Főmenü megnyitása

Minszk

Fehéroroszország fővárosa

Minszk (belaruszul: Мiнск, oroszul: Минск, lengyelül: Mińsk) Fehéroroszország fővárosa, a Minszki terület és a Minszki járás székhelye, egyben a Független Államok Közösségének a székhelye. Lakossága 1,78 millió fő (2006). Az 1999-es népszámláláskor a lakosság 79,3%-a belarusz; 15,7%-a orosz; 2,4%-a ukrán; 1,1%-a lengyel és 0,6%-a zsidó nemzetiségű volt. 1993 óta különleges, területi jogokat élvez. Területe 269 km². A Szviszlocs és a Nyemiha folyó partján terül el, az ország földrajzi központjában, Moszkvától mintegy 700 km-re délnyugatra. A Minszki-hátság déli részén fekszik, mintegy 220 m-es tengerszint feletti magasságban. A várost északról és keletről erdőségek övezik, sok zöldterülete van (legnagyobb parkja, a Cseljuszkinyec-park 78 hektáron terül el). Közigazgatásilag 9 kerületre (Frunzenszkij, Moszkovszkij, Oktyabrszkij, Leninszkij, Partizanszkij, Pervomajszkij, Szovjetszkij, Centralnij, Zavodszkij) oszlik. Minszk himnusza (Pesznya o Minszke)

Minszk (Мінск, Минск)
A Győzelem tér
A Győzelem tér
Minszk címere
Minszk címere
Minszk zászlaja
Minszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Fehéroroszország
Alapítás éve1067
Polgármester Anatol Sivak (Анатоль Сівак)[1]
Irányítószám 220001–220141
Körzethívószám 817
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1 974 800 fő (2017)[2] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság280,4 m
Terület305,47 km²
IdőzónaFET (UTC+3)
Elhelyezkedése
Minszk (Fehéroroszország)
Minszk
Minszk
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 53° 54′ 08″, k. h. 27° 33′ 43″Koordináták: é. sz. 53° 54′ 08″, k. h. 27° 33′ 43″
Minszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Minszk témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A mai Minszk területe a középkorban két szláv törzsszövetség, a Krivicsek és a Dregovicsok területének határán feküdt, majd 980-ban a Polocki fejedelemség része lett. Első említése Meneszk néven 1067-ből maradt fenn, így ezt az évet tekintik a város alapításának. Nevét valószínűleg a középkori menszk szó után – ami cserét, cserélőhelyet jelent – kapta. Kedvező fekvése révén a 12. századra Polocki fejedelemség legnagyobb városa lett. A tatár pusztítást elkerülte, 1242-ben a Litván nagyfejedelemséghez került, azon belül pedig a Minszki vajdaság székhelye lett. 1499-ben Jagelló Sándor nagyfejedelemtől magdeburgi városi jogokat kapott. A 16. században már fontos kereskedelmi, egyházi és kulturális központ. A 17. században az orosz-lengyel háborúkban elpusztították a várost (1654-1667 között volt orosz kézen). A második nagy pusztítás az északi háborúban (1708-1709) érte, amikor a svéd és az orosz hadsereg egyaránt pusztította. A 18. századra ezért provinciális kisvárossá süllyedt, ekkoriban lakosságának többségét a lengyelek és a zsidók tették ki, 1790-ben mindössze 7 ezer lakosa volt. 1793-ban az egész országhoz hasonlóan az Orosz Birodalom része lett, 1796-ban pedig kormányzósági székhellyé vált. A 19. században mint kereskedelmi és közigazgatási központ ismét gyors fejlődésnek indult, az 1830-as években utcáinak többsége szilárd burkolatot kapott, 1838-ban megjelent az első minszki újság, 1844-ben pedig a városi színház is felépült. A fejlődést felgyorsította az 1846-ban megépült országút és az 1871-re elkészült vasút, amely Moszkvát és Varsót kötötte össze. 1873-ban a Romni-Libava (Liepaja) vasút megépülésével vasúti csomóponttá vált. Az iparosodás is megindult, a város lakossága ezért gyorsan növekedett (1860-ban 27 ezer, 1897-ben 91 ezer lakosa volt). Minszk egyben a belorusz munkásmozgalom központja is lett, 1898-ban az OSZDMP első kongresszusára itt került sor. Az első világháború alatt a frontvonal közelében levő városként nagy jelentősége volt, az orosz nyugati front főparancsnoksága itt székelt. 1917 októberében itt is megalakultak a szovjetek. 1918 februárjától decemberéig német megszállás alatt volt, 1918. március 25-én itt kiáltották ki a rövid életű Belarusz Népköztársaságot. 1919-ben a Belorusz SZSZK fővárosává nyilvánították. 1919-1920-ban egy ideig lengyel megszállás alatt volt, a rigai egyezmény értelmében végleg a Szovjetunióhoz került. 1922-ben megindult a háborús károk helyreállítása, gyors iparosítás kezdődött, a lakosság száma gyorsan növekedett (1939-ben 238,8 ezer fő). 1921-ben egyetemet létesítettek, 1929-ben megindult a villamosközlekedés, 1934-ben pedig az első repülőtér.

