Szent István-székesegyház (Bécs)

bécsi főszékesegyház


A Szent István-székesegyház (németül Stephansdom, Stephanskirche, becenevén Steffl) az első keresztény vértanúnak szentelt, a 12. században épült székesegyház Bécs belvárosában, a Stephansplatzon. A templomot keletre tájolták, főbejárata az „Óriáskapu” (Riesentor) a késő román kőfaragó művészet egyik legszebb emléke, részleteiben és kialakításában a Vas megyei jáki templom hasonlítható hozzá. Magyarországi mesterek építették, I. Lipót parancsára pedig itt helyezték el a máriapócsi Madonna kegyképét. 1365-től káptalani, kb. 1470 után püspöki, 1723 óta pedig érseki katedrális. Az épület Bécs egyik jelképe és az osztrák gótikus építészet csúcsteljesítménye, 2001 óta pedig Bécs belvárosával együtt a világörökség része.[1][2]

Szent István-székesegyház
Stephansdom
műemlékileg védett objektum
Wien - Stephansdom.JPG
Wien - Stephansdom, Hauptschiff Richtung Hochalter (1).JPG
Vallás római katolikus
Egyházmegye Bécsi főegyházmegye
Névadója Szent István vértanú
Védőszent

Szent István vértanú

Mindenszentek
Püspök(ök) Christoph Schönborn
Építési adatok
Építése 1137
Stílus román, gótikus
Alapadatok
Hosszúság107,2 m
Magasság136,44 m
Szélesség70 m
Világörökségi adatok
KritériumokII, IV, IV
Felvétel éve2001
Elérhetőség
Település Bécs
Hely Stephansplatz (1)
Elhelyezkedése
Szent István-székesegyház (Bécs)
Szent István-székesegyház
Szent István-székesegyház
Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 12′ 29″, k. h. 16° 22′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 29″, k. h. 16° 22′ 22″
A Szent István-székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-székesegyház témájú médiaállományokat.
Eduard Gurk: A Szent István-székesegyház (1830)

TörténeteSzerkesztés

A terület, ahol később a székesegyház felépült, az egykori ókori római katonai tábortól, Vindobonától keletre fekszik, amit egykoron canabae legiones, a tábor elővárosa foglalt el. Az 1. és 3. század között itt itt állt házakat és utcákat a 4. században később temetők váltották fel, amelyekből 1690 óta egyre több lelet és feltárt sír kerül a napvilágra.[3]

Az épület történetének kezdete 1137-ig nyúlik vissza, amikor is IV. Lipót osztrák őrgróf és Reginmar passaui püspök megkötötte a mauterni csereszerződést. A szerződésben javakat, valamint egyházi jogokat is kicseréltek annak érdekében, hogy a püspök az akkori város templomán kívül egy új templom építését engedélyezze, amelyet cserébe Szent István vértanúnak, a passaui püspökség védőszentjének kell ajánlani. Egyben megegyeztek, hogy a már meglévő Szent Péter-templom plébániai jogainak az új bécsi püspök hatáskörébe kell tartoznia. A Bécshez tartozó Ruprecht-templomot is egy salzburgi szentről nevezték el, hogy ezzel is politikai gesztust tegyenek.

Az első templomot 1147-ben fejezték be, és ugyanabban az évben pünkösd körül vagy közvetlenül előtte (1147. Június 8.) szentelte Reginbert püspök, majd a kíséretéből Eberger passaui papot nevezték ki az első plébánosnak. A templom akkoriban teljesen túlméretezett volt a város számára, ezért érdemes lehetett volna erőfeszítéseket tenni az esetleges püspöki templommá alakításáért. A templomot az 1137. december 26-i napkeltéhez keletelték.[4]

1230 és 1245 között II. Frigyes herceg uralma alatt egy másik késő román stílusú épület épült, amelynek nyugati homlokzata ma is látható, amely a két Pogány toronyból (Heidentürme) és a köztük lévő Óriáskapuból (Riesentor) áll. Mindkét név eredete részben tisztázatlan. A Pogány tornyok talán azokból a kövekből épültek, amelyek az ókori római romokból származtak, másik magyarázat lehet a nem keresztény termékenységi szimbólumok, mint a fallosz és vulva ábrázolása is, amelyek a tornyok alatti nyugati fal két vakoszlopát koronázzák. A legenda szerint az Óriáskapu név egy hatalmas kapu fölé akasztott mamutcsontig nyúlik vissza, vagy egy óriásig, aki segített az építkezésben; valójában a név a középfelnémet risen (süllyedni, zuhanni) szóból és a kapu tölcsérszerű alakjából ered.

Az 1258-as tűzvész után az épületet az új uralkodó, II. Přemysl Ottokár uralma alatt befejezték, és Gerhard lelkész vezetésével 1263-ban újraszentelték.[5] A Pogány tornyok felső szintjeit csak utólag építették meg. A két tornyot egy kései gótikus gyertyaív köti össze, amelynek feladata a két torony megtámasztása. Ez a középkori átépítés megakadályozta a nyugati oldal területén történő további átépítéseket. A gyertyaívet általában az orgona elrejti, de a 2018-as orgonafelújítás során látható volt. 1276-ban ismét tűz ütött ki, amely megrongálta a kórust, de nem érintette a nyugati homlokzatot és a nyugati galériát, illetve a Pogány tornyok szomszédos helyiségeit.

