Főmenü megnyitása

Péter apostol

Őskeresztény apostol és püspök
(Szent Péter szócikkből átirányítva)

Péter apostol vagy bizonyos egyházakban Szent Péter (Kr. e. 1 ?– Kr. u. 67. június 29.? [megj. 1]) Jézus tizenkét apostolának egyike.

Szent Péter
Péter apostol mint a kulcsok őrizője (Anton Raphael Mengs festménye, 1776/1779)
Péter apostol mint a kulcsok őrizője
(Anton Raphael Mengs festménye, 1776/1779)
apostol
Születése
Kr. e. 1
Betsaida
Halála
Kr. u. 67. június 29.
Róma
Tisztelete
Egyháza Katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ókeleti egyházak
Görögkatolikus egyház
Ortodox kereszténység
Sírhely Szent Péter-bazilika
Ünnepnapja június 29.
Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ókeleti egyházak
Jelképei fehér hajú és szakállú öregember, kulccsal, palliummal, fordított kereszttel
Irodalmi munkássága
Fő művei

Kanonikusak:

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Péter és a pápaságSzerkesztés

A katolikus egyház többek közt olyan szövegekből vezeti le Péter pápaságát, mint Jézus mondása az evangéliumokbanː

„Te Péter vagy és én erre a sziklára fogom építeni egyházamat, és ezen az alvilág erői nem fognak győzedelmeskedni. Neked adom a mennyek országának a kulcsait; amit a földön megkötsz, az meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”[1]

Bár Péter, Pál, János és Jakab apostolok voltak a leginkább figyelemre méltó korai keresztény vezetők, az Újszövetség nem említi meg, hogy Péter az egyházban az első személy vagy az apostolok között elöljáró lett volna. Ehelyett arról olvashatunk, hogy a hívők között mindenki egyenlő volt,[2] Jézus tanításainak megfelelőenː A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, s jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mint ha szolga volna. [3]

Azt sem említi meg a Szentírás, hogy Rómában szolgált volna, illetve hogy ott is halt volna meg. Olvashatunk utazásairól Antiókhiába, Szamáriába, Joppé és Cézárea városaiba, valamint más helyekre, de Rómáról nem történik említés.

Nagy valószínűséggel Rómában halt mártírhalált, de csak 60 után érkezett oda, és a mai történészek elvetik azt a nézetet, mi szerint Péter lett volna az első pápa vagy akár római püspök, mivel az ő korában még nem alakult ki a püspöki intézmény.[4]

NeveSzerkesztés

Eredetileg Simonnak nevezték. A szó a héber שָׁמַע igével áll etimológiai kapcsolatban: (meg)hall, meghallgat, hallgat rá, figyel, megért, szót fogad[5] , ill. természetesen ‏‏שִׁמְעוֹן -Siməón pátriárka, Jákob fia, a megfelelő izraelita törzs névadója nevével. Jézus adta neki az arám Kéfás nevet, amit később görögre Petrosz-ként fordított valószínűleg már maga az apostol. Ennek magyaros átirata a "Péter". Mivel a "kéfás"-szó magyar jelentése "kőszikla", a katolikus hagyomány a Mt 16,18-ban a névadáson túlmenő hivatalalapítást lát, különösen Jézus kommentárja miatt: "Te Péter (Πέτρος) vagy, és én erre a kősziklára (πέτρᾳ) fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta." (Mt 16,18b) Van olyan protestáns értelmezés, amely ezt vitatja, különösen a nyelvtani nemek eltérése miatt: a "szikla" jelentésű πέτρᾳ nőnemű, míg a hímnemű πέτρος több szövegben inkább kisebb, pl. megmarkolható követ jelent. Katolikus és protestáns értelmezők is rámutatnak azonban, hogy egyrészt az eredeti párbeszéd arám nyelvű, és ott a "Kéfás"-szóval nincs ilyen probléma, másrészt a szöveg egész tendenciája az, hogy Jézus kitüntette Pétert, miután Péter fölismerte benne a Messiást.

A modern Bibliaértelmezés Jézus saját szavának pusztán a névadást ismeri el, mivel az megjelenik a János evangéliumban is, igaz már a két személy első találkozásakor (Jn 1,42). A folytatás az ősegyházi hagyományban formálódott ki, és a föltételezett ősi jézusi beszédgyűjteményből került a három szinoptikus közül pusztán Máté evangéliumába. Modern katolikus értelmezők mindenesetre ebben a mondásban a Péternek tulajdonított ősegyházi tisztelet bibliai dokumentumát látják.

