Masztaba
A masztaba arab szó, jelentése pad, szófa. Ókori neve nem ismert. Az ókori Egyiptom építészetének egyik sírtípusa. A protodinasztikus kortól királysír, az Óbirodalom idején előkelők számára épült. Egyes térségekben még a Középbirodalom korában is alkalmazták, majd az Újbirodalom korában núbiai előkelők temetkeztek masztabába.
Rézsűs falú, vályogtéglából vagy kőből épült sírépítmény, amelynek korai változataiban csak föld alatti kamrák voltak, majd maga a felépítmény vált kamrázottá, a késő óbirodalmi előkelő sírok egyenesen palotákra hasonlítanak. A kamrákban voltak a szarkofágok és a halott számára készült ajándékok.
Bejáratuk keletre nyílt. Az ajtónál két sztélé állt. Az építményt kamrákra tagolták; ezek falait téglával, később kővel borították.[1]
Valószínűleg minden uralkodói masztabához tartozott egy halotti palota is a sírtól keletre.[2]
A legnagyobb nem királyi masztaba Ptahsepszesz vezíré volt.
TípusaiSzerkesztés
Kezdetben egyszerű, kétkamrás sírépítmény volt. A felszíni kamrába (amelybe egy kapun léphetett be a látogató) falfestmények és/vagy domborművek ábrázolták az elhunytat, illetve annak lelkét — ezek a lélekképmások biztosították számára a halhatatlanságot. Az egyik falból egy rejtekajtó vezetett ahhoz az aknához, amely a felszíni kamrát kötötte össze össze a felszín alattival, amelyben a múmiát és a vele eltemetett kincseket elhelyezték.[3]
1. Tömör felépítményű
A mélyen kialakított kamrákat függőleges akna kötötte össze a felszínnel; ez akna lehetett párhuzamos falú vagy fölfelé enyhén táguló. Az aknák felső szakaszát a szarkofág elhelyezése után befalazták, és föléjük emelték az aszimmetrikusan elhelyezett felépítményt.
A klasszikus masztaba téglalap alapú, befelé döntött oldalfalú (tehát csonka gúla alakú), lapos építmény, a földből hányt sírhalom nagyra növelt mása. A thiniszi korban vályogtéglából rakták, majd a III. dinasztia idejétől egyre gyakrabban kőből, de formája nem változott. Néha kialakítottak benne egy kultuszteret, esetleg még kisebb kamrákat az áldozati ajándékok számára, de a felépítmény alapvetően tömör maradt.[4]
2. Bonyolult térrendszerrel tagolt
A téglalap alaprajzú építmények vályogtéglából épültek. A felszín alatti kamrák helyett a felépítményben alakították ki a különböző célokra (halottak, illetve a velük eltemetett tárgyak elhelyezésére szolgáló stb.) kamrákat. A belsejét eredetileg egy, a tetőről nyíló, rejtett, kővel elzárt aknán lehetett megközelíteni; a későbbiek bejárata bárhol lehetett. A fejlődésmenet legjobban az Umm el-Kaáb temetőben tanulmányozható.
A korai, több helyiségre osztott elrendezést a 0. dinasztia második felében uralkodott Iri-Hór váltotta fel a kettős veremsír koncepciójával (ez az elrendezés korábban a núbiai A csoport temetkezéseinél fordult elő).
A következő elrendezés első példája Hór-Aha sírja, amit az 1930-s években Walter Bryan Emery tárt fel. E sírok falait erősen tagolják a fülkék, illetve rizalitok. Belső helyiségeik általában három sorban követik egymást. Középütt akna vezet le az alsó részbe, ahol kevesebb a kamra, mint felül. Hór-Aha sírját két fal veszi körül; ezekkel együtt szélessége 22, hossza 48,2 méter. Más sírokat pad környez, és azon agyagból formált, de valódi szarvakkal ellátott bikafejeket helyeztek el.[5] Ezt az elrendezést I. Teti még használta, de az I–II. dinasztia további uralkodói Dzserrel kezdve már egy sírkamrás, de azon belül több fülkével tagolt sírokat építettek.[6]
A szolgatemetkezéseket szabályos elrendezésben csoportosították a fő sír oldalainál. Dzser abüdoszi sírjánál ezek száma 338. Az eltemetett kísérők nevét egyszerű sztélékre írták.
3. Palotaszerű
Ennek egyik falát a palotákéhoz (a paloták homlokzatához) hasonlóan alakították ki, álajtóval az elhelyezni kívánt áldozatok számára. A többi falat gyakran ugyancsak a lakóházakéhoz hasonlóra formálták.
Nevezetes masztabákSzerkesztés
Ptahhotep masztabájaSzerkesztés
Ptahhotep Dzsedkaré Iszeszi fáraó egyik főhivatalnoka volt (vezír és számos további tisztség birtokosa); a Ptahhotep intelmei néven ismert intelmek szerzője. Masztabáját (D62) a szakkarai sírvárosban tárták fel nem messze fia, Ahethotep és unokája gyönyörű díszítéseiről ismert masztabájától (D64).
Ti masztabájaSzerkesztés
A magas rangú tisztviselők masztabáiban gyakoriak a vidéki életet idealizáló ábrázolások; ennek fő példája Ti masztabája.
Ti masztabájának falfestményei a vidéki életet mutatják be:
- pásztorok fejik a megbéklyózott hátsó lábú teheneket, amelyek fához kötött borjai szomorúan bőgnek anyjuk után;
- az aratók nyomában kézekötők gyűjtik a gabonát;
- lándzsás vadászok könnyű csónakon követik a Nílusban úszó vízilovakat;
- madarak rejtőznek, illetve énekelnek a nád és a papiruszsás (Cyperus papyrus) között.
Kapcsolódó cikkekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Gerő Győző: Egyiptomi építészet. In: Zádor Anna, Genthon István (szerk.), Művészeti lexikon I., Bp., Akadémiai Kiadó, 1965. 594. old.
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyiptom
- ↑ Lluïsa Borràs, Dolores Serrano (szerk.), 1970: Historia del arte. Tomo I. Magyar kiadás: A művészet kezdetei. Corvina, Budapest, 1990. ISBN 963 13 2393 5, 49–50. old.)
- ↑ Szentkirályi Zoltán, 1980: Az építészet világtörténete I. Képzőművészeti Alap, Budapest. ISBN 963 336 117 6, ISSN 0133-2686, p. 49.
- ↑ [[Kákosy László]]: Egy letűnt kor emléke: Egyiptom. [2019. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
- ↑ Bruce Breyer Williams: The A-Group Royal Cemetery at Qustul, Cemetery L
ForrásokSzerkesztés
- Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
- Hajnóczy Gyula: Az egyiptomi építészet. In: Hajnóczy Gyula: Az építészet története — Ókor. Második kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1969, p. 71–170.
További információkSzerkesztés
