Főmenü megnyitása
II. Assur-nászir-apli az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodójának alabástrom sztéléje

A sztélé (görög nyelven: στήλη, stēlē) faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, gyakran ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtábla, kő- vagy ritkábban faoszlop, melyet többnyire emlékműnek vagy síremléknek emeltek.


Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Gyakran egy terület határainak jelölésére, városalapítás vagy győzelmes csaták emlékének megörökítésére is használták.

Használata széles körben elterjedt az ókori Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban, továbbá Kínában és Belső-Mongóliában, valamint Közép-Amerikában az olmék és a maja civilizáció területén.

A sztélék régi kultúrák, gyakran egész eltűnt népek vagy civilizációk tanúi. Esetenként a történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak, mint pl. Hammurapi törvényoszlopa, az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke, mely a párizsi Louvre-ban található. Sok más múzeum, köztük a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz közülük néhányat, ilyen pl. Hormesz kincstárőr sztéléje az ókori Egyiptomból (Újbirodalom).

Mai használataSzerkesztés

Ma különböző reklám- és tájékoztatási célokra, nyilvános helyeken, utak mellett való elhelyezésére készítenek sztéléket, amelyek fémből, műanyagokból stb. készülnek - alakjuk utal az eredeti kő-sztélék jellemző alakjára.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés