Kenotáfium

(cenotaphium): üres síremlék, emléksír, szimbolikus sír olyan személy(ek) emlékére, aki(k)nek teste máshol vagy ismeretlen helyen nyugszik
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 2.

Kenotáfium (görög forma kenotáfion, latin forma cenotaphium): üres síremlék, emléksír, szimbolikus sír vagy álsír. Olyan síremlék, amelybe nem temettek senkit, hanem olyan személy(ek) emlékét őrzi, aki(k)nek teste máshol, vagy ismeretlen helyen van eltemetve, vagy a holttest(ek) nem lelhető(k) fel, nem férhető(k) hozzá (pl. tengerbe vesztek).

A hirosimai Memorial Cenotaph

A szó eredete, írásmódjai

szerkesztés

Az ógörögül κενοτάφιο[ν] szó (kenotafio[n]) jelentése „üres sír”. Etimológiája: κενός, (kenosz) = „üresség” és τάφος (taphosz) = „a sír”).

Története

szerkesztés

Az álsírok és kultikus sírok időben első előfordulása az ókori Egyiptomban találhatók. Az egyiptomi halottkultusz elképzelései lehetővé tették, hogy a több helyen épített sírok mindegyike szolgálhasson kultikus célokat.

Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. Az ókori görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a Sztüx partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd Szophoklész: Antigoné c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket (κενοτάφιον) állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.

Ezt a szokást követték a rómaiaknál is (cenotaphium). Hitük szerint a holtak szellemét (dii manes) kellett megbékíteni ezzel a cselekedettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Kenotáfiumnak nevezték azokat a mauzóleumokat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A kenotáfiumot a rómaiak tumulus honorarius-nak,[1] vagy inanis-nak,[2] jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.

 
Kenotáfiumok a radzsasztáni Bada Bagh-ban (India).
 
A londoni Cenothaph

Ismertebb kenotáfiumok

szerkesztés
  1. Lásd Suetonius: Cézárok élete, Claudius 1
  2. Lásd Vergilius: Aeneis, III. 303.
  3. ¿Qué pasó ahí?... Monumento Hemiciclo a Juárez (spanyol nyelven). Excelsior, 2014. március 28. (Hozzáférés: 2018. június 15.)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenotáfium témájú médiaállományokat.