Homlokzat (építészet)

A Károlyi-palota homlokzata, Budapest, Pollack Mihály tér

A nápolyi dóm homlokzata

A homlokzat valamely épület utcára, udvarra vagy kertre néző, nyílásokkal áttört és építészetileg többé-kevésbé gazdagon kiképzett fala, tágabb értelemben az ilyen falak (a tetőzettel együtt készült) geometrikus rajza is. A homlokzatok építészeti kialakításának a fő szempontja, hogy lehetőleg hűen tükrözzék vissza az épület belsejét, illetve tolmácsolják annak rendeltetését. Mindez leginkább a főhomlokzatra jellemző — szélességének és magasságának aránya, az emeleteket elválasztó párkányok és a nyílások elrendezése, a falfelület kialakítása, díszítése jellemző az egyes építészeti stílusokra.

Fajtái

Attól függően, hogy hová, mire néz, számos fajtáját különböztetjük meg:

• a főhomlokzat kapuja fontosabb utcára vagy térre nyílik; szinte mindig ezen nyílik az épület főbejárata;
• a kevésbé fontos utcára, térre néző oldalhomlokzat a főhomlokzatra többnyire merőleges, azzal sarokban összefut;
• a hátsó homlokzat a főhomlokzattal átellenben helyezkedik el,
• belterületekre nyílhat az udvarhomlokzat, esetleg kerthomlokzat.

A homlokzat megjelenését formáló elemek

• falfelületek,
• ajtók, ablakok és tartozékaik,
• árnyékolók, árnyékoló berendezések,
• lépcsők,
• erkélyek, teraszok,
• mellvédek, korlátok,
• tetőidom, tetőhéjalás,
• kémények, szellőzők, bevilágítók,
• telepített növényzet,
• tornyok,
• párkányok.

További információk

• homlokzat.lap.hu
• Szabadbölcsészet: A reneszánsz és a barokk építészete Magyarországon — Homlokzatformák
• A 19. SZÁZAD ÉPÍTÉSZETE

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• kislexikon

Kapcsolódó szócikkek

• Oromzat
• Rizalit