Mauritius

szigetállam Délkelet-Afrikában

Mauritius vagy hivatalos nevén Mauritiusi Köztársaság (francia: République de Maurice, angol: Republic of Mauritius) kicsiny szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól kb. 900 km-re keletre, a 19°50' és 20°32' déli szélességi és az 57°18' és 57°46' keleti hosszúsági fokok között fekszik.

Mauritiusi Köztársaság
Republic of Mauritius
République de Maurice
Mauritius zászlaja
Mauritius zászlaja
Mauritius címere
Mauritius címere
Nemzeti mottó: Stella Clavisque Maris Indici
(latinul: Az Indiai óceán kulcsa és csillaga)
Nemzeti himnusz: Motherland
LocationMauritius.png

Fővárosa Port Louis
d. sz. 20° 12′, k. h. 57° 30′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Prithvirajsing Roopun
Miniszterelnök Pravind Jugnauth
Hivatalos nyelv nincs (de jure), angol (de facto), francia (de facto)
Beszélt nyelvek kreol
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1968. március 12.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint1 264 613 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban157
Becsült1 259 900[2] fő (2013. december)
Rangsorban157
Népsűrűség608 fő/km²
HDI (2007) 0,804 (81) – magas
Földrajzi adatok
Terület2040 km²
Rangsorban 175
Víz0,07%
IdőzónaMUT (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznem Mauritiusi rúpia (MUR)
Nemzetközi gépkocsijel MS
Hívószám 230
Segélyhívó telefonszám
  • 114
  • 995
  • 115
  • 999
  • 112
Internet TLD.mu
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • BS 1363
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritiusi Köztársaság témájú médiaállományokat.

Mauritius térképe

Két nagyobb és több apró szigetből áll. A főváros és legnagyobb város, Port Louis Mauritiuson, a fő szigeten található, ahol a lakosság nagy része koncentrálódik.

Mauritius, Rodriguez, a Franciaországhoz tartozó Réunion és egy sor kisebb sziget Mascarenhas-szigetcsoport néven ismert. [3]

FöldrajzSzerkesztés

 
Mauritius domborzati térképe

Összterülete 2046 km²; ebből maga Mauritius, a fősziget 1865 km², a tőle 560 km-re fekvő Rodriguez-sziget 104 km², a mintegy 1000 km-nyire északra található Agalega-szigetek 75 km², a 400 km-rel északkeletre fekvő St. Brandon- és Cargados Carajos-szigetek összterülete mindössze 1,3 km²; a 22 sziget többsége lakatlan korallszirt.

DomborzatSzerkesztés

A fő sziget észak-déli irányban 58 km, kelet-nyugati irányban 47 km, kerülete 330 km.

Mauritius nagy része a délnyugat felé fokozatosan emelkedő központi fennsík. Legmagasabb csúcsa a 828 m-es Piton de la Petite Rivière Noire csúcs. Mauritiuson nincs aktív tűzhányó (viszont Réunionon igen). A fennsíkot a Moka, a Corps de Garde, a Pieter Both és még néhány csúcs (a Piton du Milien, valamint a Motte a Thérese) veszi körül.

Rodriguez-sziget legmagasabb pontja 396 m.

Agalega-szigetek két, homokpaddal összekötött korallszigetből áll.

VízrajzSzerkesztés

Legnagyobb folyója, a Grande Riviére 35 km hosszú.

ÉghajlatSzerkesztés

Mauritius a Baktérítő közelében fekszik, így éghajlata szubtrópusi. A nyár decembertől júniusig, a tél júliustól szeptemberig tart. Nyáron az átlaghőmérséklet 30 °C körül van, télen éjszaka 17 °C, kora délután 24 °C körül. A kettő között – szeptembertől novemberig – az átlaghőmérséklet 25 °C és 28 °C között van.

