Baranavicsi

	Baranavicsi;
; Baranavicsi; címere	; Baranavicsi; zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Fehéroroszország
Terület	Breszti
Járás	Baranavicsi
Jogállás	város
Alapítás éve	1627
Polgármester	Jury Hramakoŭski
Irányítószám	225320; 225401; 225402; 225404; 225406–225411; 225413; 225415–225417;
Körzethívószám	+375 0163
Testvérvárosok	Lista Biała Podlaska (2001. május 16. – ); Kalinyingrád (2007–); Mityiscsi (2000. november 3. – ); Magadan (2018. május 19. – );
	Népesség
Teljes népesség	171 361 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	3074,54 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	193 m
Terület	55 km²
Időzóna	EET (UTC+2); EEST (UTC+3)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 53° 07′, k. h. 25° 59′Koordináták: é. sz. 53° 07′, k. h. 25° 59′
	Baranavicsi; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Baranavicsi; témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Baranavicsi (Баранавiчы, oroszul Барановичи – Baranovicsi, lengyelül Baranowicze) járási jogú város Fehéroroszország Breszti területének keleti részén, a Baranavicsi járás székhelye. 2006-ban becsült lakossága 169,1 ezer fő volt, ezzel az ország 8. legnépesebb városa. Közigazgatási területe 54,9 km². 1939–1954 között a Baranovicsi terület székhelye volt. Fontos vasúti csomópont, a Varsó–Breszt–Minszk–Moszkva főútvonal mentén fekszik, Breszttől 205 km-re északkeletre, Minszktől 138 km-re délnyugatra.

Történelem szerkesztés

Baranavicsi viszonylag rövid múltra tekint vissza. Az azonos nevű falu (akkoriban a Rozwadowski-család birtoka) első említése 1706-ból származik. A település az 1870-es években indult gyors növekedésnek, amikor megépültek a vasútvonalak (itt keresztezte egymást a Varsó–Moszkva és a Vilna–Lemberg vasútvonal). A településnek 1883-ban 2 ezer, 1897-ben 4,6 ezer, 1921-ben pedig 11 ezer lakosa volt. 1919-ben kapott városi jogokat. 1920–1939 között Lengyelország Nowogródeki vajdaságának járási (powiat) székhelye volt. Ekkoriban még lakosságának nagy részét zsidók alkották. A lengyelek fontos garnizonvárossá fejlesztették az akkori lengyel–szovjet határon fekvő Baranavicsit. 1939-re már 27,4 ezer lakója volt. 1939 szeptemberében a Belorusz SZSZK-hoz csatolták, területi székhellyé vált. A német megszállás (1941. június 25. – 1944. július 8.) alatt a város súlyos károkat szenvedett. A zsidó lakosságot (akiknek egy része még 1939-ben menekült ide Lengyelország német megszállásakor) gettóba tömörítették, majd 1942 folyamán különféle koncentrációs táborokba szállították. A háború után (bár 1954-ben elveszítette területi székhely rangját) gyors fejlődésen, iparosodáson ment keresztül.

Gazdaság szerkesztés

Repülőgépek javítása, szerszámgépgyártás (forgácsológépek), autóaggregát-gyár, pamutüzem, élelmiszeripar (tej-, sör- és húsüzem). Kisebb hőerőmű. A város fontos vasúti csomópont, 6 irányba ágaznak el a sínek (Breszt, Minszk, Rivne, Białystok, Aszipovicsi, Lida). Mellette halad el az M1-es autópálya is, mely gyors összeköttetést biztosít a fővárossal.

Nevezetességek szerkesztés

Kresztovozdvizsenszkij-fatemplom (1924).
Vasúti emlékmű (mozdony), a pályaudvaron látható.
Pokrovszkij-székesegyház (1924–1928, neoklasszicista) – a lerombolt varsói ortodox templom mozaikjainak felhasználásával épült.
Alekszandr Nyevszkij-templom – a középkori orosz templomok stílusában épült az 1990-es években.