Regiomontanus

Regiomontanus (születési nevén Johannes Müller, teljes nevén Johannes Müller von Königsberg, latinul Johannes Regiomontanus, magyarosan Királyhegyi János) (Königsberg, 1436. június 6. – Róma, 1476. július 6.) késő-középkori német matematikus, csillagász, asztrológus. Nevének latinos változatát csak jóval halála után kezdték használni, első ízben Philipp Melanchthon említette így 1531-ben, Königsberg latin neve, Mons Regius után. Regiomontanus udvari csillagászként évekig élt és dolgozott Budán és Mátyás király iránti tiszteletből a budai királyi palotán áthaladó délkört vette alapul csillagászati számításaihoz. Ez volt a budai délkör. Regiomontanus asztrolábiumot rendelt Bécsből és belevésette a budai délkör helyét.

Regiomontanus
Életrajzi adatok
Született	1436. június 6. Königsberg in Bayern
Elhunyt	1476. július 6. (40 évesen) Róma
Ismeretes mint	csillagász matematikus matematikatörténész asztrológus
Nemzetiség	német
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Lipcsei Egyetem
Pályafutása
Szakterület	matematika-fizika
A Wikimédia Commons tartalmaz Regiomontanus témájú médiaállományokat.

Emléktáblája az esztergomi várban

Életútja

A Regiomontanus-kódex díszoldala. Regiomontanus néhány éven át Mátyás udvari asztronómusa volt, ekkor az állócsillagok mozgásáról írott művét a királynak ajánlotta

De triangulis planis et sphaericis libri

Tizenegy éves korában Lipcsébe utazott, ahol 1447 telétől kezdve csillagászatot és matematikát tanult. 1450-ben Bécsbe költözött át, mert a korabeli Közép-Európa legjelentősebb matematikai-csillagászati iskolája ott működött. Bécsben a humanizmus eszméinek hatása alá került, nem utolsósorban tanára, a híres csillagász, Georg von Peuerbach nyomán. 1452-ben baccalaureatust, 1457-ben licentiatust szerzett és immár magisteri rangban maga is matematikát oktatott a bécsi egyetemen.

Mesterével Bessarion niceai érsek kérésére Rómába utazott, ahol rábízták Ptolemaiosz Almagest című munkájának kritikai fordítását. Peuerbach 1461-ben bekövetkezett halála után Regiomontanus a munkát az itáliai Giovanni Bianchinivel együttműködve fejezte be; a művet utóbb Kopernikusz és Galilei tankönyvként használták. Ugyanebben az időben keletkezett a – csak később, 1553-ban kiadott tankönyvként használatos – háromszögekről írott műve; továbbá a görög nyelvű Újszövetség másolata. Rómában is szoros kapcsolatban állt a humanista körökkel.

Mátyás király meghívására a pozsonyi egyetemen adott elő, évi 200 arany fizetéssel, ahol fél évszázaddal Kopernikusz előtt már a Föld mozgását tanította, s azt, hogy miként kell az égboltozat látszólagos mozgását időmérésre használni. 1467-ben Magyarországra utazott, ahol Esztergomban, Vitéz János palotájában egyedülálló csillagvizsgálót rendezett be, dolgozószobája mennyezetén a konstellációkkal (égkép-horoszkóp). Ezekből csak az állatöv (zodiákus) csillagképei maradtak fenn, amelyek az Esztergomban végzett ásatások alkalmával kerültek napvilágra. A hivatalos megbízása, azaz csillagászati táblázatok készítése mellett trigonometriai függvénytáblázatokat szerkesztett. 1469-ben Esztergomban fejezte be Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles (Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak) c. munkáját, melynek másolatát a királynak ajándékozta. A király egy pompás köntössel és 800 dukát arannyal jutalmazta meg e munkájáért. A munka nyomtatásban többször is megjelent. Két évszázadon keresztül mint kézikönyv forgott az európai csillagászok körében. A munka elkészítésében Ilkus Márton (1433-1493) lengyel származású orvos és asztrológus is közreműködött. Szintén 1469-ben kalendáriumot készített, mely 1473-ban jelent meg német nyelven Magister Johann von Kunsperk's deutscher Kalender címen, majd 1475-ben latinul is. Ebből fordíthatták az 1580-ban megjelent kolozsvári magyar kalendáriumot, melynek címlapján ez olvasható: "a híres neves Király Hegyi János írásaiból magyar nyelvre fordíttatott."