ÉleteSzerkesztés

Jézussal az evangéliumok szerintSzerkesztés

Péter János evangéliuma szerint Betszaidából származott,[6] és Keresztelő János tanítványa volt, míg a szinoptikusok szerint Jézus elhívása előtt Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Nős ember volt, amikor Jézus tanítványa lett, hiszen Jézus meggyógyította az anyósát.[7]

 
Szent Péter háza Kafarnaumban

A szinoptikusok elbeszélése szerint a Genneszareti tavon halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor Jézus elhívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek is: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” [8]. Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért Messiásnak vallotta őt.[9]

Az Újszövetség alapján Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. [10]

Ez a kulcsokról szóló kijelentés viszont megismétlődik két fejezettel később, a Máté 18,18-20-ban a teljes tanítványi közösségre vonatkoztatva is.

 
A Sixtus-kápolna A kulcsok átadása Péternek című freskója
(Pietro Perugino, 1481–1482)

Amikor Jézust elfogták, kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét.[11] Mikor pedig Jézus a vádló főtanács előtt állt, háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványai közül való.[12] Ezután szólalt meg a kakas kétszer, ami emlékeztette őt Jézus korábbi jövendölésére.[13]

Lukács és János evangéliuma szerint elsőnek tanúskodott Jézus feltámadása felől.[14]

Jézus után a többi újszövetségi irat szerintSzerkesztés

Az Apostolok Cselekedetei úgy mutatja be, mint aki vezető szerepet játszik a jeruzsálemi gyülekezetben. Az apostolokkal együtt sok csodálatos gyógyítást tesz.[15]

Heródes király fogságba vetette, ahonnan rendkívüli módon szabadult[16] és ismeretlen helyre távozott. Az elbeszélésben világos Jézus-párhuzam ismerhető föl: ahogy Jézusnak a bezárt sírját, úgy Péternek a börtönét nyitotta ki az angyal. Ezután Péter is, miután meggyőzte az egyházat arról, hogy él, eltávozott a körükből. Mindenesetre nem a mennybe.

 
Giovanni Lanfranco: Az angyal kivezeti Szent Pétert a börtönből

Pál említést tesz[17] egy Antiókhia-i tartózkodásáról, de nem egyértelmű, hogy ez az Apostolok Cselekedeteiben elbeszéltek után volt-e, ill. hogy milyen hosszan tartott. Pál apostol továbbá így ír róla: „én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé”[18] – arra utalva, hogy míg Pál elsősorban a pogány nemzetek, Péter főleg a zsidók között szolgált.

A római tartózkodás és a római vértanúság elsősorban a Biblia utáni keresztény hagyomány meggyőződése, de bibliai utalás, hogy az 1. Péter levelet "Babilonból" keltezi szerzője (1Pét 5,13). Modern értelmezők megengedik ugyan, hogy pszeudoepigráfia is lehetséges, tehát hogy valaki más írta a levelet Péter nevében, de akkor is jelentős tény, hogy az esetlegesen ismeretlen szerző a "Babilon"-szóval próbálja hitelesíteni az azonosságot, mivel "Babilon" Róma fedőneve volt az Újszövetség korában (vö. pl. Jel 17-18, Babilon a nagy parázna asszony, aki hét dombon fetreng, világos utalás a szerző korabeli Rómára).

Mindenesetre van olyan mai szerző is[19], aki lehetségesnek tartja az 1Pét levél péteri inspirációját azzal, hogy a konkrét írnok az 1Pét levélben ugyanott említett "Márk, a fiam", lehetett, aki a Márk evangélium szerzője is. ilyen módon a Márk evangélium forrása közvetlenül Péter prédikációja volna.

Római működése a hagyomány szerintSzerkesztés

Katolikus források is elismerik, hogy Péter útja a jeruzsálemi csodálatos szabadulás után nem közvetlenül vezetett Rómába. Legfontosabb jele ennek az, hogy Szent Pál Rómaiakhoz írott levele végén a nagyszámú üdvözlés között nem találjuk Péter nevét (vö. Róm 16). Ugyanakkor a Római levél eléggé egyértelműen az 50-es évek elejére tehető, míg a Néró-féle keresztényüldözés 64 és 67 között zajlott. Így Péternek bőven volt ideje Rómába érkeznie, és ott annyira egyértelmű vezetővé válnia, hogy az 1Pét levél már Rómára hivatkozzon megírási helyként (lásd fönt).

A II. század végén élt Gaius presbiter egy vitairatában egyértelműen kijelenti, hogy "én pedig meg tudom mutatni az Apostolok trófeáit. Mert ha te eljössz a Vatikánhoz vagy az ostiai útra, megtalálod ott azoknak a trófeáit, akik ezt az egyházat alapították" [20] A XX. századi ásatások a Szent Péter Bazilika alatt úgy ősi grafitikkel, mint a keresztény módon (nem égetéssel) eltemetett holtak elhelyezésével igazolták az ősidőktől folyamatos tiszteletet, amit a Vatikán dombján az a pont kapott, ahol most a Szent Péter Bazilika főoltára és kupolája áll. Az ásatások látogatóinak bemutatnak ott egy sírt, és ősi tisztelettel körülvett csontmaradványokat is, amelyeket az Egyházi Állam Szent Péter csontereklyéinek tekint.

 
Sírja a Szent Péter-bazilika altemplomában

Mindenesetre ezzel kapcsolatban a Katolikus Egyház nem jelentett ki kötelező tanítást, dogmát, de azt biztos tudásnak tekinti, hogy a római egyház mindenkori episzkoposzai, püspökei Szent Péter utódjának tekintették magukat, és ezt a hivatkozást a világegyház soha az ókorban nem vitatta el tőlük. Vita ennek a hivatkozásnak a jelentőségén volt: jogos-e ennek alapján más püspökségek vitatott választásaiba beavatkozni, ill. olyan kérdéseket világegyházi szinten szabályozni próbálni, hogy mikor legyen a Húsvét.

VértanúságaSzerkesztés

Halála időpontja bizonytalan. Tacitus szerint, amikor Néró felgyújtatta Rómát, a keresztények lettek megvádolva a tűzvészért. A hagyomány úgy tartja, hogy Pétert az ekkor bekövetkező üldözési hullám idején fogták el, és valamikor 64 és 67 között kivégezték.

Halálával kapcsolatban két legendát ismerünk, melyek alapjában kiegészítik egymást. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. A Quo vadis-legenda szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől a Via Appián, amikor megjelent előtte Jézus, aki éppen Rómába tartott. Péter megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot. A másik legenda szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban.

E legendák jelentik az alapját Henryk Sienkiewicz világhírű Quo vadis? c. regényének, ill. az abból készült filmadaptációknak.

GyermekeiSzerkesztés

Péter leszármazottairól csak későbbi korok legendái írnak. Ezek szerint volt egy lánya, de ez nincs kellően alátámasztva. A katolikus egyház szentként tiszteliː Szent Petronella.

SzentkéntSzerkesztés

A római katolikus egyház szerint a következők védőszentje, oltalmazója: a római katolikus egyház, a pápák, a papok, Róma, a halászok, a halkereskedők, a hálószövők, a lakatosok, a kapusok, a felügyelők, az esztergályosok, a kárpitosok, a papírgyárosok, a papírkereskedők, a pénzváltók, a posztósok, a szappanosok, az üvegesek; továbbá kígyómarás, lábbetegségek és veszettség ellen kérik oltalmát.

MűveiSzerkesztés

Két kanonikus újszövetségi, és több olyan később keletkezett apokrif irat is létezik, amelyeket tényleges szerzőjük Szent Péter írásaként népszerűsített. Az Ókorban ez szokásos eljárás volt, amit pszeudoepigráfiának nevezünk. Ahogy fönt bemutattuk, az 1. Péter levéllel kapcsolatban modern kutatók egy része is lehetségesnek tartja a péteri szerzőségét, mint ahogy a modernek közül is sokan látják igazolhatónak a hagyományos meggyőződést arról, hogy a Márk evangélium mögött is Szent Péter igehirdetése áll. A neki tulajdonított pszeudoepigráf művek a következők:

Kanonikus újszövetségi iratokSzerkesztés

Apokrif iratokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mt 16:18-19
  2. Kol 3,11
  3. Lk 22,25-26
  4. Gergely Jenő: A pápaság története
  5. Fohrer, Georg et al.. Hebräisches und aramaäisches Wörterbuch ford.: Liptay György: Héber-arám-magyar bibliai szótár, OMC, Bécs, 1993: 
  6. Ján 1,44 , Ján 12,21
  7. 1. Korinthusi levél 9:5
  8. Máté 4,19
  9. Mt 16,17
  10. „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mt 16,19 (http://szentiras.hu/SZIT/Mt16#19)
  11. Jn 18,10
  12. Mk 14,66-72
  13. Mk 14,72
  14. Lk 24,34
  15. ApCsel 3. és 5. rész
  16. ApCsel 12,3-11
  17. Gal 2,11-14
  18. Gal 2,7
  19. Kocsis, Imre. Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I., 204-206. o.. ISBN 978 963 277 168 7 
  20. Dr. Tóth K. János. Római virágszedés, 71. o. [1988] 

MegjegyzésSzerkesztés

  1. a római kat. hagyomány szerint

ForrásokSzerkesztés

További információSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Előző pápa:
nem volt
Római pápa
33 ? – 67 ?
 
Következő pápa:
Linusz