Harangtorony
A harangtorony toronyformájú építészeti szerkezet, általában templom vagy középület szomszédságában (ebben az esetben polgári toronyról beszélünk), amely otthont ad egy vagy több harangnak. A keresztény templomoknak gyakran több, velük egybeépített harangtornyuk van. Az önálló torony építészetben elterjedt olasz neve campanile. A mecset tornyát minaretnek nevezzük, amely harang nélküli torony.
A harangtornyok sajátos csoportját képezik a németalföldi és észak-franciaországi polgári harangtornyok, amiknek külön nevük is kialakult: franciául beffroi, hollandul belfort, németül Belfried, angolul belfry .
Története
szerkesztésAz ezen építészeti típus eredete
szerkesztésA hagyomány Nolai Szent Paulinusnak (5. század), Nola püspökének tulajdonítja a gyülekezetbe szólító haranghasználat örökségét, de az első jelentés 561-ből Tours-i Szent Gergelyhez köti a hívek hívását külön toronyba helyezett harang megszólaltatásával. A 8. századtól ez a konstrukció gyorsan elterjedt Európában, amikor II. (III.) István pápa elrendelte három harangnak a Szent Péter-bazilika tornyába való beépítését.
A vallási funkciókat később, főként a mechanikus órák elterjedése után, kiterjesztették az eltelt óra harangütéssel való jelzésére. Egyre nőtt a kultikus használaton kívüli harangtornyok száma városi középületeken.
Leírás
szerkesztésA harangtorony a főépülettől bizonyos távolságra, különállóan épített torony, amelynek típusa olasz eredetű (campanile), de nagyon népszerű lett máshol is. Sokkal gyakoribb külföldön a templom főépületével, a főhajó, a kereszthajó, vagy az átrium fölött egybeépítve, gyakran egy többszintes építészeti blokk részeként. Erre a német Westwerk, vagy Westbau (szó szerint „nyugati (véd)mű” vagy „nyugati épület”) kifejezést használják, amelyek nem mindig szinonimák. A Westwerk általában a német típusú megoldását jelenti.
A római kor és a középkor közti átmeneti időszakban az első templomok stílusára a régi építészeti, például védőbástyákra emlékeztető elemek újrafelhasználása a jellemző.
Az ún. harmonikus kórus az, amikor a két harangtorony a templom szentélye fölött helyezkedik el.
A legrégebbi harangtornyok hengeres alakúak. Ez a fajta szerkezet jellemző például a ravennai templomokra (Sant’Apollinare Nuovo-bazilika, a Sant’Apollinare in Classe) és Caorle bazilikájára, a négyzetalapú harangtorony pedig a román stílusú katedrálisokra. A gótikus tervezésűek viszont sokszögalapúak. Az északi építészet hatása alatt (Franciaország, Németország) a harangtornyok a homlokzat, vagy a szentély két oldalán emelkednek. Ez a fajta építészeti szerkezet valószínűleg a római erődökre hajaz, tipikus mintájaként a császári, vagy a feudális hatásnak. Ez az építészeti elem szintén ismert az olyan városkapukról, mint például a tornyokkal körülvett Porta Palatina Torinóban.
Ily módon a keresztény építészet úgy használja a harangtornyot, mint erődítmény a kaput, ami Krisztus szimbóluma (János evangéliuma 10,8), használata határozottan a szent épület bejáratát jelöli (A zsoltárok könyve 99, 2.4; 117, 19-20; 43,4.
A vitorlatorony
szerkesztésAz úgynevezett vitorlatorony széles körben a szerény méretű templomok esetében terjedt el, vagy ahol szeretnék a hivalkodást elkerülni (pl. a ferences rend templomai). Ilyenkor egy egyszerű falat emelnek a templomtető fölé, amelyen egy nyílást képeznek ki a harangok számára, amelyeket a templom belsejéből kötéllel lehet megszólaltatni. Rezonanciaszekrény hiányában nem lehet nagy, vagy messzehangzó harangokat ebbe a konstrukcióba telepíteni.
Híres harangtornyok
szerkesztésVilágszerte ismert olaszországiak: a Pisai ferde torony, a Giotto-campanile Firenze, a San Marco-campanile Velencében (1902-ben földrengés miatt összedőlt, 1912-ben újjáépítették), a cremonai Torrazzo (amely az egyik legmagasabb téglából épített harangtorony a világon,[1] a Ghirlandina, a Modenai dóm és Messina katedrálisának harangtornya (az 1908-as földrengésben összeomlott, majd újjáépítették), amelyen a világ egyik legnagyobb csillagászati órája van, számos mozgó figurával.
Európaiak a világ legmagasabb harangtornyai, a legnagyobb az Ulmi nagytemplomé, amely 161,53 méter magas. Gótikus stílusban, a XIV. században épült, de kész az eredeti tervek alapján, csak 1890-ben lett. Ez a legmagasabb történelmi egyházi torony a világon, míg a Strasbourgi katedrális 142 méteres tornya 1439-ben készült el. 1625 és 1874 között az volt a legmagasabb épület a világon.
Hasonlóan híres a Roueni székesegyház tornya Franciaországban, amely perforált öntöttvasból épült, magassága eléri a 151 métert; vagy a bécsi Stephansdom, valamint az úgynevezett Utánozhatatlan Túra, a brüsszeli városháza, vagy a lendület és az egyensúly remekművei, a gótikus építészet remeke a Martinskirche Landshutban, a 130,6 méteres, a világ legmagasabb téglatornyával, vagy a tizenkilencedik századi neo-gótikus épület a Westminster-palota harangtornya a Big Ben, Londonban.
