október 30. feltartóztatva a francia foglyokkal elengedve
kábelállomás a
Direction-szigeten
  Ausztrália 1914. november 9. megrongálva ütközet az ausztrál Sydney cirkálóval
Az Emden utáni keresésben részt vevő hadihajók
Hajótípus Hajónév Ország Osztály Megjegyzés
védett cirkáló Askold   Oroszország egyedi építés
védett cirkáló Zsemcsug   Oroszország Izumrud-osztály az Emden által elsüllyesztve
páncélos cirkáló Dupleix   Franciaország Dupleix-osztály
ágyúnaszád D’Iberville   Franciaország D’Iberville-osztály
romboló Mousquet   Franciaország Arquebuse-osztály az Emden által elsüllyesztve
páncélos cirkáló Minotaur   Egyesült Királyság Minotaur-osztály
páncélos cirkáló Hampshire   Egyesült Királyság Devonshire-osztály
könnyűcirkáló Yarmouth   Egyesült Királyság Weymouth-osztály
könnyűcirkáló Melbourne   Ausztrália Chatham-osztály
könnyűcirkáló Sydney   Ausztrália Chatham-osztály elpusztította az Emdent a Kókusz-szigeteknél
könnyűcirkáló Psyche   Egyesült Királyság Pelorus-osztály
könnyűcirkáló Pyramus   Egyesült Királyság Pelorus-osztály
könnyűcirkáló Philomel   Új-Zéland Pearl-osztály
cirkáló Csikuma   Japán Tone-osztály
cirkáló Ibuki   Japán Ibuki-osztály
páncélos cirkáló Nisshin   Japán Kasuga-osztály

EmlékezeteSzerkesztés

 
Képeslap az Emdennel és von Müller fregattkapitány arcképével

Korabeli megítéléseSzerkesztés

A portyázásának sikerei és főként az ellenséggel szemben tanúsított lovagias fellépése a könnyűcirkáló elpusztítása után nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban. Az Emden hamar az egész háború egyik legismertebb hajójává vált. Figyelemre méltóak az ellenség sajtójában megjelent cikkek, a londoni Times például ezt írta:

A hírt, miszerint az ‚Emden‘-t végül megtalálta elkerülhetetlen végzete, idehaza természetesen nagy megkönnyebbüléssel fogadták. […] A sorsa azonban még másfajta érzelmeket is felszínre hozott: Szeptember első napjai óta, mikor az ‚Emden‘ feltűnt a Bengáli-öbölben, a tetteit merészség és vállalkozó kedv jellemezték. Olyan tulajdonságok, melyek az Angliáéhoz hasonló tengerészeti hagyományokkal rendelkező nép körében elismerésre kell hogy találjanak. […] A sorsa a létértfolytatott tisztességes harc volt. […] Mégsem lehetett a cselekedeteit durvasággal vagy erőszakossággal illetni. […] Köszöntjük von Müller kapitányt, mint bátor és lovagias ellenfelet. […] A tengeri háborúk újabb kori történetében csak kevés olyan esemény történt, melyek figyelemre méltóbbak a kis ‚Emden‘ ragyogó pályafutásánál.[77]

A semleges országokban is szokatlanul pozitív visszhangot váltott ki elvesztésének híre. Az olasz Corriere della Sera 1914. november 12-ikei számában egy kifejezetten patetikus cikk jelent meg, melyben ezek a sorok is olvashatóak voltak:

A magányos hajó […] babérkoszorút vívott ki a német haditengerészet számára, melyet sem az idő, sem a sorsok nem hervasztanak el. […] Dicsőség az ‚Emden‘-nek az óceán messzeségein és az emberiség emlékezetében.[78]

A norvég Aftenposten tömör értékelést fogalmazott meg:

Amit az ‚Emden‘ véghezvitt, az példa nélkül áll a háborúk történetében.[79]

