Kalinyingrád

balti-tengeri kikötőváros, Kalinyingrádi terület székhelye, Oroszország

Kalinyingrád (1946 óta oroszul Калинингра́д [kəlʲɪnʲɪnˈɡrat], 1946 előtt Königsberg, lengyelül Królewiec, litvánul Karaliaučius) ) balti-tengeri kikötőváros, Oroszország exklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi terület (oroszul Калинингра́дская о́бласть, Kalinyingrádszkaja oblaszty) székhelye. A Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel) folyó, valamint a Visztula-lagúna (oroszul Калининградский заливKalinyingradskíj Zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) partjain fekvő, a 2020-as népszámlálás alapján 489 359 főnyi lakosságú[2] város Oroszország legnyugatabbra fekvő, illetve (Riga és Vilnius után) a Balti-térség harmadik, a Balti-tenger mentének hetedik legnépesebb városa.

Kalinyingrád
Kaliningrad Montage (2016).png
Kalinyingrád címere
Kalinyingrád címere
Kalinyingrád zászlaja
Kalinyingrád zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKalinyingrádi terület
Alapítás éve1255
Polgármester Alekszandr Jarosuk
Irányítószám 236010
Körzethívószám 7 4012
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség475 056 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület215,7 km²
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Kalinyingrád (Oroszország)
Kalinyingrád
Kalinyingrád
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 44′, k. h. 20° 29′Koordináták: é. sz. 54° 44′, k. h. 20° 29′
Kalinyingrád (Kalinyingrádi terület)
Kalinyingrád
Kalinyingrád
Pozíció a Kalinyingrádi terület térképén
Kalinyingrád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalinyingrád témájú médiaállományokat.

A Német Lovagrend által 1255-ben egy Twangste elnevezésű porosz település helyén Königsberg néven alapított egykori német város a lovagrendi állam, majd a Porosz Hercegség fővárosaként, később a porosz királyok koronázóvárosaként, a Porosz Királyság fővárosának Berlinbe való 1701-es áthelyezése után pedig Kelet-Poroszország tartományi székhelyeként szolgált. Königsberg a Német Császárság 1871-ben történt alapításától 1945-ig a legkeletebbre fekvő német nagyvárosnak számított, amely a Kelet-Poroszországot a Németország többi részétől területileg elválasztó 1920-as Versailles-i békeszerződés után is meg tudta tartani az országon belüli fontos kulturális, gazdasági és közlekedési szerepét. A második világháború alatti szövetséges légitámadások és az 1945-ös königsbergi csata során szinte teljesen elpusztított, majd a Vörös Hadsereg által elfoglalt várost a Potsdami konferencia értelmében Kelet-Poroszország északi felével együtt a Szovjetunió 1945-ben de facto annektálta. Az Oroszországi SZSZSZK egy kerületének székhelyeként a város 1946-ban az ugyanabban az évben elhunyt Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikus után lett átnevezve. A háborút a város romjai közt túlélő német lakosság teljes egészét 1947-ben Sztálin parancsára erőszakkal elűzték, helyükbe a Szovjetunió más területéről főleg oroszajkú lakosokat telepítettek be. A szovjet vezetés igyekezett a város német múltjára utaló minden emléket elpusztítani, melyekben a porosz militarizmus gyökerét vélte látni. A szovjet haditengerészet egyetlen melegtengeri[pontosabban?] kikötőjének otthont adó Kalinyingrád az azt körülölelő körzettel együtt a Szovjetunió felbomlásáig katonailag zárt övezet volt. A Szovjetunió felbomlása, majd az önállóvá vált Litvánia az Európai Unióhoz való, 2005-ös csatlakozása óta a Kalinyingrádi terület Oroszország kizárólagosan az EU által határolt exklávéja, amely az anyaországból közvetlenül csak tengeri és légi úton közelíthető meg.

Az 1544-ben alapított Albertina Egyetemnek (Albertus-Universität zu Königsberg) is otthont adó egykori Hanzaváros kiemelkedő jelentőséggel bírt a német kultúra és történelem számára. A városban élt és alkotott többek között Immanuel Kant, E. T. A. Hoffmann, Hannah Arendt, Käthe Kollwitz és Simon Dach. A 13. és 20. század között többségileg németajkú város ugyanakkor fontos hatással volt a litván és lengyel kulturális fejlődésre is: 1547-ben Königsbergben jelent meg az első litván nyelven nyomtatott könyv, valamint 1551-ben az Új Testamentum első lengyel nyelvű fordítása is.

A mai Kalinyingrád az Orosz Haditengerészet balti-tengeri flottájának bázisaként, valamint jelentős gazdasági és kulturális központként stratégiai szerepet tölt be Oroszország számára. 1996 óta a teljes Kalinyingrádi terület Jantar (oroszul Янтарь, jelentése borostyán) néven egyike Oroszország 18 különleges gazdasági övezetének.[3] A város az elmúlt két évtizedben oroszországi belső migráció 6 legvonzóbb nagyvárosának egyikévé nőtte ki magát.[4] A dinamikusan növekedő, mára már 800 ezres lakosságú kanlinyingrádi agglomeráció központja 2018-ban az Oroszország által rendezett FIFA labdarúgó-világbajnokság egyik helyszínéül is szolgált.

FekvéseSzerkesztés

 
Kalinyingrád a Prégel folyó torkolatvidékén

Kalinyingrád az édesvizű Visztula-lagúnába (oroszul Калининградский заливKalinyingradskíj zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) torkoló Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel, litvánul Prieglius) folyó mindkét partján fekszik. A Baltijszki-csatorna (korábban Pillaui-csatorna, oroszul Балтийский пролив – Baltijszkij proliv, németül Pillauer Tief) révén a város közvetlen kijárattal rendelkezik a Gdański-öbölre, illetve a Balti-tengerre. Az egy 1510-ben dúló heves tengeri vihar eredményeként kialakult csatorna a Szambiai-félszigetet (oroszul Самбийский полуостров – Szambijszkij poluosztrov, németül Samland) választja el a Visztula-földnyelvtől (oroszul Балтийская коса – Baltijszkaja kosza, németül Frische Nehrung, lengyelül Mierzeja Wiślana). A Szambia (vagy Számföld, németül Samland vagy Preußisches Paradies, oroszul Земланд – Zjemland) és Natangia (németül Natangen, oroszul Натангия – Natangija) történelmi vidékek határán fekvő város eredetileg hét halomra és a Prégel folyó két ága által közrefogott Kneiphof szigetre (németül Kneiphof, oroszul Кнайпхоф – Knajphof vagy újonnan остров Канта – osztrov Kanta, "Kant sziget") épült.

Kalinyingrád légvonalbeli távolsága Moszkvától 1080 km, Szentpétervártól 826 km, Berlintől 583 km, Rigától 335 km, Vilniustól 305 km, Gdańsktól 148 km.

