János evangéliuma
A János evangéliuma az Újszövetség negyedik könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. A hagyomány szerint szerzője János evangélista, aki ezen kívül még három apostoli levél és a hagyomány szerint A jelenések könyve szerzője is.
Tartalomjegyzék
A szerzőSzerkesztés
Bár nem nevezi meg magát a könyvben, sok utalás található a könyvben Jánosra, „a szeretett tanítványra”, és az ókeresztény hagyomány őt tartotta a szerzőnek. Ugyanakkor keletkezési ideje a Krisztus születése utáni 100 körülre tehető, míg megírásának helye a kisázsiai Patmosz szigete.
Akikhez íródottSzerkesztés
János evangéliuma tele van arra vonatkozó utalással, hogy akikhez szól a levél, azok már ismerik az evangéliumokat. János gyülekezeti könyvnek, amolyan „lelkigondozónak” írta.
CéljaSzerkesztés
A célja a gyülekezetek számára egyfajta erőt adó örömhír (latinul evangélium). Jézust úgy mutatja be, hogy ő maga Isten, aki azért jött el, hogy kegyelmet hozzon mindazok számára, akik elfogadják a bizonyságtételét.
TartalomSzerkesztés
Az evangélium egy teológiailag nagyon fontos, és szép dicsőítéssel, a "Logosz-himnusszal" kezdődik, mely egyrészt bizonyítja Jézus preegzisztens létezését, másrészt megmutatja azt, hogy Jézus Isten megtestesüléseként jelent meg a Földön.
- 1, 1-18: A Logosz-himnusz
- 1, 19-58: Keresztelő János, és Jézus első tanítványai
Az első egységet szokták "a jelek könyvének" is nevezni (2-12. fej.), mivel Jézus megmutatja isteni erejét, hogy ezzel az embereket még jobban az Örökkévaló felé irányítsa az igaz hit segítségével.
- 2. fej.: A kánai menyegző, a templom megtisztítása
- 3. fej.: Jézus és Nikodémosz, János intelmei tanítványainak
- 4. fej.: Jézus és a szamáriai asszony, a pogány tisztviselő fiának gyógyulása
- 5. fej.: A beteszdai gyógyítás
- 6. fej.: A kenyérszaporítás és az eucharisztikus beszéd
- 7. fej.: Jézus a sátorok ünnepén prédikál
- 8. fej.: A házasságtörő asszony, Jézus prédikál a zsidóknak
- 9. fej.: A vakonszületett meggyógyítása
- 10. fej.: Jézus a jó pásztor, vitázik a zsidókkal a Chanuka (felavatás) ünnepén
- 11. fej.: Lázár feltámasztása, a Szanhedrin halálos ítélete Jézus ellen
- 12. fej.: A betániai megkenetés, bevonulás Jeruzsálembe, Jézus halálának teológiai értelme
A második egység - tartalmát tekintve - "a szenvedés és dicsőség könyve" (13-21. fej.) elnevezést kapta, mivel központi eseménye az emberiség megváltásáért hozott keresztáldozat, melynek hozománya a dicsőség, vagyis Krisztus feltámadása lesz.
- 13. fej.: Az utolsó vacsora, lábmosás, Júdás árulásának megjövendölése, a szeretet parancsa
- 14 - 16. fej.: az utolsó beszéd (A Szentlélek ígérete, üldözések megjövendölése, kitartás Krisztusban, a viszontlátás öröme)
- 17. fej.: Jézus utolsó (főpapi) imája az apostolokért, a világért, a hívekért
- 18. fej.: Jézus elfogása, tárgyalása a zsidó hatóságok előtt, átadatása a rómaiaknak
- 19. fej.: Jézus kigúnyolása, halálos ítélete, megfeszítése és halála, temetése
- 20. fej.: Az üres sír, Jézus megjelenik követőinek
- 21. fej.: Jézus Tibériás tavánál, Péter megbizatása, az evangélium lezárása
Lásd mégSzerkesztés
Külső hivatkozásokSzerkesztés
- János evangéliuma – teljes szöveg, hu.wikibooks.org
- János evangéliuma – teljes szöveg, mek.oszk.hu
- János evangéliuma – teljes szöveg, többféle fordításban (Biblia fordítások - Károli Biblia), immanuel.hu/biblia/biblia.php