Főmenü megnyitása

Az SMS Königsberg (SMS: Seiner Majestät Schiff, németül Őfelsége Hajója) a Német Császári Haditengerészet számára készült könnyűcirkáló volt. A róla elnevezett Königsberg hajóosztályba tartozott, testvérhajói a Stettin, Stuttgart és Nürnberg voltak. Építését 1905 januárjában kezdték meg és a következő év júniusában állt szolgálatba.

SMS Königsberg
A Königsberg Dar es-Salaam-ban
A Königsberg Dar es-Salaam-ban
Hajótípus könnyűcirkáló
Névadó Königsberg városa
Üzemeltető A Német Császári Haditengerészet zászlaja Német Császári Haditengerészet
Hajóosztály Königsberg osztály
Pályafutása
Építés kezdete 1905. január 12.
Vízre bocsátás 1905. december 12.
Szolgálatba állítás 1906. június 4.
Sorsa Legénysége elsüllyesztette 1915. július 11-én
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 3390 t
Hossz 115,3 m
Szélesség 13,2 m
Merülés 5,29 m
Hajtómű két 13 200 le-s gőzgéppel hajtott hajócsavar
Sebesség 24,1 csomó
Hatótávolság 10 650 km
Fegyverzet 10 db 10,5 cm-es ágyú
10 db 5,2 cm-es ágyú
2 db 45 cm-es torpedóvető cső
Páncélzat fedélzet: 80 mm; felépítmény: 100 mm

Legénység 14 tiszt, 308 matróz
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Königsberg témájú médiaállományokat.

A Császári Haditengerészeten belül felderítő szolgálatot látott el és gyakran kísérte II. Vilmos yachtját a császár külföldi útjain. 1914 áprilisában kétéves kiküldetésre a gyarmatokra, Német Kelet-Afrikába küldték, ám néhány héttel megérkezése után kitört az első világháború. A Königsberg brit és francia kereskedőhajókat próbált támadni, de csak egyet sikerült elsüllyesztenie, útjait korlátozta a szénhiány. 1914. szeptember 20-án a zanzibári csatában megsemmisítette a HMS Pegasus angol cirkálót. Ezután a Rufiji-folyón rejtőzött el, hogy megjavítsa hajtóművét, de a britek hamarosan rátaláltak. A mélyebb merülésű angol hadihajók nem tudtak felhajózni a folyón ezért a torkolatot blokád alá vették.

1915. júliusában, több támadási próbálkozás után két monitornak sikerült a közelébe férkőznie és olyan súlyosan megrongálnia, hogy legénysége elsüllyesztette és ágyúit leszerelve csatlakoztak a Paul von Lettow-Vorbeck vezette gyarmati véderőhöz. A 60-as években a Königsberg egy részét ócskavasként elszállították, maradéka a folyó iszapjába süllyedt.

KonstrukciójaSzerkesztés

 
Königsberg osztályú cirkáló tervrajza

A Königsberg osztályú könnyűcirkálókat a hazai és gyarmati vizeken történő felderítő feladatra tervezték. A költségvetési megszorítások miatt a német hadiflotta hasonló célra nem külön erre specializált cirkálókat alkalmazott.[1]

A Königsberg hajóteste 115,3 m hosszú és 13,2 m széles volt, merülése pedig 5,29 m. Teljes harckészültségben vízkiszorítása elérte a 3 814 tonnát. Két hajócsavarját háromhengeres, háromszoros expanziójú gőzgépek forgatták, melyekhez tizenegy széntüzeléses kazán szolgáltatta a gőzt. Csúcssebessége elérte a 24,1 csomót (44,6 km/ó), hatótávolsága pedig (12 csomós utazósebességgel) a 10 650 km-t. A Königsbergen 14 tiszt és 308 matróz teljesített szolgálatot.[2]

Fő fegyverzetét tíz, egyesével felszerelt, 10,5 cm kaliberű SK L/45 löveg alkotta. Kettő-kettő a hajó orrában és tatján volt egymás mellett elhelyezve, három-három pedig a két oldalon.[3] A 30 fokig felemelhető ágyúk lőtávolsága meghaladta a 12 kilométert. A cirkáló minden ágyújához 150 gránátot, összesen 1500-at vitt magával. Fegyverzetéhez tartozott tíz, egyesével elhelyezett, 5,2 cm-es SK löveg is.[4] A Königsberg két 45 cm-es torpedóvető csővel rendelkezett, melyekhez öt torpedót szállított magával. A cirkáló fedélzetét 80 mm-es, a felépítmény oldalait 100 mm-es páncél védte.