VizeiSzerkesztés

 
A Kastély-tó a Kastéllyal 1912-ben

Prégel-ágakSzerkesztés

A város meghatározó eleme a Prégel folyó, melynek két ága, az északi Új Prégel (oroszul Новая Преголя – Novaja Pregolja, németül Neuer Pregel vagy samländischer Pregel) és a déli Öreg Prégel (oroszul Старая Преголя – Sztaraja Pregolja, németül Alter Pregel vagy natangischer Pregel), melyek a Kneiphof/Kant sziget után egyesülnek egy ággá és érik el Kaninyingrád után a Visztula-lagúnát. A Második világháború előtt az Öreg Prégel utolsó, a Kneiphof nyugati felét határoló rövid szakaszát Hundegatt [de] néven ismerték.

TavakSzerkesztés

A városképet szintén nagyban meghatározza a két nagyméretű, még a Német Lovagrend idejéből származó mesterséges (egykori halas-) tó, a belvárosig benyúló Alsó-tó (egykori Kastély-tó, németül Schloßteich [de], oroszul Нижний прудNyizsnij prud vagy Замковый прудZamkovij prud) és az északi külvárosok képét meghatározó Felső-tó (németül Oberteich, oroszul Ве́рхний пруд – Vérhnij prud). A Felső-tó az Alsó-tóba, onnan a kanalizált Katzbach patakon át a Prégelbe ömlik. A két tó, különösképpen a központibb fekvésű Alsó-tó fontos szerepet töltött be különösen a Második világháború előtti idők társadalmi életében. Az akkori Schloßteich partjait előkelő promenádok, sörteraszok, kávézók és nagy füvesített rétek szegélyezték, számos egyetemi diákszervezet (lásd: a Königsbergi Egyetem diákszervezeteinek listáját [de]) és evezőklub rendelkezett itt klubházakkal. A háborúban a tópart majdnem minden épülete megsemmisült, a társadalmi és sportélet nem éledt újjá. Mindkét tó ma erősen szennyezett.

ÉghajlatSzerkesztés

Kalinyingrád éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)12,715,623,028,530,634,036,336,533,826,419,413,336,5
Átlagos max. hőmérséklet (°C)0,71,55,612,318,020,523,022,617,612,15,61,911,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−3,9−3,6−1,12,97,410,913,613,19,25,21,1−2,54,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)−32,5−33,3−21,7−5,8−3,10,74,51,6−2,0−11,2−18,7−25,6−33,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)684952365479779774828373824
Havi napsütéses órák száma35611201712532642572281589638261707
Forrás: Pogoda.ru.net[5], NOAA (sun 1961–1990)[6]


A város neveiSzerkesztés

Az 1255-ös lovagrendi alapítás óta a város a legtöbb európai nyelvben az eredeti német Königsberg név valamely formájában vagy tükörfodításában volt ismert. A német név szószerinti jelentése "királyhegy" vagy a "király hegye", mely II. Ottokár cseh király emlékét hivatott őrizni.[7] Német nyelvhasználatban a város hivatalos neve 1936-ig Königsberg i. Pr. (a Königsberg in Preußen, azaz az ország más Königsberg nevű városáitól megkülönböztetésül a 'poroszországi Königsberg' név rövidítése), 1945-ig Königsberg (Pr.). A szovjet ostrom után 1945 és 1946 között rövid ideig a város eredeti német nevének oroszosított formája Кёнигсберг [Kjonigsberg] maradt használatban.

Mai német nyelvhasználatban, illetve számos európai nyelvben a város 1946 előtti neve már csak történelmi értelemben az 1946-ig fennálló németajkú porosz város (pl. a königsbergi hidak problémája) vagy azzal kapcsolatos, sokszor kulináris vívmanyok (pl. Königsberger Klopse – egy porosz húsgolyó-specialitás) megnevezésekor használatos.

Königsberg (1946 előtt)
nyelv név kiejtés megjegyzés
alsó-poroszországi német dialektus Königsbarg

Keunigsbarg

kʰeˑnɪçsba͡ɐç az egykori német lakosság nyelvjárása
balti porosz Kunnegsbargs A város helyén eredetileg álló porosz erőd neve Twangste volt
cseh Královec
francia Kœnigsberg
holland Koningsbergen
jiddis קעניגסבערג Kenigsberg
latin Regiomontium (Prussorum),

Mons Regius (Borussiæ)

lengyel Królewiec a mai napig használatos
lett Kēnigsberga, Karaļauči
litván Karaliaučius a mai napig használatos, szószerinti jelentése "Királyváros"
német Königsberg

Königsberg i. Pr.

Königsberg (Pr.)

ˈkøːnɪçsˌbɛʁk a város 1946 előtti hivatalos nevei
orosz Кёнигсберг, Королевец Kjonigsberg, Koroljevec Кёнигсберг 1945-46 között a város hivatalos szovjet neve


Az 1945-ös szovjet világháborús győzelem után egy évvel, 1946-ban a város hivatalosan az ugyanabban az évben elhunyt szovjet államfő, Mihail Ivanovics Kalinyin után Königsbergről Kalinyingrádra lett átnevezve. A német lakosság elűzése és az szovjet lakosság betelepítése következtében az orosz nyelv felváltotta az addig használatos német nyelvet a közigazgatás és a közélet minden területén.

Míg az 1990-es években számos a szovjet időkben kommunista vezetők emlékére átnevezett város nyerte vissza eredeti nevét (a legeklatánsabb példa Leningrád visszanevezése Szentpétervárra), Kalinyingrád a változás után is megtartotta szovjet elnevezését. Ugyan Kalinyingrádban is már röviddel a Szovjetunió felbomlása után társadalmi kezdeményezésre vita kezdett kialakulni a város visszanevezéséről, a porosz-német múlthoz való viszony azonban a mai napig érzékeny téma mind a lakosság, mind az orosz politikai vezetés számára. Ennek ellenére a város régi német neve egyre nagyobb gyakorisággal használatos mind a helyi médiában (pl. Новый КёнигсбергNovij Kjonigsberg – egy helyi gazdasági lap neve) illetve a kereskedelemben (pl. Königsberg Bier – egy helyi sörmárka, Königsbäcker – egy pékség neve), sőt még helyi rendszámtáblákon is gyakran megjelenik. A lakosság körében egyre elterjedtebb a város Кёниг / Кениг – Kjonig / Kenig szóval való becéző, köznyelvi elnevezése.[8][9]

Kalinyingrád (1946 óta)
nyelv név kiejtés megjegyzés
fehérorosz, ukrán Калінінград Kalininhrad
lengyel Kaliningrad

Królewiec

a történelmi név ma főleg a határmenti Mazúria településeinek közterületneveiben él tovább, pl. ulica Królewiecka ('Königsbergi utca')
lett Kaļiņingrada
litván Kaliningradas