A látványos sikerei révén az Emden az egyik legismertebb német hadihajóvá vált, köszönhetően az akkoriban hozzáférhető sajtótermékeknek is. Az Emden zsákmánytisztje, Julius Lauterbach később könyvekben és előadásokon számolt be az élményeiről.[80] Von Mücke sorhajóhadnagy, a Kókusz-szigetekre küldött egység vezetője két könyvet is írt „Emden” illetve „Ayesha” címmel. Ezek még a háború alatt többszázezres példányszámban fogytak el. Franz Joseph von Hohenzollern, a császár unokaöccsének és a cirkáló egyik torpedótisztjének köyve Emden: Meine Erlebnisse auf S.M Schiff Emden (Emden: Élményeim Őfelsége Emden hajóján) címmel jelent meg 1925-ben.

KitüntetésekSzerkesztés

 
A túlélők egyike, Harms-Emden, a cirkáló egykori gépészeinek egyike
(balra, 1964)

Elvesztése után Vilmos császár Vaskereszttel tüntette ki a cirkálót és bejelentette, hogy ugyanezzel a névvel egy új cirkálót építenek a tiszteletére. Ez a hajó lett az Emden (II) és a császár utasítására az orrára egy nagy Vaskeresztet erősítettek, megemlékezve az elődjére.[81] A harmadik hasonló nevű, a húszas években a Reichsmarine részére épült cirkáló szintén viselte a Vaskeresztet valamint az „Indiai-óceán”, „Penang”, „Kókusz-szigetek” és „Ösel” harci kitüntetéseket. Az utóbbi a második Emden Balti-tengeren szerzett érdemeiért járt,[82] ahol az az Ösel szigetnél folyó harcok során több orosz rombolóval és torpedónaszáddal került harcérintkezésbe.[83] A Bundesmarine két fregattja viselte az Emden nevet: az 1959-ben lefektetett gerincű Emden a Köln-osztályból[84] és az 1979-ben lefektetett gerincű Emden a Bremen-osztályból. A teljesítményére emlékezve mind a négy hasonló nevű utódja viselte a a Vaskeresztet a hajóorron avagy a felépítményen.

Az utolsó ütközet túlélői jogosulttá váltak családnevükben az „Emden” utótag örökletes használatára.[85] A hajó utolsó parancsnokát, Karl von Müller sorhajókapitányt Emden városa tiszteletbeli polgárává tette meg.

Emlékezete IndiábanSzerkesztés

A német cirkáló meglepetésszerű, látványos támadása mély nyomot hagyott az indiai lakosság emlékezetében és neve fogalommá vált több helyi nyelvben. Amdan formában bekerült a szingaléz és a tamil nyelvbe és ezzel a szóval erős, ravasz embereket illetnek.[86] A malajálam nyelvben az Emadan szó „nagy, erős dolgot” jelöl, avagy valamit, ami „olyan nagy mint az Emden”.[87]