A Habsburgok uralma alatt, akik 1282 óta az osztrák hercegi címet viselték, megkezdődött a gótikus építkezések időszaka. I. Albert és II. Albert osztrák hercegek uralkodása alatt nemcsak a tűzkárokat javították ki, hanem 1304 és 1340 között egy megnagyobbított gótikus kórust építettek, amely Albertinischer Chor néven ismert a mai napig.[6] A kórust 1340. április 23-án szentelték fel, amikor a belső tér már nagyrészt elkészült. 1340 után a kórust már vallási célokra is fel lehetett használni, amint azt a dokumentumok és a liturgikus tevékenységre felkészített oltárok mutatják.[7]

Az Alapító címmel illetett IV. Rudolf herceg uralkodása jelentős volt a templom számára: 1359. április 7-én letették a déli torony és a templom gótikus bővítésének alapkövét.[5] Az egyik forrás kifejezetten a kórusról szól, amelynek az 1365-as újraszentelését dokumentálja. Királyi székhelye főtemplomának fejlesztése céljából Rudolf (aki 1358/59 óta a főherceg címet viselte) 1365-ben a bécsi Hofburg Mindenszentek-kápolnájának kolostori kollégiumát a Szent István-templomhoz helyezte át, és dómkáptalannak nevezte ki őket, prépostjának az Ausztria főkancellárja címet adományozta és kinevezte az új bécsi egyetem kancellárjává (rektorává). Azóta a Mindenszentek, amely a testületre vonatkozik, a székesegyház második patrónusa lett.[8] A jelentős ereklyegyűjtemény és a hercegi kripta megalapítása is IV. Rudolfhoz kötődik, akárcsak a nyugati hajó két kápolnájának, és a hozzájuk kapcsolódó fejedelmi kapunak (Fürstenportale) a felépítése. Amikor Rudolf 1365-ben váratlanul meghalt, a kórusban temették el.

Műszaki adatokSzerkesztés

A templom méretei lenyűgözőek: hossza 101 méter, a főhajó belmagassága 28 méter. Külső díszei közül szembeötlőek: a 137 méter magas, a helyiek által (a templommal közös) Steffl becenévvel illetett déli torony, és északi társa, a Sas torony, amely jócskán elmarad tőle 68,3 méterével. Ezt ellensúlyozva, ide függesztették fel a város legnagyobb harangját, a Pummerint – amelynek eredetijét 180 török ágyúból öntötték, amelyeket Bécs 1683-as ostroma során zsákmányoltak.

Tulajdonság[9] Méret
Teljes külső hossz 107,2 m
Külső szélesség 34,2 m
Mellékhajók belmagassága 22,4 m
Főhajó belmagassága 28,0 m
Kórus magassága 22,4 m
Déli torony (Südturm) 136,44 m
Északi torony (Nordturm)

magassága

68,3 m
A Pogány tornyok (Heidentürme)

magassága

66,3 m és 65,3 m
Tetőszerkezet hossza 110 m
Tetőmagasság a fal csúcsától 37,85 m

Emlékezetes magyar istentiszteletSzerkesztés

A Stephansdom adott helyet 2013. január 25-én este 7 órai kezdettel a VI. Balassi-mise nevű istentiszteletnek. Ezen Kiss-Rigó László megyéspüspök az adott évben átnyújtandó két Balassi Bálint-emlékkardot szentelte meg.[10] A mise, amelyen – a templom egyik osztrák sekrestyésének utólag jelzett becslése szerint – mintegy kilencszáz, zömmel magyar volt jelen, a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. A zenei szolgálatot a Misztrál együttes és a felvidéki – somorjai központú – Magyar Pedagógusok Kórusa teljesítette. Könyörgést olvasott fel Hölvényi György, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, Molnár Pál, a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díj alapítója, és Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövet. Balassi-emlékérmet – Rieger Tibor M. S. mester díjas szobrász alkotását – vehetett át Ägidius Zsifkovics, a Kismartoni egyházmegye megyéspüspöke.

MegközelítésSzerkesztés

A székesegyház helyi tömegközlekedéssel igen könnyen elértető. Közvetlenül mellette van a Stephansplatz metróállomás, ahol az 1-es és a 3-as metró is megáll. Az 1A, 2A és 3A jelzésű autóbuszokról szintén a Stephansplatz megállónál kell leszállni.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Stephansdom (magyar nyelven). BÉCS – Most. Örökre. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  2. Centre, UNESCO World Heritage: Historic Centre of Vienna (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2020. november 28.)
  3. Kronberger, M. (Michaela): Siedlungschronologische Forschungen zu den canabae legionis von Vindobona : die Gräberfelder. 2005. ISBN 3-901232-56-7 Hozzáférés: 2020. nov. 21.  
  4. Opll, Ferdinand (2019). „Die Wiener Stephanskirche vor ihrer Erstnennung” (német nyelven). Studien zur Wiener Geschichte. Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien. Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 75, 153–179. o. ISSN 1027-8788.  
  5. a b Missong, Alfred. Heiliges Wien, 3, Wiener Dom-Verlag, 22. o. (1970) 
  6. Fischeneder, Alfred (2013). „Der Albertinische Chor des Wiener Stephansdomes, Ergebnisse einer stilkritischen Bauuntersuchung” (német nyelven). Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, Bécs LXVII (1/2), 106–121. o.  
  7. Fischeneder-Meiseneder, Alfred (2019). „Der Chorbau St. Stephan in Wien” (német nyelven). Architektur und Schriftquellen, Steine Sprechen, Zeitschrift der Österreichischen Gesellschaft für Denkmal- und Ortsbildpflege, Bécs LVIII (154), 35–41. o.  
  8. Verzeichnis der Säkularkanonikerstifte der Reichskirche (német nyelven), 192. o. [1997]. ISBN 3-7686-9146-2 
  9. Unser Stephansdom → Der Dom in Zahlen, stephansdom.at, abgerufen am 4. März 2017.
  10. http://mobil.kathpress.at/site/nachrichten/database/52137.html[halott link]

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés