Főmenü megnyitása
Ptahhotep
ptḥ-ḥtp
p
t
HHtp
t p
A1

Ptahhotep ókori egyiptomi vezír és intelemszerző volt az V. dinasztia idején, Dzsedkaré Iszeszi uralkodása alatt. Vezíri címe mellett számos más fontos címet viselt: a kincstár elöljárója, a király dokumentumai írnokainak elöljárója, a kettős magtár elöljárója, a király minden munkálatainak felügyelője volt.[1] Az egyiptomi intelemirodalom egyik legkorábbi alkotásának, a Ptahhotep intelmeinek a szerzője. Fia, Ahethotep és unokája, Ptahhotep Tjefi szintén vezírek voltak Dzsedkaré és Unisz uralkodása alatt.

SírjaSzerkesztés

Masztabasírja Szakkarában található (D62). A sír bejárata délkeleti, két oszlop díszíti. Innen egy helyiség nyílik, melyből kétoldalt két másik helyiség. Az épületkomplexum közepén tízoszlopos udvar áll, majd észak felé további helyiségek, ezek egyikében található Ptahhotep álajtaja, előtte áldozati asztallal.[2] A falak nagy részét domborművek díszítik, de a jeleneteknek nagyrészt csak az alsó része maradt fenn, melyek nagy része áldozatvivőket ábrázol. Az egyetlen családtag, akinek neve fennmaradt a sírban, Ptahhotep fia, Ahethotep. Őt fiával a 64-es masztabába temették,[3] mely gyönyörű díszítéséről ismert.[4]

Ptahhotep intelmeiSzerkesztés

A Ptahhotep intelmeiben számos téma szerepel, melyek középpontjában a Maat istennő által megszemélyesített rend áll; az intelmeket Ptahhotep ennek a rendnek a fenntartása érdekében írta. Számtalan tanáccsal látja el olvasóját, az étkezés közbeni illemtantól a házasságon át egészen az udvari körökben elért siker érdekében szükséges viselkedésig, emellett olyan, általánosan megszívlelendő tanácsokat is nyújt, hogy kerüljük a vitatkozásra hajlamos embereket és gyakoroljunk önuralmat.[5] A gyűjtemény összeállítását általában Ptahhotep unokájának, Ptahhotep Tjefinek tulajdonítják;[6] az ő kezdősorai nevezik meg Ptahhotep vezírt szerzőként: „a város polgármestere, Ptahhotep vezír intelmei Iszeszi király őfelsége alatt”.[7] A mű az intelmeket egy apának a fiához intézett tanácsai formájában fogalmazza meg, és állítólag az Óbirodalom végén állították össze, a legrégebbi fennmaradt példányok azonban középegyiptomi nyelven íródtak, az első átmeneti kor vagy a Középbirodalom idején.[8] Ez azt jelenti, a mű a Középbirodalom idején készülhetett, és szerzősége fiktív.[9]

Egy kéziratos másolata, a Prisse-papirusz a Louvre-ban van kiállítva.

ForrásokSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ptahhotep című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Strudwick 1985, 87. o.
  2. Mourad 2015, 77. o.
  3. Grimal, p.79
  4. Dieter Arnold, The Encyclopaedia of Ancient Egyptian Architecture, I.B.Tauris 2003, ISBN 1-86064-465-1, p.182
  5. Fontaine, Carole (1981). „A Modern Look at Ancient Wisdom: The Instruction of Ptahhotep Revisited.”. 'Biblical Archaeologist' 44 (3), 155–160. o.  
  6. Grimal, p.79.
  7. M. Lichtheim, Ancient Egyptian Literature, p.61
  8. James P. Allen, Middle Egyptian: An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs, Cambridge University Press 2000, ISBN 0-521-77483-7, p.259.
  9. Quirke 2004, 90. o.

IrodalomSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ptahhotep témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Ptahhotep témában.