Főmenü megnyitása
Óbirodalmi masztaba szerkezeti rajza az architektúra fejlődésének középső szakaszából

A masztaba arab szó, jelentése pad, szófa. Ókori neve nem ismert. Az ókori Egyiptom építészetének egyik sírtípusa. A protodinasztikus kortól királysír, az Óbirodalom idején előkelők számára épült. Egyes térségekben még a Középbirodalom korában is alkalmazták, majd az Újbirodalom korában núbiai előkelők temetkeztek masztabába.

Rézsűs falú, vályogtéglából vagy kőből épült sírépítmény, amelynek korai változataiban csak föld alatti kamrák voltak, majd maga a felépítmény vált kamrázottá, a késő óbirodalmi előkelő sírok egyenesen palotákra hasonlítanak. A kamrákban voltak a szarkofágok és a halott számára készült ajándékok.

Bejáratuk keletre nyílt. Az ajtónál két sztélé állt. Az építményt kamrákra tagolták; ezek falait téglával, később kővel borították.[1]

Valószínűleg minden uralkodói masztabához tartozott egy halotti palota is a sírtól keletre.[2]

A legnagyobb nem királyi masztaba Ptahsepszeszé volt.

TípusaiSzerkesztés

Kezdetben egyszerű, kétkamrás sírépítmény volt. A felszíni kamrába (amelybe egy kapun léphetett be a látogató) falfestmények és/vagy domborművek ábrázolták az elhunytat, illetve annak lelkét — ezek a lélekképmások biztosították számára a halhatatlanságot. Az egyik falból egy rejtekajtó vezetett ahhoz az aknához, amely a felszíni kamrát kötötte össze össze a felszín alattival, amelyben a múmiát és a vele eltemetett kincseket elhelyezték.[3]

1. Tömör felépítményű

A mélyen kialakított kamrákat függőleges akna kötötte össze a felszínnel; ez akna lehetett párhuzamos falú vagy fölfelé enyhén táguló. Az aknák felső szakaszát a szarkofág elhelyezése után befalazták, és föléjük emelték az aszimmetrikusan elhelyezett felépítményt.

2. Bonyolult térrendszerrel tagolt

A téglalap alaprajzú építmények vályogtéglából épültek. A felszín alatti kamrák helyett a felépítményben alakították ki a különböző célokra (halottak, illetve a velük eltemetett tárgyak elhelyezésére szolgáló stb.) kamrákat. A belsejét eredetileg egy, a tetőről nyíló, rejtett, kővel elzárt aknán lehetett megközelíteni; a későbbiek bejárata bárhol lehetett. A fejlődésmenet legjobban az Umm el-Kaáb temetőben tanulmányozható.

A korai, több helyiségre osztott elrendezést a 0. dinasztia második felében uralkodott Iri-Hór váltotta fel a kettős veremsír koncepciójával (ez az elrendezés korábban a núbiai A csoport temetkezéseinél fordult elő).

A következő elrendezés első példája Hór-Aha sírja, amit az 1930-s években Walter Bryan Emery tárt fel. E sírok falait erősen tagolják a fülkék, illetve rizalitok. Belső helyiségeik általában három sorban követik egymást. Középütt akna vezet le az alsó részbe, ahol kevesebb a kamra, mint felül. Hór-Aha sírját két fal veszi körül; ezekkel együtt szélessége 22, hossza 48,2 méter. Más sírokat pad környez, és azon agyagból formált, de valódi szarvakkal ellátott bikafejeket helyeztek el.[4] Ezt az elrendezést I. Teti még használta, de az I–II. dinasztia további uralkodói Dzserrel kezdve már egy sírkamrás, de azon belül több fülkével tagolt sírokat építettek.[5]

A szolgatemetkezéseket szabályos elrendezésben csoportosították a fő sír oldalainál. Dzser abüdoszi sírjánál ezek száma 338. Az eltemetett kísérők nevét egyszerű sztélékre írták.

3. Palotaszerű

Ennek egyik falát a palotákéhoz (a paloták homlokzatához) hasonlóan alakították ki, álajtóval az elhelyezni kívánt áldozatok számára. A többi falat gyakran ugyancsak a lakóházakéhoz hasonlóra formálták.

Nevezetes masztabákSzerkesztés

Ptahhotep masztabájaSzerkesztés

Ptahhotep Dzsedkaré Iszeszi fáraó egyik főhivatalnoka volt (vezír és számos további tisztség birtokosa); a Ptahhotep intelmei néven ismert intelmek szerzője. Masztabáját (D62) a szakkarai sírvárosban tárták fel nem messze fia, Ahethotep és unokája gyönyörű díszítéseiről ismert masztabájától (D64).

Ti masztabájaSzerkesztés

A magas rangú tisztviselők masztabáiban gyakoriak a vidéki életet idealizáló ábrázolások; ennek fő példája Ti masztabája.

Ti masztabájának falfestményei a vidéki életet mutatják be:

  • pásztorok fejik a megbéklyózott hátsó lábú teheneket, amelyek fához kötött borjai szomorúan bőgnek anyjuk után;
  • az aratók nyomában kézekötők gyűjtik a gabonát;
  • lándzsás vadászok könnyű csónakon követik a Nílusban úszó vízilovakat;
  • madarak rejtőznek, illetve énekelnek a nád és a papiruszsás (Cyperus papyrus) között.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gerő Győző: Egyiptomi építészet. In: Zádor Anna, Genthon István (szerk.), Művészeti lexikon I., Bp., Akadémiai Kiadó, 1965. 594. old.
  2. Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyiptom
  3. Lluïsa Borràs, Dolores Serrano (szerk.), 1970: Historia del arte. Tomo I. Magyar kiadás: A művészet kezdetei. Corvina, Budapest, 1990. ISBN 963 13 2393 5, 49–50. old.)
  4. Kákosy László: Egy letűnt kor emléke: Egyiptom
  5. Bruce Breyer Williams: The A-Group Royal Cemetery at Qustul, Cemetery L

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Masztaba témájú médiaállományokat.