Szolgálatba állásaSzerkesztés

A Königsberg építését 1905. január 12-én kezdték el a kieli Császári Hajógyárban. Ugyanazon év december 12-én már vízre is bocsátották és Siegfried Körte, Königsberg város főpolgármestere keresztelte meg. Miután átadták a haditengerészetnek, 1907. április 6-án megkezdte próbaútjait, melyeket júniusban félbeszakított, mert II. Vilmos császár jachtját, a Hohenzollernt kísérte el három vitorlásversenyre. Ezután megkerülték a Skandináv-félszigetet és kikötöttek az észak-norvégiai Északi-foknál, ahol a császár augusztus 3-6. között II. Miklós orosz cárral találkozott. Németországba való visszatérésük után a Königsberg befejezte szeptember 9-ig tartó próbaútjait. Miután meglátogatta a névadó városát, a flotta felderítő részlegéhez osztották be a Medusa cirkáló helyett. Az év végén az új Scharnhorst páncélos cirkálóval együtt újból elkísérte a császár hajóját, annak angliai útjára. A német hadihajók Portsmouthban és a Temzénél álltak meg és meglátogatta őket Vilma holland királynő is.[5] December 17-én a hajó újabb diplomáciai úton vett részt, a császár testvérét, Henrik herceget és tengerésztisztek delegációját kísérte el a svédországi Malmőbe, ahol a herceg II. Oszkár királlyal is találkozott.

A Königsberg 1908-as gyakorló és rutinútjai incidens nélkül zajlottak. Az év végi nagyobb útja érintette a Balti- és Északi-tengert, valamint az Atlanti-óceánt; utána pedig rutinkarbantartásra szárazdokkba került. 1910 februárjában a Kieli-öbölben összeütközött a Dresden cirkálóval; ugyanezen év márciusában és májusában pedig elkísérte a császár hajóját, amikor az Helgolandba, illetve Nagy-Britanniába látogatott. Az ütközés mindkét hajón jelentős károkat okozott, de személyi sérülés nem történt. Mindkét hadihajót Kielben javították meg.[6] 1909 decembere és 1910 szeptembere között Adolf von Trotha volt a Königsberg parancsnoka.[4]

1911 márciusa és májusa között ismét a császár hajóját kísérte a Földközi-tengeren, majd júniusban az újabb építésű Kolberg vette át a helyét a felderítésnél, a Königsberget pedig modernizációra küldték Danzigba. 1913 januárjában újból szolgálatba állt, majd júniusban tartalékba helyezték. 1914 elején az admiralitás a gyarmatokra, Német Kelet-Afrikába küldte, az elavult Geier cirkáló felváltására.

 
Az SMS Königsberg a háború előtt

1914. április 1-én Max Looff fregattkapitány vette át a hajó parancsnokságát, április 28-án pedig Wilhelmshavenből kétéves afrikai szolgálatra indult. A Földközi-tengeren és a Szuezi-csatornán áthaladva június 5-én érkezett meg a gyarmat fővárosába, Dar es-Salaamba.[7][8]

Három héttel később meggyilkolták Ferenc Ferdinánd főherceget és azt követő nemzetközi politikai válság és háborús fenyegetés miatt Looff az aktuális gyakorlóútjáról visszatért Dar es-Salaamba, hogy feltöltse szén- és lőszerkészleteit. Ezenkívül a tengerpart mentén figyelőszolgálatot szervezett az antant hajómozgásainak felderítésére. A kapitány július 27-én hivatalos értesítést is kapott a német admiralitástól a fokozódó háborús feszültségről.[9] Dél-Afrikából három brit hajó, a HMS Astraea, a Hyacinth és a Pegasus érkezett a német gyarmati fővároshoz, hogy a hadiállapot bejelentése esetén megakadályozzák a Königsberg távozását, de a német cirkáló még július 31-én elhagyta a kikötőt és az időjárási viszonyokat és nagyobb sebességét kihasználva lehagyta az őt követő angol hadihajókat. Looff Aden felé indult, amikor augusztus 5-én megkapta a hírt, hogy Anglia hadat üzent Németországnak.[10]

Az első világháborúbanSzerkesztés

A Königsberg azt az utasítást kapta, hogy a Vörös-tenger bejáratánál zavarja a brit kereskedelmi útvonalakat. A hajó szénellátásával azonban problémák adódtak: a britek feltartóztatták a szénszállító hajóját és a semleges kelet-afrikai portugál kikötőkben felvásárolták a teljes szénmennyiséget, hogy korlátozzák a német cirkáló mozgását.[11] Looff rádión figyelmeztette a közeli német Zieten gőzöst, hogy ne használja a Szuezi-csatornát, ahol a brit hatóságok lefoglalnák; ezután ágyúlövésekkel megállította a Goldenfels német teherhajót és informálták őket a háború kitöréséről.[12] A cirkáló augusztus 6-án feltartóztatta a City of Winchester brit teherhajót. A hajóra német legénységet tettek, és elkísérték az ománi Kuria Muria-szigetekhez, ahol találkoztak a Zietennel; ezután a City of Winchester szénkészletét átrakodták, utána pedig elsüllyesztették. A brit hajó legénységét a Zieten Mozambikba szállította. Néhány nappal később a Königsberget utolérte a Dar es-Salaamból küldött, szénnel megrakott Somali gőzös, amely a mindössze 14 tonnára fogyatkozott készleteit újabb 850 tonnával egészítette ki. A cirkáló ennek köszönhetően portyára indulhatott Madagaszkár környékére, de nem találkozott ellenséges hajókkal.[13] Eközben brit hadihajók lőtték Dar es-Salaamot és megsemmisítették a rádióállomását.[14]

Mivel a hajó gőzgépeinek javításra volt szüksége, Looff egy nyugalmas helyet keresett, ahol napokra vagy hetekre horgonyt vethet. Szeptember 3-án a dagállyal áthaladt a Rufiji-folyó torkolatánál fekvő zátony fölött és lassan feljebb haladva végül kikötött. A tengerparton figyelőket állított fel, akiket telegráffal kötött össze a hajóval, nehogy a britek meglephessék.[15] Az utánpótlását szállító kis partmenti gőzösök jelentéséből hírt kapott, hogy a tengerpart mentén egy brit cirkáló járőrözik, amely valószínűleg vasárnaponként vesz fel szenet Zanzibáron. Ezért elhalasztotta a javítási munkálatokat, hogy rajtaüssön a sebezhető, kikötőben álló angol hajón. Looff annak ellenére döntött így, hogy Német Kelet-Afrika kormányzója egy 1885-ös szerződésre hivatkozva semleges területnek kívánta elismertetni a gyarmatot; ám a britek a javaslatát visszautasították.[16]

 
A Königsberg blokádja a Rufiji-deltában

A Königsberg szeptember 19-én hagyta el a Rufiji torkolatát és másnap reggel érkezett Zanzibárhoz. Hajnali 5:15-kor, 7 km-es távolságból nyitott tüzet és 45 perccel később a megtámadott HMS Pegasus kigyulladt, oldalára fordult és elsüllyedt. Az angol hajó legénysége felhúzta a fehér zászlót, amit a németek a sűrű füst miatt nem vettek észre. Az angolok vesztesége 38 halott és 55 sebesült volt, a Königsbergen senki sem sérült meg. A Pegasus elsüllyesztése után a németek lőtték a rádióállomást és aknának látszó, homokkal töltött hordókat dobtak a kikötő vizébe. Távozás közben észrevették a Helmut járőrhajót és három lövéssel elsüllyesztették.[17]

A cirkáló ezután visszatért a Rufijihez, ahol Salale településnél kikötött és szétszedték a gépeit. Egyes alkatrészeket Dar es-Salaamba kellett küldeni javításra. A hajót álcázták, a szárazföldön védelmi vonalakat építettek ki, a folyótorkolatot pedig aknazárral látták el.[18]

Eközben az angolok folyamatosan keresték az indiai szállítási vonalaikat veszélyeztető német hadihajót. Egy Lindiben elfogott német teherhajó dokumentumaiból kiderült, hogy az előző hónapban szénnel látta el a Königsberget. Október 30-án a HMS Dartmouth könnyűcirkáló felfedezte a Rufijinál a Königsberget és a Somalit. Mivel a mély merülésű hadihajók nem mertek felhajózni a folyón, a Dartmouth, a Chatham és a Weymouth blokád alá vette a deltát, hogy a német hajó menekülését megakadályozzák.