 
A Szakszervezetek kultúrpalotája

A második világháborúban az előretörő német csapatok 1941. június 26-án foglalták el a várost. Itt alakították ki a Reichskomissariat Ostland központját. Megkezdődött a lakosság kényszermunkára hurcolása, a kommunisták tömeges gyilkolása, a zsidó lakosság gettóba tömörítése (mintegy 100 ezres gettót alakítottak ki Minszkben). Hamarosan Minszk a belarusz partizánmozgalom központjává vált, ezért a szerepéért 1974-ben Hős város címmel tüntették ki. A Bagratyion-hadművelet keretében 1944. július 3-án szabadult fel. A súlyos harcokban a város épületeinek 80%-a megsemmisült, lakossága mintegy 50 ezer főre csökkent. A háború után a várost gyorsan újjáépítették, de az épületeket nem rekonstruálták, a város arculatára ma is az 1940-1950-es évek „Sztálin-barokk“ építészete nyomja rá a bélyegét (hatalmas, túldíszített középületek, széles utak, jellegtelen lakótelepek).

 
A Vosztok lakótelep házai az 1970-es években épültek
 
A Privokzalnaja tér épületei az 1950-es évek stílusában épültek

Az újjáépítés pozitív oldala viszont, hogy számos zöldterületet alakítottak ki, Minszk a Szovjetunió egyik leginkább parkosított városává vált. A lakosság száma gyorsan növekedett, 1959-ben elérte a ½ milliót, 1972-ben az 1 milliót, 1986-ban pedig az 1,5 milliót. Egymás után épültek az új lakótelepek, az 1960-as években a Csizsovka, az 1970-es években a Szerebranka, Zapad és Vosztok, az 1980-as években pedig Kuraszovscsina és Malinovka. 1975-ben a növekvő lakosság és az ipar vízigényének biztosítására elkészült a Vilija folyótól a Szviszlocson át Minszkbe vezető csatorna, amelyet a Zaszlavli-víztározó egészített ki. 1984-ben megnyitották az első metróvonalat. Az 1990-es évek közepének gazdasági válságán túljutva ma ismét gyors gazdasági növekedés jellemzi a várost, lakossága folyamatosan növekszik, a város határában egyre több helyen épülnek új lakóterületek (úgynevezett mikrorajonok).

ÉghajlataSzerkesztés

Minszk éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)10,313,618,926,030,932,535,034,630,324,716,010,335,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−2,1−1,43,812,218,721,523,622,816,710,22,9−1,210,7
Átlaghőmérséklet (°C)−4,5−4,40,07,213,316,418,517,512,16,60,6−3,46,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−6,7−7,0−3,32,68,111,713,812,88,23,6−1,3−5,53,1
Rekord min. hőmérséklet (°C)−39,1−35,1−30,5−18,4−5,00,03,81,7−4,7−12,9−20,4−30,6−39,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)453844426589896860534849690
Havi napsütéses órák száma46701271772542612572351659936241751
Forrás: Hong Kong Observatory


