San Paolo fuori le mura
A San Paolo fuori le mura bazilika (Falakon kívüli Szent Pál-bazilika) Róma második legnagyobb bazilikája, amelyet állítólag Pál apostol sírja fölé emeltek, az Ostia felé vezető úton, amely akkor a városfalakon kívül esett, innen származik a templom elnevezése.
|
Ez a bazilika a Világörökség része |
| San Paolo fuori le mura, Róma | |
| világörökségi helyszín része | |
 | |
| A bazilika homlokzata | |
,_Innenansicht_1.jpg) | |
| A bazilika főhajója | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Római egyházmegye |
| Stílus | ókeresztény építészet |
| Tervezője | Luigi Poletti |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 91-013 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
| Felvétel éve | 1980,1990 |
| Település | Róma |
| Elhelyezkedése | |
 San Paolo fuori le mura, Róma
Pozíció Róma térképén
| |
| é. sz. 41° 51′ 31″, k. h. 12° 28′ 38″Koordináták: é. sz. 41° 51′ 31″, k. h. 12° 28′ 38″ | |
| A San Paolo fuori le mura, Róma weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Paolo fuori le mura, Róma témájú médiaállományokat. | |
A lateráni egyezmény következtében a bazilika a Szentszék területen kívüli birtoka. Jelenlegi főpapja (2021. augusztus) James Michael Harvey bíboros.[1]
TörténeteSzerkesztés
Pál apostol kivégzése után követői emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella memoriae-nak neveztek. I. Constantinus római császár bazilikát építtetett itt. 386-ban I. Theodosius sokkal nagyobb és szebb bazilikát óhajtott emeltetni, de a munka csak I. Leó pápa idején készült el. 1220-ben és 1241-ben kolostort építettek hozzá. VIII. János pápa megerősíttette a bazilika és a kolostor falait, válaszul a szaracén betörésekre.
1823. július 15-ről 16-ra virradó éjjel tűz ütött ki, és néhány óra alatt a templom leégett. Eredeti kialakításáról csak Piranesi: Vedute di Roma című műve tanúskodik (5. és 38. táblakép). 1832-ben XII. Leó indította el az újjáépítést. Minthogy ez volt a legrégibb eredeti karakterét tükröző római templom, ebben világméretű, vallástól független segítőkészség mutatkozott. Muhammad Ali Egyiptom muszlim alkirálya alabástrom oszlopokat küldött, I. Miklós orosz cár, az orosz ortodox egyház feje a szentélyt díszítő malachitot és lapis lazulitot. A homlokzat munkálatainak finanszírozását az olasz kormány vállalta, és nemzeti műemlékké nyilvánította a bazilikát. A jelenlegi épület hűségesen követi az eredeti tervet és méreteket.
LeírásaSzerkesztés
Az öthajós, bazilikális elrendezésű főszékesegyház hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter. A Tevere felőli főbejárat az oszlopos előcsarnokba vezet. Ezt 150 oszlop szegélyezi, az átriumban Pál apostol nagyméretű, erőt sugárzó szobra, a 19. századi Giuseppe Obici műve áll. Az aranyozott mozaik homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. Lejjebb, az ablakok között a négy próféta képe látható.
A főhajót a mellékhajóktól két-két oszlopsor választja el, amely felett köralakú mezőkben a pápákat ábrázoló mozaikok vannak, kronológiai sorrendben, Péter apostoltól Ferenc pápáig; az aktuálisan regnáló pápát ábrázoló mozaik ki van világítva.[2] A szájhagyomány szerint a világvége akkor lesz, amikor nincs már több pápának való üres hely (ma még tizenhat van). A főhajóval szemben magasodik a diadalív (arcus triumphalis), amelyet két gránitoszlop tart. A diadalív mozaikja az 5. században készült, Galla Placidia császárné utasítására, s még az eredeti templomból való. Az apszis mozaikja a 13. században készült Velencében, III. Honoriusz pápa megbízásából.
GalériaSzerkesztés
A kolostorkert és kerengője
A kolostorkerengő, oszlopkettős
A kolostorkerengő, mozaikdíszes oszlop
A kolostor kerengője, mozaikberakásos díszítés
A kolostor kerengője, kolostorkert
A kolostor kerengője, mozaikberakásos díszítés
A kolostor kerengője
A kolostor kerengője
Mozaik ikonrészlet a 13. századból
Szent Pál (freskórészlet, 15. sz.)
12–13. századi freskómaradványok
12–13. századi freskómaradványok
Apszis- és diadalív-mozaikok
ForrásokSzerkesztés
- A művészet olasz városai. Róma-Velence-Firenze-Nápoly-Pompei, Edizione Lozzi, Róma, 1998
- Róma eredetétől 2000-ig, Edizione Lozzi, Róma, 2000
- Thomas Veser: Az emberiség kincsei. Világörökségünk. Műemlékek és parkok az UNESCO védelmében. Officina Nova könyvek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
- M. L. Borrá – M. D. Serrano: Korai középkor (A művészet története sorozat) Corvina, Bp., 1988 ISBN 963-13-2393-5
- Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Bp., 1959, ETO 72 01 7350 1259
- Pogány Frigyes: A szép emberi Környezet. Műszaki, Budapest
- Pogány Frigyes: Róma. Műszaki, Budapest
- Pogány Frigyes: Terek és utcák művészete. Műszaki, Budapest
- Pogány Frigyes: Belső terek művészete. Műszaki, Budapest
- Fajth Tibor: Itália. Panoráma, Budapest
- A Világ természeti csodái és kultúrkincsei (UNESCO sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra, 1998 ISBN 963-367-345-3
- Luca Mozzati: ROM (német verzió) Electa, Milánó, 2003 ISBN 88-370-2070-8
- A. M. Cerioni – Roberto Del Signore: La Basilica di San Paolo Fuori le Mura. Libreria Editrice Vaticana, 2003 ISBN 88 209 45711
- Cinzia Valigi: Róma és a Vatikán. Plurigraf kiadó, 2005 ISBN 88-7280-534-1
- Wellner István: Velencétől Rómáig. Panoráma mini útikönyvek, Bp., 1974 ISBN 963-243-012-3