Csata a Rufiji torkolatánálSzerkesztés

November 3-án a brit hajók ágyúzni kezdték a német hajókat, amelyeket azonban eltakart és védett a sűrű mangroveerdő. Az angolok egy teherhajót a folyó közepére vittek és ott elsüllyesztették, hogy lehetetlenné tegyék a Königsberg kihajózását. Looff eközben valamennyivel feljebb húzódott, hogy messzebb kerüljön az ellenségtől. Úgy vélte, hogy ha csapdába került is, a britek aránytalanul sok hajóját le tudja foglalni, amelyeket a háború egyéb színterein is használhatnának.[18] Időközben a blokádhoz új hadihajók csatlakoztak, többek között a Pyramus cirkáló és az ausztrál Pioneer könnyűcirkáló.[19]

Az angolok az egyik dél-afrikai tengerészgyalogosukat, aki civilben pilóta volt, rávették, hogy magánrepülőgépével derítse fel a német hajó pontos hollétét.[20] Bár a pilóta, Denis Cutler első repülésén eltévedt és egy lakatlan szigeten kellett leszállnia, másodszorra már megtalálta a Königsberget. A repülőgép motorja azonban elromlott és Mombasából kellett alkatrészt hozatni hozzá. A brit hadvezetés ezután két Sopwith repülőgépet hozatott felderítés és bombázás céljából, de ezek hamar meghibásodtak a trópusi körülmények között, akárcsak az ezután hozott Short hidroplánok. Ezután, még novemberben a kiöregedett HMS Goliath csatahajó 305 mm-es, nagy kaliberű lövegeivel próbálták elérni a német cirkálót, de a csatahajó képtelen volt elég közel jutni a sekély vízben.[21]

 
A HMS Severn'

A német legénység egy része eközben csatlakozott a Paul von Lettow-Vorbeck alezredes által vezetett gyarmati védelmi erőhöz, amely sikerrel hajtott végre meglepetésszerű támadásokat a szomszédos Brit Kelet-Afrika ellen. A Königsberg legénysége 220 főre csökkent, amellyel még harcképes volt, de a tengerre már nem futhatott volna ki. December 18-án ismét feljebb óvakodtak a folyón, öt nappal később pedig ágyútűzzel megfutamították a két sekély merülésű angol hajót, amelyek megtámadták a Somalit. A németek helyzete azonban messze volt a biztonságostól. Híján voltak a szénnek, a muníciónak, élelemnek és gyógyszernek, a legénység pedig sokat szenvedett a trópusi betegségektől.[22]

Az anyaországban megpróbálták megszervezni a Königsberg utánpótlását. Egy elfogott angol teherhajót átneveztek Kronborgnak, ellátták dán dokumentumokkal és dánul beszélő német legénységgel. A szénnel, munícióval, kézifegyverekkel megrakott hajó eljutott a kelet-afrikai vizekre, de az angolok tudomást szereztek a tervről és a HMS Hyacinth cirkáló üldözőbe vette a Kronborgot, amely a Manza-öbölnél önként zátonyra futott. Rakománya nagy részét sikerült megmenteni és eljutott a német gyarmatvédelemhez.[23]

 
A Königsberg roncsa

A kölcsönös patthelyzet 1915 áprilisáig tartott, amikor a britek új tervvel álltak elő és Angliából két kis merülésű folyami monitort hozattak, a 152 mm-es ágyúkkal felszerelt Merseyt és Severnt. A Königsberg eközben újból feljebb húzódott a Rufijin. A két brit monitor július 6-án haladt át a folyótorkolatot védő homokpadon és a folyóparton elhelyezett német tüzérség lövései ellenére, 9 km távolságból tüzet nyitottak a cirkálóra. A tűzvezérlést repülőgépekkel biztosították. Bár úgy tervezték, hogy a német hajó lőtávolságán kívülről fognak lőni, navigációjuk hibásnak bizonyult és elérte őket a Königsberg választüze. Három órás tűzpárbaj után a monitorok visszavonultak: a Merseyt két találat érte, az egyik megrongálta a 150 mm-es ágyúját. A Königsberget négyszer találták el, ebből egyszer a vízvonal alatt és némi víz került a hajótérbe.[24]

Miután kijavították sérüléseiket, a brit hajók július 11-én visszatértek. A Königsberg 12:12-kor tüzet nyitott rájuk, amit a monitorok lehorgonyzásuk után, 12:31-től viszonoztak. A német hadihajó 12:42-kor már csak három, 12:44 után két, 12:53 után pedig csak egy ágyúval volt képes lőni. A cirkálón tűz ütött ki, legénysége nagy veszteségeket szenvedett és amikor 13:40-re a muníciójuk is majdnem elfogyott, Looff elrendelte a hajó elhagyását. Nehogy a britek elfoglalják a hajót, két torpedót időzítetten felrobbantottak, aminek hatására a Königsberg megdőlt és a sekély folyóban fedélzetéig vízbe merült. A németek vesztesége 19 halott és 45 sebesült volt, köztük maga Looff kapitány is.[25]