A központi fennsík éghajlata eltér a sziget többi területén lévő éghajlattól: télen 12 °C és 22 °C között, nyáron 18 °C és 30 °C között van. A levegő párás és szinte folyton esik az eső. A sziget délkeleti oldalán az éves csapadék eléri a 4000 mm-t; az északnyugati (esőárnyékos) parton „mindössze” 1000 mm.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Közel 900 fajta virágos növény és páfrány található, de a növények közül kb. 200 fajta közel áll a kipusztuláshoz. 44 őshonos állat élt a szigeteken, de ebből 21 faj már kihalt és továbbiak állnak a kipusztulás szélén. Ezen folyamat megállítására létrehozták a Black River Gorges Nemzeti Parkot, az őshonos madarak és denevérek számára.

A Gerald Durrell zoológus és író által 1963-ban alapított JWPT (Jersey Wildlife Preservation Trust) tagjai fogságban szaporítják a veszélyeztetett állatokat, felnevelik, majd szabadon engedik őket.

A tengerben tengeri teknősök, dugongok és halak élnek, a szárazföldön madarak és gyümölcsevő denevérek. A gyümölcsevő denevérek a Black River rezervátumban élnek.

EmlősökSzerkesztés

A szigeten az ember megjelenése előtt denevéreken kívül nem voltak más szárazföldi emlősök. A sörényes szarvas Jáváról hozták a telepesek 1639-ben. A közönséges makákót 1528-ban hozták a portugálok Malajziából. A cukornád-ültetvényeken táplálkozó farkatlan tanrek Madagaszkárról érkezett a 19. század vége felé. A szürke mongúzt 1900-ban hozták a cukornádat dézsmáló patkányok ritkítására. A vaddisznók szintén a portugálok segítségével érkeztek a szigetre, és ugyancsak a cukornád-ültetvényeken lakmároznak. Indiai nyúl, kecske és kutya él még a szigeten.

Kétéltűek és hüllőkSzerkesztés

Indiából érkezett az agáma és a sikló is. Őshonos faj a nappali gekkó. Őshonos volt a Földön valaha élt legnagyobb óriásteknős a mauritiusi nyereghátú óriásteknős. De az ember megjelenése után az 1730-as évekre kihalt.[4] A békákat a telepesek hurcolták be, és kedvező körülményekre találva elszaporodtak.

A mindössze másfél négyzetkilométeres Kerek-szigeten él három, csak itt honos gyíkfaj (a Günther-gekkó, a Telfair-szkink és az éjszakai gekkó) és két, csak itt honos kígyófaj (a rőtpikkelyű boa és a mauritiusi boa) – emellett itt áll a világ utolsó hurrikánpálmája és ez a Kerek-szigeti palackpálma egyetlen élőhelye is: már ebből a fajból is csak néhány tucat fa maradt).

MadarakSzerkesztés

 
A kipusztított mauritiusi dodó madár

A röpképtelen dodó az oktalanul kiirtott állatok szimbólumává vált. Állítólag két fajtája volt: a Mauritiuson honos barna dodó, avagy dronte és a réunioni szoliter, avagy fehér dodó (Raphus solitairius) volt – napjainkra azonban jóformán bizonyosra vehető, hogy ez utóbbi állat sosem létezett; a tudósok tévesen írták le az ugyancsak kihalt réunioni íbiszről szóló bizonytalan beszámolók alapján.

Az őshonos madarak közül a mauritiusi sándorpapagáj (Psittacula echo; más néven: visszhang papagáj, Psittacula krameri echo), a rózsás galamb (Streptopelia mayeri), a mauritiusi vércse (Falco punctatus) és a mauritiusi paradicsom-légyvadász (Terpsiphone bourbonnensis), a mauritiusi sándorpapagáj, a nem őshonos madarak közül a vörösfülű bülbül, az indiai varjú, a Malajziából érkezett a gyöngyösnyakú gerle és a zebragalambocska , valamint pásztormejnó él a szigeten.

A dodóhoz hasonlóan kipusztult az ugyancsak röpképtelen mauritiusi vörös guvat Aphanapteryx bonasia és két papagájfaj. A mauritiusi papagáj (Lophopsittacus mauritianus) – ez egy hatalmas, tarajos, a valódi papagájformák közé tartozó madár volt, amely valamennyire még tudott repülni. Valószínűleg már a szigeten különült el tőle az ugyancsak kihalt mauritiusi szürkepapagáj (Lophopsittacus bensoni) fejlődése.

A Kígyók szigetén tengeri madarak telepét találjuk: füstös és küszvágó csérek, piroslábú szulák élnek itt.

A Kerek-szigeten fészkel a mauritiusi viharmadár (Pseudobulweria aterrima) más néven ékfarkú vészmadár (Pterodroma aterrima), a trinidadi viharmadár (Pterodroma arminjoniana) és a vörösfarkú trópusimadár. A mindössze másfél négyzetkilométeres sziget egyúttal három fa-, három gyík- és két kígyófaj egyetlen élőhelye.

Nemzeti parkjaSzerkesztés

A sziget közepének fennsíkján, a „Fekete folyó szurdokában” alakították ki a Fekete-folyó Szurdok Nemzeti Parkot.[5][6]


TörténelemSzerkesztés

 
Hollandok az 1500-as évek végén

Bár az arab és európai hajósok már legalább az 1500-as évek eleje óta ismerték Mauritiust, 1638-ig lakatlan volt, amikor is a hollandok Móric orániai herceg (hollandul: Maurits van Nassau) tiszteletére települést alapítottak a szigeten.

Az ő jelenlétük vezetett a röpképtelen dodómadár gyors eltűnéséhez, amely azóta az egyik legismertebb példája lett a fajok kihalásának. A hollandok 1710-ben elhagyták a pénzügyileg nehéz helyzetbe került településüket, bár számos, korábban rabszolgasorban élő ember ottmaradt. 1722-ben a franciák létrehozták a későbbiekben rendkívül jövedelmező, cukornádültetvényekre összpontosító gyarmatot, ami az Afrika más részeiről Mauritiusra hozott rabszolgák munkájára támaszkodott. Az 1790-es években a szigeten rövid ideig autonóm uralom volt, amikor az ültetvénytulajdonosok elutasították a francia ellenőrzést a francia forradalom idején ideiglenesen érvényben lévő, a rabszolgaságot megszüntető törvények miatt. Nagy-Britannia 1810-ben a napóleoni háborúk alatt elfoglalta a szigetet, mivel stratégiai szempontból fontos volt a birodalomnak. A rabszolgaság 1835-ös eltörlését követően az indiai szubkontinensről származó, fizetett munkások érkeztek a szigetre, akik az ültetvényeken való munkát el tudták végezni a rabszolgák helyett. Ma az ő leszármazottjaik alkotják a lakosság többségét. Mauritius stratégiailag fontos brit haditengerészeti támaszpont, később pedig légibázis maradt, és a második világháború alatt szerepet játszott a tengeralattjáró- és konvojellenes műveletekben, valamint a hírszerzésben.

FüggetlenségSzerkesztés

1968-ben lett független parlamenti köztársaságként Nagy-Britanniától, de egészen 1992-ig nemzetközösségi királyság volt az államformája, perszonálunióban az anyaországgal. 1967 és 1992 között II. Erzsébet, mint Mauritius királynője uralkodott.1992-ben Mauritius államformája köztársaság lett. II. Erzsébetet, mint Mauritius királynőjét köztársasági elnök váltotta az államfői tisztségben.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
Kormányépület, Port Louis

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Politikája szerint az ország egy parlamentáris köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Mauritius államfője az elnök, akit a Nemzeti Tanács – az egykamarás parlament – választ meg 5 év időtartamra. A Nemzeti Tanácsnak 62 – közvetlenül választott – képviselője van, 4-8 további taggal, akiket a választás eredményei alapján a „legjobb vesztes” jelöltek közül neveznek meg, tekintetbe véve az etnikai kisebbségek képviseletét. Az országot a westminsteri rendszer szerinti kormányzásban irányítják.[7]

Mauritius gyakran ellentmondásos koalíciós politikáját két kiemelkedő család uralta, amelyek mindegyikének apa-fia párosa több, gyakran egymást nem követő cikluson keresztül volt miniszterelnök. Seewoosagur Ramgoolam volt Mauritius első miniszterelnöke, akit Anerood Jugnauth, fia, Navin Ramgoolam és Paul Raymond Berenger követett, aki a függetlenség utáni Mauritius egyetlen nem hindu miniszterelnöke volt. 2017-ben Pravind Jugnauth lett a miniszterelnök, miután apja rövid időn belül lemondott, és 2019-ben saját jogán választották meg.

A legutóbbi általános választás 2019. november 7-én volt a fő sziget 20 választókerületében és a Rodriguez-szigeti választókerületben. [8] A Harcos Szocialista Mozgalom (franciául: Mouvement Socialiste Militant, angolul: Militant Socialist Movement, rövidítve: MSM) vezetője, Pravind Kumar Jugnauth került az ország miniszterelnökének megválasztására.[9]

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

Mauritius 9 kerületből áll:

 
  1. Black River
  2. Flacq
  3. Grand Port
  4. Moka
  5. Pamplemousses
  6. Plaines Wilhelm
  7. Port Louis
  8. Riviere du Rempart
  9. Savanne

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
Táncoslányok
 
Dolgozó nő

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai megoszlásSzerkesztés

A lakosság 68%-a indiai származású, 27%-a kreol, 3%-a kínai és 2%-a francia. A lakosság összetételéből adódóan a miniszterelnök mindig indiai.

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

A mauritiusi alkotmány nem tesz említést hivatalos nyelvről. Az Alkotmány csak megemlíti, hogy az Országgyűlés hivatalos nyelve az angol; azonban bármely parlamenti tag franciául is megszólíthatja az elnököt.[10]

Az angolt és a franciát Mauritius de facto az ország nemzeti és közös nyelvének tekintik, mivel ezek a kormányzati adminisztráció, a bíróságok és az üzlet nyelvei.[11] Mauritius alkotmánya angol nyelven íródott, míg egyes törvények, például a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv francia nyelven íródtak. A mauritiusi pénznemen szerepel a latin, a tamil és a dévanágari írás is.

A mauritiusi lakosság többnyelvű; míg mauritiusi kreol az anyanyelve a legtöbb embernek, de folyékonyan beszélnek angolul és franciául; hajlamosak a helyzetnek megfelelően nyelvet váltani.[12] A franciát és az angolt előnyben részesítik oktatási és szakmai környezetben, míg az ázsiai nyelveket főleg zenei, vallási és kulturális tevékenységekben használják. A média és az irodalom elsősorban francia nyelven jelenik meg.

VallásSzerkesztés

 
Hindu vallási fesztivál

A 2011-es népszámlálás szerint a mauritiusi lakosság 48,5% -a követi a hinduizmust, ezt követi a kereszténység (32,7%), az iszlám (17,2%) és más vallások (0,7%). 0,7% vallotta magát valláson kívülinek, 0,1% pedig nem válaszolt.[13]

A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Láthatóak hindu (mandir) és keresztény templomok, mecsetek, kínai pagodák, de buddhista sztúpa is.

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

1968-as, Nagy-Britanniától való függetlensége óta Mauritius alacsony jövedelmű, mezőgazdaságon alapuló gazdaságból magas jövedelmű, diverzifikált gazdasággá fejlődött, amelynek alapja az idegenforgalom, a textilipar, a cukor és a pénzügyi szolgáltatások. Mauritius gazdasági történetét a függetlenség óta „mauritiusi csodának” és „Afrika sikerének” nevezik.[14] Az életszínvonal jelentősen nőtt, a gyermekhalandóság csökkent, és az infrastruktúrát nagyban fejlesztették.

