Kalinyingrád

balti-tengeri kikötőváros, Kalinyingrádi terület székhelye, Oroszország

Kalinyingrád (1946 óta oroszul Калинингра́д [kəlʲɪnʲɪnˈɡrat], 1946 előtt Königsberg, lengyelül Królewiec, litvánul Karaliaučius) ) balti-tengeri kikötőváros, Oroszország exklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi terület (oroszul Калинингра́дская о́бласть, Kalinyingrádszkaja oblaszt) székhelye. A Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel) folyó valamint a Visztula-lagúna (oroszul Калининградский заливKalinyingradskíj Zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) partjain fekvő, a 2020-as népszámlálás alapján 489 359 főnyi lakosságú[2] város Oroszország legnyugatabbra fekvő, illetve (Riga és Vilnius után) a Balti-térség harmadik, a Balti-tenger mentének hetedik legnépesebb városa.

Kalinyingrád
Kaliningrad Montage (2016).png
Kalinyingrád címere
Kalinyingrád címere
Kalinyingrád zászlaja
Kalinyingrád zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKalinyingrádi terület
Alapítás éve1255
Polgármester Alekszandr Jarosuk
Irányítószám 236010
Körzethívószám 7 4012
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség475 056 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület215,7 km²
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Kalinyingrád (Oroszország)
Kalinyingrád
Kalinyingrád
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 44′, k. h. 20° 29′Koordináták: é. sz. 54° 44′, k. h. 20° 29′
Kalinyingrád (Kalinyingrádi terület)
Kalinyingrád
Kalinyingrád
Pozíció a Kalinyingrádi terület térképén
Kalinyingrád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalinyingrád témájú médiaállományokat.

A Német Lovagrend által 1255-ben egy Twangste elnevezésű porosz település helyén Königsberg néven alapított egykori német város a lovagrendi állam, majd a Porosz Hercegség fővárosaként, később a porosz királyok koronázóvárosaként, a Porosz Királyság fővárosának Berlinbe való 1701-es áthelyezése után pedig Kelet-Poroszország tartományi székhelyeként szolgált. Königsberg a Német Császárság 1871-ben történt alapításától 1945-ig a legkeletebbre fekvő német nagyvárosnak számított, amely a Kelet-Poroszországot a Németország többi részétől területileg elválasztó 1920-as Versailles-i békeszerződés utan is meg tudta tartani az országon belüli fontos kulturális, gazdasági és közlekedési szerepét. A Második világháború alatti szövetséges légitamadások és az 1945-ös königsbergi csata során szinte teljesen elpusztított, majd a Vörös Hadsereg álltal elfoglalt várost a Potsdami konferencia értelmében Kelet-Poroszország északi felével együtt a Szovjetunió 1945-ben annektálta. Az Oroszországi SZSZSZK egy kerületének székhelyeként a város 1946-ban az ugyanabban az évben elhunyt Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikus után lett átnevezve. A háborút a város romjai közt túlélő német lakosság teljes egészét 1947-ben Sztálin parancsára erőszakkal elűzték, helyükbe a Szovjetunió más terüleitéről főleg oroszajkú lakosokat telepítettek be. A szovjet vezetés igyekezett a város német múltjára utaló minden emléket elpusztítani, melyekben a porosz militarizmus gyökerét vélte látni. A szovjet Haditengerészet egyetlen melegtengeri kikötőjekének otthont adó Kalinyingrád az azt körülölelő körzettel együtt a Szovjetunió felbomlásáig katonailag zárt övezet volt. A Szovjetunió felbomlása óta a Kalinyingrádi terület Oroszország kizárólagosan az Európai Unió által határolt exklávéja, amely az anyaországból közvetlenül csak tengeri és légi úton közelíthető meg.

Az 1544-ben alapított Albertina Egyetemnek (Albertus-Universität zu Königsberg) is otthont adó egykori Hanzaváros kiemelkedő jelentősséggel bírt a német kultúra és történelem számára. A városban élt és alkotott többek között Immanuel Kant, E. T. A. Hoffmann, Hannah Arendt, Käthe Kollwitz és Simon Dach. A 13. és 20. század között többségileg németajkú város ugyanakkor fontos hatással volt a litván és lengyel kultúrális fejlődésre is: 1547-ben Königsbergben jelent meg az első litván nyelven nyomtatott könyv, valamint 1551-ben az Új Testamentum első lengyel nyelvű fordítása is.

A mai Kalinyingrád az Orosz Haditengerészet balti-tengeri flottájának bázisaként, valamint jelentős gazdasági és kultúrális központként stratégiai szerepet tölt be Oroszország számára. 1996 óta a teljes Kalinyingrádi terület Jantar (oroszul Янтарь, jelentése borostyán) néven egyike Oroszország 18 különleges gazdasági övezetének[3]. A város az elmúlt két évtizedben oroszországi belső migráció 6 legvonzóbb nagyvárosainak egyikévé nőtte ki magát[4]. A dinamikusan növekedő, mára már 800 ezres lakosságú kanlinyingrádi agglomeráció központja 2018-ban az Oroszország által rendezett FIFA labdarúgó-világbajnokság egyik helyszínéül is szolgált.

FekvéseSzerkesztés

Kalinyingrád az édesvizű Visztula-lagúnába (oroszul Калининградский заливKalinyingradskíj zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) torkoló Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel, litvánul Prieglius) folyó mindkét partján fekszik. A Baltijszki-csatorna (korábban Pillaui-csatorna, oroszul Балтийский пролив – Baltijszkij proliv, németül Pillauer Tief) révén a város közvetlen kijárattal rendelkezik a Gdański-öbölre, illetve a Balti-tengerre. Az egy 1510-ben dúló heves tengeri vihar eredményeként kialakult csatorna a Szambiai-félszigetet (oroszul Самбийский полуостров – Szambijszkij poluosztrov, németül Samland) választja el a Visztula-földnyelvtől (oroszul Балтийская коса – Baltijszkaja kosza, németül Frische Nehrung, lengyelül Mierzeja Wiślana). A Szambia (vagy Számföld, németül Samland vagy Preußisches Paradies, oroszul Земланд – Zjemland) és Natangia (németül Natangen, oroszul Натангия – Natangija) történelmi vidékek határán fekvő város eredetileg hét halomra és a Prégel folyó két ága által közrefogott Kneiphof szigetre (németül Kneiphof, oroszul Кнайпхоф – Knajphof vagy újonnan остров Канта – osztrov Kanta, "Kant sziget") épült.

Kalinyingrád légvonalbeli távolsága Moszkvától 1080 km, Szentpétervártól 826 km, Berlintől 583 km, Rigától 335 km, Vilniustól 305 km, Gdańsktól 148 km.

VizeiSzerkesztés

 
A Kastély-tó a Kastéllyal 1912-ben

Prégel-ágakSzerkesztés

A város meghatározó eleme a Prégel folyó melynek két ága, az északi Új Prégel (oroszul Новая Преголя – Novaja Pregolja, németül Neuer Pregel vagy samländischer Pregel) és a déli Öreg Prégel (oroszul Старая Преголя – Sztaraja Pregolja, németül Alter Pregel vagy natangischer Pregel), melyek a Kneiphof/Kant sziget után egyesülnek egy ággá és érik el Kaninyingrád után a Visztula lagúnát. A Második világháború előtt az Öreg Prégel utolsó, a Kneiphof nyugati felét határoló rövid szakaszát Hundegatt néven ismerték.

TavakSzerkesztés

A városképet szintén nagyban meghatározza a két nagyméretű, még a Német Lovagrendi időkből származó mesterséges (egykori halas-) tó, a belvárosig benyúló Alsó-tó (egykori Kastély-tó, németül Schloßteich [de], oroszul Нижний прудNyizsnij prud vagy Замковый прудZamkovij prud) és az északi külvárosok képét meghatározó Felső-tó (németül Oberteich, oroszul Ве́рхний пруд – Vérhnij prud). A Felső-tó az Alsó-tóba, onnan a kanalizált Katzbach patakon át a Prégelbe ömlik. A két tó, különösképpen a központibb fekvésű Alsó-tó fontos szerepet töltött be különösen a Második világháború előtti idők társadalmi életében. Az akkori Schloßteich partjait előkelő promenádok, sörteraszok, kávézók és nagy füvesített rétek szegélyezték, számos egyetemi diákszervezet (lásd: a Königsbergi Egyetem diákszervezeteinek listáját [de]) és evezőklub rendelkezett itt klubházakkal. A háborúban a tópart majdnem minden épülete megsemmisült, a társadalmi és sportélet nem éledt újjá. Mindkét tó ma erősen szennyezett.

A város neveiSzerkesztés

Az 1255-ös lovagrendi alapítás óta a város a legtöbb európai nyelvben az eredeti német Königsberg név valamely formájában vagy tükörfodításában volt ismert. A német név szószerinti jelentése "királyhegy" vagy a "király hegye", mely II. Ottokár cseh király emlékét hivatott őrizni[5]. Német nyelvhasználatban a város hivatalos neve 1936-ig Königsberg i. Pr. (a Königsberg in Preußen, azaz az ország más Königsberg nevű városáitól megkülönböztetésül a 'poroszországi Königsberg' név rövidítése), 1945-ig Königsberg (Pr.). A szovjet ostrom után 1945 és 1946 között rövid ideig a város eredeti német nevének oroszosított formája Кёнигсберг [Kjonigsberg] maradt használatban.

Mai német nyelvhasználatban, illetve számos európai nyelvben a város 1946 előtti neve már csak történelmi értelemben az 1946-ig fennálló németajkú porosz város (pl. a königsbergi hidak problémája) vagy azzal kapcsolatos, sokszor kulináris vívmanyok (pl. Königsberger Klopse – egy porosz húsgolyó-specialitás) megnevezésekor használatos.

Königsberg (1946 előtt)
nyelv név kiejtés megjegyzés
alsó-poroszországi német dialektus Königsbarg

Keunigsbarg

kʰeˑnɪçsba͡ɐç az egykori német lakosság nyelvjárása
balti porosz Kunnegsgarbs A város helyén eredetileg álló porosz erőd neve Twangste volt
cseh Královec
francia Kœnigsberg
holland Koningsbergen
jiddis קעניגסבערג Kenigsberg
latin Regiomontium Prussorum
lengyel Królewiec a mai napig használatos
lett Kēnigsberga, Karaļauči
litván Karaliaučius a mai napig használatos, szószerinti jelentése "Királyváros"
német Königsberg

Königsberg i. Pr.

Königsberg (Pr.)

ˈkøːnɪçsˌbɛʁk a város 1946 előtti hivatalos nevei
orosz Кёнигсберг, Королевец Kjonigsberg, Koroljevec Кёнигсберг 1945-46 között a város hivatalos szovjet neve


Az 1945-ös szovjet világháborús győzelem után egy évvel, 1946-ban a város hivatalosan az ugyanabban az évben elhunyt szovjet államfő, Mihail Ivanovics Kalinyin után Königsbergről Kalinyingrádra lett átnevezve. A német lakosság elűzése és az szovjet lakosság betelepítése következtében az orosz nyelv felváltotta az addig használatos német nyelvet a közigazgatás és a közélet minden területén.