GazdaságSzerkesztés

Minszk Fehéroroszország legnagyobb ipari központja. Az iparosodás a 19. század második felében kezdődött (vasúti járműjavítás, textilipar), majd a szovjet időszakban felgyorsult. A legnagyobb üzemeket az első ötéves tervek (1929-1941) szakaszában létesítették. Más posztszovjet városokkal ellentétben Minszkben az ipar 1990 után is megőrizte jelentőségét. Legnagyobb gépipari üzemei az 1946-ban alapított Minszki Traktorgyár (MTZ) és az 1947-ben létesült Minszki Autógyár (MAZ), amely főként teherautókat és buszokat gyárt. A volt Szovjetunió egyik legnagyobb óragyára, valamint fényképezőgépgyár is található itt. Az élelmiszer-, fa- és vegyipar (gyógyszergyártás) szintén számottevő. Kisebb hőerőműve is van.

KözlekedésSzerkesztés

Fájl:Belarus Minsk Metro Kamiennaja Horka.jpg
A metró Kamennaja Horka állomása

Minszk az ország közlekedési csomópontja, a Varsó-Moszkva vasúti és közúti fővonal fontos állomása. Két repülőtere is van, a Minszk-1 a várostól délre 1934 óta működik, innen indulnak a közeli (Moszkva, Szentpétervár, Kalinyingrád stb.) járatok. A modern Minszk-2 a központtól 42 km-re keletre található, 1982-ben nyitották meg és a nemzetközi járatok számára ez a fő légikikötő. A városi közlekedést 10 villamos-, 70 trolibusz- és több mint 100 buszjárat szolgálja. A metró építését 1977-ben kezdték meg, az első vonal (Moszkovszkaja) 1984-ben nyílt meg (9 állomás, 9,5 km), a második (Avtozavodszkaja) 1990-ben (14 állomás, 18 km).

Oktatás, kultúraSzerkesztés

Minszkben 12 egyetem működik, melyek közül a legjelentősebb az 1921-ben alapított Belarusz Állami Egyetem (BSZU), melynek mintegy 17 ezer hallgatója van. 11 színház (a Makszim Gorkij-színház oroszul, a Janka Kupala belarusz nyelven tartja előadásait) és 20 múzeum (Szépművészeti múzeum, Néprajzi múzeum, A Nagy Honvédő Háború múzeuma, Nemzeti Történeti múzeum, Janka Kupala irodalmi múzeum stb.) működik a városban.

LátnivalókSzerkesztés

Minszk viszonylag szegény műemlékekben, ennek oka a második világháború pusztításaiban rejlik. Néhány értékes egyházi műemléke viszont ma is látható, ilyen a 17. századi bencés apátság az 1687-re felépült Szentlélek-katedrálissal (szobor Szv. Duha) és a Szent József-templommal, az egykori jezsuita kolostor a Szűz Mária-templommal (1710), valamint az 1620-as években épült Szent Péter és Pál-templom. Az egyházi műemlékek közül említést érdemel még a Szt. Szimeon neoromán téglatemploma (1910), a neogótikus Troickij-templom (1864), a középkori orosz stílusban épült Alekszandr Nyevszkij-templom (1898) és a Mária Magdaléna-templom (1847).

 
Az 1710-ben épült Szűz Mária-templom

A világi műemlékek közt meg kell említeni a Piscsali-kastélyt (1825) és a 18. századi városházát (ratusa), amelyet 2003-ban eredeti formájában építették újjá. A Kálvária-temetőben található a Kresztovozdvizsenszkij-templom (1842) és az 1830-ban épült kapu. A közelmúltban is épültek új templomok és monostorok, a legszebb ezek közül az 1999-re elkészült Szent Erzsébet-monostor. A város mellett található az Urucsje kőmúzeum. A szovjet időszak számos emlékművel gazdagította a várost, a legismertebb a Nagy Honvédő Háború emlékműve, a Haza-anyácska szobra.

TestvérvárosokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés