Főmenü megnyitása

Mihail Ivanovics Kalinyin

(1875–1946) orosz forradalmár, a Szovjetunió államfője

Mihail Ivanovics Kalinyin (oroszul: Михаи́л Ива́нович Кали́нин; Verhnyaja Troica, Oroszország, 1875. november 19.Moszkva, 1946. június 3.) szovjet-orosz forradalmár, 1946-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke.

Mihail Ivanovics Kalinyin
(Михаил Иванович Калинин)
Калинин М. И. (1920).jpg
Született 1875. november 7.
Elhunyt 1946. június 3. (70 évesen)[1][2][3][4][5][6]
Moszkva[7][8]
Állampolgársága
Házastársa Ekaterina Kalinina
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • member of the Presidium of the Supreme Soviet of the USSR
  • Member of the Russian Constituent Assembly
  • Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke (1938. január 17. – 1946. március 19.)
Kitüntetései
Halál okavégbélrák
Sírhely Temető a Kreml falánál

Mihail Ivanovics Kalinyin aláírása
Mihail Ivanovics Kalinyin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Ivanovics Kalinyin témájú médiaállományokat.

CsaládjaSzerkesztés

  • Házastársa Jekatyerina Kalinyina (házas 1906–1946)
  • Gyermekei: Ligyija Talanova, Julija Kalinyina, Anna Kalinyina, Valerjan Kalinyin, Alekszandr Kalinyin
  • Szülei Ivan Kalinyin, Marija Kalinyina

ÉletpályájaSzerkesztés

A Tveri kormányzóságban született. Eredetileg lakatos volt. 1898-ban részt vett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt megalapításában. Az 1903-as pártszakadáskor a bolsevikokhoz csatlakozott. 1912-től a bolsevik Központi Bizottság póttagja lett. 1917 és 1919 között ő volt a Petrográdi Városi Duma elnöke. 1919. márciusától 1946 márciusáig Kalinyin töltötte be a szovjet állam államfőjének megfelelő pozíciókat (az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnökeként, majd 1922-től a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága elnökeként, 1938-tól pedig a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökeként.

Kalinyin 1924 és 1925 folyamán a Politikai Bizottság póttagja, 1926 és 1946 között a Politikai bizottság tagja volt.

EmlékezeteSzerkesztés

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

A műfaj sajátosságaiból adódóan adott szerző magyarul megjelent műveinek többsége brosúra, s legtöbbjének nem tüntették föl a fordítóját. Lehetséges, hogy azonos címmel más-más kiadványok jelentek meg, vagy akár ellenkezőleg: ugyanazt a szöveget idővel más címmel adták közre, de több esetben a címváltozatból sejthetően újabb fordítás készült. A lehetőségekhez képest – az OSZK katalógusa nyomán – Kalinyin (vagy épp "M. Kalinin") összes, magyar nyelvű művét közreadjuk, a szomszéd országokban napvilágot látott, olykor azonos című kiadványokat, ill. a címváltozatokat is beleértve.

  • Honvédelmi háború és totális háború; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1943
  • Lenin a szocialista haza védelméről; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1943
  • Miért erős a Szovjetállam?; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944
  • A szovjetnép erkölcsi arculata; ford. Gyáros László; Martineum Ny., Szombathely, 1945
  • A szovjeterkölcsről; Szikra, Bp., 1945
  • Lenin a szocialista haza védelméről; Kommunisták Romániai Pártja, Kolozsvár, 1945
  • Miért erős a Szovjetállam?; Athenaeum, Kolozsvár, 1945
  • Miért erős a Szovjetállam?; Szikra, Bp., 1945
  • A szovjet állam ereje; Máté Ny., Sopron, 1945
  • J. V. Sztaljin: A Szovjet politikája. Választási beszéd / V. M. Molotov: Választási beszéd / Mihail Ivanovics Kaljinin: Levél a választókhoz; Híd, Szubotica, 1946 (Korunk kérdései)
  • A kommunista nevelésről; ford. Händel Ottó; Szikra, Bp., 1948
  • A Komszomol diadalmas útja. A Komszomol 20 éves évfordulójára! 1938 október; Ifjúsági, Bukarest, 1948
  • Népünk erkölcsi arculata; Területi Könyv- és Újságkiadó, Uzshorod, 1948
  • A propaganda és agitáció kérdéseiről; Magyar Dolgozók Pártja, Bp., 1949 (Népnevelők kis könyvtára)
  • Lenin "Kik a nép barátai és hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen" című művéről; RMP, Bukarest, 1949
  • A tudósításról és a tudósítókról; ford. Herceg János; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949 (A marxizmus-leninizmus könyvei)
  • A politikai agitációról; RMP, Bukarest, 1949
  • V. I. Lenin, J. V. Sztálin, M. I. Kalinyin: Az ifjúsághoz; Pravda, Bratislava, 1951 (A marxizmus-leninizmus könyvtára)
  • A sajtóról és a sajtólevelezőkről; Román Munkáspárt, Kolozsvár, 1952
  • A kommunista nevelésről. Válogatott beszédek és cikkek; Ifjúsági, Bukarest, 1952
  • A kommunista nevelésről; ford. Händel Ottó; Pravda, Bratislava, 1952
  • A Komszomol dicső útja. Gyűjtemény; ford. Szabó Mária; Ifjúsági, Bp., 1953
  • A kommunista nevelés kérdései. Cikkek és beszédek 1925–1945; Szikra, Bp., 1953
  • Kommunista nevelés és katonai kötelesség. Cikkek és beszédek; ford. Zalai Edvin; Zrínyi, Bp., 1964

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Калинин Михаил Иванович, 2015. szeptember 27.
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Калинин Михаил Иванович, 2015. szeptember 28.
  9. Nagy Zoltán: A kalinyini közjáték. Kaposvár Most, 2018. július 14. (Hozzáférés: 2019. április 1.)

ForrásokSzerkesztés