Míg az 1990-es években számos a szovjet időkben kommunista vezetők emlékére átnevezett város nyerte vissza eredeti nevét (a legeklatánsabb példa Leningrád visszanevezése Szentpétervárra), Kalinyingrád a változás után is megtartotta szovjet elnevezését. Ugyan Kalinyingrádban is már röviddel a Szovjetunió felbomlása után társadalmi kezdeményezésre vita kezdett kialakulni a város visszanevezéséről, a porosz-német múlthoz való viszony azonban a mai napig érzékeny téma mind a lakosság, mind az orosz politikai vezetés számára. Ennek ellenére a város régi német neve egyre nagyobb gyakorisággal használatos mind a helyi médiában (pl. Новый Кёнигсберг - Novij Kjonigsberg - egy helyi gazdasági lap neve) illetve a kereskedelemben (pl. Königsberg Bier - egy helyi sörmárka). A lakosság, főleg a fiatalabb generáció körében egyre elterjedtebb a város Кёниг / Кениг - Kjonig / Kenig szóval való becéző, köznyelvi elnevezése[6].

Kalinyingrád (1946 óta)
nyelv név kiejtés megjegyzés
fehérorosz, ukrán Калінінград Kalininhrad
lengyel Kaliningrad

Królewiec

a történelmi név ma főleg a határmenti Mazúria településeinek közterületneveiben él tovább, pl. ulica Królewiecka ('Königsbergi utca')
lett Kaļiņingrada
litván Kaliningradas

Karaliaučius

német Kaliningrad kaliːniːnɡʀaːt csak az 1946 utáni szovjet/orosz város megnevezésekor
orosz Калинингра́д

(Кёниг)

Kalinyingrád

(Kenig/Kjonig)

a helyi orosz szlengben egyre elterjedteb az egykori német név rövidített, becézett formája[7]

TörténeteSzerkesztés

 
Kalinyingrád űrfelvételen

Königsberget („A király hegye”) 1255-ben teuton lovagok alapították, amikor meghódították Poroszországot. II. Ottokár cseh király tiszteletére nevezték el, aki segítette a rendet a kereszténység terjesztésében, melyet északi keresztes hadjáratnak neveztek. Évtizedek alatt a teuton rend, különböző nyugat-európai királyok segítségével, meghódította a balti poroszokat, és gyarmatosította a területet. A megmaradt kis népességet germanizálták és asszimilálták. Ennek ellenére a balti porosz nyelv a 18. századig fennmaradt.

Königsberg volt Szambiának, a négy egyházkerület egyikének a fővárosa, melyre Poroszországot 1243-ban felosztotta Modénai Vilmos pápai legátus. Prágai Adalbert lett a védőszentje a königsbergi székesegyháznak. Königsberg a Hanza-szövetség tagja lett, a történeti Poroszország, a Porosz provincia és Litvánia fontos kikötője.

A Rend és a Lengyel Korona közötti tizenhárom éves háború eredményeként a lovagok államának mérete lecsökkent 1466-ban a későbbi Poroszország méretére, és a Lengyel Korona fennhatósága alá került.

1525 óta a herceg székhelye, 1701-től pedig a porosz királyé. 1544-ben alapították az első evangélikus egyetemet Albertina néven. 1618-ban János Zsigmond brandenburgi választófejedelem örökölte a porosz hercegi címet.

1701. január 18-án III. Frigyes brandenburgi választófejedelmet megkoronázták az altstadti katedrálisban. Ekkor vette fel a porosz királyi címet. 1724-ben egyesült Löbenicht, Altstadt, Kneiphof Königsberg néven. A város ekkor lett Kelet-Poroszország fővárosa. 1764-ben, 1769-ben, 1775-ben tűzvész pusztított a városban. 1807. június 16-án a francia fegyveres erők Nicolas-Jean de Dieu Soult Königsberg tábornok alatt megszállta a várost. 1860-ban építették meg a várost Berlinnel összekötő vasútvonalat.

1920-ban tartotta meg Friedrich Ebert birodalmi elnök az első keleti vásárt. 1919-ben Königsberg-Devauban adták át a Hans Hopp tervezte első németországi, polgári repülőteret. 1945 decemberében a második világháború előtti lakosság 12%-a maradt életben. 1946-ban nevezték át a várost Kalinyingrádra. 1947-ben aláírták a Párizsi békét, amelynek értelmében a város és a vidéke a Szovjetunió része lett. Ez év októberében kezdte el Sztálin kitelepíteni a németeket a városból, és oroszokat telepített a helyükre. 1991-ben a Szovjetunió felbomlásával a város az Oroszországi Föderáció része lett. A három balti állam függetlenségével elzáródott az út az anyaország és Kalinyingrád között. Ezt a problémát különböző egyezményekkel oldották meg.

2005-ben ünnepelték a város alapításának 750. évfordulóját.

GazdaságSzerkesztés

A város ipari és gazdasági központ. A bútorgyártás, vegyipar és gépgyártás fejlett Kalinyingádban. A halfeldolgozás is kiemelkedő.

A területen atomerőmű felépítését tervezik, összesen 2 db, egyenként 150 MW-os atomreaktorral – a termelt áramot európai exportra szánják.[8][9]

A város közigazgatási beosztásaSzerkesztés

Az egykori Königsberg közigazgatási beosztásaSzerkesztés

Az 1255-ös alapítástól kezdve Königsberg három, adminisztratív, egyházi, igazságszolgáltatási és oktatási szempontból önnálló, saját városházával (lásd: Königsbergi városházák [de]) és piaccal rendelkező városból tevődött össze, melyek az 1724-ben I. Frigyes Vilmos porosz király kezdeményezte közigazgatási reformig megtartották önnállóságukat. A három egykori önnálló város, valamint a Kastély ún. freiheitokból (német Freiheit, "[a hűbérúrtól] szabad terület" jelentésben), negyedekből, elővárosokból és uradalmakból tevődött össze melyek később városzrészekké fejlődtek. 1724-óta a város Poroszország egyik körzeti jogú városa (Stadtkreis), bár a város nevét adó Königsbergi kastély és a hozzátartozó városrészek még egy további, 1808-as reformig megmaradtak önnállónak. 1808 után az egykori városok kerületekké (németül Kreis), a freiheitok pedig azok városrészeivé (németül Stadtteil) szerveződtek. Az 1882 és 1939 közötti időszakban számos környező települést és uradalmat csatoltak Königsberg városához.[10]

város

(kerület)

alapítás freiheitok

(városrészek)

megjegyzés városháza
Altstadt [de]