Karaliaučius

német Kaliningrad kaliːniːnɡʀaːt csak az 1946 utáni szovjet/orosz város megnevezésekor
orosz Калинингра́д

(Кёниг)

Kalinyingrád

(Kenig/Kjonig)

a helyi orosz szlengben egyre elterjedteb az egykori német név rövidített, becézett formája[10]

TörténeteSzerkesztés

 
Kalinyingrád űrfelvételen

Königsberget („A király hegye”) 1255-ben teuton lovagok alapították, amikor meghódították Ó-Poroszországot. II. Ottokár cseh király tiszteletére nevezték el, aki segítette a rendet a kereszténység terjesztésében, melyet északi keresztes hadjáratnak neveztek. Évtizedek alatt a teuton rend, különböző nyugat-európai királyok segítségével, meghódította a balti poroszokat, és gyarmatosította a területet. A megmaradt kis népességet germanizálták és asszimilálták. Ennek ellenére a balti porosz nyelv a 18. századig fennmaradt.

Königsberg volt Szambiának, a négy egyházkerület egyikének a fővárosa, melyre Poroszországot 1243-ban felosztotta Modénai Vilmos pápai legátus. Prágai Adalbert lett a védőszentje a königsbergi székesegyháznak. Königsberg a Hanza-szövetség tagja lett, a történeti Poroszország, a Porosz provincia és Litvánia fontos kikötője.

A Rend és a Lengyel Korona közötti tizenhárom éves háború eredményeként a lovagok államának mérete lecsökkent 1466-ban a későbbi Poroszország méretére, és a Lengyel Korona fennhatósága alá került.

1525 óta a herceg székhelye, 1701-től pedig a porosz királyé. 1544-ben alapították az első evangélikus egyetemet Albertina néven. 1618-ban János Zsigmond brandenburgi választófejedelem örökölte a porosz hercegi címet.

1701. január 18-án III. Frigyes brandenburgi választófejedelmet megkoronázták az altstadti katedrálisban. Ekkor vette fel a porosz királyi címet. 1724-ben egyesült Löbenicht, Altstadt, Kneiphof Königsberg néven. A város ekkor lett Kelet-Poroszország fővárosa. 1764-ben, 1769-ben, 1775-ben tűzvész pusztított a városban. 1807. június 16-án a francia fegyveres erők Nicolas-Jean de Dieu Soult Königsberg tábornok alatt megszállta a várost. 1860-ban építették meg a várost Berlinnel összekötő vasútvonalat.

1920-ban tartotta meg Friedrich Ebert birodalmi elnök az első keleti vásárt. 1919-ben Königsberg-Devauban adták át a Hans Hopp tervezte első németországi, polgári repülőteret. 1945 decemberében a második világháború előtti lakosság 12%-a maradt életben.

A világháború után az 1945-ös potszdami megállapodás ideiglenesen a szovjet igazgatás alá helyezte. 1946-ban nevezték át a város nevét Kalinyingrádra, az orosz forradalmár, Kalinyin neve után. 1947-ben aláírták a párizsi békét, amelynek értelmében a város és a vidéke a Szovjetunió része lett. Ez év októberében kezdte el Sztálin kitelepíteni a németeket a városból, és oroszokat telepített a helyükre.

1991-ben a Szovjetunió felbomlásával a város az Oroszországi Föderáció része lett. A három balti állam függetlenségével elzáródott az út az anyaország és Kalinyingrád között. Ezt a problémát különböző egyezményekkel oldották meg.

2005-ben ünnepelték a város alapításának 750. évfordulóját.

GazdaságSzerkesztés

A város ipari és gazdasági központ. A bútorgyártás, vegyipar és gépgyártás fejlett Kalinyingádban. A halfeldolgozás is kiemelkedő.

A területen atomerőmű felépítését tervezik, összesen 2 db, egyenként 150 MW-os atomreaktorral – a termelt áramot európai exportra szánják.[11][12]

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Kalinyingrád mai rajonjai – narancssárga: Leningrádszkij, pink: Centralnij, sárga: Moszkovszkij

Kalinyingrád mai közigazgatási beosztásának alapjait a várost 1945 áprilisában elfoglaló Vörös Hadsereg Harmadik Belarusz Frontja fektette le azáltal, hogy a königsbergi csata soránt bevett várost 5 katonai körzetre osztotta. A hadműveletek befejeztével a Harmadik Belarusz Front 1945 májusától a város nyolc, nevek hiányában számokkal jelölt katonai körzetre lett felosztva melyeknek élén egy-egy szovjet katonai parancsnok állt; a körzeteket alkotó szekciók élén helyi német elöljárók álltak. 1946 áprilisában a katonai közigazgatást felváltotta a civil adminisztráció, amely a várost 1947-ben négy, majd 1952-ben öt kerületre (oroszul район – rajon) osztotta fel. A mai város területe 2009 óta három kerületből áll, melyek megtartották szovjet elnevezésüket:

kerület orosz név lakosságszám[13] megjegyzés
Moszkovszkij Московский 152,165 Az orosz főváros Moszkva után
Leningrádszkij Ленинградский 159,771 Az egykori Leningrád, a mai Szentpétervár után
Centralnij Центральный 119,966 A történelmi óvárostól északnyugatra fekvő "központi" kerület
Kalinyingrád 2009-ig további kerülettel rendelkezett, amelyeket azonban beolvasztottak a fennmaradó három kerület valamelyikébe:
Baltijszkij Балтийский 68,664 A Balti-tenger után
Oktyabrszkij Октябрьский 43,252 Az 1917-es októberi orosz forradalom után, korábbi nevén Sztalingrádszkij
 
A kalinyingrádi Városháza a Győzelem tere felől

A város a Szovjetunió által történt annexiója után Königberg romjaival együtt eltűnt annak minden a múltra vonatkozó elnevezése is. Königsberg egykori németnyelvű helységneveiből csak nagyon kevés maradt fenn a mai kalinyingrádi lakosság nyelvhasználataban.

Az 1946 utáni kalinyingrádi városvezetés megtartotta székhelyéül az egykori Stadthaus-t. A késöbb a szocialista realizmus stílusban átépített épület a mai napig is Kalinyingrád városházájaként (oroszul Здание мэрии Калининграда – Zdanyje merij Kalinyingráda) [de] szolgál. Mivel a város kerületei csupán területi és adminisztrációs feladatokat látnak el és nem önkormányzatként funkcionálnak, nem rendelkeznek a hajdani königsbergi városrészek városházáihoz hasonló struktúrákkal.