 
A Königsberg ágyúja Pretoriában

Néhányan még aznap visszatértek és levonták a hajó zászlaját. Másnap minden használható eszközt leszereltek és elvittek, beleértve a cirkáló ágyúit is, melyeket részben szállítható szárazföldi tüzérséggé, részben partvédelmi ütegekké alakítottak át.[26] A legénység csatlakozott Lettow-Vorbeck gerillacsapataihoz, ahol külön egységbe, a Königsberg-Abteilungba szervezték őket. A számban megfogyatkozott és trópusi betegségektől szenvedő német tengerészek 1917 novemberében elváltak Lettow-Vorbecktől és megadták magukat az angoloknak akik Egyiptomba internálták őket. A háború után visszatérhettek Németországba és Lettow-Vorbeckkel együtt vonultak fel a berlini Brandenburgi kapu alatt.[27]

1924-ben John Ingle, a Pegasus korábbi kapitánya 200 fontért megvásárolta a Königsberg roncsának hasznosítási jogát. A maradványok hasznosítása sokáig tartott, egészen a 40-es évekig; ekkorra a hajó teljesen oldalára fordult. 1965-ben újrakezdték a fémhulladék kinyerését, de a következő évben a roncs teljesen szétesett, maradványai pedig a folyó iszapjába süllyedtek. A Königsberg ágyúi közül három maradt meg, egy a dél-afrikai Pretoriában, egy az ugandai Jinjában, a harmadik pedig Mombasában található.[28]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gardiner & Gray, 142, 157. o.
  2. Gröner, 104. o.
  3. Gardiner & Gray, 157. o.
  4. a b Hildebrand Röhr & Steinmetz, 138. o.
  5. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 138–139. o.
  6. Cruisers in Collision”, 1910. február 17. (Hozzáférés ideje: 2012. december 18.) 
  7. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 139. o.
  8. Farwell, 128. o.
  9. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 140. o.
  10. Farwell, 129. o.
  11. Halpern, 77. o.
  12. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 141. o.
  13. Farwell, 131. o.
  14. Bennett, 131. o.
  15. Farwell, 132. o.
  16. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 142. o.
  17. Farwell, 133. o.
  18. a b Bennett, 133. o.
  19. Willmott, p. 292
  20. Turner, 39–40. o.
  21. Burt, 158. o.
  22. Farwell, 137–138. o.
  23. Farwell, 139–142. o.
  24. Patience 2001, 121. o.
  25. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 144. o.
  26. Patience 2001, 131–132. o.
  27. Yates, 289. o.
  28. Patience 2011, 72. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Bennett, Geoffrey (2005): Naval Battles of the First World War. London: Pen & Sword Military Classics. ISBN 1-84415-300-2.
  • Burt, R. A. (1988): British Battleships 1889–1904. Annapolis, MD: Naval Institute Press. ISBN 0-87021-061-0.
  • Farwell, Byron (1989): The Great War in Africa, 1914–1918. New York, NY: Norton. ISBN 0-393-30564-3.
  • Gardiner, Robert; Gray, Randal, eds. (1984): Conway's All the World's Fighting Ships: 1906–1922. Annapolis, MD: Naval Institute Press. ISBN 0-87021-907-3.
  • Gröner, Erich (1990): German Warships: 1815–1945. Annapolis, MD: Naval Institute Press. ISBN 0-87021-790-9.
  • Halpern, Paul G. (1995): A Naval History of World War I. Annapolis, MD: Naval Institute Press. ISBN 1-55750-352-4.
  • Herwig, Holger (1980): "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918. Amherst, NY: Humanity Books. ISBN 978-1-57392-286-9.
  • Hildebrand, Hans H.; Röhr, Albert; Steinmetz, Hans-Otto (1993): Die Deutschen Kriegsschiffe (Volume 5). Ratingen, DE: Mundus Verlag. ASIN B003VHSRKE.
  • Patience, Kevin (2001): Konigsberg: A German East African Raider. Bahrain: Kevin Patience. OCLC 37615728.
  • Patience, Kevin (December 2011): "Sink the Königsberg: At All Costs". Britain at War (Stamford, UK: Key Publishing Ltd.) (56): 67–72.
  • Turner, Charles Cyril (1972): The Old Flying Days. New York, NY: Arno Press. ISBN 0-405-03783-X.
  • Yates, Keith (1995): Graf Spee's Raiders: Challenge to the Royal Navy, 1914–1915. Annapolis, MD: Naval Institute Press. ISBN 1-55750-977-8.
  • Looff, Max (1936). Tufani: Sturm über Deutsch-Ostafrika. Berlin: Bernard & Graefe Verlag.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Königsberg (1905) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.