MegfilmesítésSzerkesztés

Az Emden háborús cselekedeteit több film is feldolgozta, közte az 1915-ben készült How We Beat the Emden és a How We Fought the Emden (mindkét cím jelentése kb.: Ahogy legyőztük az Emdent) valamint az 1928-ban készült The Exploits of the Emden (Az Emden [hős]tettei). Ezek a filmek mind Ausztráliában készültek.[88][89] Németországban 1926-ban jelent meg az Unsere Emden (A mi Emdenünk) némafilm, melynek anyagát felhasználták az 1932-ben készült Kreuzer Emden,[90] valamint az 1934-es Heldentum und Todeskampf unserer Emden (A mi Emdenünk hősiessége és halálos küzdelme) című filmekhez. Mind a három német alkotást Louis Ralph rendezte.[91] 2012-ben Die Männer der Emden címmel jelent meg egy alkotás, mely a Direction-szigeten rekedt csoport kalandjait és hazatérését igyekezett bemutatni.[92] A film a mai német művészeti felfogásnak megfelelő defetista üzenetet közvetíti: ábrázolása szerint a hazatérő tengerészek nem részesülnek megfelelő megbecsülésben, egyikük pedig a történetbe beleszőtt romantikus szál szerint szerelmével egy csónakban átszökik Svédországba. A dezertőr így elkerüli több társa sorsát is, akik a skagerraki csatában vesztik életüket.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gardiner & Gray 159–163. o.
  2. a b Gröner 105. o.
  3. a b Forstmeier 2. o.
  4. van der Vat 17. o.
  5. a b c d e f Hildebrand, Röhr, & Steinmetz 39. o.
  6. Gardiner & Gray 157. o.
  7. van der Vat 18. o.
  8. Hildebrand, Röhr, & Steinmetz 39–40. o.
  9. van der Vat 19. o.
  10. a b Hildebrand, Röhr, & Steinmetz 40. o.
  11. Hough 8. o.
  12. a b Hildebrand, Röhr, & Steinmetz 41. o.
  13. Hildebrand, Röhr, & Steinmetz 40–41. o.
  14. Raeder I, 90-91. o.
  15. Raeder I, 93. o.
  16. Forstmeier 3–4. o.
  17. Staff Battle on the Seven Seas 29. o.
  18. Forstmeier 4. o.
  19. Forstmeier 5. o.
  20. Forstmeier 5–6. o.
  21. Raeder I, 118-119. o.
  22. Raeder II, 1. o.
  23. Raeder II, 4. o.
  24. Raeder II, 3. o.
  25. Raeder II, 8. o.
  26. Forstmeier 8. o.
  27. Raeder II, 10-11. o.
  28. Forstmeier 8. o.
  29. Raeder II, 17. o.
  30. Raeder II, 20. o.
  31. Raeder II, 21. o.
  32. a b c d Forstmeier 10. o.
  33. Raeder II, 22-23. o.
  34. Raeder II, 19.; 23 o.
  35. Raeder II, 23. o.
  36. Raeder II, 26. o.
  37. a b March (1919) 154. o.
  38. a b c d e Forstmeier 11. o.
  39. Willmott 118. o.
  40. Staff Battle on the Seven Seas 128. o.
  41. a b c Forstmeier 14. o.
  42. Staff Battle on the Seven Seas131. o.
  43. Corbett 337–338. o.
  44. Staff Battle on the Seven Seas 132. o.
  45. Halpern 75–76. o.
  46. a b c d Forstmeier 16. o.
  47. March (1919) 156. o.
  48. Staff Battle on the Seven Seas 134. o.
  49. a b c d Forstmeier 19. o.