(később Altstädtischer Kreis)

1286 Laak

Lastadie

Lomse

Neuroßgarten

Steindamm

Az eredetileg a lovagrendi Vár köré épült és a kezdetekben még Königsbergként számontartott települést a később alapított újabb településekől (Kneiphof és Löbenicht) való megkülönböztetésül kezdték el a "régi város"-ként (ném. alte Stadt > Altstadt) nevezni. A város és a területén található vár szolgált mind a Német Lovagrendi Állam, mind a Porosz Hercegség tulajdonképpeni fővárosaként, amely státusz megalapozta a város hatalmi fontosságát. 1724-1945 között Altstädtischer Kreis néven Königsberg 3 kerületének egyike. Fontosabb történelmi épületeiből egy sem maradt fenn, a kerület helyén ma egy nagyobb füves terület található mely Kalinyigrád Centralnyij kerületének részét képezi.
 
Altstadt városházája (n. Altstädtisches Rathaus)
Kneiphof [de]


(később Kneiphöfischer Kreis)

1327 Vorstadt

Haberberg

A Prégel ágai által közrefogott szigeten alapított Kneiphof Königsberg városainak legfiatalabbikja. A sziget keleti szegletében épült fel 1330-tól a Königsbergi Dóm, amely egyetemi templomként és a porosz királyok koronázótemplomaként a város egyházi funkciójának alapjául szolgált. Kneiphofhoz tartozott még Schönfließ és Rosenau falva és a Groß Friedrichsburg erőd. 1724-1945 között Kneiphöfischer Kreis néven Königsberg 3 kerületének egyike. A háború után megmaradt történelmi épületállományt Leningrád újjáépítéséhez használták fel. Fontosabb történelmi épületeiből csak a gótikus Dóm maradt fenn. Egykori területe ma a Moszkovszkij kerület része
 
Az Andreas Schlüter tervezte Kneiphöfisches Rathaus
Löbenicht [de]


(később Löbenichtscher Kreis)

1299 Anger

Stegen

Königsberg legkisebb és történelmileg legjelentektelenebb városa. 1724-1945 között Löbenichtscher Kreis néven Königsberg 3 kerületének egyike. Ma a Leningrádszkij kerület része. Fontosabb történelmi épületeiből egy sem maradt fenn.
 
Löbenicht városházája (n. Löbenichtsches Rathaus)
Königsberg kastélya

(Schloß Königsberg)

1255 Burgfreiheit

Neue Sorge

Roßgarten

Sackheim

Tragheim

A Német Lovagrend által a porosz Twantgste erődítmény helyére épített Königsberg vára és az hozzátartozó elővárosok, területek és uradalmak 1808-ig megtartották közigazgatási különállásukat. Az 1701-ben porosz királlyá koronázott I. Frigyes Friedrichsstadt néven Königsberg negyedik városává kívánta emelni, ám a terv a másik 3 város ellenállása miatt meghiusúlt. A terület élén a többi várossal ellentétben nem egy polgármester, hanem egy Oberburggraf (várgróf) állt. 1808 után városrészei az Altstadt és Löbenicht kerületekbe olvadtak be.
 
A Königsbergi kastély
 
Az egykori Handelshof épülete, 1927-1946 között Königsberg városházája (n. Stadthaus Königsberg)

A Königsberget alkotó 3 város saját városházákkal és bíróságokkal rendelkezett; összevonásuk után 1927-ig Kneiphof Andreas Schlüter által tervezett barokk városházája (németül Kneiphöfisches Rathaus) szolgált a teljes város közigazgatási központjaként. Az épület szűkössége miatt 1927-ben a városvezetés átköltözött az egykori Hansaplatz-on (később Adolf-Hitler-Platz, ma Площадь победыplosagy Pobjedi, "Győzelem tere") 1923-ban Hans Hopp építész által expresszionista stílusban tervezett egykori Handelshof (Kereskedelmi Udvar) nagyméretű, ötemeletes épületébe. Az épület innentől kezdve a Stadthaus [de] nevet viselte és (bár erősen leegyzerűsített és átépített formában) a mai napig is a város vezetésének ad otthont.