LakosságSzerkesztés

Év Lakosság (fő)
1400 10 000
1663 40 000
1708 40 600
1711 30 000
1813 48 729
1819. december 1. 63 869
1825. december 1. 67 125
1831. december 1. 67 580
1837. december 1. 69 600
1840. december 1. 70 839
1846. december 3. 75 234
1852. december 3. 79 887
1855. december 3. 83 593
Év Lakosság (fő)
1858. december 1. 87 267
1864. december 3. 101 500
1871. december 1. 112 092
1875. december 1. 122 636
1880. december 1. 140 909
1885. december 1. 151 151
1890. december 2. 161 666
1895. december 2. 172 796
1900. december 1. 189 483
1905. december 1. 223 770
1910. december 1. 245 994
1916. december 1. 229 007
1917. december 5. 224 758
Év Lakosság (fő)
1919. október 8. 260 895
1925. június 16. 279 926
1933. június 16. 315 794
1939. május 17. 372 164
1945. június 30. 73 000
1956. december 31. 188 000
1959. január 15. 204 000
1970. január 15. 296 962
1979. január 17. 354 788
1989. január 12. 401 280
2002. október 9. 430 003
2005. január 1. 434 954
2016 459 560


VárosképSzerkesztés

 
Kalinyingrád panorámája a königsbergi dóm romjaival

A Második világháború előtt sűrűn beépített Königsberggel ellentétben Kalinyingrád központi területeit ma parkok, széles sugárutak és beépítetlen szabad területek jellemzik. Az egykori Kastély és az altstadti óváros helyén például ma csak egy központi tér és a Szovjetek Háza áll, a hajdani Kneiphof szigetének épületeiből csupán a königsbergi dóm épülete maradt fent, a terület többi része parkosított. Az elbontott óvárosi épületállomány helyén ma az 1950-es években épült ún. hruscsovkák, illetve később emelt többemeletes panelházak, szocreál stílusú középületek, helyenként pedig a rendszerváltás után megjelenő modern rezidenciális beépítések dominálnak. A háború előtti városkép ma már csak az egykori külvárosok villanegyedeiben maradt fenn, melyek átvészelték mind a harcokat, mind a szovjet idők a város német multját eltüntetni igyekvő városépítészeti törekvéseit.

 
A Győzelem tere az ortodox katedrális tornyából, középen a Városháza

A háború utani Kalinyingrád központja az egykori óváros/belváros helyett annak északnyugati szegletében, a mai Győzelem terén (az egykori Hansa-, majd Adolf-Hitler-Platzon) került kialakításra, itt fut össze négy a város hét meghatározó szovjet sugárútjából (a Béke, a Gárdisták, a Lenin és a Tanács proszpektek), itt épült fel 2006-ban a város ortodox katedrálisa, a Megváltó Krisztus Székesegyház, illetve egy márvány diadaloszlop.

 
Németes stílusban renovált hruscsovkák a Lenin sugárúton

A rendszerváltást illetve a Kalinyingrádi terület exklávévá válását követő időszakban végbemenő szemléletváltás következtében a város lakossága ma már inkább nosztalgiával és büszkeséggel tekint a város német múltjára. Eme szemléletváltás városképileg meghatározó megnyilvánulásai közé tartozik számos német épület, pl. a Dóm vagy a városkapuk felújítása; lerombolt épületek eredeti formában történő újjáépítése (pl. az Új Zsinagóga); a (vélt) "német"/"porosz" építészetet megidéző modern beruházások megjelenése (pl. a Halászfalu); avagy egyszerű, szovjet éra beli épületek "németes stílusban" történő felújításai (pl. a Lenin sugárút hruscsovkáinak 2018-ban oromzatokkal és németes díszítésekkel való renoválása).[14]

Kalinyingrád sugárútjai
név orosz név megjegyzés kép
Béke sugárútja Проспект Мира

Proszpekt Mira

Az egykori Hufenallee és Hammerweg helyén kiépített proszpekt a sztálinizmus idején Kalinyingrád tulajdonképpeni főútjaként szolgált. Az 50-es években elkezdődött városépítészeti munkálatok célja egy építészetileg homogén, sztálini klasszicista stílusú reprezentatív sugárút kialakítása volt, mely célt az út eredeti elnevezése mint Sztálingrádi sugárút (oroszul Сталинградский проспект – Sztalingrádszkij proszpekt) is szolgálta. A Győzelem terétől a Lenin sugárút folytatásaként nyugat felé a városból kifelé vezető út a sztálinizmus bukása után kapta meg mai nevét. A sugárút mentén áll a Drámaszínház és a Műszaki Egyetem.
Gárdisták sugárútja Гвардейский проспект

Gvargyejskij proszpekt

Az egykori nyugati városfalak lebontása után a Prégel és az akkori Hansaplatz (Hanza tér) / Északi pályaudvar közt nyílt körút 1945-ig a Deutschordenring (Német Lovagrend körút) nevet viselte. A hosszú szakaszokon parkosított vagy vasúti sínek által határolt út képe nem változott meg drasztikusan a szovjet éra alatt. Ma a sugárút északon az orosz város központi terének számító Győzelem terébe torkollik.[15]
Győzelem sugárútja Проспект Победы

Proszpekt Pobegyi

A hajdani Lawsker Allee és Juditter Allee nyomvonalát követő út a Béke sugárutat köti össze az A193-as Baltijszk felé vezető országúttal. A sugárút a háborúban viszonylag kevés kárt szenvedett egykori Amalienau városrész fő ütőeréül szolgál, így az utat szegélyező épületállomány jelentős része a német időkből származik.[15]
 
Az egykori Szt. Adalbert templom, ma proszpekt Pobegyi 41.
Kalinyin sugárút Проспект Калинина

Proszpekt Kalinyina

A Königsberg déli részén fekvő hajdani Haberberg városrész fő ütőerét képező egykori Friedländer Wallstraße vonalát követő sugárút 1946-ban a városnak is nevet adó Mihail Kalinyinról lett elnevezve. A Déli park (németül Südpark, oroszul парк Южный – park Juzsnij) mentén haladó, a Friedlandi kaput a Déli pályaudvar (oroszul Калининград-Пассажирский – Kalinyingrád Passzazsirszkij) előtti Kalinyin térrel (oroszul Площадь Калинина – plosagy Kalinyina, hajdani Reichsplatz) összekötő sugárútat teljes hosszában gesztenyefák szegélyezik. Az út a pályaudvar előtti téren torkollik a Lenin sugárútba.
Lenin sugárút Ленинский проспект