1471-ben Regiomontanus elhagyta Magyarországot és Nürnbergbe költözött, ahol Bernhard Walther házában nyomdát rendezett be. Műhelye alkalmas volt a bonyolult matematikai és csillagászati számítások jó minőségű előállítására. Felállított továbbá egy csillagvizsgálót, amely a kor viszonyai között igen korszerűnek számított. 1471 és 1475 között Nürnbergben fontos művei jelentek meg: Az 57 éves kalendárium (1475-1531), amely bármely időpontra meghatározta a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzetét; valamint az Ephemerides astronomicae, azaz természettudományi évkönyvek (az 1475-1506 közötti évekre), olyan csillagászati és meteorológiai számításokkal, amelyeket hosszú időn át használtak a hajózás történetében.

1475-ben IV. Szixtusz pápa Rómába hívta, hogy közreműködjék a naptárreformban. Munkája elvégzése előtt meghalt, a hivatalos változat szerint pestisben, de a szóbeszéd szerint mérgezés által. Egyes vélemények szerint a trapezunti Georgiosz (1396-1486) fiai mérgezték meg, amiért apjuk Almagest-fordítását Regiomontanus élesen bírálta.

Matematikai és csillagászati munkásságával Johannes Müller Regiomontanus a kopernikuszi világkép egyik szellemi előfutára volt. Ugyanakkor a reneszánsz humanizmus tipikus képviselője, aki az ókori örökség felhasználásával törekedett a jelenkor tudományos ismereteinek bővítésére.

Esztergomi munkásságának emlékére 1986-ban emléktáblát avattak neki a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma bejáratánál, valamint egy utca van róla elnevezve a városban.

Magyarul

• Cisio. Az az: az astronomia tudományának, rövid értelemmel való le-irása. A tsillagoknak, planetáknak és egbéli jeleknek, etc. külömb külömb természeteknek folyásáról, az embereknek négy féle complexiojáról természetiröl, és tulajdonságiról, mindenik hólnapban mitsoda rend-tartással az ember éllyen, mind ételben és italban, mind az aluvásban, förödésben, tisztulásban és ér vágásban. Az hires neves Kiraly Hegy Janos irásából magyar nyelvre fordittatott, és sok helyeken meg-augeáltatott; s.n., Lőcse, 1650 k.
• Királyhegyi János: Csízió, vagyis A csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírása; Landerer Ny., Pest, 1797–1806 k.
• Királyhegyi János: Csízió, vagyis A csillagászati tudománynak rövid és értelmes leírása; ford. Heltai Gáspár; bőv. kiad.; Bagó Ny., Buda 1882

Kapcsolódó szócikkek

• Johannes Tolhopff, Regiomontanus tanítványa

Források

• Ernst Zinner: Regiomontanus Magyarországon
• Szathmáry László: Az asztrológia, alkémia és misztika Mátyás király udvarában. In: Ponticulus Hungaricus. VI. évfolyam 5. szám. 2002. május
• Jörg Ulrich: Regiomontanus. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon. Band XVII (2000). Spalten 1113-1116.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Regiomontanus témájú médiaállományokat.

• Kalendarius, 1518-as kiadás, online
• Csillagok, csillagképek. Tudomány Mátyás király udvarában. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ kiállítása, 2018. november 8-tól 2019. február 28-ig; MTA Könyvtár és Információs Központ, Bp., 2018