További jelentős városrészekSzerkesztés

AmalienauSzerkesztés

 
Az 1903-ban épült Schmitdt-villa Amalienau egyik legjobban fennmaradt épülete

Amalienau [de] Königsberg északnyugati részén fekvő egykori előkelő városrész volt. 1901-ben egy uradalom helyén alapított és annak nevét viselő tervszerűen kiépített, a kezdetektől fogva teljesen közművesített modern villanegyed (németül Villenkolonie) 1905-ben vált közigazgatásilag Königsberg részéve. Az idillikus szépségéről híres negyed képét a város legszebb szecessziós villái, (a csak egyenes utcákat megengedő porosz városépítészeti szabályozások miatt különlegességnek számító) ívelt utcák, zöld közterek, mesterséges tavak és városszerte ismert fogadók határozták meg. A hamar a königsbergi elit és nagypolgárság legkedveltebb és legreprezentatívabb lakóhelyévé vált negyed adott otthont 1913-tól a város Zeppelin léghajó-hangárjának. Amalienau egyike azon kevés königsbergi városrésznek, amelyek a Második világháborúban elkerülték a nagyobb pusztításokat és viszonylag kisebb károkkal átvészelték mind a brit légitámadásokat, mind a szovjet ostromot. A várost elfoglaló Vörös hadsereg tisztjei által rögvest birtokba vett villákból számos a mai napig viszonylag jó karban fennmaradt. Az eredeti lakosság elűzése, a szovjet éra-beli leegyszerűsített újjáépítések és a szocreál stílusú hozzáépítések ellenére Amalienau (oroszul Амалиенау) meg tudta őrizni egykori jellegét. Az egykori Grossmann-villában ma Altes Haus néven (oroszul Музей-квартира Альтес ХаусMuzej kvartyira Altesz Hausz) a hajdani német nagypolgári életformát bemutató múzeum található[11], az egykori Lujza királyné emléktemplomban (németül Königin-Luise-Gedächtniskirche) pedig 1976 óta a Kalinyingrádi Bábszínház (oroszul Калининградский кукольный театр – Kalinyingradszkij Kukolnyij Teatr) üzemel. A negyed ma a Centralnij kerület részét képezi.

LastadieSzerkesztés

 
A Lastadie tipikus raktárépületei
 
A Lastadie raktárai, háttérben a Kastély tornya

A Lastadie [en] (alsó porosz kiejtésben [las'ta:di̯ə]) a történelmi Königsberg legfontosabb kereskedő- és raktárnegyede volt. A latin eredetű lastagium magyarul 'rakomány' jelentésű szó több egykori Hanzavárosban, így Lübeckeben, Rostockban, Stralsundban és Stettinben szolgált a Középkor óta a fontos kikötői rakpartok illetve az azok mentén kialakult kereskedő- és raktári negyedek megnevezésére. Míg Königsbergben a Középkor folyamán Kneiphof és Löbenicht városai is rendelkeztek saját kikötővel és dokkokkal a Prégel egyes partszakaszain, Lastadie néven csak az Altstadt városához tartozó, a Hundegatt (a Prégel a Kneiphof szigetet nyugaton határoló ága) és a Laak városrész által közrefogott kikötői negyede volt ismert. A gyakran (hamburgi Speicherstadt analógiájára) Speicherviertel (raktárnegyed) vagy Hafenviertel (kikötői negyed) neveken is számontartott Lastadie képét leginkább 16-18. századi, többemeletes fagerendás (fachwerk) raktárépületek határozták meg. A gazdagon díszített, Nap, Sas, Hit, Oroszlán, Medve, Galamb, Merkúr, Pelikán, Csődör vagy Bika elnevezésű raktárak városszerte ismertek voltak. A Lastadie nyugati, Prégel-parti végén állt az ún. Holländer Baum, egy láncokkal összkötött facölöpökből álló folyami barikád, mely a Hollandia felől érkezű kereskedőhajók megvámolására volt használatos. Az erről elnevezett vasútállomás szolgálta ki a Második világháborúig a városrészt. A közvetlenül a raktárak mögött épült Lizent kereskedőnegyed sokáig a Königsbergben élő holland, angol, svéd és dán kereskedőréteg otthona volt. Az egy 1839-es tűzvész és a Contienen negyedben az Első világháború után kialakított nagyszabású modern kikötő megépítésének következtében a Lastadie fokozatosan elvesztette kereskedelmi jelentőségét. A negyed a Második világháborúig Königsberg sokat fotózott, ódon hangulata miatt kedvelt szeglete maradt. Az 1944-ben a Brit Királyi Légierő bombázásaiban leégett negyed később nem került újjáépítésre; helyén ma sportlétesítmények és panelházak állnak.

MarauenhofSzerkesztés

Maraunenhof [de] a Felső-tó (németül Oberteich, oroszul Ве́рхний пруд – Vérhnij prud) partján a város északi felén fekvő egykori villanegyedet a városi védművek 1906-os lebontása után kezdték beépíteni. A jómódú königsbergiek által hamar megkedvelt tóparti városrész az Amalienau negyeddel megegyező városépítészeti elvek szerint és stílusban, ám valamelyest szerényebb formában épült be. A főleg szecessziós stílusú villák és családi házak többsége viszonylag kevés kárral vészelte át a Második világháborút, épületállományának nagyobb része fennmaradt[12]. Az egykori városrész ma Kalinyingrád Leningrádszkij kerületének része.

Kalinyingrád közigazgatási beosztásaSzerkesztés

A város a Szovjetunió által történt annexiója után a város romjaival együtt eltűnt annak minden a múltra vonatkozó elnevezése is. A szovjet vezetés Kalinyigrádot 1947-ben 4, majd 1952-ben 5 kerületre (oroszul район – rajon) osztotta fel. A mai város területe 2009 óta 3 kerületből áll, melyek megtartották szovjet elnevezésüket:

kerület orosz név lakosságszám[13] megjegyzés
Moszkovszkij Московский 152,165 Az orosz főváros Moszkva után
Leningrádszkij Ленинградский 159,771 Az egykori Leningrád, a mai Szentpétervár után
Centralnij Центральный 119,966 A történelmi óvárostól északnyugatra fekvő "központi" kerület
Kalinyingrád 2009-ig további kerülettel rendelkezett, amelyeket azonban beolvasztottak a fennmaradó három kerület valamelyikébe:
Baltijszkij Балтийский 68,664 A Balti-tenger után
Oktyabrszkij Октябрьский 43,252 Az 1917-es októberi orosz forradalom után
 
A kalinyingrádi Városháza a Győzelem tere felől

A háború utáni kalinyingrádi városvezetés megtartotta székhelyéül az egykori Stadthaus-t. A késöbb a szocialista realizmus stílusban a felismerhetetlenségig átépített épület a mai napig is Kalinyingrád városházájaként (oroszul Здание мэрии Калининграда – Zdanyje merij Kalinyingráda) [de] szolgál.

LakosságSzerkesztés

Év Lakosság (fő)
1400 10 000
1663 40 000
1708 40 600
1711 30 000
1813 48 729
1819. december 1. 63 869
1825. december 1. 67 125
1831. december 1. 67 580
1837. december 1. 69 600
1840. december 1. 70 839
1846. december 3. 75 234
1852. december 3. 79 887
1855. december 3. 83 593
Év Lakosság (fő)
1858. december 1. 87 267
1864. december 3. 101 500
1871. december 1. 112 092
1875. december 1. 122 636
1880. december 1. 140 909
1885. december 1. 151 151
1890. december 2. 161 666
1895. december 2. 172 796
1900. december 1. 189 483
1905. december 1. 223 770
1910. december 1. 245 994
1916. december 1. 229 007
1917. december 5. 224 758
Év Lakosság (fő)
1919. október 8. 260 895
1925. június 16. 279 926
1933. június 16. 315 794
1939. május 17. 372 164
1945. június 30. 73 000
1956. december 31. 188 000
1959. január 15. 204 000
1970. január 15. 296 962
1979. január 17. 354 788
1989. január 12. 401 280
2002. október 9. 430 003
2005. január 1. 434 954
2016 459 560


NevezetességekSzerkesztés

KultúraSzerkesztés

Kalinyingrád múzeumaiSzerkesztés

Immanuel Kant Múzeum

Dómmúzeum

Történelmi múzeum

Művészeti múzeum

Művészeti galéria

A Világtengerek MúzeumaSzerkesztés

A Világtengerek Múzeuma (oroszul Музей Мирового океана – Muzej Mirovogo Okeana)

Altes Haus Kerületi MúzeumSzerkesztés

Az Amalienau városrész egykori Grossmann-villában ma Altes Haus néven (oroszul Музей-квартира Альтес ХаусMuzej kvartyira Altesz Hausz) az egykori német nagypolgári életformát bemutató magánmúzeum[11]

SzínházSzerkesztés

  • Filmharmónia is van a városban: a katolikus templom mellett építették 1907-ben. A második világháborúban felrobbantották ugyan, de később újjáépítették.
  • Drámaszínház 1910-ben építették, a második világháborúban megrongálódott, 1960-ban építették újjá.

Königsberg védműveiSzerkesztés

VároskapukSzerkesztés

Königsberg egykori védműveinek szerves részét képezte a városfalat megszakító 7 városkapu, amelyekből a mai Kanyingrádban 5 maradt fent.

név orosz név leírás kép
Brandenburgi kapu

Brandenburger Tor

Бранденбургские ворота

Brandenburgszkije vorota

A város délnyugati csücskében a Kalinyingrádi pályaudvar közelében a Brandenburg kelet-poroszországi kisváros (ma УшаковоUsakovo) felé vezető országúton fekszik. A kétnyílású neogótikus kapu két városfelöli oromzatát két 19. századi porosz generális képmása díszíti. Ez az egyetlen kapu amely a mai napig átjárható, a kalinyingrádi villamos is áthalad rajta.
Friedlandi kapu

Friedländer Tor

Фридландские ворота

Fridlandszkije vorota

A város délkeleti csücskében az Öreg-Prégel partján a Friedland kelet-poroszországi kisváros (ma ПравдинскPravdinszk) felé vezető országúton fekszik. A gazdagon díszített neogótikus kapu két homlokzatát Siegfried von Feuchtwangen 13. századi teuton nagymester és Friedrich von Zollern regensburgi hercegérsek a 2000-es években újrafaragott szobrai díszítik. Az építmény ma egy kis helytörténeti kiállítás otthona.
Király kapu

Königstor

Королевские ворота

Koroljevszkije vorota

Az egykori Neue Sorge városrész határán, a mai város keleti felén, az egykori Königsstraße, a mai uljica Frunze végében fekvő háromosztású, tornyos neogótikus városkapu. A Friedrich August Stüler által 1850-ben újjáépített kapu tornyát három szobor díszíti: a város nevét adó II. Ottokár cseh király, I. Frigyes első porosz király, valamint Brandenburgi Albert, a königsbergi Albertina egyetem alapítójának szobrai, melyeket a Vörös Hadsereg katonái 1945-ben lefejeztek. A szobrok alatt Csehország, Poroszország és Brandenburg, felettük Szambia és Natangia címerei találhatóak. A háborúban erősen megsérült kaput a város 750 éves fennállásának ünnepére 2005-ben restaurálta a városvezetés.
Roßgarteni kapu

Roßgärter Tor

Росгартенские ворота

Roszgartyenszkije vorota

Az egykori Roßgarten városrész határán, a mai város északi felén fekvő hétosztású, egynyílású neogótikus városkapu. A kapunak csak a városfelöli oldala díszes, a hátulja egy egykori várárokra néz. A kapuzatot két porosz generális reliefje díszíti. A háborúban megsérült és a szovjet időkben raktárnak használt építményben ma egy kávéház működik.
Sackheimi kapu

Sackheimer Tor

Закхаймские ворота

Zakhajmszkije vorota

Az egykori Sackheim városrész határán, a mai város keleti felén fekvő egynyílású neogótikus városkapu. A kapunak csak a városfelöli oldala díszes, a hátulja egy egykori várárokra néz. A kapuzatot két porosz generális reliefje díszíti. A háborúban megsérült és 2006-ig raktárnak használt építményben ma kiállítótér és kávéház működik.
Steindammi kapu

Steindammer Tor

Штайндаммские ворота

Stajndamszkije vorota

Az egykori Steindam városrész határán a Pillau kelet-poroszországi kikötőváros (ma БалтийскBaltijszk) felé vezető országúton fekvő egykori városkapu. A gazdagon díszített, kétnyílású neogótikus kaput 1912-ben bontatta le a városvezetés, hogy helyet adjon az Északi-pályaudvar (egykor Königsberg-Nordbahnhof, ma Калининград-Северный – Kalinyingrád-Szevernyij) építésének.
Tragheimi kapu

Tragheimer Tor

Трагхаймские ворота

Traghajmszkije vorota

Az egykori Tragheim városrész határán, a mai város északi felén fekvő egyszerű cölöpkapu. A jelentéktelen építményt 1910-ben lebontották.