1987-ben a GDP még csak 1,52 milliárd dollár volt, de 2005-ben elérte a 16 280 milliárd dollárt, és ezzel Mauritius egy főre jutó GDP-je a második Fekete-Afrikában: csak Egyenlítői Guinea előzi meg az olajexportnak köszönhetően.

Mauritius gazdasága más oldalról nagyon összetett, a vagyoni különbségek nagyok. A gazdaság főként a cukornádtermelésén, az idegenforgalmon, a textiliparon és a szolgáltatásokon alapul, de egyéb területek is gyorsan fejlődnek.

Cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, és ez adja az export 25%-át. Az 1999-es aszály számottevő károkat okozott.

A kormány fejlesztési stratégiája a külföldi befektetésekre fókuszál. Adóparadicsomként Mauritius több mint 9000 off-shore céget vonzott, sok ezek közül az Indiával és Dél-Afrikával való kereskedelmi együttműködést célozza, míg egyedül a bankszektorba történt befektetések értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt. Ezek azonban csak az adóelkerülés miatt vannak az országban bejegyezve, valós gazdasági tevékenységüket másutt végzik.[15]

A gazdasági teljesítmény 2000 és 2004 között erőteljes gazdasági növekedéssel és 7,6%-os munkanélküliséggel (2004. december) járt együtt. Franciaország az ország legjelentősebb kereskedelmi partnere, sokoldalú kapcsolatokkal. A műszaki segítségnyújtás változatos formái alakultak ki.

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

Legjelentősebb terménye, a termőterületének 90%-án termesztett cukornád. További növények: kókuszdió, kávé, vanília, tea, banán és dohány.

IparSzerkesztés

KereskedelemSzerkesztés

IdegenforgalomSzerkesztés

Mauritius turisztikai célpont, az idegenforgalmi szektor a gazdaság egyik fő pillére. A szigetország trópusi éghajlatot élvez, tiszta, meleg tengervízzel, strandokkal, trópusi faunával és növényvilággal, többnemzetiségű és kultúrájú lakossággal.

KözlekedésSzerkesztés

 
Hajtűkanyar egy óceánparti úton
 
Mauritiusi könnyűvasút

A közlekedés elsősorban a szigetet behálózó autóutakon történik, lévén, hogy vasúti szolgáltatást 1964-ben bezárták és csak évtizedek után indult el újra. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését.[16]

2005 júliusa óta a diákok, a fogyatékkal élők, valamint az idősek számára ingyenes a tömegközlekedés az országban.

Mauritius legjelentősebb reptere a Sir Seewoosagur Ramgoolam nemzetközi repülőtér, mely a sziget délkeleti csücskében található. Ez szolgál bázisául az állam nemzeti légitársaságának, az Air Mauritius-nak, és ez fogadja a szigetre érkező utasszállító gépeket. Jelenleg egy új utasterminál építése zajlik itt, mely előreláthatólag 2013 áprilisára készül el.

KultúraSzerkesztés

 
Vallási szentély a keleti vallásúaknál
 
Sega táncosok

Európai, indiai, kínai és afrikai kultúra található a szigeten. Ezek a kultúrák anélkül, hogy összeolvadnának, békésen élnek egymás mellett a szigeteken. A sokszínűség a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik.

Az üzleti életben együtt dolgoznak a különböző származású emberek, de hétvégére mindenki visszavonul a saját, hagyományos világába.

Oktatási rendszerSzerkesztés

Kulturális intézményekSzerkesztés

Kulturális világörökségSzerkesztés

Az UNESCO kulturális világörökségnek tekinti:

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

 
A Trou aux Biches Hotel udvara a tengerparton
 
A főbb látnivalók egyike, a Hétszínű föld
 
A Le Morne hegy, és egy, a tövében elterülő golfpálya
 
Flic-en-Flac népszerű strandja
 
A sziget egyik legnépszerűbb turistacélpontja, a Chamarel-vízesés

A sziget északi részén többnyire fehér homokos tengerpartot és lagúnákat találunk. Itt található a főváros, Port Louis is, ahol sok vallási épület – katedrális, templomok, pagodák és mecsetek – tekinthető meg. Főtere a Place des Armes.