  50. Staff Battle on the Seven Seas 136. o.
  51. a b Staff Battle on the Seven Seas 137. o.
  52. a b Forstmeier 20. o.
  53. Bennett 67. o.
  54. "Narrative of the Proceedings of H.M.A.S. Sydney" 459. o.
  55. Gröner 106. o.
  56. Staff Battle on the Seven Seas 138. o.
  57. Forstmeier 16–19. o.
  58. Peter Günter Huff: S.M.S. Emden 1909–1914, Kassel 1994, 253. o..
  59. Huff, 254. o.
  60. Jose 207. o.
  61. Huff, 266. o.
  62. Huff 255. o.
  63. Lochner, 417. o.
  64. Huff 266. o.
  65. Lochner 417. o.
  66. Huff, 268. o.
  67. Mehl 82. o.
  68. Ship's bell from SMS Emden : HMAS Sydney (I). Australian War Memorial. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  69. Stern ornament : SMS Emden. Australian War Memorial. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  70. Damaged 105mm cartridge case : SMS Emden. Australian War Memorial. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  71. Iron rivet from SMS Emden : Surgeon-Lieutenant A C R Todd, HMAS Sydney. Australian War Memorial. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  72. Junior NCOs and seamans blue and white cotton collar : SMS Emden, Kaiserliche Marine. Australian War Memorial. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  73. a b Forstmeier 21. o
  74. Halpern 76. o.
  75. Hack, Karl; Rettig, Tobias (Hrsg.); Colonial Armies in Southeast Asia, Abingdon 2006, ISBN 978-0-415-33413-6; S. 254f.
  76. vgl. Tarling, Nicholas; The Singapore Mutiny of 1915; Journal of the Malaysian Branch of the Royal Asiatic Society (JMBRAS), Vol. 55 (1982), No. 2.
  77. Lochner: Die Kaperfahrten des Kleinen Kreuzers Emden. Ein Tatsachenbericht, München 1979, 390.&nbspo.
  78. Lochner: Die Kaperfahrten des Kleinen Kreuzers Emden. Ein Tatsachenbericht, München 1979, 391.&nbspo.
  79. Lochner: Die Kaperfahrten des Kleinen Kreuzers Emden. Ein Tatsachenbericht, München 1979, 391.&nbspo.
  80. Lauterbach, Julius: 1000 Pfund Kopfpreis – tot oder lebendig: Fluchtabenteuer des ehemaligen Prisenoffiziers S.M.S. „Emden“. Berlin, 1917.
  81. Hoyt 212. o.
  82. Koop & Schmolke 69. o.
  83. Staff Battle for the Baltic Islands 22–28. o.
  84. Hildebrand, Röhr, & Steinmetz 60. o.
  85. Bordgemeinschaft der Emdenfahrer
  86. Tegal, Megara. „Tracing Amdan and Finding Emden”, Wijeya Newspapers, 2011. március 6. (Hozzáférés ideje: 2014. július 6.) 
  87. Perera
  88. Pike & Cooper, p. 56
  89. The Exploits of the Emden”, 1928. november 10., 11. oldal (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 7.) 
  90. Kester 32. o.
  91. Kester 164. o.
  92. Die Männer der Emden. Die Männer der Emden.com. [2014. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 20.)