OktatásSzerkesztés

Az egykori Königsberg oktatási intézményeiSzerkesztés

 
Az Alberitna egyetem főépülete egy századeleji színezett képeslapon
 
A Palaestra Albertina egykori épülete, amely ma az orosz Haditengerészet uszodájaként szolgál

Albertina-Egyetem (1544-1945)Szerkesztés

 
Az Állami és Egyetemi Könyvtár épülete a századfordulón

Az 1544-ben a (Marburgi Egyetem után a) világ második protestáns egyetemeként Brandenburgi Albert porosz herceg által alapított Königsbergi Albertina Egyetem (németül Albertus-Universität Königsberg [de]) a német nyelvterület egyik legrégebbi és legbefolyásosabb felsőoktatási intézményének számított. Az eredetileg a Kneiphof szigetén, majd a Königsbergi Kastély közelében székelő intézmény a 17. századtól kezdve egyre jelentősebb befolyásra kezdett szert tenni a Harmincéves háborúban semlegesnek megmaradt Poroszország határain túl is. I. Péter orosz cár 1697-es látogatásának eredményeként felélénkültek a porosz-orosz kapcsolatok, számos később kiemelkedő orosz gondolkodó és művész tanult az Albertinán. Az egyetem fontos szerepet játszott nem csak az orosz, hanem litván és a lengyel kultúra, illetve a balti német nemesség számára is. Az egyetem 18. századi fénykorában, az ún. königsbergi évszázadban (n. Königsberger Jahrhundert) diákjai és oktatói mint például Johann Christoph Gottsched, Johann Georg Hamann, Johann Gottfried Herder, Zacharias Werner, Johann Friedrich Reichardt, E. T. A. Hoffmann, illetve Immanuel Kant nagy hatással voltak a német Felvilágosodásra, illetve a Weimári Klasszicismus és a német Romantika későbbi kialakulására. Kant maga 1786 és 1788 között rektorként vezette az egyetemet. A 19. századi porosz Reforméra kezdetével Wilhelm von Humboldt vezetésével több új tanszékkel, csillagvizsgálóval, botanikus kerttel és más német államokból toborzott oktatókkal bővült ki az Albertina. Háromszázadik évfordulójara az egyetem birtokba vehette a kastélyhoz közeli Paradeplatz-on (ma oroszul ул. Университетская – uljica Universzityetszkaja) található, Friedrich August Stüler áltel tervezett olasz neoreneszánsz épületét. 1898-ban nyitotta meg kapuit a Palaestra Albertina [de], mely a tudományos testnevelés egyik vezető intézményének számított[14]. Az egyetem 1944 július 10-én a birodalmi gazdasági miniszter Walther Funk jelenlétében ünnepelte alapításának 400-dik évfordulóját. Néhány héttel később, augusztus 26/27 és 29/30 éjszakáin Königsberg és az egyetem is jelentős károkat szenvedett a Brit Királyi Légierő légitámadásaiban, melyek az egyetemi épületállomány 80%-át elpusztították. A tanári kar elmenekült, sokukat a Göttingeni Egyetem vette fel.

Az egyetem fennállása folyamán végig csupán 4 tradicionális karral rendelkezett:

  • Teológiai (németül Theologische Fakultät)
  • Jogtudományi (németül Juristische Fakultät)
  • Orvostudományi (németül Medizinische Fakultät)
  • Filozófiai (németül Philosophische Fakultät)

A matematika és a természettudományok nem rendelkeztek saját karral, ezek tanszékekként a Filozófiai Kar irányítása alá tartoztak.

Állami és Egyetemi Könyvtár (1527-1945)Szerkesztés

 
Ezüst könyvborító, ún. Albertus Schild, a königsbergi Ezüstkönyvtárból (1945-ben eltűnt)

Az egyetemhez tartozott az egyetemnél korábbi, 1527-es alapítású Königsbergi Állami és Egyetemi Könyvtár (ném. Staats- und Universitätsbibliothek Königsberg [de], korábban Királyi és Egyetemi Könyvtár, németül Königliche- und Universitätsbibliothek). A könyvtár még az oxfordi Bodleian Library-t [en] és a milánói Biblioteca Ambrosianát [en] is megelőzve 1534-óta Európa legelső nyilvános közkönyvtáraként működött. A könyvtár évszázadokon át mind a német nyelvterület, mind Kelet-Közép Európa egyik legrangosabb közintézményének és archívumának számított. Az 1939-ben 685,000 kötetet számláló állomány több korábban önálló könyvtár gyüjteményéből tevődött össze, melyek közül a legjelentősebbek:

  • a Brandenburgi Albert herceg által alapított Kamarai Könyvtár (németül Kammerbibliothek)
  • az Ezüstkönyvtár (németül Silberbibliothek [de])
  • a Kastélykönyvtár (németül Schloßbibliothek)
  • a königsbergi Dóm Wallenrodt-könyvtára (németül Wallenrodtsche Bibliothek [de ])
  • az Egyetemi könyvtár (németül Universitätsbibliothek Königsberg).