A déli rész teljesen érintetlen terület, mert túl szeles.

Látnivalók:

  • Mahébourg városa, amely 15 percre van autóval a nemzetközi repülőtértől: a francia időszakban ez a város volt a sziget székhelye
  • Naval Múzeum (Tengerészeti Múzeum)
  • La Vanille Crocodile Park: krokodilok és hüllők tekinthetők meg az 1985 előtt még vanília-ültetvényként használt területen
  • Sonillac halászfalu: Telfair Garden és Rochester Falls vízesés

A nyugati részen is találhatóak homokos partok, de nem olyan fejlett mint az északi rész.

  • Flic en Flac: a leghosszabb partszakaszok egyike
  • Tamarin Beach
  • Casuela Bird Park: 8 hektáros madárrezervátum körülötte cukornádföldekkel
  • Martello-tornyok: 5 torony, amelyet az angolok építettek 1810 és 1846 között védelmi célból a francia flotta ellen
  • Riviere Noire Centre de Peche horgászparadicsom
  • Chamarel-vízesés (83 m magas)
  • Coloured Earth – Színes-földek
  • Le Morne-félsziget
  • Brabaut-hegy (a Le Morne-félsziget része): a 17. és a 18. században ide menekültek a szökött rabszolgák. Amikor a hegyről meglátták a katonákat, a tengerbe vetették magukat.

A keleti részt csak az utóbbi években kezdték el fejleszteni.

Fontosabb helyek:

  • Ile aux Cerfs, a Szarvasok-szigete
  • Grande Riviere Sud-est (Nagy-Délkeleti-folyó)
  • Pointe-du-Diable
  • Cente de Flacq (Belle Mare strand és Fuel Sugar Estete cukorgyár)
  • Trou d'Eau Douce Bay kikötő
  • Lion-hegy (Oroszlán-hegy)
  • Domain de Chasseur (Vadász háza)
  • Domain de Ylang Ylang (Ylang Ylang ültetvény)
  • Frederick Hendrick-erőd (a hollandok építették 1638-ban)
  • Le Val Nature Park (2800 hektáros rezervátum)

A központi részen él a szigetlakók többsége.

Jelentősebb városok:

Látnivalók Curepipen:

  • Trou aux Cerfs vulkán, amely már rég kialudt (krátere 300 m átmérőjű és 85 m mély)
  • Tamarin-vízesések

Látnivalók Rose Hill és Bean Bassin városában:

  • La Plaza Színház
  • Max Boullé Galéria
  • Balfour Garden

Látnivalók Quattre Bornes-ban:

  • Ganga Talao (Gangesz-tó)
  • Black River Gorges Nemzeti Park

SportSzerkesztés

 
A Champ de Mars

A legnépszerűbb sport Mauritiuson a labdarúgás.[17] Club M becenévvel illetett nemzeti csapatuk legjelentősebb nemzetközi sikere eddig az 1974-es afrikai nemzetek kupáján való szereplés volt, ahol nyeretlenül esett ki a csoportkörből. Adottságainak köszönhetően népszerűek még a vízi sportok, de szinte minden jelentős egyéni-, valamint csapatsport űzésére lehetőség van a szigeten.

Regionális szinten versenyképes sportolókkal bír. Számos érmet szerzett már az indiai-óceiáni szigeti játékokon, melynek két alkalommal, 1985-ben és 2003-ban volt házigazdája.