Leninszkij proszpekt

A számos egykori königsbergi út nyomvonalát kisebb-nagyobb módosításokkal követő, majd 3 km hosszú, 4-6 sávos Lenin sugárút Kalinyingrád lefontosabb a várost észak/északnyugat – déli irányban átszelő ütőere. A Győzelem terétől az egykori belvároson át a Déli pályaudvar (oroszul Калининград-Пассажирский – Kalinyingrád Passzazsirszkij) előtti Kalinyin térig (oroszul Площадь Калинина – plosagy Kalinyina, hajdani Reichsplatz) vezető sugárút egy 550 méter hosszú felüljárója vezet keresztül a Kneiphof sziget és a Moszkvai sugárút felett. Az út mentén ma már csak négy 1945 előtti épület áll, az utcaképet leginkább szovjet éra-beli panelházak és modern, újépítésű épületek határozzák meg. Az 1960-as években befejezett út kialakítása során számos történelmi épület romjait takarították el, pl. a mai Központi teret érintő kanyarulatánál hajdan álló Kastélyt.
Moszkvai sugárút Московский проспект

Moszkovszkij proszpekt

Az 1980-as években kiépített négysávos sugárút egy tervezett Kalinyingrádot Moszkvával összekötő gyorsforgalmi út monumentális városi szakasza. Az út ugyan csupán a Kalinyingrádtól mintegy 35 km-re keletre fekvő Gvargyejszk városáig (oroszul Гвардейск, egykor Tapiau) készült el, városon belül épült szakasza Kalinyingrád legfontosabb kelet-nyugati tengelyeként szolgál. A háború után lebontott königsbergi belváros helyén fekvő sugárút központi szakaszát ma a Szovjetek Háza illetve egy 12 emeletes panelházakból álló együttes hatarozza meg, mely a hajdani Obere Laak, Untere Laak, Kaiser-Wilhelm-Platz, Begrstraße és Sackheim utak nyomvonalát követi.
Tanács sugárút Советский проспект

Szovjetszkij proszpekt

A hajdani Fuchsberger Chaussee, majd Stresemannstraße nyomvonalát követő sugárút a Győzelem terétől indulva északnyugati irányban vezet ki a városból az A192-es autópályáig. A mind német, mind szovjet épületállomány által szegélyezett út legmarkánsabb épülete az egykori rendőrfőkapitányság (németül Polizeipräsidium) épülete, mely a nácizmus allatt a Gestapo, a szovjet időkben pedig a belső elhárítás, majd pedig a KGB székhelyéül szolgált.
 
Az egykori rendőrfőkapitányság épülete

NevezetességekSzerkesztés

  • Königsbergi dóm
  • Szovjetek Háza
  • Ortodox katedrális
  • Szent Kereszt templom
  • Állatkert

HalászfaluSzerkesztés

 
A Halászfalu stilizált porosz házai

Az ún. "Halászfalu" (oroszul Рыбная деревня – Ribnaja gyerevnya) Kalinyingrád egy folyóparti házsorának neve, melyet 2006 és 2011 között építettek fel az Oktyabrszkaja út mentén, a mai Október-szigeten (oroszul Октябрьский остров – Oktyabrszkij osztrov), az egykori Lomse városrész prégel-menti szakaszán. Az üzleközpontnak és turisztikai látványosságnak szánt negyed épületei tipikus német építészeti sajátosságokat kívánnak megjeleníteni (oromzatos és favázas házak, darus raktárépületek), ám nem egykori königsbergi épületek pontos rekonstrukcióiként. A projektet német tőke bevonásával az orosz városvezetés finanszírozta. A königsbergi dóm és az Új Zsinagóga közvetlen közelében fekvő "falu" butikoknak, éttermeknek, kávézóknak valamint egy Kaiserhof elnevezésű négycsillagos szállodanak ad otthont. A folyóparti házsor és sétány meghatározó eleme a stilizált világítótorony (oroszul MаякMajak), illetve a 2005-ben a háború előtti Császár-híd (németül Kaiserbrücke) pillérein épült gyalogos Jubileumi híd (oroszul Юбилейный мост – Jubilejnij moszt). A projekt második, rezidenciális jellegű ütemét 2022-re tervezik befejezni.[16]

Új ZsinagógaSzerkesztés

 
Az Új zsinagóga újjéépített épülete

Az egykori königsbergi Zsinagóga (oroszul Кёнигсбергская синагога – Kjonigszbergszkaja szinagoga), teljes nevén Új liberális zsinagóga (németül Neue Liberale Synagoge, oroszul Новая либеральная синагога – Novaja liberalnaja szinagoga) a berlini Cremer & Wolffstein építésziroda tervei szerint épült fel 1892-ben. Az eklekticizmus és a historizmus stílusában megfogant épület sok eleme merít a wormsi székesegyház és az aacheni dóm fomavilágából. A város harmadikként megépített zsinagógája a königsbergi reformzsidóság vallási központja volt. A nagyméretű kupolával koronázott, a szinten teljesen beépítetlen Lomse városnegyedben álló épület meghatározó eleme volt a háború előtti Königsberg panorámájának. A város többi zsinagógájával együtt az Új zsinagóga is az 1938-as Kristályészaka folyamán vált a lángok martalékává.[17] A szovjet időkben a zsinagóga helyén cirkusz épült. A város 2008-ban határozott a zsinagóga eredeti helyen történő újjáépítéséről. Az eredetivel nagyban megegyező homlokzatú ám modern enteriőrrel ellátott épületet 2018-ban szentelték fel ünnepélyes keretek között.

Lasch-bunkerSzerkesztés

 
A Lasch-bunker építése az Albertina Egyetem épülete előtt 1939-ben

1939-ben a tér alatt került kialakításra a Lasch-bunker (oroszul бункер Ляша – bunker Ljasa) amelyben Otto Lasch Wehrmacht ezredes 1945. április 9-én 21 órakor aláírta Königsberg kapitulációját a Vörös Hadsereg előtt.[18] A tér egykori épületállományából csak az Albertina alapfalai maradtak meg, melyeken ma az Immanuel Kant Balti Föderális Egyetem főépülete áll, a terület ma Egyetem utca (oroszul ул. Университетская – uljica Universzityetszkaja) néven zöldterület. A Lasch-bunker a Kalinyingrádi Regionális Történeti és Művészeti Múzeum részeként a kapitulációt szemléltető kiállítás helyszíneként ma is látogatható.[19]

HidakSzerkesztés

Az egykori Königsberg védműveiSzerkesztés

VároskapukSzerkesztés

Königsberg egykori védműveinek szerves részét képezte a városfalat megszakító 8 városkapu, amelyekből a mai Kanyingrádban 6 maradt fent.

név orosz név leírás kép
Ausfalltor Аусфальские ворота

Auszfalszkije vorota

Az Ausfalltor (szó szerint "kijárati kapu") a königsbergi védműveken átvezető hosszú neogótikus gyalogosalagút, melyet a 19. századi átépítések során nyitottak. A Második világháborúban megsérült de később kijavított alagút a belváros nyugati felén, az 1200 Szovjet Gárdista emlékművenek közelében áll és ma is használatban van. Tetején 1993-ban a königsbergi csatában elhunyt szovjet katonák emlékére emeltek egy Szent Györgynek szentelt kápolnát.
Brandenburgi kapu