A világháborús bombázások elől 1944-ben városon kívüli kastélyokba evakuált könytári állomány egy része (pl. az Ezüstkönyvtár) elpusztult vagy elkallódott, másik rész pedig ma szétszóródva található meg Berlinben, Vilniusban, a lengyelországi Toruńban és Olsztynban, illetve az oroszországi Moszkva, Szentpétervár, Kalinyingrád és Voronyezs könyvtáraiban.

Königsbergi Művészeti Akadémia (1790-1945)Szerkesztés

Az 1790-ben a Königsbergi Kastély művészeti iskolájaként (németül Königsberger Kunstschule) alapított intézmény 1845-ben, már művészeti akadémiaként (németül Kunstakademie Königsberg) nyílt meg egy IV. Frigyes Vilmos porosz király által adományozott palotában a Königsstraßén. A regionális jelentőségű intézmény röviddel Königsberg szovjet elfoglalása előtt bezárt. Egykori épületében ma egy iskola működik[15].

Kalinyingrád oktatási intézményeiSzerkesztés

Immanuel Kant Balti Föderális EgyetemSzerkesztés

 
Az egykori Albertina alapjain épült Kalinyingrádi Kant Egyetem mai főépülete

A ma Immanuel Kant Balti Föderális Egyetem (oroszul Балтийский федеральный университет имени Иммануила Канта – Baltijszkij Federalnyij Unyiverszityet imeni Immanuila Kanta) nevet viselő intézmény 1948 óta működik mint Kalinyingrádi Állami Pedagógia Intézet az egykori königsbergi Albertina Egyetem megmaradt campusán. Az intézményt Kallinyingrádi Állami Egyetem néven 1966-ban egyetemi rangra emelték. Ekkor emelték az egyetem mai is használt modern főépületét a háborúban megsemmisült egykori Albertina főépületének alapjain az egykori Paradeplatz-on. Az épületben 1974-ben helyet kapott egy Kantnak szentelt múzeum is. A Peresztrojka kezdetével megnőtt az egykori Albertina egyetemi hagyományaiért való orosz érdeklődés. Kalinyingrád/Königsberg alapításának 750 éves évfordulójanak alkalmából 2005-ben az egyetemet Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gerhad Schröder német kancellár jelenlétében ünnepélyes keretek között felvette Immanuel Kant nevét.

Kalinyingrádi Állami Műszaki EgyetemSzerkesztés

 
A Kalinyingrádi Állami Műszaki Egyetem főépülete 2017-ben

A Kalinyingrádi Állami Műszaki Egyetem (oroszul Калининградский государственный технический университет – Kalinyingrádszkij goszudarsztvenyij tehnyicseszkij universzityet) Oroszország legrégebbi halászattal foglalkozó felsőoktatási intézménye. A mai Béke sugárúton (oroszul Проспект Мира – proszpekt Mira, a háború előtt Hansaring) található egyetem az egykori königsbergi kerületi és területi bíróság (németül Amts- und Landgericht Königsberg) épületében székel. Az 1913-ban a moszkvai Agrárintézet halászati osztályaként alapított intézményt 1946-ban helyezték át Kalinyingrádba. Az ettől fogva mint a Kalinyingrádi Halipari és Haltenyésztési Műszaki Intézetként funkcionáló intézmény a halászat kutatásának és oktatásának terén mára Oroszország egyik vezető tudományos központja. Az intézmény 1994 óta viseli mai nevét.[16]

Képek a történelmi KönigsbergrőlSzerkesztés

Képek KalinyingrádrólSzerkesztés

TestvértelepülésekSzerkesztés

Híres emberek Königsbergből, illetve KalinyingrádbólSzerkesztés

Születési évszám szerint:

Lásd mégSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Severo-Zapadnyj Federal'nyj Okrug / Northwestern Russia (Russia): Regions, Republics, Major Cities & Urban Settlements - Population Statistics, Maps, Charts, Weather and Web Information. www.citypopulation.de. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  3. GRIN - Die Kaliningrader Sonderwirtschaftszonen der letzten 15 Jahre im Vergleich (német nyelven). www.grin.com. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  4. Калининград включили в список крупнейших центров миграционного притяжения (ru-RU nyelven). klops.ru. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  5. Bradbury, Jim: The Routledge companion to medieval warfare. 2004. ISBN 0-203-64466-2 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  6. NACHRICHTEN, n-tv: Bizarrer Namensstreit um "Königsberg" (német nyelven). n-tv.de. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  7. Königsberg, Kaliningrad, Kantgrad. www.kulturforum.info. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  8. Magyar Televízió, Árak és energia, 2008. szeptember 12.
  9. banktrack.org: Baltic nuclear power plant- Kaliningrad (angol nyelven) (html), 2013. június 24. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  10. Stadtkreis Königsberg. www.territorial.de. (Hozzáférés: 2020. november 27.)
  11. a b Альтес Хаус | О музее (ru-RU nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 27.)
  12. Lexikon der Stadt Königsberg Pr. und Umgebung. Albinus, Robert. 1985. ISBN 3-7921-0320-6 Hozzáférés: 2020. nov. 27.  
  13. ВПН-2010. rosstat.gov.ru. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  14. Königsberg : Lexikon : Stadt und Umgebung. Albinus, Robert. 2002. ISBN 3-88189-441-1 Hozzáférés: 2020. nov. 26.  
  15. Köster, Baldur: Königsberg : Architektur aus deutscher Zeit. Im Anhang: Der Kneiphof. 2000. ISBN 3-88042-923-5 Hozzáférés: 2020. nov. 25.  
  16. Kaliningrad State Technical University | Kaliningrad State Technical University (orosz nyelven). www.klgtu.ru. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  17. A lengyel Wikipédia nem tud erről a testvérvárosról. Egyáltalán nem is tud ilyen nevű lengyel(országi) városról.

További információkSzerkesztés