A nemzeti sportnak a lóversenyzés számít, amely szerves része a sziget kulturális örökségének. 1812-ben avatták fel a Champ de Mars versenypályát Port Louisban, mely a legöregebb lóversenypálya a déli féltekén.[18]

OlimpiaSzerkesztés

A Mauritiusi Olimpiai Bizottságot 1971-ben alapította Ram Ruhee, és 1972-ben vette fel tagjai közé a NOB. A téli olimpiai játékokon eddig nem képviselhette magát, a nyári játékokra ellenben 1984 óta minden alkalommal tudott sportolókat küldeni. A szigetállam első, és mindeddig egyetlen olimpiai érmét, egy bronzérmet 2008-ban nyerte Bruno Julie ökölvívásban.

ÜnnepekSzerkesztés

 
A Díváli ünnepére kidíszített épület

Színes kulturális múltjából fakadóan Mauritius több különböző vallás, etnikai közösség tart fesztiválokat.

Jelentősebb ünnepek:

  • Spring fesztivál – kínai újév (januárban vagy februárban)
  • Cavadee (hindu) – tamilok ünnepe (januárban vagy februárban)
  • Maha Shivaratree (hindu) (februárban)
  • Holi (hindu) (februárban vagy márciusban)
  • Ougadi – telegu újév (márciusban)
  • Díváli (hindu)
  • Il-El-Fitr (Ramadán vége)

ÉrdekességekSzerkesztés

 
Együtt a Kék és a Vörös Mauritius

IdézetekSzerkesztés

  • „Isten először megalkotta Mauritiust, majd lemásolta és létrehozta belőle az Édenkertet.”Rudyard Kipling

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. 2011-es népszámlálási adat. [2013. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 23.)
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  4. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 31. sz. 976. o. 2012.
  5. Archivált másolat. [2009. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 18.)
  6. Élet és Tudomány, LXVII. évf. 39. sz. 1232. o. 2012.
  7. Mauritius In Figures. Ministry of Finance and Economic Development. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  8. Elected Members Of The National Assembly Elections. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  9. How Pravind Jugnauth clinched the win in Mauritius’ elections. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  10. Constitution of Mauritius – 49. Official language. National Assembly, Government Portal of Mauritius. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  11. Language. Government Portal of Mauritius. (Hozzáférés: 2017. november 11.)
  12. Language Choice in Multilingual Mauritius
  13. Resident population by religion and sex. Statistics Mauritius, Government Portal of Mauritius. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
  14. Mauritius: The Drivers of Growth – Can the Past be Extended?
  15. Egy apró sziget, ami három évtizede a legszegényebb országokon élősködikIndex, 2019. augusztus 2.
  16. Light Rail Transit. gov.mu. [2013. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 6.)
  17. Richards, Alexandra.Mauritius: Rodrigues, Réunion. Bradt Travel Guides, 2009, p. 90
  18. A Champ de Mars a mauritius-tourist-guide.mu honlapon. mauritius-tourist-guide.mu. [2013. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 6.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritius témájú médiaállományokat.
  • Cikk Mauritiusról
  • Mauritius képekben
  • Képek Mauritiusról
  • Startlap linkgyűjtemény
  • Mauritius (képek)
  • Szeredi István: Mauritius: az ősi álom (Budapest, 2004) ISBN 963-9172-63-4
  • A világ országai. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1990
  • Dieter Ebeling: Afrika. Egy földrész arca
  • R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006
  • G. Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok. Gondolat. Budapest, 1986
  • Simon V. László: Mauritius, a paradicsom; Kerszi, Bp., 1988
  • Bokor József: Mauritius; fotó Bakó Eleonóra; Booklands 2000 Kft., Békéscsaba, 1999
  • Martine Maurel: Mauritius. Útikalauz; ford. Bokor József; Booklands 2000, Békéscsaba, 2006
  • Katerina Roberts: Mauritius; ford. Mehesán Emma; Kossuth, Bp., 2009 (Berlitz zsebkönyv)
  • Lindsay Bennett: Mauritius; ford. Gyuris Vencel; Booklands 2000, Békéscsaba, 2009
  • Mauritius; Lingea, Komárom, 2019 (Lingea barangoló)