Brandenburger Tor

Бранденбургские ворота

Brandenburgszkije vorota

A város délnyugati csücskében a Kalinyingrádi főpályaudvar közelében a Brandenburg kelet-poroszországi kisváros (ma УшаковоUsakovo) felé vezető országúton fekszik. A kétnyílású neogótikus kapu két városfelöli oromzatát két 19. századi porosz generális képmása díszíti. Ez az egyetlen kapu amely a mai napig átjárható, a kalinyingrádi villamos is áthalad rajta.
Friedlandi kapu

Friedländer Tor

Фридландские ворота

Fridlandszkije vorota

A város délkeleti csücskében az Öreg-Prégel partján a Friedland kelet-poroszországi kisváros (ma ПравдинскPravdinszk) felé vezető országúton fekszik. A gazdagon díszített neogótikus kapu két homlokzatát Siegfried von Feuchtwangen 13. századi teuton nagymester és Friedrich von Zollern regensburgi hercegérsek a 2000-es években újrafaragott szobrai díszítik. Az építmény ma "Friedlandi kapu Múzeum" (oroszul Музей Фридландские ворота – Muzej Fridlandszkije vorota) néven a háború előtti Königsberget bemutató gyűjtemény otthona.
Király kapu

Königstor

Королевские ворота

Koroljevszkije vorota

Az egykori Neue Sorge városrész határán, a mai város keleti felén, az egykori Königsstraße, a mai uljica Frunze végében fekvő háromosztású, tornyos neogótikus városkapu. A Friedrich August Stüler által 1850-ben újjáépített kapu tornyát három szobor díszíti: a város nevét adó II. Ottokár cseh király, I. Frigyes első porosz király, valamint Brandenburgi Albert, a königsbergi Albertina egyetem alapítójának szobrai, melyeket a Vörös Hadsereg katonái 1945-ben lefejeztek. A szobrok alatt Csehország, Poroszország és Brandenburg, felettük Szambia és Natangia címerei találhatóak. A háborúban erősen megsérült kaput a város 750 éves fennállásának ünnepére 2005-ben restaurálta a városvezetés. A kapu ma a Világtengerek Múzeumának részét képezi és egy I. Péter orosz cár európai utazásait bemutató állandó kiállítás otthonául szolgál.
Roßgarteni kapu

Roßgärter Tor

Росгартенские ворота

Roszgartyenszkije vorota

Az egykori Roßgarten városrész határán, a mai város északi felén fekvő hétosztású, egynyílású neogótikus városkapu. A kapunak csak a városfelöli oldala díszes, a hátulja egy egykori várárokra néz. A kapuzatot két porosz generális reliefje díszíti. A háborúban megsérült és a szovjet időkben raktárnak használt építményben ma egy kávéház működik.
Sackheimi kapu

Sackheimer Tor

Закхаймские ворота

Zakhajmszkije vorota

Az egykori Sackheim városrész határán, a mai város keleti felén fekvő egynyílású neogótikus városkapu. A kapunak csak a városfelöli oldala díszes, a hátulja egy egykori várárokra néz. A kapuzatot két porosz generális reliefje díszíti. A háborúban megsérült és 2006-ig raktárnak használt építményben ma kiállítótér és kávéház működik.
Steindammi kapu

Steindammer Tor

Штайндаммские ворота

Stajndamszkije vorota

Az egykori Steindamm városrész határán a Pillau kelet-poroszországi kikötőváros (ma БалтийскBaltijszk) felé vezető országúton fekvő egykori városkapu. A gazdagon díszített, kétnyílású neogótikus kaput 1912-ben bontatta le a városvezetés, hogy helyet adjon az Északi-pályaudvar (egykor Königsberg-Nordbahnhof, ma Калининград-Северный – Kalinyingrád-Szevernyij) építésének.
Tragheimi kapu

Tragheimer Tor

Трагхаймские ворота

Traghajmszkije vorota

Az egykori Tragheim városrész határán, a mai város északi felén fekvő egyszerű cölöpkapu. A jelentéktelen építményt 1910-ben lebontották.

KultúraSzerkesztés

Kalinyingrád múzeumaiSzerkesztés

BorostyánmúzeumSzerkesztés

A Kalinyingrádi Regionális Borostyánmúzeum [ru] (oroszul Калининградский областной музей янтаря – Kalinyingrádszki oblasztnoj muzej jantarja)

DómmúzeumSzerkesztés

(lásd: Königsbergi dóm)

Friedlandi kapu MúzeumSzerkesztés

 
A Friedlandi kapu Múzeum egy helytörténeti kiállítása

A város déli védműveinek (ravelinek és várárkok) helyén 1841-ben kialakított Déli Park (németül Südpark, oroszul парк Южный – park Juzsnij) a 2000-es évek elején elkezdett megújítása folyamán a tavakból előkerült tárgyak bemutatására 2002-ben alakult egy kis helytörténeti tárlat Friedlandi kapu Múzeum (oroszul Музей Фридландские ворота – Muzej Fridlandszkije vorota) néven. A gyűjetemény az addig a park bejáratául illetve rakárként szolgáló egykori Friedlandi kapu (németül Friedländer Tor, oroszul Фридландские ворота – Fridlandszkije vorota) tereiben került elhelyezésre. 2005-ben, a város alapításának 750-ik évfordulójának ünnepségei során nagyrészt német anyagi támogatással megújult a gazdagon díszített neogótikus kapu, a homlokzatokat díszítő két szobor (Siegfried von Feuchtwangen 13. századi teuton nagymester és a grünwaldi csatában harcoló Friedrich von Zollern regensburgi hercegérsek képmásai) is újra lett faragva. A hajdani Königsberg 19. és 20. századi kulturális és mindennapi életét bemutató kiállítás sok német turistát vonzz.[20]

Szépművészeti MúzeumSzerkesztés

 
A kalinyingrádi Szépművészeti múzeum épülete 2017-ben

Az 1988-ban megnyitott Kalinyingrádi Regionális Szépművészeti Múzeum [ru] (oroszul Калинингра́дский областно́й музе́й изобрази́тельных иску́сств – Kalinyingradszkij oblasztnoj muzej izobrazítyelnyih iszkússzt) kollekcíója a kelet-poroszországi és kalinyingrádi orosz művészetet mutatja be a 17. századtól napjainkig. Megnyitása ót az intézmény gyakran mutat be műveket Oroszország vezető múzeumaiból, így megfordult már Kálinyingrádban pl. a szentpétervári Ermitázs, az Orosz Múzeum illetve a moszkvai Tretyjakov Galéria és a Puskin Múzeum számos műremeke. Az intézményben kerül megrendezésre 1990 óta a "Kalinyingrád-Königsberg Biennálé", amley a Balti-térség kortárs grafikai művészetenek egyik rangos seregszemléjévé nőtte ki magát.

 
Az eredetileg a königsbergi Tőzsde által használt épület háború előtti képe

A múzeum alapítása óta a hajdani königsbergi Tőzsde (németül Neue Börse [de], oroszul Здание кёнигсбергской биржи – Zdanye kjenigszbergszkoj birzsi) 1885-ben átadott neoreneszánsz stílusú folyóparti épületében székel. Az egykori Königsbergi Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint a tőzsde mellett számos bálnak és kiállításnak is otthont adó homokkő palota egyike Königsberg azon kevés történelmi épületének, amelyek nem kerültek lebontásra 1946 után. A kezdetben szovjet háborús filmek kulisszájaként szolgáló romokat az 1960-as években helyezték műemléki védelem alá. A leegyszerűsített formában és kékre mázolt homlokzattal újjáépített épület a szovjet tengerészek kultúrházaként, később ifjusági centrumként szolgált. A 2018-ban műemlékileg helyrállított épület előtti parkosított tér neve, Birzsevoj szkver – Биржевой сквер, azaz Tőzsde tér utalás a múzeum egykori funkciójára.

Történeti és Művészeti MúzeumSzerkesztés

 
A Történeti és Művészeti Múzeum (egykori Stadthalle) épülete

Az 1946-ban a város különböző helyszínein szétszortan alapított Kalinyingrádi Regionális Történeti és Művészeti Múzeum (oroszul Калининградский областной историко-художественный музей – Kalinyingradszkij oblasztnoj isztoriko-hudozsesztvjenyij muzej) 1991-ben kapta meg az egykori Stadthalle épületét. Az 1912-ben a berlini Richard Zeil építész tervei szerint az Alsó tó (egykori Kastély-tó, németül Schloßteich [de], oroszul Нижний пруд – Nyizsnij prud vagy Замковый пруд – Zamkovij prud) partján épült multifunkcionális épület hangverseny- és báltermei a königsbergi társadalmi élet rendezvényeinek színhelyeiül szolgáltak. A Második világháborúban erősen megsérült épület csak 1981–86 között került felújításra. A múzeum mai öt nagytermében a város természeti környezetét, valamint őskori, német lovagrendi, második világháborús illetve szovjet éra-beli történelmét bemutató kiállítások találhatóak. A múzeumhoz tartozik az 1939-ben az egykori Paradeplatz alatt kialakítótt Lasch-bunker (oroszul бункер Ляша – bunker Ljasa) amelyben Otto Lasch Wehrmacht ezredes 1945. április 9-én 21 órakor aláírta Königsberg kapitulációját a Vörös Hadsereg előtt.[18] .[19]

A Világtengerek MúzeumaSzerkesztés

 
A Világtengerek Múzeumához tartozó holländerbaumi vasúti híd

A Világtengerek Múzeuma (oroszul Музей Мирового океана – Muzej Mirovogo Okeana) Oroszország vezető tengerészeti és tengeri múzeuma, amely a világtenger-kutatás történetét is kutatja. A múzeum főépülete a Prégel-parton, az egykori königsbergi kikötő területén található, de az intézmény a folyamatos bővítéseknek köszönhetően számos más ingatlant is magáénak tudhat a közelben, illetve az ország más részein így pl. Szentvétervárott valamint az kalinyingrádi exklávé Szvetlogorszk, Baltijszk és Zalivinó településein. Az 1990-ben alapított és 1996-ban az Orosz Hadiflotta alapításának 300-dik évfordulójan átadott múzeum az országban egyedülálló módon számos exponátot és katonai objektumot tesz a nagyközönség számára látogathatóvá. A főépület mellett a múzeum részét képezik:

  • egy akváriumnak, mozinak és planetáriumnak otthont adó prégel-parti ún. "Óceánbolygó" (oroszul Планета океан – Planyeta okean) nevű építmény,
  • a kiállítási térként használt hajdani Packhof [de] kikötői raktár (oroszul Пакгауз – Pakgausz) épülete,
  • a főépülettel szembeni parton fekvő Friedrichsburg erőd kapuja (németül Festung Groß-Friedrichsburg [de], oroszul Ворота цитадели Фридрихсбург – Vorota citagyeli Fridrihszburg [ru]) mely ma kiálítótérként szolgál,
  • az ipari műmemléknek számító, 1889-ben emelt holländerbaumi vasúti híd (németül Eisenbahnbrücke am Holländerbaum, oroszul Старый раздвижной железнодорожный мост – Sztarij razdvizsnoj zseleznodorozsnyij moszt), mely Königsbeg első emelőszerkezetes acélhídja volt,
  • a múzeum előtti rakparton kiállított 6m tematikus kiállításoknak otthont adó történelmi múzeumhajó, köztük egy B-413-as szovjet tengeralatjáró, a Koszmonavt Viktor Pacajev távközlési hajó, illetve a Vityáz kutatási hajó,
  • a Király kapu (németül Königstor, oroszul Королевские ворота – Koroljevszkije vorota), mely egy az I. Péter orosz cár európai utazásait bemutató állandó kiállítás otthonául szolgál.

Altes Haus Kerületi MúzeumSzerkesztés

Az Amalienau városrész egykori Grossmann-villájában ma Altes Haus néven (oroszul Музей-квартира Альтес Хаус – Muzej kvartyira Altesz Hausz) az egykori német nagypolgári életformát bemutató magánmúzeum.[21]

Színház és zeneSzerkesztés

DrámaszínházSzerkesztés

 
A Drámaszínház mai épülete

A hivatalos nevén Kalinyingrádi Regionális Drámaszínház (oroszul Калининградский областной драматический театр – Kalinyingrádszkij oblasztnoj dramaticsjeszkij tyeatr) a város és az oblaszt legjelentősebb színpada. Az 1947-ben alapított orosznyelvű társulat a romokban heverő városban uralkodó helyhiány miatt először egy külvárosi színhelyen nyitotta meg kapuit. A színészek nagyrésze a moszkvai Állami Színművészeti Intézet végzőseiből tevődött össze, a repertoáron gyakran szerepeltek Csehov, Gorkij és Brecht darabjai. A társulat 1960-ban költözött a hajdani Neues Schauspielhaus klasszicista stílusban felújított, a moszkvai Bolsoj színházéhoz hasonló portikusszal kiegészített épületébe a mai Béke sugárúton (oroszul проспект Мираproszpekt Mira).

FilharmóniaSzerkesztés

 
A kalinyingrádi Filharmónia a hajdani Szent család katolikus templom épületében.

