A védőszent (latinul patronus; patrona) olyan szent, akit egy hely (ország, terület, település, templom stb.), tevékenység, személy vagy közösség (család, nemzet stb.) mennyei védőjének tekintenek.[1][2] A kereszténységben a római katolikus egyházban, az anglikanizmusban vagy az ortodox kereszténységben ismert.

Egyes kultúrákban a nemzeti vagy helyi istenek a védőszentek megfelelői;[3] az a védőisten, aki egy nép-népcsoport, foglalkozás, esemény stb. oltalmazója. Például: Diana a vadászat latin patrónája, a görög Dionüszosz a szüreté vagy Kínában Khuei Hszing a tudósok patrónusa.[3]

Sevillai Szent Izidor, az internet védőszentje.[4]

Kereszténység szerkesztés

Történelem szerkesztés

A keresztény védőszent kultuszban az ókori szokások és hiedelmek pogány elemei élnek tovább.[5] (→ védőisten)

A 3. században a görög misztériumok kezdtek hatást gyakorolni az egyházra, és a következő században antik példa nyomán kifejlődött a szentek kiterjedt tisztelete.[6]

A pogány tömegek megtérítésével megindult a pogány kultuszok integrációjának folyamata. A nép lelkében kiirthatatlanul benne gyökerező vallási gyakorlatok átformálódva kerültek át a keresztény ún. másodrendű kultuszba.[7] A különböző foglalkozásokért, eseményekért felelős istenségek elképzelése folytatódott a keresztény hitben, a szentek tiszteletének rendszerében.[8] A védőszentektől nemcsak azt kívánták, hogy közbenjáróként legyenek a Mindenhatónál, hanem konkrét követelményekkel álltak eléjük: esőt küldeni a szántóföldekre, segíteni a szerencsés szülésben stb.[9]

A templomok annak a mártírnak (majd később szenteknek is) a nevét kapták, akitől azt várták, hogy közbenjáróként járjon el az ott istentiszteletet végző keresztényekért. A templomok, a régiók és országok védőszentjeit úgy választották ki, hogy a mártírnak vagy szentnek valamilyen kapcsolata volt az adott hellyel.[10]

Az európai középkorban a védőszentek örökbefogadása az élet minden területére kiterjedt: az emberek egészségére, foglalkozására és családjára, a kereskedelemre, a veszélyekre, a településekre, az országra.[11][10] A reformáció előtti nyugati kereszténység egész társadalmi életét a menny szentjeitől való védelem gondolata mozgatta.[10]

Katolicizmus szerkesztés

Az egyházi szabványok szerint (1630. március 23.) a hívek választják a védőszentet a kanonizáltak közül a püspök és papság beleegyezésével, és a választást a Congregatio Rituum erősíti meg. Változtatás csak az apostoli szék engedélyével történhet. Ünnepe elsőrangú és nyolcaddal (oktáva) bír.

Védőszent lehet az is, akinek a nevét a keresztségben kapja az ember, tehát pl. a György nevezetűeknek Szent György.

Magyarország fővédőszentje Szent István király, akinek ünnepe augusztus 20-án, szentté avatásának évfordulóján van. Az ország védőasszonya (Patrona Hungariae) Szűz Mária, kinek tiszteletére Vaszary Kolos hercegprímás 1896-ban külön ünnepet eszközölt ki a pápánál, melyet ma Magyarok Nagyasszonya néven tartanak. Az ünnep napja először október második vasárnapjára esett, majd X. Piusz pápa áttette október 8-ra. A II. vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re módosította az időpontot, de 1984-től ismét október 8-án tartják.[12]

Egy templom védőszentjét a templom szentelésekor a püspök határozza meg.

Protestantizmus szerkesztés

A legtöbb protestáns irányzatban a védőszentek ábrázolását és tiszteletét a bálványimádás egyik formájának tekintik.[13] Elutasítják a védőszenteket, mivel a szentek tisztelete, a védelmük és közbenjárásuk kérése éles ellentétben áll a Solus Christus (egyedül Krisztus) elvével.

Ortodox kereszténység szerkesztés

Az ortodox kereszténység elismeri a szentek tiszteletét, de általában nem társítja a szenteket foglalkozásokhoz vagy tevékenységekhez.

A hagyományuk alapján minden templom, amikor a püspök felszenteli, egy nevet kap, aki a védőszentje lesz. A védőszent ikonja az első sorban található az ikonosztázban.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Patronal Feast, An Episcopal Dictionary of the Church: A User-Friendly Reference for Episcopalians. New York: Church Publishing, Inc. (2000). ISBN 0-89869-211-3 
  2. patron saint, The American Heritage Dictionary of the English Language, 4th (2006. március 16.). ISBN 0-618-70172-9 
  3. a b patron saint | Definition & Examples | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  4. Sevillai Szent Izidor az internet védőszentje. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  5. Magyar Néprajzi Lexikon: védőszent, patrónus
  6. Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás
  7. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve
  8. Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása, 1992
  9. Dr. Félegyházy József: Az egyház a korai középkorban. Bp., 1967, Szent István Társulat
  10. a b c What Are Patron Saints and How Are They Chosen? (angol nyelven). Learn Religions. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  11. CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: Patron Saints. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  12. MAGYAROK NAGYASSZONYA Archiválva 2014. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben - Diós István: A szentek élete
  13. Managing a country parish: A country pastor's advice to his successor, Calvinism in Europe, 1540-1610: A Collection of Documents, 53. o. (1992. március 16.). ISBN 0-7190-3552-X. OCLC 429210690