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A hajónév előtt álló három betű (SMS; S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.
  2. A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az L/40 a löveg kaliberhosszúságát adja meg. Ez esetben azt jelenti, hogy a löveg hossza 40-szer olyan hosszú, mint a cső átmérője.
  3. Míg az Emden útban volt Pagan felé, a Daily Mail angol újság egy Tiencsinből érkezett távirat alapján arról számolt be, hogy az észak-kínai Vejhajvej előtt az orosz Askold cirkáló és az Emden között ütközetre került sor, melyben mindkét hadihajó odaveszett. Hasonló álhírek terjesztésével igyekeztek megnyugtatni a portyázó német cirkálóktól tartó kereskedelmi hajózást.
  4. A álkémény elhelyezkedését lásd itt.
  5. A New York Times-ban megjelent vázlaton az Emden menetirányát fordítva jelölték be. Észak-északkeleti irányból érkezett, majd északi irányban távozott a kikötőből, a tűzharc során pedig baloldali fordulót hajtott végre, nem pedig jobboldalit. Pontosabb térkép található ezen az oldalon. Egy német tiszt által készített vázlat megtekinthető itt.

Felhasznált irodalomSzerkesztés

Angol nyelvű Wikipédia forrásai

  • Bennett, Geoffrey. Naval Battles of the First World War. London: Pen & Sword Military Classics (2005). ISBN 978-1-84415-300-8 
  • Corbett, Julian. Naval Operations to the Battle of the Falklands, 2nd, reprint of the 1938, History of the Great War: Based on Official Documents, London and Nashville, Tennessee: Imperial War Museum and Battery Press (1997. március 1.). ISBN 978-0-89839-256-2 
  • Forstmeier, Friedrich. SMS Emden, Small Protected Cruiser 1906–1914, Warship Profile 25. Windsor, UK: Profile Publications, 1–24. o. (1972)  online elérhető
  • Conway's All the World's Fighting Ships: 1906–1922. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1984). ISBN 978-0-87021-907-8 
  • Gottschall, Terrell D.. By Order of the Kaiser. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2003). ISBN 978-1-55750-309-1 
  • Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1990). ISBN 978-0-87021-790-6 
  • Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1995). ISBN 978-1-55750-352-7 
  • Die Deutschen Kriegsschiffe. Ratingen, DE: Mundus Verlag (1993). ISBN 978-3-7822-0211-4 
  • Hough, Richard. Falklands 1914: The Pursuit of Admiral Von Spee. Penzance, UK: Periscope (2003). ISBN 978-1-904381-12-9 
  • Hoyt, Edwin P.. The Last Cruise of the Emden: The Amazing True World War I Story of a German-Light Cruiser and Her Courageous Crew. Guilford, Connecticut: The Lyons Press (2001). ISBN 978-1-58574-382-7 
  • Jose, Arthur W.. The Royal Australian Navy 1914–1918, 9th, The Official History of Australia in the War of 1914–1918, Sydney: Angus and Robertson [1928] (1941). OCLC 215763279 
  • Kester, Bernadette. Film Front Weimar: Representations of the First World War in German films of the Weimar Period (1919–1933). Amsterdam: Amsterdam University Press (2003). ISBN 978-0-585-49883-6 
  • German light cruisers of World War II: Emden, Königsberg, Karlsruhe, Köln, Leipzig, Nürnberg. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2002). ISBN 978-1-85367-485-3 
  • Lochner, R. K.. Last Gentleman-Of-War: Raider Exploits of the Cruiser Emden. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1988). ISBN 978-0-87021-015-0 
  • March, Francis A.. History of the World War. Philadelphia: The United Publishers of the United States and Canada (1919. október 17.). OCLC 19989789 
  • Mehl, Hans. Naval Guns: 500 Years of Ship and Coastal Artillery. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2002). ISBN 978-1-59114-557-8 
  • (1915) „Narrative of the Proceedings of H.M.A.S. Sydney”. Naval Review (2), 448–459. o. [2014. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 25.)  
  • Australian Film 1900–1977: A Guide to Feature Film Production. Melbourne: Oxford University Press (1980). ISBN 978-0-19-554213-4 
  • Staff, Gary. Battle for the Baltic Islands. Barnsley, South Yorkshire: Pen & Sword Maritime (2008). ISBN 978-1-84415-787-7 
  • Staff, Gary. Battle on the Seven Seas: German Cruiser Battles, 1914–1918. Barnsley, UK: Pen & Sword Maritime (2011). ISBN 978-1-84884-182-6 
  • van der Vat, Dan. Gentlemen of War, The Amazing Story of Captain Karl von Müller and the SMS Emden. New York: William Morrow and Company, Inc. (1984). ISBN 978-0-688-03115-2 
  • von Mücke, Hellmuth. The Emden–Ayesha Adventure: German Raiders in the South Seas and Beyond, 1914. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2000). ISBN 978-1-55750-873-7 
  • Willmott, H. P.. The Last Century of Sea Power (Volume 1, From Port Arthur to Chanak, 1894–1922). Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2009). ISBN 978-0-253-35214-9 
  • Yates, Keith. Graf Spee's Raiders: Challenge to the Royal Navy, 1914–1915. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1995). ISBN 978-1-55750-977-2 

Német nyelvű Wikipédia forrásai

  • Karl-Theo Beer, Helmut Debelius: S.M.S. Emden. Koehlers Verlagsges., ISBN 3-7822-0810-2.
  • Henning Bess: 100 Jahre SMS Emden. In: Marineforum, 11/2012, S. 51–53
  • Addi Dreier: Die Odyssee oder der weite Weg zurück. (Erscheinungsjahr 2005) Zu beziehen über die Bordgemeinschaft der Emdenfahrer.
  • Olaf Fritsche: Wüstenmatrosen. Cecile Dressler Verlag, Hamburg 2008, ISBN 978-3-7915-0442-1.
  • Georg Gellert: Heldenfahrten der „Emden“ und „Ayesha“: Abenteuer und Kämpfe der „Emden“-Mannschaft während des Weltkrieges, mit Bildern von A. Roloff. letzte Auflage: Globus Verlag, Berlin 1943
  • Erich Gröner / Dieter Jung / Martin Maass. Die deutschen Kriegsschiffe 1815–1945 – Band 1: Panzerschiffe, Linienschiffe, Schlachtschiffe, Flugzeugträger, Kreuzer, Kanonenboote. München: Bernard & Graefe Verlag (1982). ISBN 3-7637-4800-8 
  • Ulrich van der Heyden: Die EMDEN und die Kriegsziele im Pazifik 1914. Auf Wacht und fern der Heimant. In: Schiff Classic. Magazin für Schifffahrts- und Marinegeschichte, H. 1, 2013, S. 31.
  • Peter Günter Huff: S.M.S Emden 1909–1914, Schicksal eines Kleinen Kreuzers. Hamecher Verlag, ISBN 3-920307-49-6.
  • Georg Lehfels: Der Herr des Meeres: Fahrten und Abenteuer der „Emden“ im Weltkrieg. Verlag Velhagen & Klasing, Bielefeld / Leipzig 1915.
  • R. K. Lochner: Die Kaperfahrten des Kleinen Kreuzers Emden. Wilhelm Heyne Verlag, ISBN 3-453-00951-7.
  • Schiffe-Menschen-Schicksale:
    • Otto Mielke: Kleiner Kreuzer Emden: Kaperkrieg in fernen Meeren 1914. Text ergänzt von Uwe Greve, Heft Nr. 54, Maximilian-Verlag Schober, Hamburg 1998
    • Otto Mielke: Schoner Ayesha: Eine Abenteuerfahrt im Ersten Weltkrieg. Heft Nr. 97, Stade-Verlag, Kiel 2002
  • Hellmuth von Mücke: Emden. Scherl-Verlag, Berlin 1915
  • Hellmuth von Mücke: Ayesha. Scherl-Verlag, Berlin 1915
  • Hermann Oesterwitz, Walter Stein: Auf der Emden und Ayesha: Erlebnisse eines Teilnehmers (Obermaat Ardenpfuhl) nach den Aufzeichnungen aus seinem Tagebuche geschildert, Vorrede: Walter Stein. Wollmann Verlag, Berlin-Lankwitz 1916
  • Ostfriesisches Landesmuseum Emden/Emder Rüstkammer: Fregatte Emden 1983–2003 – 20 Jahre im Dienst der Deutschen Marine. ISBN 3-89995-032-1.
  • Reinhard Roehle: Emden-Ayesha: Heldenfahrten und Abenteuer deutscher Seeleute im Weltkrieg, nach Berichten von Teilnehmern erzählt. Union Verlag Stuttgart / Berlin / Leipzig 1915
  • Hugo von Waldeyer-Hartz: Von Tsingtau zu den Falklandinseln. Ernst Siegfried Mittler und Sohn, Königliche Hofbuchhandlung, Berlin 1917.
  • Rudolf Wolff-Emden: Von den Kokosinseln nach Deutschland – Meine Erlebnisse beim Landungszug der „Emden-Ayesha“ 1914/15. Verlag Hermsen, Lutherstadt Wittenberg 1940

További olvasmányokSzerkesztés

  • Hohenzollern, Franz Joseph, Prince of. Emden: My Experiences in S.M.S. Emden. New York: G. Howard Watt (1928). OCLC 188982 
  • Huff, Gunter. S.M.S Emden 1909–1914, Schicksal eines Kleinen Kreuzers. Kassel, DE: Hamecher Verlag (1994). ISBN 978-3-920307-49-7 
  • Walter, John. The Kaiser's Pirates: German Surface Raiders in World War I. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1994). ISBN 978-1-55750-456-2 

LinkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Emden (1908) témájú médiaállományokat.