A Kalinyingrádi Jevgenyij Szvetlanov Regionális Filharmónia (oroszul Калинингра́дская областна́я филармо́ния и́мени Е. Ф. Светла́нова – Kalinyingrádszkaja oblasztnája filarmónija ímjeni J. F. Szvetlanova a város 1980 óta fennálló filharmóniai társulata. Alapítása óta az egykori katolikus Szent család templom (németül Kirche zur Heiligen Familie, oroszul Кирха Святого Семейства – Kirha Szvjatogo Szemejsztva) épületét használja. Az 1904 és 1907 között a königsbergi katolikus közösség számára Friedrich Heitmann német templomépítész tervei szerint épült háromhajós, északnémet téglagótikus stílusú csarnoktemplom Königsberg déli Haberberg kerületének markáns épülete volt. A Második világháborút majdhogynem sértetlenül átvészelő templomot a Vörös hadsereg hadikorházának, később trágyaraktárnak használták. 1980-ban történt helyreállítása óta használják filharmóniának, aminek köszönhetően egy oroszországszerte híresen jó akusztikájú új orgonát kapott.

BábszínházSzerkesztés

OktatásSzerkesztés

Immanuel Kant Balti Föderális EgyetemSzerkesztés

 
Az egykori Albertina alapjain épült Kalinyingrádi Kant Egyetem mai főépülete

A ma Immanuel Kant Balti Föderális Egyetem (oroszul Балтийский федеральный университет имени Иммануила Канта – Baltijszkij Federalnyij Unyiverszityet imeni Immanuila Kanta) nevet viselő intézmény 1948 óta működik mint Kalinyingrádi Állami Pedagógia Intézet az egykori königsbergi Albertina Egyetem megmaradt campusán. Az intézményt Kallinyingrádi Állami Egyetem néven 1966-ban egyetemi rangra emelték. Ekkor emelték az egyetem mai is használt modern főépületét a háborúban megsemmisült egykori Albertina főépületének alapjain az egykori Paradeplatz-on. Az épületben 1974-ben helyet kapott egy Kantnak szentelt múzeum is. A Peresztrojka kezdetével megnőtt az egykori Albertina egyetemi hagyományaiért való orosz érdeklődés. Kalinyingrád/Königsberg alapításának 750 éves évfordulójanak alkalmából 2005-ben az egyetemet Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gerhad Schröder német kancellár jelenlétében ünnepélyes keretek között felvette Immanuel Kant nevét.

Kalinyingrádi Állami Műszaki EgyetemSzerkesztés

 
A Kalinyingrádi Állami Műszaki Egyetem főépülete 2017-ben

A Kalinyingrádi Állami Műszaki Egyetem (oroszul Калининградский государственный технический университет – Kalinyingrádszkij goszudarsztvenyij tehnyicseszkij universzityet) Oroszország legrégebbi halászattal foglalkozó felsőoktatási intézménye. A mai Béke sugárúton (oroszul Проспект Мира – proszpekt Mira, a háború előtt Hansaring) található egyetem az egykori königsbergi kerületi és területi bíróság (németül Amts- und Landgericht Königsberg) épületében székel. Az 1913-ban a moszkvai Agrárintézet halászati osztályaként alapított intézményt 1946-ban helyezték át Kalinyingrádba. Az ettől fogva mint a Kalinyingrádi Halipari és Haltenyésztési Műszaki Intézetként funkcionáló intézmény a halászat kutatásának és oktatásának terén mára Oroszország egyik vezető tudományos központja. Az intézmény 1994 óta viseli mai nevét.[22]

Képek a történelmi KönigsbergrőlSzerkesztés

Képek KalinyingrádrólSzerkesztés

TestvértelepülésekSzerkesztés

Híres emberek Königsbergből, illetve KalinyingrádbólSzerkesztés

Születési évszám szerint:

Lásd mégSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Severo-Zapadnyj Federal'nyj Okrug / Northwestern Russia (Russia): Regions, Republics, Major Cities & Urban Settlements - Population Statistics, Maps, Charts, Weather and Web Information. www.citypopulation.de. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  3. GRIN - Die Kaliningrader Sonderwirtschaftszonen der letzten 15 Jahre im Vergleich (német nyelven). www.grin.com. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  4. Калининград включили в список крупнейших центров миграционного притяжения (ru-RU nyelven). klops.ru. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  5. Weather and Climate-The Climate of Kaliningrad (orosz nyelven). Погода и климат. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  6. Kaliningrad Climate Normals 1961–1990. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  7. Bradbury, Jim: The Routledge companion to medieval warfare. 2004. ISBN 0-203-64466-2 Hozzáférés: 2020. nov. 23.  
  8. NACHRICHTEN, n-tv: Bizarrer Namensstreit um "Königsberg" (német nyelven). n-tv.de. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  9. Schilstra, Niels. The identity perception of Kaliningrad citizens - Influence of the border on perceptions of identity, belonging and in-/exclusion in a Russian exclave within European Union territory (PDF) (angol nyelven), Nijmegen: Nijmegen School of Management, Radboud University Nijmegen, 97. o. (2018. március 1.). Hozzáférés ideje: 2020. november 30. 
  10. Königsberg, Kaliningrad, Kantgrad. www.kulturforum.info. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  11. Magyar Televízió, Árak és energia, 2008. szeptember 12.
  12. banktrack.org: Baltic nuclear power plant- Kaliningrad (angol nyelven) (html), 2013. június 24. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  13. ВПН-2010. rosstat.gov.ru. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
  14. Jemima Kelly. „Urban redevelopment, Potemkin façade edition”, Financial Times, 2018. június 18. (Hozzáférés ideje: 2020. november 30.) (angol nyelvű) 
  15. a b Podehl, Markus. Architektura Kaliningrada - Wie aus Königsberg Kaliningrad wurde, Materialien zur Kunst, Kultur und Geschichte Ostmitteleuropas (német nyelven). Marburg: Herder Institut (2012). ISBN 978-3-87969-375-7.. Hozzáférés ideje: 2020. december 2. 
  16. ЖК «Рыбная деревня», улица Октябрьская, Калининград | ГК «КТСХ» (ru-RU nyelven). Новостройки Калининграда и области, 2020. január 22. (Hozzáférés: 2020. november 30.)
  17. Albinus, Robert. Königsberg Lexikon. Würzburg: Fleichsig Verlag [2002. március 8.]. ISBN 3-88189-441-1 
  18. a b Manthey, Jürgen. Königsberg - Geschichte einer Weltbürgerrepublik (német nyelven). München: Hanser [2005. március 8.]. ISBN 3-446-20619-1. 
  19. a b kaliningrad.aktuell.RU - Der Lasch-Bunker. www.kaliningrad.aktuell.ru. (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  20. Музей "Фридландские ворота". www.museum.ru. (Hozzáférés: 2020. november 29.)
  21. Альтес Хаус | О музее (ru-RU nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 27.)
  22. Kaliningrad State Technical University | Kaliningrad State Technical University (orosz nyelven). www.klgtu.ru. (Hozzáférés: 2020. november 26.)

További információkSzerkesztés