A Giralda, a sevillai katedrális harangtornya, egykor minaret volt. A dél-tiroli Reschen-tó híres különlegessége egy tizennegyedik századi, vízbe merült harangtorony.
Belgium és Franciaország középkori harangtornyai néven 56 torony (templomi és polgári egyaránt) együttese került fel az UNESCO világörökség listájára.
Pohárharangok
szerkesztésA Milánói főegyházmegye meg a szomszédos területek tornyai, amelyekre Milánónak volt történelmi hatása, olyan lengőszerkezettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi a harangok mindkét irányban közel 180°-nyi kitérését, majd rögzítését ebben a helyzetben. Egy-egy kilengés alatt a harang egyetlen kondulást produkál. A fejre állított helyzetű harangot hívják pohárharangnak. Hagyományosan ünnepélyes koncertek alkalmával szólaltatják meg, kezelésük a harangozóktól különleges ügyességet követel.[2]
A veronai harangrendszer is képes harangjátékra a pohárharangokkal, de megállás és a 360°-os elforgatás lehetősége nélkül, csak egyetlen harangütésre alkalmas.
Zene, funkciók, jelzések
szerkesztésA vallási és a polgári élethez kapcsolódó főbb jelzések országonként és területről területre is változnak.
Egyházi harangozás
szerkesztés- Déli harangszó: felekezettől függetlenül a nándorfehérvári diadalra emlékezteti a keresztényeket
- Szentmise: régióktól függően: 15, 30, 45 vagy 60 perccel a mise kezdete előtt
- Úrangyala: reggel 6-kor, délben, este 6-kor katolikusok imára hívása
- Pénteken 15 órakor: Jézus halálára emlékeztet
- Esküvők, szentségek, temetés, védőszentünnepségek, felvonulások, egyházi ünnepek, triduum, kilencedek, könyörgések jelzése
- A pápa halála, majd az új egyházfő megválasztása
- Haldoklás
- Harangjáték félórakor (egyes helyeken negyedkor is)
- Különböző: katekizmus, házszentelés, Mária-hónap (május) jelzésére
Polgári harangozás jelezhet
szerkesztés- Önkormányzati tanács összehívását
- Gyászt
- Évfordulókat, helyi vagy nemzeti ünnepeket
- Órát, félórát, negyedórát
- Iskolakezdést
- Különféle egyéb alkalmakat
A régi időkben a harangok jelezhettek még
szerkesztés- Kalóztámadást
- Tüzet
- Kijárási tilalmat
- Pestist
Harangjátékok
szerkesztésA harangtoronyba szerelt híres harangjátékok listája:
# | Helyszín | Harangjáték | Nagyharangok | Harangjátéksúly |
---|---|---|---|---|
I | Kölni dóm | g, e, d, c, H, A, G, C | 24 000 kg | 50 740 kg |
II | Salzburgi dóm | a♭, g♭, e♭, d♭, B, G♭, E♭ | 14 256 kg | 38 880 kg |
III | Szent István-székesegyház (Bécs) | c", a', f', d', c', b, g, f, e, c, G, C | 20 130 kg | 31 513 kg |
IV | Szent Márton-katedrális (Utrecht) | c♯', h, a♯, g♯, f♯, e♯, d♯, c♯, H, A♯, G♯, F♯ | 8227 kg | 31 010 kg |
V | Szentháromság-dóm (Drezda) | d, H, A♯, G, E | 11 511 kg | 28 463 kg |
VI | Berni katedrális | g♯, e, c♯, c♯, H, G♯, E | 9940 kg | 28 005 kg |
VII | Erfurti dóm | b', a♭', g, d♭', e, d, c, A, G, E | 11 450 kg | 27 145 kg |
VIII | Würzburgi dóm | f', d', c', b, a, g, f, e, d, c, B, G | 9080 kg | 25 009 kg |
IX | Strasbourgi székesegyház | a♭', e♭', c', h, a♭, g♭, f, e♭, d♭, d♭, B, A♭ | 8500 kg | 24 033 kg |
X | Freiburgi dóm | d", c", a', g', f', d', c', b, a, g, f, e♭, d, c, B, G | 6856 kg | 24 648 kg |
XI | Szent Bertalan-dóm Frankfurt am Main |
c♯', h, a, g♯, f♯, e, c♯, A, E | 11 950 kg | 23 385 kg |
Vonatkozó jogszabályok
szerkesztésEgyes önkormányzatok Olaszországban tiltják a harangok éjszakai megszólaltatását. A szabályokat nemzeti szinten kell alkalmazni, a köznyugalom zavarásának tilalma (büntető törvénykönyv, 659. szakasz) figyelembe vételével, azon korlátokkal, amelyeket a jogszabályok a zajszennyezésre megállapítanak, bár meg kell jegyezni, hogy nem helyes ezen esetben zajszennyezésről beszélni. Sokfelé már úgy határoztak, hogy a harangozás a tájhoz alapvetően hozzá tartozik, ezért használatát a helyi hagyományok részeként elfogadhatónak tartják, és nem korlátozzák.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Campanile című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Olaszországban ez a legmagasabb
- ↑ Campane a bicchiere, YouTube videó
Kapcsolódó tételek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Kovács József: Fa haranglábak, harangtornyok; Petit Print, Bp., 1999
- Kotnyek István: Harangszó a dombok között. Haranglábak, harangtornyok Zalában; előszó Németh István Péter; Canissa, Nagykanizsa, 2004
Egyéb projektek
szerkesztés Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben